Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
1966 FEBRUÁR HŐ SZITTYAKÜRT HETEDIK OLDAL Múlt számunkban megígértük, most közzétesszük a kommunista-tervgazdálkodás beismert csődjéről szóló első hivatalos hazai jelentést. íme a Magyar Távirati Iroda kiadásában megjelenő “Hazai Tudósításokénak errevonatkozó cikke — szószerint és teljes terjedelmében: MIÉRT VAN SZÜKSÉG A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER REFORMJÁRA? Magyarországon is napirendre került a gazdaságirányítási rendszer megváltoztatása. 1966-ban és 87- ben egy sor részintézkedés előkészíti a magyar gazdasági életnek azt az átfogó és mélyreható változását, amelynek időpontjául 1968-at jelölték meg. önkéntelenül adódik a kérdés, milyen okok tették szükségessé a gazdaságirányítás megreformálását? A reform okai Az elmúlt, csaknem két évtized során a gazdasági vezetés előtt az a feladat állt, hogy minden eszközzel fejlessze, gyorsítsa a mennyiségi termelést, hogy pótolni lehessen a háború okozta hiányokat és ki lehessen elégíteni a nagy tömegek egyszerre jelentkező igényét. 17 év alatt erősen megnövekedtek a gazdaság méretei. Az állami ipar termelése ötszörösére nőtt, a lakosság fogyasztása pedig 1949-hez viszonyítva csaknem két és félszeresére. Magyarország nemzeti jövedelmének jelentős része, pontosabban 36 százaléka, a külkereskedelemből származik. A külkereskedelem növekedése ugyanis csaknem kétszer olyan gyors volt, mint a termelésé. 1938-ban minden lakosra 20 dollár külkereskedelmi forgalom jutott, 1965-ben pedig 230 dollár. Az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom tekintetében Dánia, az NSZK, Anglia, Franciaország, Csehszlovákia és az NDK mögött Magyarország a világranglistán a hetedik helyen áll.-----Eredményeit a magyTM^^aság-extenzív jellegűnövekedése révén érte el —77"-" a nemzeti jövedelem növelésének legfőbb eszköze az elmúlt időszakban a munkahelyek számának növelése és új munkaerők bevonása volt. Az iparban foglalkoztatottak száma jelenleg csaknem kétszerese az 1949. évinek. A munkaképes korú lakosságból az aktív keresők aránya — a nyugdíjasok nélkül — 81 százalékra emelkedett. Az extenzív gazdasági jellegű fejlődés tartalékai országos méretekben kimerülőben vannak, — egyes helyeken ki is merültek —, s mindez parancsolóan előírja, hogy országos méretekben át kell térni az intenzív fejlődésre, vagyis olyan jellegű gazdasági növekedést kell megvalósítani, amelynek rúgója elsősorban a technikai és technológiai előrehaladás, általában az erőforrások és az adottságok hatékonyabb, gazdaságosabb felhasználása. A reform jellemzői Több mint száz tudós, állami funkcionárius, vállalati és üzemi igazgató és egy sereg közgazdász hosszú időn keresztül és tüzetesen felülvizsgálta a jelenlegi gazdasági irányítási rendszert és módszereket. Abban minden közgazdász és szakember egyetért, hogy nem a régi gazdasági rendszer hibáinak javítgatására, hanem az egész gazdasági irányítás átfogó reformjára van szükség. (!!!) Az ország felelős vezetői is így döntöttek. A jelenlegi mechanizmus, amely már betöltötte feladatát, (??) nem ösztönöz megfelelően a termelés gazdaságosságának, az önköltség, minőség javítására, sem arra, amely mindezeknek előfeltétele, a műszaki fejlesztésre. E rendszernek jellegzetessége a döntések nagyfokú centralizáltsága és a vállalatok csekély önállósága. Jellemzi a gazdasági folyamatoknak főleg kötelező terv-mutatószámokkal történő szoros és közvetlen állami szabályozása, az árú, a pénzviszonyok aktív szerepének és a piac hatásának túlzott korlátozása. A tervezés rendszere túlzottan adminisztratív, kevéssé veszi számba a gazdasági élet változékony elemeit. A pénzügyi és a hitelrendszerek bürokratikusak és nehézkesek, összességében elmondhatjuk, hogy a kiszolgált mechanizmus ma már nem segíti eléggé az újtípusú gazdaságban rejlő hatalmas előnyök kihasználását. (!!!) * * * Tervezés, vállalati önállóság, árrendszer A magyar gazdaság a jövőben is tervgazdaság lesz. Az országos szintű tervezés fő feladata azonban csak a perspektivikus, tehát az ötéves tervek elkészítése marad. Központi akarat érvényesül majd a népgazdasági ágak fejlesztési arányainak meghatározásánál, de nem lesz feladata a tervezésnek az egyes népgazdasági ágazatoknak, üzemeknek tervmutatókkal való adminisztratív irányítása. A vállalatok az új rendszerben önállóságot kapnak. (!) Éves és többéves tervüket maguk készítik el. önállóan döntenek termelési programjukról és eszközeik legcélszerűbb felhasználásáról. Az új rendszerben lényegében az történik, hogy az állam a vállalatokat ár- és bérpolitika, hitelpolitika, devizagazdálkodás stb. révén, tehát közgazdasági eszközökkel fogja befolyásolni a jövőben. (!) Az a vállalat, amelyik gazdaságosabban működik, többet nyújthat majd dolgozóinak. A vállalatvezetők személyi jövedelme is elsősorban a vállalati nyereség alakulásától függ. A reform másik sarkalatos pontja a helyes árrendszer alakítása. A jelenlegi termelői árrendszernek igen sok fogyatékossága és negatív hatása van. A termelői árak indokolatlanul eltérnek a tényleges önköltségtől és a fix árrendszer túlhajtása miatt alkalmatlanok a kereslet és a kínálat összhangjának biztosítására. A gyakorlatban kiderült, hogy az erősen központosított állami ármegállapítás tulajdonképpen lehetetlenné teszi a helyes árarányok megvalósulását. (!) Nagyon elkülönültek a belföldi és a külkereskedelmi árak is egymástól. A termelői árrendszer hibái természetesen kihatottak a fogyasztási árrendszerre is. Ezek sem segítik a kereslet és a kínálat összhangjának gyors megteremtését, sőt sokszor éppen ellenkező hatásuk van. Az állami, fix fogyasztási árakat tekintve, hogy több mint 120,000 cikkről van szó, központilag átvizsgálni egyébként sem lehetséges. Itt is bebizonyosodott, hogy a központosítás fenntartása csak bürokráciát szül, s ezért a jövőben jelentősen leszűkítik az állami fix árak megállapításának körét. (!!) Beruházások, verseny, életszínvonal A beruházások területén is jelentős változásokat hoz az új gazdaságirányítási rendszer. A beruházási eszközöket eddig ugyanis központi elosztás útján, ingyen kapták a vállalatok, s ez nem biztosította a felelősséget és az érdekeltséget a megfelelő gazdálkodásban, ellenkezőleg, indokolatlan nagy igényeket segített elő és gyakran a beruházási eszközök pazarlásához is vezetett. Az elképzelések szerint a nagy termelő beruházásokat továbbra is központilag döntik majd el és állami költségvetésből finanszírozzák. Ezek aránya azonban a jelenlegihez képest csökken. A beruházások jelentékeny részét ezután a vállalatok sajátmaguk határozzák meg és saját eszközeikből (amortizáció, nyereség stb.) finanszírozzák. Az egész magyar gazdasági életben, de ezen belül elsősorban természetesen a kereskedelemben a jelenleginél nagyobb szerepet kap a piac. A külkereskedelem központi irányítása a devizagazdálkodás módszereivel történik. A belkereskedelemben nagyobb teret kap a vállalatok és a boltok közötti verseny mindenütt, ahol a fogyasztók számára ez előnyös. A kiskereskedelemben pl. az új rendszerben bármely nagykereskedelmi vállalattól vásárolhat és közvetlenül az ipartól is beszerezheti a neki tetsző árúkat. Az új gazdasági irányítási rendszer célja, hogy a termelékenység állandó növekedése alapján tovább lehessen javítani az életszínvonalat. A jövedelemelosztás egyik irányelve, hogy a munkások és a parasztok életszínvonalát úgy kell javítani, hogy a parasztság életnívója már a következő években közeledjék az ipari munkásokéhoz. Az életszínvonal-politikában a jövőben előtérbe helyezik a reálbérek növelését. Magyarországon minden egymilliárd forint kifizetett bérhez a lakosság részére nyújtott több mint ötszázmillió forint társadalmi juttatás kapcsolódik (nyugdíj, orvosi ellátás, társadalombiztosítás stb.). Bebizonyosodott azonban, hogy a társadalmi juttatások a jelenlegi körülmények között nem ösztönöznek megfelelően a termelékenység, a termelés növelésére, a jobb minőségű munkára. Sokkal jobban megteszik ezt a reálbérek. (?) 1966. január 1-én az új mezőgazdasági termelői árak és az iparban az új prémiumrendszer életbe-ABagúton a magyar várakba! Sátoraljaújhely nagy keresztutcája, a Rákóczi-út a városon túl nyílegyenes országúiban folytatódik — Borsi felé, ahol ma is áll a Nagyságos Fejedelemnek a sárospatakinál kisebb várkastélya. Itt született II. Rákóczi Ferenc. A környéken mindenki úgy tudja még ma is, hogy 1918-ban a cseh megszállás alá került Borsi falucskát, meg Sárospatak Rákóczi-várát alagút köti össze, még hozzá olyan tágas alagút, hogy abban lóháton és szekérrel is lehetett közlekedni. A város alatt is átmegy, többfelé ágazik, s állítólag Sátoraljaújhely híres öt-hegye közül a Várhegy alá is benyúlik. A hatalmas alagút-rendszer azonban századok óta csupán annyi kézzelfogható bizonyságot engedett a föld színére, hogy sok helyen megkönnyítette a szőlősgazdák pinceásatási munkáját. A csákány itt is — ott is egy-egy terméskővel kiépített üregbe vágott. Az üregekből nagyszerű borospincék lettek, a titokzatos alagút-rendszerről fennmaradt szájhagyomány meg egyre kopott. Nemrég Sátoraljaújhely főterén beszakadt a szökőkút. A süllyedés környékén földalatti üregek ágazását lehet sejteni. Meg is kezdték az alagút-rendszer feltárását. Óriási munka. Vájjon mikor jutnak el a magyarok alagúton át lóháton — szekérrel a sárospataki várig? És útlevél nélkül Borsiba, a Fejedelem szülőkastélyába? . . . A történelem hív. A magyar várak magyarokat várnak . . . léptetésével tulajdonképpen megkezdődött a magyar gazdasági irányítási rendszer átalakítása. Tehát: csőd és mázolás. Egyelőre egypár felkiáltójelen és kérdőjelen kívül legyen ennyi a hozzászólásunk a beismeréshez is, meg az új tervhez is, mely még csak terv. Az eredeti szöveg úgyis túlsókat mond egyszerre. A közeljövőben megjelenik i BERZY JÓZSEF j