Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
HATODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 FEBRUÁR HÓ FORDUL A KOCKA? képviselők kilépése nem rázta meg a Nyilaskeresztes Pártot, de Málnási kilépése csüggedést okozott a központban, mert a párt így már nem tud a munkástömegekre hatni.” 1942 szeptemberére a munkásság olyan nagy része szivárgott el, hogy a Nap-utcai munkásmozgalmi székházat is bezárták. Kassai ekkor írja Szálasinak: “a párt politikája elpolgáriasodott, tevékenysége parlamenti szószátyárkodásban merül ki.” HÁBORÚS VÁLSÁG A PÁRTON BELÜL Szálasi felkészült arra, hogy “nagytanácsok” keretében ismertesse a hungarizmus ideológiáját a nemzet paraszti, munkás- és értelmiségi rétegei előtt. Elsőnek — 1942 október 18-án — a munkás-nagytanácsot hívta egybe. Másfélórás előadásának semmiben sem mutatkozott hatása. A párt mozgalmi lendülete leáldozott. 1943 március 17-én a belügyminiszter betiltja a Pesti Újságot, mely egyetlen napilapként állt a párt szolgálatában. Kállay az új miniszterelnök. Miután Hitlertől közvetlen biztosítékot kapott arra, hogy a hungarista mozgalommal és pártjával tetszés szerint járhat el, fölényesen folytat két órás megbeszélést Szálasival. Kijelenti neki, hogy “a németekre ne számítson”. A német szövetségben hadbanálló Magyarország helyzete egyre katasztrófálisabb képet mutat. 1943 májusában Szálasi Berlinbe küldi Vájná Gábor képviselőt. Vájná feltárja Himmler előtt, hogy “bármit kezdünk a kormány ellen, azonnal német fegyverekkel kerülünk szembe.” A vallomás láthatólag nem jó helyen hangzott el. 1943 áprilisában azonban a voronyezsi katasztrófa Berlint is aggasztja. A német külügyminisztérium tájékozódó látogatásra küldi Veesenmayert, aki előzetes utasítást kap, hogy Szálasival ne álljon szóba. Visszatéréskor Veesenmayer azt jelenti, hogy “Szálasi mozgalmának csak a roncsai állnak, s egykori tömegei most a baloldali szocialisták és a kommunisták felé orientálódnak”. A szerző így jellemzi a továbbiakat: A Nyilaskeresztes Párt tömege 100,000 fizető tagra zsugorodott, de ezek is únják a folytonos figyelmeztetést a háborús termelés fegyelmére. A pártmozgalom háborús passzivitása is bénítólag hat, az élelmezés egyre nehezebbé válik, a tömegek reménysége a sztálingrádi és voronyezsi győztesek felé fordul. Emlékeznek a Moszkvában megjelenő Űj Hang cikkére, mely már 1940 februári számában azt írta, hogy “ha a Nyilaskeresztes Párt beleilleszkedik a kizsákmányoló uralkodó osztályok által megkövetelt háborús fegyelembe, akkor elveszti tömegeit”. Szálasi és a párt Sztálingrád és Voronyezs után sem vállalta azt, hogy a háborús helyzetben felújítsa a mozgalom forradalmi szellemét, — írja a szerző, — s ezáltal a magyar nemzetiszocializmus egészen a katonai helyzet függvénye lett. MAGYARORSZÁG NÉMET MEGSZÁLLÁSA Magyarország katonai megszállására 1943 szeptemberében született meg a döntés Berlinben. A német külügyminisztérium ismételten Budapestre küldi Veesenmayert, hogy konkréten tanulmányozza az alkalmazandó politikai módszereket. Szálasival második magyarországi tartózkodása során sem találkozott, sőt 40 oldalas jelentésében alig néhány sort szán rá. Hitlerék, az ország 1944 március 19-én történt megszállása után sem kívánták a magyar nemzetiszocialistákat hatalomra segíteni. Veesenmayer hosz-, szán és nyomban tárgyal valamennyi párt vezetőjével, de Szálasit csak április elején fogadja, holott a Nyilaskeresztes Párt volt a legnagyobb, s egyedül tömeges ellenzéki párt. A megbeszélésen Szálasi elutasít minden kisérletet arra, hogy pártját olyan kormány-koalícióba vigye, mely a német külügyminisztérium irányítása alatt áll. Veesenmayer annyit tett mindössze, hogy kormányzói kihallgatást eszközölt ki számára. Horthy 1944 május 30-án fogadta Szálasit, akit alapos meglepetésben részesített. A meglepetés előzménye két évvel korábbra nyúlt vissza. A Nyilaskeresztes Párt Nap-utcai munkásmozgalmi szárnyában tevékenykedő Omelka Ferenc 1942 elején illegálisan egy röpiratot bocsájtott ki, melyben a kormányzó fiát, Horthy Istvánt Dobzse Lászlóhoz hasonlította, szoknyabolond és éjjeli mulatókból kipofozott ficsúrnak állította be. (Omelka 15 évi fegyházzal fizette meg a röpcédulázását.) A röpiratról azonban a párttagok közül senkinek sejtelme sem volt, természetesen Szálasinak sem. A kormányzói kihallgatáson — két év múltával — Horthy azonban ennek a röpcédulának egy példányával fogadta Szálasit. Hozzáfűzte, hogy az azóta elhalt István fiát tartja a legnagyobb magyar lángésznek. A kihallgatás további során kijelentette, hogy helyteleníti a földreformot, és a “jóöreg pofa Goldbergert” dicsérte. DÖNTENI KELL A KRITIKUS VÁLASZÚTON 1944 tavaszán és nyarán a pártharcok ellentétei fölengednek, és a háború mind nagyobb nyomása alatt az a kérdés élesedik ki, hogy érdemes-e a harcot folytatni. A kormány által követett harmadik út politikája bedugul, de Horthyék folytatják a kisérletet a kiugrás felé. Szálasi és a Nyilaskeresztes Párt propagandája azzal igyekszik az ingadozó közvélemény felé hatni, hogy a Kreml elárulta a munkásságot, mert a nyugati plutokráciával, a City kapitalista bankáraival fogott kezet a szocialista törekvések ellen. A munkásság körében azonban, melynek korábban csak kis része tekintett Moszkva felé, a hadihelyzet folytán egyre jobban erősödik, sőt aktiválódik az ellenállási mozgalom. Sztójay miniszterelnök, Horthy hozzájárulása nélkül májusban Bárdossyval, júliusban Ruszkay altábornaggyal folytat koalíciós kormányalakítási tárgyalásokat, melyhez meg akarják nyerni Szálasit és pártját. Szálasi azonban ragaszkodik a totális hatalomhoz, de hívei közül már sokan az ellenállási mozgalomból üzengetnek neki. Veesenmayer csak akkor közeledik Szálasihoz, amikor a Szovjetunió hadereje eléri a magyar határt, és Horthy kiugrási kormányt alakít Lakatos Gézával. A német haderő helyzete kilátástalan, és Veesenmayernek az a szándéka, hogy magyar kormány fedezze a német utóvédharcot. Éppen akkor, amikor a Nyilaskeresztes Párt elnéptelenedése, a háborús nyomás következtében egyre nagyobb méreteket ölt, az 1919-es darutollas tisztek kizárják a pártból a kommunistagyanúsokat. Döntő szerepre kap azonban a Pártszolgálat, mely arra szolgál, hogy szervezetileg biztosítsa a párt védelmét és hatalomrajutását. Kovarcz irányításával ez a pártszolgálat 1944 október 15-én felfegyverzi magát, s a német páncélosok oltalma alatt alig pár órai akcióval hatalomra segíti Szálasit. A NYILASKERESZTES PÁRT A HATALOM BIRTOKÁBAN TELJESEN MEGSEMMISÜL A hatalomváltozás a szovjet hadsereg előnyomulását nem tudta megállítani. A hatalmi tényezők minden ereje a védekezésben és hátravonulásban merült ki. A Pártszolgálat, és az újonnan szervezett Fegyveres Nemzetszolgálat azonban Budapestet és az egész Dunántúlt végigrabolta és végig gyilkolta. (?) Ezzel megsemmisítette azt a maradék erkölcsi tőkét is, amit a nyilas mozgalom a Horthy-diktatúra alatt szerzett a magyar nép körében. (?) Régi tömegei a felszabadulás után a Magyar Kommunista Pártba szívódtak föl (?). (Sz. Á.) • A könyv, bár arra is alkalmas, hogy kétes értelmezésével újabb áldozatokat lehessen beugratni, mindenesetre “megéri az árát”. Adataival, mint történeti tényekkel, vágni is lehet, meg visszavágni is Ellenséges oldalról állítják, és történeti források adataival bizonyítják azonban benne, — hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom nem valami “újpogány” mozgalom volt, hanem a keresztény világnézet hitvalló és harcos hordozója. Vértanúi tehát egyben a kereszténység vértanúi is; — hogy a Hungarista Mozgalom a Kárpátok övezte ezeréves állam reintegrálásából indult ki, útjába állt e térség felé bármely irányból támadó soviniszta-nacionalista törekvéseknek, és a nemzetiségek államfenntartó jogait azoknak államfenntartó szerepéhez kötve, elismerte; — hogy a német expanziós törekvéseknek nem volt kiszolgálója, hogy a “guruló márkák” meséje hazug, és azt annakidején is csupán hatalompolitikai érdekekből találták ki. Rávonatkozóan egyetlen bizonyítéknak sincs nyoma abban a hatalmas adattömegben, melyet Londonban őriznek, melybe a nemzetiszocialista Németország állami- és pártéletének teljes irattára, a nemzetiszocializmus egész dokumentumanyaga össze van vonva, s melynek tanulmányozása a kommunizált Magyarország kutatói számára is lehetővé van téve. Mi sem volna egyszerűbb, mint bizonyítékok bemutatásával azonosítani a magyar nemzetiszocialista mozgalmat a hitlerizmussal, és mi sem volna természetesebb, mint az, hogy a magyar nemzetiszocialista vezetők kiirtását teljesítők oldaláról meg is tennék azt, ha arra egyetlen bizonyíték is akadna. Sőt ellenkezően: a 350 oldalas könyvnek, ahogyan azt ismertetője külön is megjegyzi, 35 oldala van tele bizonyítékokkal, melyek a Mozgalommal és elsősorban Szálasival szemben a hitleristák ellen szenvét igazolják; — hogy a magyar nemzetiszocialisták személy szerint, éppúgy mint bármely pártállásúak, a kommunisták is, lehettek antiszemiták, de a Hungarista Mozgalom, a Nyilaskeresztes Párt és mindenek fölött Szálasi, a magyar államterület zsidótlanításának elvi alapján állt, s azt a háború után, az errevonatkozó európai rendezés során, Zsidóország területének kijelölése után kívánta érvényesíteni, pogrom alkalmazása nélkül; — hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom népi mozgalom volt, éppen az elnyomottan dolgozó népi és társadalmi rétegek tömeges mozgalma, — harcos, de végszükség esetén forradalmi munkásmozgalom, mely a nemzeti cél szempontjából nem tett különbséget kézi munkások és értelmiségi munkások között. Ha a Hungarista Mozgalmat a maga történelmi jelentőségében kívánjuk értékelni, figyelembe kell vennünk, hogy bármely mozgalom, híveinek legáldozatosabb erőfeszítése ellenére is elfakul, ha elszakad harcos tömegeitől. A Magvetők vértanúsága azzal nyer igaz és örök tiszteletet, ha az őrzők és virrasztók nem engedik a vetést érinthetetlen tabernákulumba zárni, hanem visszavezetik a harcos tömegek leikébe, ahol az Eszme mozgalommá bontakozott, és tömegerővé fejlődve alkalmassá lett a megvalósulásra. A materialista gondolkodás ma úgy méri le a helyzetet, hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom tömegei Rabmagyarországon a Kommunista Pártba szívódtak föl. Ez a kitétel, akár igaz, akár nem, alkalmatlan arra, hogy rajta keresztül alkossunk történelmi ítéletet a magyar nemzetiszocialistahungarista mozgalom történeti szerepéről és értékéről. Döntse el a Magyarok Istene és a Történelem, hogy becsületesebb és eredményesebb nemzetszolgálat-e magyar földön, a magyar nép, a magyar társadalom körében magyar lélekkel felszívódni a magyarországi kommunista pártba, melynek zászlaja kopik, kopik s egyszercsak elrongyolódik, — vagy felszívódni idegen népek közé és olyan társadalmakba, melyek nemcsak bennünket nyelnek el, hanem sarjadékainkat is közömbösekké, lassan idegenekké formálják, és a nemzetek folyamatos harcában egyszer még talán ellenségeivé is teszik annak a törzsnek, melyről leszakadtak. Az évek múlnak. A történelmi fordulatokkal, melyekkel eddig csak vágtak, egyszercsak majd visszavágni is lehet. Az évek múlnak, és: megfordul a kocka! Kedves Olvasóink! Egy szokatlan, de szerény kérés: A januári számunkban megjelent újévi vezércikkünk (Mienk lehet a jövő!) úgy látszik, olyan feltűnést keltett, hogy özönével kapjuk a leveleket, de nem tudunk eleget tenni a bennük foglalt kérésnek, mert az utolsó példányig elfogyott a lapunk. Kérjük Barátainkat, akik olvasás után nem szokták megtartani a Szittyakürtöt, küldjék vissza ennek a januári számnak legalább az első lapját, akár gyűrötten is. Utánszedés és utánnyomás igen drága volna, Olvasóinknak pedig a visszaküldés csak öt centbe és csöpp fáradtságba kerül. Előre is köszönetét mond érte: A KIADÓHIVATAL.
