Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

# EBREDJ MAGYAR! VOL. VI. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1967 FEBRUÁR HÓ verünk dobot, mert akik adtak, nem hiúságból adtak, és nem várnak nyilvános elszámolást sem. (Az érin­tettek részére bármikor rendelkezésre áll a bank­számla és az összes postai feladóvevény.) Köszönetünk azonban akkor teljes, ha újabb ké­rés is egyben. Csak a próbán vagyunk túl. Az “Arccal magyar véreink felé” akciót nem zártuk le, és nem is zárhatjuk le. Könnyeket törölt és mosolyt fakasz­tott. Nyomában már — valahol Magyarországon — magyar Apróságok gőgicsélnek talán, didergők me­legszenek, elhagyatottak találtak szalmaszálat, hitü­ket vesztettek ébredeznek. Hányán? Viszonylag bi­zony kevesen. De a szám jelentősége eltompul ahol hitről, szeretetről, együttérzésről, idealizmusról van szó, és arról, hogy leraktuk a cölöpöket. Sőt rozoga deszkahídon már megteremtettük az összeköttetést népünk és kitaszítottal között! Építsünk betonhídat, vagy járjunk továbbra is ezen a szűk deszkahídon, mindegy. Csak járjunk, és adjuk amit adhatunk! Magyarok! Testvérek! A bankszámla továbbra is: “Hungarian for Hun­garian” —No. 5591-9 The Broadview Savings & Loan Co., 11623 Clifton Blvd., Cleveland, Ohio 44104, U.S.A. A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM “HUNGARIAN for HUNGARIAN” Committee Vezetősége. MAJOR TIBOR: ÉBRED A NEO-NÁCIZMUS.7 Megismertek a cselekedetünkből!... Magyar Testvéreink! Az anyagelvüség már majdnem szétrágta az ide­alizmust. Optimistává sem nevel már a valóság, oly sötéten mutatja magát. És egy kis elszánás, egy kis meghallgattatás mégis fényt gyújtott! “Arccal ma­gyar véreink felé” jelszóval kiadott körlevelünkön ezt írtuk tavaly: CSELEKEDETEINKRŐL ISMER­NEK MEG BENNÜNKET AZOK, AKIKTŐL ELSZA-. KITOTT A ZSARNOKSÁG, — és azóta megismertek sokan azok közül, akik már roskadoznak a zsarnoki terhek alatt. Csaknem naponta érkeznek a köszönő levelek Ma­gyarországról, tehát elértük őket, segített rajtuk a mi áldozatunk, tudnak rólunk, — megismertek cse­lekedetünkről. A gyűjtés kilátástalansága miatt, az egész akció kényes természete miatt, oly szerény igé­nyekkel vágtuk a fejszét a fába, hogy az szinte szé­gyenletesnek látszott. S most mégis; ha szabadon te­hetnénk, — dicsekedhetnénk az eredménnyel. A Szittyakürtben — persze név nélkül — egypár meg­ható levelet be is fogunk mutatni. Tolmácsoljuk a köszönetét azok felé, akik segí­tettek, hogy segíthessünk. A magunk köszönetét is itt küldjük. Egyszerűen, de érző szívvel, és ugyan­csak az adakozók nevének megemlítése nélkül. Nem Újabban nagy bünpert indított Budapesten a vö­rös pártdiktatúra. A Magyar Távirati Iroda erre­­vonatkozó tudósítását a jelen számunkban szószerint közöljük. A “háborús bűnösség” bírósági hajszolása a béke” huszonkettedik évében elnyűtt gondolat, őrült­ség, de a vasidegzetet is felháborítja. Magyarországon meghosszabbították a nürnbergi szégyen-“jog” hatályát. A terror-békét terror-békét­lenség szításával építik tovább. De ami Magyarorszá­gon folyik, nem elszigetelt jelenség. A bosszú látha­tóan a zsidó vérben terem úgy, hogy csillapulni nem képes, és ez a bosszú-szomj végighullámzik a világon. Felborzolja a közönyt éppúgy, mint a személyes mun­ka lázában, vagy a jólétben való csendes szedergést. Nem csoda, hogy világszerte felkorbácsolja a háború gondolatát is, pedig az ördögöt csak addig szokás falra festegetni, amíg megjelenik. A hitközségi tagoknak szánt újságok hetek óta teli vannak rémülettel és panasszal, hogy újjáéled a nácizmus, mert mindenki csak a zsidókról beszél, és élesen antiszemita hangon. Csak ezt az antiszemita hangot, csak ezeket az antiszemita lendüléseket idé­zik, de amiből mindezt fakad, arról a héber-szellemű újságokban szó sincs. Bocsánat: szó nem esik róla, de a zsidó lapok tartalmát mégis ez tölti ki. Ez az ijedelem, ez a sok panasz, ez a féktelen törtetés arra, hogy minden hang elnémuljon, csak az övék zenghesse a választott nép győzelmét, a világhódítást. Huszonkét éve hull a béke mannája az égből. Provokálás és uszítás nélkül ugyan kinek jutna eszébe háborogni jámbor zsidók ellen csak azért, mert zsi­dónak születtek, és jellegzetes vonásaikon kívül fiai­kat még körülmetéléssel is megbélyegzik? Mégis je­­remiás-siralmak zúgnak mindenfelől, és harsognak a jerikói kürtök. Véletlen lenne ez? De ha nem vélet­len, mire van irányozva a szándék? Nincs más dolga a világnak, csak az összes népek közül egyedül a zsidó nép háborús áldozatain sajnálkozni? Hiszen száz és ezer más mód van arra, hogy el lehessen ke­rülni a hitleri pogromok megismétlődését. És az esz­közök elsősorban, sőt talán egyedül az ő kezeikben vannak. Minden darabka szárazföldnek van népe, és húsz év óta nekik is van hazájuk. Ne piszkáljanak folytonosan másokat, ne uszítsanak maguk ellen min­den népeket, s akkor oly szépen lehet élvezni a békét, vagy a létküzdelem harcát, melyben egyetlen zsidó­nak sem görbül meg a hajaszála! ők mégis a jerikói kürtöt fújják állandóan. Hangoztatják, hogy “a világ-zsidóság ellenségei megerősödtek.” Szíriát, Irakot, Egyiptomot gazdag gazdasági támogatásban részesítette a Szovjetunió, így “az arab-világ Izrael-ellenes szándékai közelebb kerültek a megvalósításhoz”. Azt is széliében kürtölik, hogy “Izrael új (?) el­lenségre talált Kínában. Valószínűnek látszik, hogy Kína atomfegyvereket fog felajánlani Egyiptomnak, hogy kiüsse a nyeregből a Szovjetuniót, melynek be­folyása mind erősebb az arab világban.” Arról jajgatnak egyfelől, hogy Izraelnek igen nagy anyagi hiányai vannak, és jelentősek az ország gaz­dasági zavarai. A Negev-tervvel kilátásba helyezett többszáz-millió dollár nem oldja meg a problémákat, és ennek megszerzése is kérdéses. Másfelől dicsek­vésre fordul a panaszos szó. A nemzeti termelés több­szörösére emelkedett, az ország exportja 86-ról 750 millió dollárra szökött 14 év alatt. Az eredmény a Christian Science Monitor tudósítója szerint “minden gazdasági teóriát meghazudtol”. Egy new yorki nagy napilap gazdasági rovatvezetője szerint pedig “min­den logikával ellenkezik”. Mindkét megállapítás két­félét jelenthet. Egyfelől azt, amit mond, — másfelől azt, ami a háta mögött van. ők azonban kellő önérzettel fűzik ezekhez a meg­állapításokhoz, hogy ’’Izrael eredményeit nem is ért­hetik meg azok, akik egy nép küzdelmében csak gaz­dasági törvényeket és logikát keresnek.” Az “Egyen­lőség” egyik vezércikkében ez áll: . . mert a zsi­dóság történelmében nincsen logika, csak hit van és optimizmus” — éppen csak azt felejti ki mellőle, hogy a zsidó államalapításnak csaknem teljes tőkeszük­ségletét a német jóvátétel és a kártalanítások mil­liárd jai fedezték. Kimaradt az önvallomásból annak a megállapí­tása is, hogy a ma is diaszpórában élő zsidóság 22 év óta egyebet sem tesz, mint háborús áldozatainak erkölcsi tőkéjét váltja át részletekben újabb milliár­­dokra. Pedig a nagy sajánlátatásnak egyik oka itt keresendő. A német NDP-t egyszerűen “neo-náci-párt”-nak nevezik. Túlságosnak tartják a legutóbbi választáso­kon elért sikereit. Szerintük Kiesinger “erősen vita­tott politikai múlttal rendelkezik”. Politikai program­ját mindjárt meg is szabják Torontóból: “minden azon múlik, hogy az új kormányfő hogyan lesz képes megküzdeni az erősödő neo-nácizmussal”. A németországi fejleményekkel kapcsolatban a “Kanadai Magyar Zsidók Szövetsége” demonstratív nagygyűlést rendezett az “újjáéledő nácizmus’ ellen. Itt hangosan figyelmeztették a hitsorsosokat: “küz­deni kell minden törekvés ellen, nehogy jobboldali elemek furakodhassanak be az egyes kormányokba”. Ki kell kényszeríteni Kanadában a zsidóvédelmi tör­vényt, — írja az Egyenlőség, — mert szerintük az az egyenlőség, ha a zsidókat külön törvények védik, a nem-zsidó kanadaiakat pedig nem. íme egy sereg idézet a napirenden lévő ijeszt­getésekből : “Náci szervezkedés Kanadában.” — “Kanada két legnagyobb városa, Montreal és Toronto fasiszta in­vázió előtt áll.” — “Adolf von Tadden, az új német náci-párt alelnöke bejelentette, hogy . . . Kanadába látogat, hogy előadássorozatban terjessze náci poli­­(Folytatás a második oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents