Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
NEGYEDIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 JÚNIUS HÓ Sátáni vállalkozás az "egyvilág” szervezése Nemcsak az egyes kontinensek népi világát választják el egymástól óceánok, hanem egy földrészen belül is megoszlanak a népesség egységei. Különböző gócok köré vonzódnak, és ott sajátossá lesz az életük. Mint az olaszoknak a Szent Péter-bazilika körül, a franciáknak az Eiffel-torony árnyékában, a tibetieknek a Himalája katlanában ... a magyaroknak a Kárpátok ölelte Duna-Tisza tájon ... És nem is csak a különböző földrajzi térségek klimatikus viszonyai nyomnak bélyeget az emberekre, hanem azok az évezredek is, melyek alatt a sajátosságok rájuk rakódnak, s csontjuk velejéig átitatják őket. Az egyesekben megvan a képesség arra, hogy akár életükben, akár utódaikéban deklimatizálódjanak népi gócpontjuk sajátosságaitól, és akklimatizálódjanak másokéhoz. De néptörzsük, ősnépük a maga egészében: marad ami volt, s annak még fejlődése is, esetleges változása is megtartja népi irányát. így volt ez az egész történelmen át, ennek nyomai maradtak meg a történelem előtti időkből, s így van ma is. Amit ez jelent, azon lényegében még a népvándorlások sem változtattak. Évszázezrek vagy millió évek ilyen történelmi hátterében, több mint bizarr minden törekvés, mely az emberi-EGY-VILÁG megvalósítására irányul. Pedig ma ilyen irányban mozog az élet mindenfelé, helyesebben: ez irányban mozgatják valakik az életet. Történelmi struktúrájával ellentétesen. A HÁBORÚS GYŐZTESEK POLITIKAI DIVATJA Az UNO csak a nemzetközi jog érvényesítésének cégérét hordja a nyilvánosság előtt, de tevékenységének nyomában az egy-világ-rendszer kiépítésének törekvése mutatkozik meg. Kutatásai és regisztrálásai összefogják a kontinenseket, s azokon belül a tájakat, melyeken belül sajátos népek éük sajátos életüket. Ez is árulkodó jel a sok más között. Állandóan világstatisztikákkal operál az UNO, s ilyeneket hoz nyilvánosságra, pedig ezeknek nem a nemzetközi joghoz van közük, hanem a “nemzetközi” börzéhez. Ezekből a jelentésekből az derül ki, hogy világszerte működik egy társaság, mely egyszerűen figyelmen kívül hagyja a természettől eredő és történelmileg alakult népi különbözőségeket. Éppen azokat tehát, melyeknek nyomatéka mérhetetlenül nagyobb, mint az általános emberi tulajdonságoké. Az alapok és a tárgyak, melyekkel dolgoznak, túlnyomórészt absztrakciók. Nem az élő, hanem az elvont emberek, nem az élő, hanem az elvont népesség képletei. Tekintetbe se veszik azt a valóságot, hogy ma, Krisztus után 1967-ben, tehát történelmileg egyazon időben, igen magas kultúrájú népek és egészen primitívek élnek kisebb-nagyobb térbeli távolságra egymástól. Már pedig semmi sincs szervesebb kapcsolatban egy néppel, mint a kultúrája, hiszen az egyenesen a népiélekből fakad. S ha erre figyelünk, akkor még az elátkozott “faji megkülönböztetésre” sincs szükség. Idegen kultúrát, magas kultúrát csak nemzedékek egész során át képes emészteni a nép. Idegen civilizációt, magas civilizációt nyakába lehet akasztani, de azzal élni csak az bír, aki legalább megközelítően maga is ki tudná fejleszteni. Kant könyvei csak apró, fekete festéknyomokkal tarkított papírlapokat jelentenek a mai primitív embernek is, és egy IBM- masinával abszolút semmit sem tudnak kezdeni azok. Sem fejlett bölcselet, sem nagyszerű gépkonstrukció nincs egyforma hatással a különbözőekre, s ez kultúrfokozatot jelent. Valóságosan különböző emberi állapotokat. Az összefoglaló világstatisztikák tehát nem az élő, de különböző emberekre vonatkoznak, hanem csak azoknak elvont fogalmára, melyben elmosódik a különbözőség. Hús, vér és csontnélküli lényekre, akik nem is léteznek a valóságban, csak az emberről alkotott legeslegegyszerűbb fogalmak tárában. IJESZTGETŐ VILÁGSTATISZTIKA E statisztikák szerint a második világháború kitörésétől az 1966-os évvel bezáróan, 178 millióval emelkedett az emberiség száma a Földön. Megdöbbentő szám ez így egyben, különösen ha melléje teszik az élelmiszertermelés növekedését, mely az utóbbi évtizedben is mindössze 2%-os volt világviszonylatban. Csakhogy a népi tájegységek: egyben gazdasági egységek is! Szoros társközösségek közös gazdálkodásai, melyek történelmileg alakultak ki. Bennük az egyesek életfenntartó küzdelmei fonódtak össze és szövődtek egybe. Ilyen gazdasági egységek keretében dolgoznak ma is az egyesek, és közülük senki se teszi meg azt, hogy munkanapjának másik felében azért dolgozzon például, hogy a sarkvidékeken élők ne csak fóka-hússal táplálkozzanak. A népi egységek gazdasági keretében, az élő és élniakaró ember mindenkor megdolgozta, kiküzdötte a magának valót, s ez az emberi tulajdonság ma is fennáll. A természetes szaporodás egy-egy népi közösségen belül nem az éhenpusztulás következményével jár, hanem gazdálkodásának a fejlesztésével. Benne a sok egyéni küzdelem népi küzdelemmé fonódik össze, s a termelést egyensúlyba hozza a szaporodással. Világviszonylatban hasonló egyensúlyt szolgálni a nemzetközi kereskedelem hivatott és semmi más. De ez nem szerves aktus folyamata, hanem szervezés folyománya. így is csak olyan mértékben jogosult persze, amilyenre az egyes népi-gazdasági egységeknek szükségük van, és nem olyan mértékben, ahogyan azt egyesek profitéhsége szorgalmazza. Gazdasági javak “világtermelése” csak profitábránd és megvalósíthatatlan. “Túl”-szaporodásról beszélni is inkább csak ijesztgetés. Rémképe nyomban eloszlik, ha azt nem világviszonylatban fejezzük ki, hanem az egyes népekre vonatkoztatva. Ott, ahol annak hatása helyileg és ténylegesen jelentkezik. Innen eredően is lehet kifelé érvényesülő következménye, de az nagyon is viszonylagos meg távoli jövő titkába burkolózik. Minden népi egység határainak kitágítására törekszik, ha gazdaságának fejlesztését nem tudja szaporodásával egyensúlyba hozni. A terjeszkedési törekvések azonban legfeljebb a szomszédnépek birtokállományába ütköznek. A történelem folyamán lokálisan meg is oldódtak mindig. Világháború csak akkor tört ki elsőízben, miután a marxi internacionalizmus ábrándjától megilletődötten, világhódító impulzusok terjengtek szét. A megismétlődött világháborúból még szemléltetőbben bizonyosodott be ez. A veszedelem tehát annak arányában nő, ahogyan az EGYVILÁG-TERV rögeszméje terjed, és igyekszik mindenfelé cölöpöket verni a Földön. NÉPI EMELKEDÉS VEZET AZ EMBERISÉG EMELKEDÉSÉHEZ A primitív népek rohamos szaporodását nyilvánvalóan az idézi elő, hogy a világhódítás szolgálatába szegődött civilizált hatalmak, az ő körükből igyekeznek tömegeiket gyarapítani. Civilizatív támogatásban részesítik őket, hogy ezt a támogatást visszafordíthassák a saját javukra: részint a tömegek természetes erejével, részint pedig a primitív tömegek zavarkeltésével. Minden népi egységet saját sorsa emel neki megfelelő kultúrfokra. A kultúra növekedésének fokozatait meg kell járni. Sem átugorni nem lehet, sem felugorni a tetejébe. Alacsony kultúrfokon nem segít az, ha fejlett civilizációt raknak a nyakába. Sőt ront rajta, mert azon keresztül észreveszi mások emelkedettségét, s ez arra ingerli, hogy rablással szerezze meg magának a töbletet. Az ő alacsony kultúrájának megfelelő primitív eszközökkel, háborúkkal, polgárháborúkkal. A megszerzés azonban nem termelés. A népszaporodás élelmiszer többtermelést igényel, ehhez pedig emelkedő kultúrára és belőle fakadó civilizációra van szükség. Adás-vétel, gazdasági segély, rablás: nem növelik a gazdasági állományt, csak a birtoklási viszonyokat módosítják pillanatnyilag. Nem másra valók, csak arra, hogy szükség esetén a termelés hiányait ideiglenesen ki lehessen velük egyenlíteni. De előreláthatóan nem pótolgatásokra van szükség, hanem a termelés fokozására. Ez meg, főleg az élelmiszertermelés terén, a tájviszonyoktól függ elsősorban, a tájakat pedig népek tartják birtokukban, s a termőföldeket ők művelik. Az ő termelőeszközeik várnak tehát fejlesztésre. Partikulárisán, mert csak népi egységek gazdálkodása és termelése valóságos. Világgazdálkodás nincs, és a “világ”-termés statisztikai összesítés csupán. LÉLEK-FERTŐZÉS ÉS EMBERIRTÁS A világstatisztika adatai automatikusan sátáni gondolatokat is ébresztenek. Tudósok még csak azon törik a fejüket, hogy a civilizált népek születéskorlátozó szokását hogyan lehetne primitív népekkel is elfogadtatni. A közgondolkozásban azonban a radikális megoldás lehetősége terjed inkább: a háborús emberpusztításé. Nem is csak a mai sokaság ritkítása, hanem már egyenesen annak a szaporulatnak az elpusztítása, melyre a világstatisztikák mutatnak rá a következő évtizedek távlatában. A kép ott rémületesnek látszik: rengeteg ember, és viszonylag alig valami ennivaló — tehát ki kell irtani az emberek felét. Ez már nem is csak primitív, hanem egyenesen sátáni jelszó. De beleévődik a közfelfogásba. A hatalomban tobzódók ingyen osztogatják az emberi jogokat, köztük az élet jogát is. De a profitéhség hétlakat alatt tartja azokat az eszközöket, melyeknek segítségével az életre jogosultak minden nap eleget ehetnének. Egyes népek civilizációja jelek szerint máris tele van olyan vegyszerekkel, gépekkel és kozmikus erőkkel, melyeknek használatával állítólag meg lehet többszörözni az élelmiszertermelést. De ha meg vannak, akkor alkalmazásukat mi más akadályozza meg, mint a profitéhség? — mely mára behálózta az egész földgömböt. Persze, éppen a profit-érdekeltek a leghangosabb humanisták. Pedig pusztítási hajlamaikat humánusabban is kiélhetnék. Ugyancsak az UNO világstatisztikája állítja, hogy egyedül a növényi és állati kártevők, az élelmiszereknek egyharmadát teszik tönkre a termelés folyamán. De hát a kártevőknek a pusztításából kevesebb haszon származik bizonyára, mint az emberirtásból, melyhez ezerszámra tartják készenlétben az atombombákat . . . Ide jutottunk, mióta az egy-világ ábrándját súlykolják az emberek agyába! A kor problémáinak megoldása helyett az “ószövetségi” rögeszme átkát, mely egyre súlyosabb problémákat fiadzik. Mert financiális és hatalmi profitálás érdekében mindenáron egybe akarják ragasztani az ember világának részeit, melyek mindegyikének a természettől adottan, más és más a gócpontja és keringési pályája. Ugyanúgy, mint a naprendszer bolygóinak. A világegyetem struktúráját azonban változhatatlan törvények tartják szilárdan működő állapotban. Az ember világa is beletartozik abba. Emberi teljesítmény nem terjedhet messzebb, minthogy ezeket a törvényeket fokozatosan fölismerve, az élet hasznára fordítsa. Áttörnie lehetetlen, és sátáni vállalkozásokba beletörik a bicskájuk a sátáni vállalkozóknak. ★ ★ A MARGITSZIGETI TORONYSZÁLLÓ építési tervét végre elfogadták. A Duna vonalára merőleges alacsonyabb részből 21 lakószintes, tetőkertes főépület fog majd kiemelkedni. A táj többirányú fényképeibe belerajzolva, igen harmonikus képet nyújt már előre is. A párkánymagasság 85 méter lesz. ★ 3,000 KALÓRIA FÖLÉ SZÖKÖTT a kalória-fogyasztás otthon. Az egy főre eső évi átlagos élelmiszer fogyasztás 52 kg hús, 2 kg hal, 97 kg tej és tejtermék, 10 kg cukor és méz, 130 kg zöldségféle és gyümölcs. ★ KRÚDY GYULA EGYIK REGÉNYE német fordításban kirobbanó sikert aratott a német könyvpiacon. A “Vörös postakocsi” c. híres munkáját Sebestyén György fordította németre, pedig Krudyt egyéni stüusa és sajátos hangulata miatt eddig “lefordíthatatlan” írónak tartották. A könyv 70,000-es példányszáma már az első időben kevésnek bizonyult. ★ MAGYAR ÍRÓK HUSZONÖT MÜVE—NÉMETÜL. — Egy magyar könyvkiadó megegyezett német kiadócégekkel 25 magyar író müvének német nyelven való megjelentetésére. Köztük lesz Mikszáth: Szent Péter esernyője is. Az egész keret 400,000 példányra van tervezve. ★ FÖLDALATTI CSÁRDA KÉSZÜL SÁTORALJAÚJHELYEN. — A táj közismert alagút-hálózatának egyik részén, a “Dörzsik” nevű városrészen igen alkalmas földalatti teret találtak arra, hogy a híres hegyaljai hangulathoz illő borozót-mulatót építsenek ki.
