Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
1967 JÚNIUS HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL Művészünk és művei Színtelen és tüskés az a jövő, mely csak úgy magától, faragás, alakítás nélkül köszönt ránk, és egyszerűen belekiáltja emberek-népek fülébe: itt vagyok! De még silányabbá válik, ha gyökértelen fantázia szövögeti, mert a jövő az éppen, ami még csak várományosa a megformálódásnak, s a csapongó fantázia nem nagyon képes megtalálni a határt képzelgés és lehetőséggel aláépített valóság között. Józan jövőt, minél kevesebb tüskével és minél több áldással, csak történelmi népek tudnak csinálni, s ebben a versenyben ma is az elsők között lehetnénk mi magyarok, ha nem csonkítanak meg, ha nem vagdossák le a végtagjainkat. Jelenünk nem is más, mint várakozás arra, hogy alkotó, küzdő, formáló szerveink újból kinőjenek. És ez nem meddő várakozás, mert gyökerünkben és csonka törzsünkben életerő buzog. Emlékezésünkben él a múlt, s ahogyan a költő Alföldi Géza énekelte meg: lomb, termés lehullhatnak, vihar letördelheti az ágakat is, de ha a gyökér kitart, új tavasszal újrahajt Árpád-vezér ezeréves, öreg diófája . . . Ehhez az újrahajtáshoz, újravirágzáshoz rajzolgatja Szalay Gyula az arcképet ezeréves múltunkból, Történelmi Nagyjainkról. Vaskos albumra való van már készen. Közülük egyet-egyet alkalomszerűen bemutatunk lapunkban. A művész áldozatot helyez vele a Magyar Jövő oltárára. Rajzos kezének munkájával mutat rá sorban azokra a hajtásokra, melyekből áldotttermő magyar fa nőtt az elmúlt századok során, s melyeknek gyökereiből fiainak kell új életre ápolgatni új lombkoronát. Szalay Gyula rajztechnikájáról érdemes elárulni valamit. Ceruzáját nemcsak rajzolásra képzet ujjai irányítják, — ezeknek mozgatóreje elsősorban a művész sajtos leikéből táplálkozik, melyben a magyar faji tulajdonságokat, a magyar történelmet, a magyar népnek és kitoronyló nagyjainak alkatát dolgozta föl. Minden alkotását, valamennyi történelmi portréját tehát a gyökerekig hatoló mélyfúrás, hosszú pszichológiai tanulmányozás előz meg. S ha a megfelelő korrajzok, vagy az élethü fényképek nem mutatnak elegendő vonást, akkor azokat az ő művészi alkotóképessége vési rájuk, mint szükségképi vonásokat. Ebből a forrásból erednek kisérő szövegei is. Szalay Gyula művészete nyomán Újra-élőkké válnak a magyar emlékezésben örökké-élő Nagyjaink. SZENT LÁSZLÓ RENDJE SZENT LÁSZLÓ (1077—1095) A középkor elején az akkori világ a szentet látta benne, akit a pápa az első keresztes hadjárat vezérének szemelt ki és akit missziójának teljesítésében csak hirtelen halála akadályozott meg. Később felfedezték benne a hős lovagot és a nagy nemzeti királyt is. Ez indította Nagy Lajos királyunkat arra, hogy Szent Lászlót válassza eszményképének, akit az Árpád-ház legkimagaslóbb alakjának és a magyar nemzet legnagyobb uralkodójának tartott. A törökverő Hunyadi János is iránta való tiszteletből nevezi el elsőszülött fiát Lászlónak. Már életében szentként tisztelte a magyar nép is. Ez a hit azután évszázadokon át él benne, mondák és legendák keletkeznek a nép ajkán, amelyek mind arról szólnak, hogy a szent király által vagy az ő közbenjárására minden veszedelemben megsegíti az Isten a magyar népet. Szomjazó katonáinak vizet fakaszt bárójával a sziklából, a patik vizét tejjé változtatja, kaviccsá az ellenség csábító pénzét. Csatabárdjával hegyet repeszt ketté és ahol nyila a földbe fúródik, ott a pestises betegek számára gyógyfű terem. Különösen Erdély és a Székelyföld várja holtában is vissza, s évszázadokon át tartja magát a hit, hogy nagy veszély idején felkél biharváradi sírjából László király és titokzatos lovag képében siet szorongatott népe segítségére. Már 1192-ben szentté avatja hivatalosan is az Egyház; rajongó népe ekkor a biharváradi székesegyház felett egy tündöklő csillagot lát . . . Ragyogó csillaga maradt ő különösen a magyar katonának, nemcsak a hosszú törökvész alatt, de a világháborúk küzdelmeiben is. Ennyi legendával és imádsággal egy egész nép hosszú évszázadakon át csak olyan király alakját fonja körül, akit rajongva tisztel és akit örökre a szívébe zárt. Hogy a modern történelemtudomány szerint is ő Szent István honalapításának a befejezője és a középkori Magyarország hatalmának és tekintélyének a megalapozója és hogy minden ténykedésében, még hadviselésében is, mindig nagylelkű, igazságos és kegyes tudott lenni, csak emeli uralkodói nagyságát. ★ MEGÚJULT A BALATON VIZÁLLOMÁNYA. — Évente 5-600 milliméternyi csapadék hull általában a tóba, de ezt a felület-párolgás mindig kiegyenlíti. Tavaly sokkal több volt a hulló csapadék, a nedves levegő miatt viszont alacsonyabb volt a párolgás. A Sió-csatorna zsilipjeit szabályozva a vízállást, eddig a tó vízállományának felét sikerült kicserélni. László király napján így júniusban csaknem kilenc évszázad után is különös fény ragyog fel a Kárpátok magyar népének lelkében. Magyar múltunknak ragyogó Csillaga volt, s az ilyen csillagon nem fog az idő múlása. Neve és alakja köré népének szeretete és rajongása már akkor legendákat kezdett szőni, amikor még életben volt, de halála után derült ki méginkább, hogy a magyar lelkiségnek és a keresztény eszméknek olyan kimagasló lovagja volt, akit századokon át sem sikerült megközelíteni. Az emigrációban külön jelentősége is van László királyunknak. Pápai jóváhagyással 1861-ben alakult meg a Szent László Társulat, kifejezetten azzal a rendeltetéssel, hogy karolja föl a Szabadságharc után Kossuth Lajos nyomában külföldre szakadt számkivetett magyarokat. 1944-45-ben és 1956-ban is szabadságharcot vívott a magyar, s utána a számkivetettek olyan serege szorult külföldre, amilyen még soha. A mai magyar emigránsok száma több, mint jelentős része népünknek. Máris észlelhető nemzeti tragédiánkban az a szomorú látvány, hogy rengeteg tevékeny, müveit, dolgos alkotó-magyar, akiknek a nemzeti élet és az országépítés munkálásában van a helye, nem lehet otthon, tehetségét és munkaerejét nem fektetheti a népi közösség javának közvetlen szolgálatába. Népi tömegeink is vannak, akik tulajdonképpen csak menekültek, de számkivetettekké lettek, mert évtizedek óta nem térhetnek haza. A megújuló generációk lassan legyökereznek idegenben, a népkultúra más talaján nőnek fel, érdeklődési körük elveszti magyar vonatkozásait, és elvész anyanyelvűk is, melyre pedig mindennél nagyobb hivatás vár a Magyar Golgota útjain. Nem emberi szív és szem, mely tétlenül nézi ezt a kálváriás magyar sorvadást. De legmagyarabbak azok a szemek, melyek az alatta lüktető magyar szívek sugallatára a 106 éves Szent László Társulatra pillantottak, fölfrissítették patinás szellemét, prolongálták rendeltetését, és SZENT LÁSZLÓ REND elnevezés alatt megújították szervezetét. Fölfrissült a vérmüködés az ódon szervezetben! Az utóbbi évben egymásután hívta tagjainak sorába, és elismerő kitüntetésben részesítette azokat, akik az emigrációban áldozatos és érdemes munkálkodást fejtenek ki,'nem hagyják elaludni a magyarok és a nemzet ügyét, de akár egy-egy szerény lépéssel is előbbre viszik azt. A rendbe csak ajánlás, széleskörű tájékozódás után és meghívás alapján lehet belépni. Azon van a hangsúly, hogy egy nagymúltú intézmény, mely több mint évszázados változások viharait állta ki, és az új világszemlélet tükrében is feddhetetlen, elismerje az elismerésre méltó magyar munkálkodást. Hogy a 900 éve ragyogó Magyar Csillag neve és védőszárnya alá vonja mindazokat, akik a fiainak és nemzedékeinek munkálkodására váró nagy magyar ügyért magánosán fáradoznak szétszórva a nagyvilágban, vagy, ha nem is megosztva, de elkülönült egyesületek keretében teszik ugyanazt. A Rend biztosíték arra, hogy az elismerés és összefogás nem múló széljárás szárnyán köszönt a jelenbe. A pillanatnyi hullámzó lét fölött minden nemes szív érzi az idő súlyát, ha annak robogása nem csak söpör, hanem megtart, összevon — és a múlhatatlanság oltárára tesz egy szál virágot, mely nem hervad, mert örök eszmékből szívja az életnedvet. Hiszen az egyéni élet és tevékenység, melyet szűk határok szabnak meg, csak tavaszi hajtás és őszi lombhullás a kezdetet és véget összefonó titkos Maradandón. A Szittyakürt mélyre hajtja az elismerés zászlaját a SZENT LÁSZLÓ REND előtt. László király szelleme vezesse a további századok során! MAJOR TIBOR ★ ★ FRANCO SPANYOLORSZÁGÁBÓL vásárol narancsot és citromot Magyarország egymillió dollár értékben 1967-ben.
