Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
NEGYEDIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 FEBRUÁR Hó FORDUL A KOCKA? Ezután állapítja meg, hogy Szálasiból egészen hiányzott a faji mítosz. A turánizmusnak is új értelmezést adott. Mozgalma inkább a keresztény világnézet hordozója volt. A vallást, a nemzeti mivolt és a szocialista rend mellé, harmadik tényezőként szabta meg a küzdelemben. A felekezetnélküliséget elvetette. Mereven elutasította a felsőbbrendü ember rosenbergi mítoszát is. Délkeleteurópai terjeszkedési törekvéseikben Hitlerék ezért Szálasit tekintették a főakadálynak. Észrevették, hogy Szálasi a vidéki pártszervezést azért kezdte a nyugati határmegyékben, hogy ott az idegen behatolás ellen lelki határőrvidéket létesítsen. A német vezetők, ellentétben egész Európára érvényes politikájukkal, 1944 nyaráig még a gondolatát is elvetették annak, hogy Magyarországon Szálasi hatalomrajutásához támogatást nyújtsanak. Szálasit és mozgalmát mindössze arra tartották jónak, hogy népi ereje az egymást váltó magyar kormányokra alulról minél nagyobb nyomást gyakorlojon, s azok egyre engedelmesebb eszközzé váljanak Berlin számára. A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM FELLENDÜLÉSE Szálasi Nemzeti Akarat Pártja 1937 nyarán nyíltan és hangosan követelte a magyar munkásság felszabadítását, a nemzetközi zsidóság budapesti kiszolgálóinak nagyúri diktatúrája alól. Ennek a nyílt kiállásnak újabb tömegeket megmozgató hatása volt. Látni lehetett, hogy a N.A.P. az ellenzéki politika élvonalára szökött, és mellette eltörpülnek a többi nemzetiszocialista pártok is. 1937 augusztusában Endre László Szálasi pártjának engedte át saját párthelyiségét az Andrássy-út 60-ban. A nemzetiszocialista pártok egyesülésének irányában az első nagy lépés 1937 október 23-án történt meg a budai Vigadóban tartott gyűlésen. Itt dr. Málnási Ödön forradalmi hatású beszédben élesen elhatárolta a mozgalmat a német nemzetiszocializmustól. Leszögezte, hogy az nem “újpogány” mozgalom, sőt társadalomerkölcsi forrása a krisztusi evangélium. Málnási a magyar nemzetiszocialista mozgalomban Ágoston Péter és Garbai Sándor forradalmi vonalát képviselte. Ezt vitte magával, amikor csatlakozott a N.A.P.-hoz. A Szociáldemokrata Párt balszéléről több olyan vezetőt vitt magával, akik nem voltak zsidók, s ezzel a N.A.P. még szélesebb keretű tömegpárt lett. (így írja a szerző a könyv 124. és 126. oldalán.) Az alkotmányos formák betartása és hangoztatása mellett azonban mindinkább a párt forradalmisága nyomult előtérbe. Olyannyira, hogy 1938 a “mozgalom éve” lett Magyarországon. ÉLES SZEMBEKERÜLÉS HORTHYVAL Szálasi azon igyekezett, hogy mozgalmát a polgárság felől is kiegészítse. Hubay Kálmánnal, aki pedig kormánylapoknak volt akkor szerkesztője, hüségesküt tettek egymás kezébe Gömbös Gyula sírjánál. Darányi miniszterelnök akkor megkezdi a közvetítést Horthy felé. Nemcsak hogy közeledést nem bír elérni, de Horthytól azt az utasítást kapja, hogy “Szálasiékat állítsa a falhoz.” (Ahogyan Romániában tette ezt a kormány Codreánuékkal.) Darányi ezt nem vállalja, és lemond. Szálasinak azt üzeni, hogy “vigyázzon a bőrére”. Erdmannsdorf budapesti német követ ugyanakkor szabad kezet biztosít Horthynak Szálasi falhozállításához. Utána Hitlertől kér kihallgatást, majd a megbeszélés után, 1938 április 21-én, Horthy előtt ezt a kijelentést teszi: “Hitlernek semmi szüksége nincs a magyar nemzetiszocialistákra.” Utána céloz arra, hogy Berlinben előzetesen tudtak a román Vasgárda lemészárlásáról, sőt kiképző német tanhadosztályok voltak a temetővé tett erdő közelében. A magyar királyi kormányok Berlinnek nagyon szerettek engedelmeskedni. Az akkori kormány megakadályozza a magyar nemzetiszocialista mozgalom sorozatos röpcédula-akcióinak folytatását. 1938 május 1-én, tehát több mint egy évvel a háború kitörése előtt, bevezeti az országban az előzetes sajtócenzúrát. A cenzúra már május 23-án megakadályozza, hogy a Szálasi-párt programja megjelenhessék. Ugyanakkor az irányított sajtó az egész meg nem jelent programot “zavarosának minősíti. Megjelenik a 3400/1938 M.E. számú rendelet, mely a közalkalmazottakat, akik nemzetiszocialista pártokban tagságot vállalnak, állásvesztésre ítéli, és nyugdíjától is megfosztja. HIVATALOS IRTÓ-HADJÁRAT Szálasi mozgalmának — írja a könyv — legtöbbet azzal használtak (?), hogy Szálasit sorozatosan és törvénytelenül elítélték. 1937 április 15-én három hónapra, 1937 novemberében tíz hónapra, 1938 február 24-én két hónapra. 1938 júniusban újból két havi államfogházra, s ezt az ítéletet július 8-án tíz havi börtönre emeli fel a másodfokú bíróság, majd augusztus 16-án a harmadfokú bíróság háromévi fegyházra súlyosbítja. Megjegyzi a könyv, hogy ezt az ítéletet a londoni City sajtója a tárgyalás alatt közölte, tehát kihirdetése előtt! Az elmarasztaló ítéletsorozat erkölcsi váltóvá vált Szálasi kezében a magyar munkásság felé, de a három és félmilliós agrárproletáriátus felé is. Csak a középosztály szolgalelkületü rétegét sikerült vele megijeszteni. Szálasit a szegedi Csillagbörtönbe zárták, még pedig szigorúan magánzárkába. Ezzel kívánták elérni, hogy a fogság és a magány elmeállapotára hasson károsan. Kassait és Málnásit ugyancsak a Csillagbörtönbe csukták, őket viszont Rákosi Mátyással közös zárkába. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus azonosítását érjék el vele a reakciós polgári rétegek szemében. Sorrakerült csaknem valamennyi nemzetiszocialista, aki számottevő volt a mozgalomban. A Horthyrezsim felülről irányított bíróságai összesen mintegy 3,000 évi fegyházbüntetést mértek ki a magyar nemzetiszocialista mozgalom vezetőire. Az internálótáborokat pedig ezerszámra töltötték meg azokkal, akik a mozgalom alacsonyabb fokán működtek. Az internálást alsóifokú közigazgatási hatóságok is elrendelhették egyszerű végzéssel. A bírósági tárgyalásokat leginkább Zárt ajtók mögött tartották, az ítéleteket még a sajtó sem közölhette. A féktelen terror ellenére a nemzetiszocialista mozgalom csak későn kezd fegyveres szervezeteket állítani saját védelmére. Az is erőtlen maradt. Csak a felvidéki harcokban életbenmaradt és onnan hazatért szabadcsapatok tagjai alkotják meg a Fekete Front-ot, a Rendvédelmi Gárdát, stb. Ezek sem fejlődtek számottevővé. TÍZEZER MUNKÁSMOZGALMI AKTIVISTA A mozgalom illegális fegyveres ereje inkább a gyárak és nagyüzemek munkásainak sorakozásával emelkedik némileg nagyobbra. A BSzKRT, a HÉV és a Fővárosi Autóbuszüzem munkásai, valamint az Egyesült Izzó, a Wolffner, a Mauthner, a Goldberger, a Ganz, a Gama gyárak, — aztán Csepel és az óbudai hajógyár mjunkásai felkészültek arra, hogy a feudálkapitalista elnyomatás alól szükség esetén forradalmi úton szabaduljanak fel. Az aktív elemek .létszáma 1938 őszén emelkedett legmagasabbra. (Érdekes megjegyezni, hogy a szerző felsorolásában csaknem ugyanazok a munkásközpontok szerepelnek 1938-as viszonylatban, ahol a Szabadságharc alatt 1956 október 26 és 29 között az üzemi Forradalmi Munkástanácsok elsőként alakultak meg! A Szerk.) 1938 végén az ország minden nagyobb helységében van a hungaristáknak szervezete. De nemcsak a gyári, haijem a földmunkásság is egyre tömegesebben csatlakozik. A szabolcsi agrárproletárok 95%-a, a Moson- és. Magyaróvár lakosságának 90%-a, Dorog, Tata, Felsőgalla, Pécs, Komló, Salgótarján bányászainak zöme nyilaskeresztes. Ügy látszott, hogy 1938 nemcsak a “mozgalom éve”, hanem a hatalomrajutás éve is lesz. Ezt az izgatott politikai állapotot még az sem csillapította, hogy a kormánypolitika novemberben érte el legnagyobb sikerét, a Felvidék egy részének visszacsatolását Magyarországhoz. Szálasi azonban börtönben volt, s a legtöbb aktív nemzetiszocialista vezető is hasonlóan. 1938 december 1-én Kovarcz Emil soha nem látott tömegtüntetést szervezett. A felülről bénított mozgalom tüntetése azonban “túlsikeres” lett. Keresztes- Fischer belügyminiszter idegsokkot kapott. Utasítására a rendőrség 348 tüntetőt tartóztatott le. Közülük 49 két évre! szóló internálást kapott, az ügyészség pedig százával sokszorosította a vádiratokat. A TELJES MEGBÉNÍTÁS A tömeg bizalma teljesen a politikai üldözöttek felé fordult. Ezt már nem bírta elviselni a Horthy- Bethlen-Fischer trió. Szálasi pártját hiába oszlatta fel a kormány először 1937 április 15-én, majd az újabbat 1938 február 24-én. A feloszlatott kisebb pártokból az ország leghatalmasabb tömegmozgalma nőtt ki. 1939 február 4-én a politikai szervezeteit ennek is feloszlatták. Többízben hetekre betiltották a mozgalom egyetlen napilapját is, majd a feszültség legmagasabb fokán egyszerre három hónapra. A pártfeloszlatás után Hubay Kálmán nyomban bejelentete, hogy “Nyilaskeresztes Párt” néven pártot alapított. Bár nem volt kétséges, hogy ennek az új pártnak a tömegei honnan kerülnek majd elő, az új párt szervezése mégis akadályokkal küzdött, és főleg késedelmet okozott. Az újjászervezési nehézségeket használta ki a magyar királyi kormány arra, hogy új parlamenti választásokkal próbáljon menekülni a már elviselhetetlen belső nyomás alól. 1939 május 28-29-ére kiírta az új választásokat. A mozgalom sajtó nélkül nézett a választások elébe, és a pártszervezetek újjáalakításának kezdetén tartott. A Nyilaskeresztes Párt központi kasszájában 150 pengő volt csupán. Egyetlen képviselői kerület megszervezési költsége viszont legalább 10,000 pengőt igényelt. A mozgalom vezetői közül egyedül Hubay Kálmán országgyűlési képviselő volt szabadon. A többiek mind rabok voltak, vagy internálótáborokban és a toloncházban ültek. A párt nem tehetett mást, mint hogy neve alá fogadta azokat az önjelölteket, akik saját zsebükből tudták fedezni a választási költségeket. így kerültek a nyilaskerestzes párt oltalma alá konjunktúralovagok is. A legtöbb választókerületben azonban, belügyminiszteri utasításra, érvénytelenítették az ajánlásokat. Sokszor a képviselőjelöltet internálták. Komikusán hatott, hogy például gróf Széchenyi Lajosnak, dr. Kerekes Bélának és még többeknek a toloncházban kézbesítették ki országgyűlési képviselői mandátumukat. A választókerületeknek több mint a feléből teljesen kizárták a nemzetiszocialistákat. így is egymillió szavazópolgár adta le szavazatát a nemzetiszocialistákra, mely az összes leadott szavazatoknak 38%-át tette ki. Tiszta választásokkal 60- 70%-os szavazattöbbséget érhettek volna el könnyen a nemzetiszocialisták. A kormánypárt viszont birtokon belül is csak bizonytalan 50%-ot ért el. A Kisgazdapártra 15, a Szociáldemokrata Pártra csak 4% jutott. Szállóigévé lett, hogy Pest vörös övezete “megzöldült”. A fővárosban 30%-ot értek el a nemzetiszocialisták. Fejér, Győr, Sopron megye munkásai, és az összes bányavidékek bányászai körében pedig abszolút többséget. A Parlament megürült baloldalát, mint legnagyobb ellenzéki párt, ők tették minden korábbinál hangosabbá. A kormány azzal is megpróbálkozott, hogy sorozatos mandátum-fosztással tegye elviselhetőbbé helyzetét . A FELTÖLTŐDÉS VÁLSÁGA A Nyilaskeresztes Párt taglétszáma 1939 őszén érte el csúcspontját, a 300,000-es fizető tagállományt. Ez egyben csúcspont a magyar politikai pártok addigi történetében is. Annál inkább bámulatos, mert az egyszerű pártagság is vad üldöztetés vállalását jelentette. A Nap-utcai régi munkásszervezet tovább virult. Az új választásokon bekerült “vasaltnadrágos” képviselők azonban a pártközpontban szakszervezeti jellegű “Szociális Központ”-ot létesítenek. 1939 szeptember 29-én, egy elfajult parlamenti csata közben, Hubay Kálmánnal az élükön kivonulnak a nemzetiszocialista képviselők a Házból. A “vasaltnadrágos” képviselők nyomására azonban december 4-én már résztvesznek az ülésen. Ezt megelőzően, november végén a párt képviselőcsoportjából már felszólítás hangzik Hubay felé, hogy mondjon le a pártelnökségről. Hubay két malomkő közé kerül. A “vasaltnadrágosok” forradalmisággal vádolják, a régi, radikális mozgalmisták viszont “árulással”. 1939 szeptember 1-én, a háború kitörésekor a kormány kivételes hatalmat kap. Erős korlátozás alá kerül az egyesülési és gyülekezési jog. Méginkább kiszélesítik az internálási rendszert, és erősítik az előzetes sajtócenzúrát. A nemzetiszocialistákra irá-
