Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-06-01 / 6-7. szám

1967 JÚNIUS HÓ SZITTYAKÜRT HETEDIK OLDAL RADYÁNYI DISSZIDÁLÁSÁNAK HÁTTERE Olvasóink csalódni fognak: az alábbiakban nem valami személyes és elszigetelt diplomáciai csemegét találnak. Sem nem friss szenzációt, melynek szán­déka a vasfüggöny mögül indult, és megbicsaklott a washingtoni magyar követen. Mélyebb hátterét sej­tettük a disszidálásnak, minek különben külföldön is feltűnő nagy jelentőséget tulajdonítanak. Bizonnyal ezért hozták nyilvánosságra utólag a washingtoni ma­gyar követség egyik titkárának egy héttel korábbi kilépését is a diplomáciai szolgálatból. Ugyancsak feltűnő, hogy Szabó László londoni követségi tanácsos is Washingtonba menekült. A szakítások okainak megvilágítása érdekében nem hivatalos, de alighanem legilletékesebb európai forráshoz fordultunk. Oda, ahol szakember kiséri fi­gyelemmel már évtizedek óta a szovjet diplomáciát, és alaposan ismeri a szovjetizált magyar diplomácia több mint két évtizedét is. A választ részben már meg is kaptuk, és rész­letekben fogjuk ismertetni olvasóinkkal. Nem két­séges, hogy ennek átgondolása sokkal tisztábbá teszi a dolgok megértését, mintha pletyka-stüusban talál­gatásokba kezdenénk, és hozzáférhető közvetlen okok láncolatán át igyekeznénk megközelíteni a disszidálá­sok magvát. A szovjet diplomácia különleges szerkezete A kommunista diplomácia ötven éve szervesen összefonódik nemcsak a külföldi felderítő- és kém­szolgálattal, hanem azokkal a törekvésekkel és ak­ciókkal is, melyek az “antik világ” forradalmasítá­­(Folytatás a nyolcadik oldalon) “CSIZMÁS KRISZTUS” ... Ezt a levelet kaptuk: Hallom én már régen, mert egyesek mondogat­ják, hogy a Szittyakürt nem elég érdekes újság. Hogy különösen a nagyobb cikkei igen nehéz szavakkal vannak írva, nemigen lehet megérteni azokat. Vá­laszolom is éppen annyiszor, hogy amolyan “érdekes újság” van elég, örüljünk, ha van egy másféle is, melyben a komoly dolgokat találjuk. Megvallom: nem sok iskolát jártam, igaz viszont, hogy olvasni meg mindig szerettem. Nem találtam én a Szittyakürtben még egy mondatot sem, amit ne értettem volna meg. Ha nem előszörre, hát addig olvasgatom, amíg rábukkanok a megértésére. Gon­dolom, nem ártana, ha erről mindenkihez szólna egy régi történet is. öreg könyvben találtam nemrég a könyvtárban. írója Babik József, ő meséli el és azt állítja, hogy megtörtént eset. El is hiszem. Apró, de igaz históriá­kat mond el a gyűjteménye a múlt századból. Egyik, ami nagyon ideillik, így szól belőle: “R. falú plébánosa keserűen vette észre, hogy prédikációit vasárnapról-vasárnapra kevesebben hall­gatják. Már virágvasárnapon is kongott a templom. Csütörtök este aztán megkérdezte híveinek egy össze­verődött csoportját, hogy mi ennek az oka? Nagy hümmögve, elárulták a jómagyarok, hogy hát bizony a plébános úr igen magosán beszél, s az­tán aztat ők nem értik. — Na, jöjjenek csak el kendtek mindnyájan hol­nap, úgyis nagypéntek lesz, majd úgy fogok prédi­kálni, hogy megértsék! — mondta a pap. Másnap megtelt a templom. A beszéd meg így indult: . . . Amikoron Krisztus Urunk meghalt a kereszt­fán, Arimathiai József telkes gazda és Nikodémusz falusi jegyző elmentek Pilátushoz, oszt’ beköszöntek hozzá: — Dicsértessék a Jézus Krisztus, adjon Isten jó estét, tiszttartó uram! — Mindörökké! Adjon Isten kigyelmeteknek is! Hát mi járatban vannak, József gazda? — Az iránt keresnénk meg a tekintetes tiszttartó urat, ha meg tetszenék nekünk engedni, hogy a Ná­záreti Jézust, aki jó emberünk volt, tisztességesen eltakaríthassuk . . . — Nincs ellene kifogásom, József gazda, — mond­ta Pilátus. — Hanem instálom, egy kis írást is kérnénk . . . No, az írást is megkapván, illendő módon elkö­szöntek. Betértek aztán a jeruzsálemi patikába, ott József gazda kenetet vásárolt, Nikodémusz pedig tovább ment és a gyolcsosokkal alkudozott. Jó áron vett is szép, tiszta fehér gyolcsot. Mikor mindennel megvoltak, eszükbe jutott, hogy még csizma is köllene. Nézelődtek erre is, arra is, de igen meg voltak akadva, mert ... a jeruzsálemi csizmadiák mind a jászberényi vásáron vótak . . . Aztán kibökte a pap: — No, hát ilyen prédikáció kell kendteknek? Sundorogtak a hívek, a plébános a maga módja szerint folytatta a beszédét, s nem panaszkodtak többé a jómagyarok. De húsvétvasárnap is, meg mindig azután, teli volt a templom.” • Hát valahogy így állunk a Szittyakürttel is, mert akármilyen magasan van írva, mégiscsak egyre több jómagyar kezében látom. Kiolvassák az utolsó betűig egyvégbe! ... Az “érdekes” újságokat meg csak úgy innen­­onnan nyitogatják, hogy a sokfene hirdetés között lehetne-e bennük mégis találni valami — olvasnivalót. Jó egészséget kívánok mindnyájuknak! Tisztelettel: M. A. (Cleveland Heights) ★ ★ NÉGYMILLIÁRD ÉRTÉKŰ volt az 1966-os hazai export. Fontos közszükségleti cikkek importjára vi­szont egymilliárd forintot irányoztak elő az 1967-es évben. Bár a statisztikai számokból nem lehet az igazságot kihámozni, elképzelhető, hány milliárdot nyel el a szovjet basa hasa a magyar exportból! ★ A BUDAPESTI DIÁKOK TOVÁBB AKARNAK TANULNI. — A diákságnak több mint fele készül ér­telmiségi pályára.

Next

/
Thumbnails
Contents