Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 FEBRUÁR HÓ Újabb beismerés a vörös világban Az otthoni új ár- és bérrendszer bevezetését égető állapotok váltották ki, s az feltűnően égető problémája is lett a kormányzatnak. Hivatalos bejelentése igen nagy megdöbbenést keltett széliében. Az elkeseredést nem sikerült azzal csökkenteni, hogy a kormány hangosabban emlegeti a bér- és fizetésemelést. Könnyű felismerni, hogy az amúgy is nyomorúságos viszonyok között mit jelent 1-2 százalékos bér- és ugyanakkor 10-50 százalékos áremelés! A kormány minden alkalmat megragad arra, hogy a változásokat kedvező színben tüntesse fel. Naponta tesznek nyilatkozatokat, és mondanak magyarázgató beszédeket. Ennek során egyik miniszterelnökhelyettes a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelését azzal indokolta, hogy a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó részének havi átlagjövedelme mélyen az ezer forint alatt van! Persze az átlagjövedelembe bele van számítva minden. A kis háztáji gazdálkodás haszna is! De még milyen nagyvonalúan! A havi ezer forinton aluli kereset viszont az ipari munkásság körében már csak szórványos. Az úgynevezett szociális juttatásokban is jóval kevésbbé részesül a föld rabmunkása. Ugyanakkor azt hangoztatta a főkorifeus, hogy a termelőszövetkezetekbe hurcolt parasztság már “megtalálta számításait, valójában jól, sőt mégjobban él, mint a magángazdálkodás éveiben.” De ki hiszi ezt el? S mi mindent árul el ez a hangoztatás!.. Hivatalos részről mindinkább felmerül a falu elnéptelenedésének kérdése is. “A szövetkezetekben már ma is majdnemcsak öregek és asszonyok dolgoznak, a fiatal munkaerő nem marad falun” — rebegi el szintén az egyik helyettes kormányelnök! “Meg kell állítanunk a falvak elnéptelenedését” — teszi hozzá a kis hamis, hogy ne kelljen logikusan vallomást tenni a kényszer-termelőszövetkezetek csődjéről! Újból próbálgatnak valamit a kommunista kátyúban, mintha a mostani csődöt is nem az ő kevésbbé bölcs, de annál vörösebb intézkedéseik idézték volna elő. Mintha vöröséknél tilos volna előre számítani az előre látható következményekre, csak jön mindig a kapkodás, amikor már késő. Ez a “szocialista munkás- és parasztállam”, amelyben évtizedek után kell nyöszörögve igyekezni “a parasztság életszínvonalát fokozatosan közelebb (!) hozni a munkásosztályéhoz”! A kormányzat valóban élethűen festi meg — az önarcképét. Józanodik az idegen sovinizmus? A szovjet fennhatóság óta szigorúan tilos Magyarországon az utódállamokkal kapcsolatos minden nemzetiségi kérdést érintő megnyilatkozás, és annak legkisebb jele is sovinizmusnak minősül. Most mégis egy érdekes villanásról hoznak hírt a hazai tudósítások. Johannes Amos Comenius híres tudós és pedagógus volt. A XVII. század közepén a sárospataki kollégiumban is tanárkodott. Müveit latinul írta, és latinosított nevén kívül mindmáig Jan Amos Komensky néven volt ismeretes. Cseh-morva származásúnak volt elkönyvelve. Pedagógiai könyvei úttörésnek számítanak ma is a neveléstan terén. Néprajzi munkái is értékes korforrások. Legértékesebbek azonban filológiai kutatásairól maradt sajátkezű feljegyzései. Ezekből kitünően ő volt az első, aki felhívta a figyelmet a magyar és a finn nyelv rokonságára. Életrajzi adatainak és munkásságának felderítését javarészt cseh kutatók végzik, s mostanában Comenius mesterre vonatkozó újabb gazdag adattárra bukkantak. Ennek feldolgázása során kiderült, hogy a “Komensky” nem eredeti neve. Édesanyja ugyan morva származású, de édesapját Szeges Márton-nak hívták. Községi bíró volt, s csak amikor foglalkozását változtatta, akkor vette fel a Komensky nevet. Comenius mester szülőháza is Magyarbrót közelében van. Egyik művéből már régen ismeretes Magyarországhoz szóló vallomása: “örök szeretettel szeretlek!” Ezt eddig úgy tekintették, mint írói-szónoki hatást keltő kifejezést. Más munkatöredékeiben is többször szerepel: “mi magyarok . . .”, stb. Az új leletek között sok levél van, melyekből kiderül, hogy a magyarországi Szeges-családokkal egész életében ÓH MEMQRAH! A “Menora”, az északamerikai magyarajkúak lapja gyászt jelent: elhúnyta magát az “Ember” című hetüap főszerkesztője, akit különben hitsorsosainak nagyrésze még élete sötétjében megtagadott. A jerikói siralmak a továbbiakban imigyen hullatják a könnyeket: “Fiatal kora óta aktív harcosa volt a közéletnek, és a “Társadalmunk” című ismert pesti lap főszerkesztőjeként, sok esetben bátran harcolt magyar zsidó (?) érdekekért. “Az Ember” főszerkesztőjeként is megőrizte régi harcos természetét; utolsó sikeres és tiszteletreméltó küzdelme a new yorki nyilas lap megszüntetése körül kifejtett tevékenysége volt. — A minden ellentétet elsimító halál kibékítette haragosaival, de a magyar fasizmus megszállottjai örökké átkozni fogják nevét s ez szolgál majd néki síri megelégedésül.” Micsoda nagy igazságot leplez le ez a gyászos jelentés! Most aztán megtudhatja a széles nagyvilág a meztelen valóságot. Amíg igazi orvosok betegeket gyógyítottak, szaktanulmányokat írtak és tudományos problémák után kutattak, addig az orvos-főszerkesztő munkásságának említésre egyedül méltó eredménye a “nyilas lap” megszüntetése volt. Hát ez bizony édes-kevés 71 év alatt! És őleg szagszerütlen. Vaskos kötet foglalja magában csak azokat a gyógyszereket, amelyeket okos emberek az elmúlt 71 évben feltaláltak. A főszerkesztő orvos az emberiség javára nem tett semmit . . . A jelentés elárulja, hogy haragosai — azok voltak! Úgy tudta termelni őket, mint nagy kísérletezők laboratóriumokban a baktériumokat. De micsoda különleges halálnak kellett jönnie, hogy csalódott és elégetett láger-társak megkapják a kiengesztelődés lázát! Mindenesetre dicséretre méltó, hogy ez a “Jewish Publication in Hungarian Language” — nem írja tele a gyászjelentést költött érdemekkel. Megelégedett egy lap-kivégzés hóhérmunkájának megemlítésével . . . Csak az utolsó pár sor nem fedi a valóságot. “A magyar fasizmus megszállottjai” megbocsájtottak már ál-orvosoknak, ál-ujságíróknak, zsarolóknak, hazugoknak, hamisítóknak, besúgóknak, beugratóknak, — hát miért ne bocsájtanának meg egy orvos-főszerkesztőnek, akinek annyit köszönhetnek?! Megbocsájtanak. Hiszen, mikor már mindenki elfeledte őket, ő akkor sem feledkezett meg róluk. Jó volt hozzájuk, minden héten belefújt a pislákoló tüzbe, hogy magasra törjön az antiszemitizmus lángja. Nem érez magában haragot itt senki, nem is átkozódik, csak igaz szívből kívánja: nyugodjék a temető békéjében — nyugtalan munkatársaival együtt! D’Arabos Levente ★ ÖLELKEZÉS ÉS TURKALÁS — MÁS DOLGÁBA. — A “Magyarországi Partizán Szövetség” és a “Nácizmus Üldözöttjeinek Bizottsága” közös ülést tartottak, és bódító szerelemben összeölelkezve december 24-én táviratilag tiltakoztak az osztrák igazságügyminiszternél. Na miért? Hát mert — kérjüklegeslegnagyobbalázatossággal — a bécsi Esküdtszék felmentő ítéletet hozott Verbelen flamand katonatiszt “ügyében”, akit az ölelkezők és mások dolgaiban turkálók — na minek tartanak? . . . Hát: háborús bűnösnek! — köszönjüklegeslegnagyobbalázatossággal. Röf . . . röf és ha-ha-ha! összeköttetést tartott. Egy 1670-ben keletkezett kéziratos művét is így írta alá: Szeges Ámos János. A legérdekesebb, hogy a közel háromszáz éve meghalt hírneves tudós magyar származását éppen nem-magyar származású kutatók derítik fel és publikálják. «ITTVAkÖkT Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: Major Tibor (USA) Felelős Kiadó — Publisher: Tóth Béla (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102. CANADA: Horváth Sándor, P. 0. Box 26, Montreal 16, Quebec. Előfizetés: Egy évre: $3.00 Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA Kereső nők A kereső nők arányszáma az önálló keresők öszszességéhez viszonyítva: Svédország...................................29.8% Svájc ..........................................30.1% Egyesült Államok .....................33.2% Franciaország .............................33.4% Nyugatnémetország....................36.4% Magyarország .............................37.4% Ausztria .......................................40.4% Csehszlovákia .............................44.0% Keletnémetország ......................45.0% Szovjetunió ................................47.0% Bár tíz ország adataiból nem lehet pontosan lemérni a számok jelentését, az mindenesetre szembeötlő, hogy a százalékoszlopot majdnem élesen keresztül metszi a — vasfüggöny. Alul szégyenkezik a kommunista “életnívó”. Persze a kereső nő arányszáma és az anyagi ellátottság között nem vitás a legszorosabb összefüggés. Az arányszám nálunk azonban még megjárja. Feltűnő az értelmiségi munkakörökben kereső nők számának emelkedése. Ma például az orvosok közül a korábbi 9 százalékkal szemben 20 százalék a nő, a gyógyszerészeiben pedig a régi 14 százalékkal szemben 50 százalék. Siralmas viszont a mezőgazdaságban verejtékező női munkaerők 38 százalékos arányszáma. A női hivatás — természettől fogva — az anyaság, de ma már nem lehet ezt egyedüli hivatásnak tekinteni. Egészségtelen azonban az olyan közállapot, melyben a női élet egyötödénél többet köt le a házon kívüli munka és a kereseti kényszer. A köztörekvésnek tehát arra kell irányulnia, hogy a kereső nők arányszáma se emelkedjék az összkeresők 20 százaléka fölé. Ha emberivé válik az egyéni élet, ez a társadalmi problémákat is megoldja, és nálunk mindkettőre nagyon nagy szükség van. A családnak legyen a lelke a nő, és ne a pénznek — a rabja! ★ MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TANSZÉK nyílt a Sorbonne-on! Magyar egyetemi tanár kapott rá meghívást, és már meg is érkezett Párizsba.
