Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
1967 JÚNIUS HÓ SZITTYAKÜRT ÖTÖDIK OLDAL ZSUZSI Nagy határban, tarka-színes virágos réten meg lehet-e találni egy elgurult gyöngyszemet, egy gyűrűből kiesett gyémántot? S most mégis seregrevaló ember indult el, szinte zarándokolva, hogy keresse. Az amerikai Debrecen magyar társadalma vonul napok óta egy koporsó felé, teli kérdéssel a lelkében, miért-ekkel, hogyan-okkal, — érző szívek megdöbbenésével és tiszta részvételével . . . emberi gyémántot, ritka gyöngyszemet keresni . . . ... és talál helyette jajj-t, mellyel a halál dörögte el magát . . . Azt hisszük, hogy jó eredménnyel fejtegetjük az emberi test titkát, a sejt labirintusain keresztül le egészen a parányok különös csoportosulásáig, — az életnek a titka, s annak, ami emberré teszi azt, ki e világra született, mégis itt marad megfejthetetlenül azzal a villámcsapással együtt, amit a halál titkának szokás mondani. Egyik esetben csakúgy odagörbül a kérdőjel, mint a másikban, olykor még meg is nagyobbodik, hátha még erősebben hajlik meg, . . . s alatta a pontról ki hiszi, hogy a véget jelentené? Ki nem látja, hogy egyszer a késő öregkorig peregnek az élet napjai, és némelyek aggastyánként vetik csak fel a halál kérdését, mások meg zsenge fiatalon? Ki tudja megmondani, hogy miért ilyen szeszélyes a halál? S mi rejtőzik a méginkább duzzadó kérdés mögött, ha valaki korán elköltözik, de huszonnégy év alatt is többet teljesít egy hosszú életre kiszabottnál, — mint ahogyan azt Szabadkay Zsuzsi tette? . . . Egy Csöppség, alig másfél éves, édesanyja karján menekül csaták tombolásában, kihűlésbe induló meleg magyar otthonából. Bölcsőből lép rögös országútakra, s mire eszmélni kezd: világok vándora . . . Pici kezével, bimbózó értelmével megkapaszkodik édesapjában — és magyar emigránssá lesz már serdülésekor. Ez szabja meg sorsát, és a sors úgy fordul benne hivatássá, ahogyan egyre tisztább öntudatra ébred a lelke: a kis Zsuzsi a számmint márványba merevedett emlék, hanem mint űzött magyar fiatalság szobra lesz. Nem úgy, élő figyelmeztető. Irány és minta, — nőiesen is magyar fiúk-lányok ideáljának őutána való alakítására. Idegenben kezd beszélni — magyarul, idegen nyelven tanul, de magyarul művelődik. Mindegy neki, hogyan-honnan gyűjti magába a fogalmakat, azokat magyarul fűzi és fejezi ki hibátlanul, anyanyelvének karcolásnyi sérelme nélkül. A földrajz elsősorban a Magyar Föld rajzát jelenti számára, a történelem a Magyar Történelmet, s az irodalmi műveltség széles területén elsősorban a Magyar Irodalomban van otthon, éltes embereket megszégyenítően. Onnan néz, szaval, előad, dalol, s ami szépet alkotó magyarok mondtak, az mind megfürdik Zsuzsi szívében és megelevenedik az ajkán, ő maga is dalt fakaszt, gondolatot termel, — beleönti kicsinyekbe a száműzetés magyar iskoláiban, cserkészotthonaiban és cserkésztáborokban. Kicsiket tanít, szeret és játszik velük, élményt nyújt felnőtteknek színpadon, rádióban. Percig sem tétlen, ő az örökmozgó lendület, szakadatlan ötlet, és folytonos jövés-menésében mindenütt otthagyja tehetségének nyomait, nem egyszer művészi vetéseit. Kiskorától zongorázik, hamar művészi kifejezésre érik, tizenhat éves korában már hivatásos orgonistája az Isten házának, énekkart szervez, kézzel-lábbal muzsikál, fejével vezényel, szívével imádkozik, — mindig újat és eredetit tervez, tele van formára váró gondolatokkal, és mindet tettre akarja váltani, . . . sohasem nyugszik és huszonnégy éves korára úgy tömi tele az életét, ahogyan tevékeny emberek teszik azt öregkorukig, — az elnémulással kitölthetetlen űrt hagyva maguk után. Ez az ő titka ... és megfejthetetlennek látszik. Keressük-kutatjuk, előttünk a tarka virágos rét, melyen szaladgált, belénk hasít az elgurult gyöngyszem, a jegygyűrűből kihullott gyémánt, s a talányra az értelem nem ad más választ, mint szürke horizonton minden más keletkezés, lét és elmúlás kérdésére: nem tudjuk, . . . nem ismerjük a titkát . . . De Szabadkay Zsuzsi virágos élete belevésődött a száműzetés magyar társadalmába, az Élő Szobrot most az Emlékezés Monumentumává alakította át a halál, és eredménnyel teli életére pillantva megreped a titok páncélja, hívő sejtelem ébred, s valahonnan a magasból hangzik: nem múlik el senki-semmi e világról csak akkor, ha . . . hivatását teljesítette . . . Zsuzsóka már az örökélet hivatásába fogott. Ott szorgoskodik tovább, szebb virágos rétre szaladt át, melyen nem vesznek el a Gyöngyszemek, a Gyémántok . . . SZENT KORONA EST PHILADELPHIÁBAN. — A képen balról-jobbra: Ft. Süttő Ákos, Noska Károly, a Katolikus Liga képviselében, Mr. & Mrs. William M. Lennox, a philadelphiai polgármester képviseletében, Szántó János a Szent Korona őrs parancsnoka, vitéz Serényi István és neje, Zsóka, a KKM. képviseletében, dr. Udvardy Tibor az erdélyi és a Szent László Bizottság képviseletében. TARTJA MAGÁT A KERESZTÉNY VILÁGNÉZET Tavaly “olvasás hetet” rendeztek Franciaországban. Ebből az alkalomból “Európa 1. számú rádiója” közvéleménykutatást végzett. A pályázóknak három könyvet kellett megjelölniük, mint amelyeket magukkal vinnének, ha három hónapot kellene egy lakatlan szigeten eltölteniök. A pályázatra 32,000 válasz érkezett be és kiderült, hogy a megkérdezettek közül legtöbben a Bibliát vinnék magukkal. ★ FÖLDALATTI SZANATÓRIUM működik pár éve a jósvafői cseppkőbarlangban. Teljesen pormentes és magas kalcium-tartalmú levegője különösen alkalmas légzőszervi megbetegedések hatásos gyógyítására. A kúrák híre külföldre is eljutott és újabban idegenből is sok gyógyulást kereső megy a szanatóriumba. ★ MUSICA HUNGARICA címmel négy nagy zenei hanglemez-sorozatot adtak ki otthon. Három és fél óráig szól róla 1000 év válogatott magyar muzsikája. SZABADKAY ZSUZSI és BILICSI TIVADAR a clevelandi Magyar Művész-est keretében Szent Korona-est Philadelphiában Felejthetetlen emlékként zajlott le 1967 május 20- án a Magyar Szentkorona Emlékest, a Sheraton Hotel dísztermében, Philadelphiában. Az ünnepség az amerikai és magyar Himnusszal kezdődött. Sztamusz László angol nyelven köszöntötte a polgármester képviseletében megjelent Mr. and Mrs. William M. Lennox sheriffet, valamint az angol közönséget. Ezután Szántó János, az est főrendezője köszöntötte a nagyszámban összesereglett magyar vendégeket és röviden vázolta az est jelentőségét. Ezt követte Ft. Süttő Ákos ünnepi beszéde. Beszédének lényege hangsúlyozottan kiemelte, hogy vannak még “magyarok”. A Szent Korona sorsát a csodával határos földöntúli oltalom kegye védelmezi. A Szent Korona őrs több éven át a Szent Korona kultuszának felelevenítését eredményesen vitte előre, mondotta. Beszédét szűnni nem akaró taps köszöntötte. Ezután William M. Lennox sheriff emelkedett szólásra. “Kedves honfitársak! A Szent Korona Őrs parancsnoka, Szántó János felkérésére fővédnöki minőségben vagyok itt, a Szent Korona Est alkalmával Philadelphia város képviseletében. Az Amerika megőrzésében lévő magyar Szent Korona úgy tudjuk, biztonságban van. A Szent István-i ereklye még ma is egy átfogó szimbólum, mely az ezeréves magyar hagyományokat Középeurópában védelmezi. Ez a szent ereklye a történelemből tudjuk, sok viszontagságos sors üldözöttsége ellenére, a hosszú út végén mindég találkozott magyar népével. Reményt, biztatást és a felvirradás örömét nyújtotta a magyar nemzetnek. Én, William M. Lennox sheriff, remélem és bízom abban, hgoy a Szent Koronát a jövőben is az őt megillető erkölcsi tettek újra feléledése, visszahelyezi az Isten által megjelölt Magyar Birodalomba. Középeurópába.” Serényi István szabadság-gyalogló, a K.K.M. képviseletét látta el, rövid nyilatkozatában messzemenő elismerését fejezte ki a nagyon szép programért. Ezután a nyitó párok palotás-tánca következett. Hófehér díszmagyar-ruhás leányok és szmokingba öltözött legények páronkénti bemutatkozása következett. A táncospárok névsora: Szántó Magdolna—Molnár Pál; Németh Zsuzsanna—Balla Attila; Winter Judit—Király Csaba; Szántó Zsuzsanna—Csapó Kálmán; Boros Edit—Vízkeleti János; Balás Olga—Marosfalvi Gyula; Winter Gabriella—Zalavári János; Bodor Erzsébet—Torday László; Bodor Katalin—Csapó Ernő; Várhalmi Erika—Kútvölgyi László. A palotást hoszszantartó taps jutalmazta. A táncot koreografálta és betanította: Sztamusz Lászlóné tánctanárnő. A háziasszonyok kitűnő munkát végeztek Szántó Jánosné lelkes vezetésével. Éjfélkor Gyarmati Erzsébet és Gyarmati Éva balett-táncot adtak elő oly sikerrel, hogy a közönség kérésére meg kellett ismételniük. A pénztári teendőket Schreinner Imre és felesége, Judit, látták el. Az emlékest emelkedett hangulatban, éjfél után két órakor ért véget. Isten segítségével az Emlékestet jövő évben is megrendezzük. A Szent Korona őrs nevében: SZÁNTÓ JÁNOS ★ ★ A KÉKESTETŐN ŰJ OBSZERVATÓRIUM kezdte működését. Az új müszerház több mint 1,000 méter magasban épült, és méréseit a nemzetközi meteorológiai hálózatnak is továbbítja.
