Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

HATODIK OLDAL

SZITTYAKÜRT

1967 JANUÁR HÓ

major t■ bor: Kereszténység és a Szabadságharc

Mindaz, ami a keresztény önérzet és gondolkodás letompítására alkalmasnak látszott, amivel a judeobolsevista államhatalom tizenkét éven át mérgezte a magyar ifjúságot, csődbe került és megbukott 1956-ban. A győzedelmes forradalom azzal, hogy egyházi méltóságukba visszahelyezte Mindszenty József bíborost, Ravasz László református, Ordass Lajos evangélikus püspököket, visszahívta a keresztény krédó idealizmusát is a Magyarok Országába!

Csodálatosképpen az ifjúság, a nemzet elpusztíthatatlanságának kovásza lett a keresztény erkölcs és a nemzeti eszme legerőteljesebb követelője. Külföldi tudósítók is örök emléket emeltek ennek. Henry Gleitman így írt azokban a napokban a magyar ifjúságról: “A szabadság iránti lelkesedés a vallási élmény hőfokára hevült, es ez a belső tűz átformálta egész magatartásukat.” A magyarok forradalmi vére az ország szabadsága és függetlensége, a nemzeti megújhodás forrásaként, határozottan a keresztény világnézetet jelölte meg, mint társadalomformáló tényezőt. Leghangosabban ezt hívta az ezeréves magyar múltból. Ezt, ami csak_ a zsidó-kommunista őrjöngő terror alatt jutott válságba. Ez aztán a forradalomban együtt is támadt fel a Magyar Október népével!

A szabadságharc napjaiban, különböző helyeken és nevek alatt alakultak keresztény politikai csoportok. Az ifjúság összefogó szerve, a Keresztény Ifjúsági Szövetség fenntartás nélkül magáévá tette az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság követeléseinek valamennyi pontját. A katolikus közvéleménynek is megfelelt a forradalom politikai, gazdasági és társadalmi követelése. Az újjáalakult Katolikus Népszövetség főtitkára így nyilatkozott a rádióban: “Céljaink azonosak a forradalom céljaival, s a forradalom vívmányainak megtartása mellett akarjuk azt, hogy a rend és nyugalom helyreálljon.”

1956 november 3-án a forradalom politikai, gazdasági és szociális követelései mellett a SZÍV újság az Egyház pontjait szószerint így szövegezte meg:

1. Törekedni kell arra, hogy a legrövidebb időn belül a Szentszék és Magyarország között helyreálljon az egyoldalúan megszakított diplomáciai kapcsolat;

2. Szükség van a keresztény lelkiség újjáfogalmazására: Krisztus Titokzatos Testéről szóló tanítás alapján a közösségi feladatok, kötelességek felé kell fordítani minden hívő figyelmét, erejét és tevékenységét. Ugyanezen az alapon arra kell törekedni, hogy az értelmiség, ipari munkásság és parasztság még közelebb kerüljön egymáshoz és az a szellem állandósuljon, mely a csodaszámba menő forradalom napjaiban olyan sok formában megnyilatkozott. Féltékenyen vigyáznunk kell arra, hogy ezt az egybeforrottságot semmi meg ne zavarja;

3. XI. Pius pápa nagy szociális körlevelének, a “Quadragessimo anno”-nak szellemében erősíteni kell azokat a szociális intézményeket és rendelkezéseket, melyek valóban a nép jólétét szolgálják. A nép igazi javának meghatározása a munkás önkormányzatokra tartozik;

4. A társadalom alapsejtje a család. Ezt kell mindenképpen erősíteni. “ A munkást megilleti a munkás és családja fenntartásához elégséges munkabér.” (Quadr. anno V. kiad. 39.1.) “A mai társadalmi viszonyok közt tanácsos a munkabér-szerződésnek a lehetőség szerint bizonyos közelítése a társadalmi szerződéshez.” (U.o. 37. 1.) “A társadalmi szerződés alapfeltétele a szerződő felek egyenjogúsága, sorsközössége, a nyereségben való arányos és igazságos részesedése: a nyereségből nem juttatni kell a munkásnak, hanem azt szét kell osztani.”

5. Komolyan tudatosítani kell minden keresztény emberben a gazdasági erkölcs követelményeit azon elv alapján, hogy: “a gazdagok feleslege a szegények jogos tulajdona.” (Szent Ágoston.)

6. Az államférfiak és tisztességes polgárok legfőbb célja legyen az egymással szembenálló osztályok harcát megszüntetni, különböző foglalkozási ágakat békés együttműködésre bírni. (Q.a. 45. 1.) A szolidarizmus elvének maradéktalan alkalmazásával mintát kell adni a világnak, különösen az eddig elnyomott gyarmati népeknek, hogyan kell a kapitalista

és kommunista társadalom helyébe olyan együttműködést kialakítani, mely biztosítja az egész közösség felemelkedését és Istentől kapott tehetségeinek kifejtését;

7. Szervezeteinknek teljes működési szabadságot kérünk. Mielőbb meg kell alakítani az igazi Actio Cathoüca-t, melynek lényege — a pápák elgondolása szerint — a világi apostolok rendszeres, korszerű kiképzése és az élet minden vonalán való munkába állítása;

8. Szervezeteink számára kívánjuk a korlátlan működési szabadságot, és a munkájukhoz szükséges összes intézményeket és eszközöket;

9. A magyar nép kezébe jutott földet nem kérjük vissza. Biztosak vagyunk abban, hogy népünk értékeli lelkipásztoraink és szellemi nevelőinek munkáját anynyira, hogy tisztességgel ellátja őket anyagi javakkal;

10. örömmel üdvözöljük a csepeli munkásság követeléseit: “Kívánjuk az ifjúság valláserkölcsi nevelését.” Legyen a hitoktatás általános, korszerű és akadálytalan;

11. Kérjük vissza iskoláinkat. (Az esetleg benne lakó ifjúság sérelme nélkül!) Viszont mindent meg kell tenni, hogy a katolikus iskolák növendékeit mind vallási ismeretek, mind egyéb tudás dolgában a legjobban bevált módszerekkel oktassák;

12. A lelkipásztorkodásban végleg el kell hagyni az elavult módszereket. Eleven, liturgikus életet kell teremteni. A katolikus művészetet a művészetek minden ágában minden erővel feli kell támasztani. A legrövidebb időn belül meg kell ismertetni a katolikus néppel a nagy katolikus filmeket;

13. Törekedni kell a katolikus sajtó alapos megszervezésére. Korszerű hittankönyvek, világnézetünket megmutató és megvédő brosúrák, tudományos müvek mielőbbi megjelentetését kell sürgetni. Legyen igazán katolikus szellemet sugárzó, pártok felett álló független napi sajtónk. Kívánjuk, hogy a szabad magyar rádió megfelelő módon és arányban álljon rendelkezésünkre katolikus világnézetünk terjesztésére;

14. A magyar ifjúság — be kell vallani, nem mi neveltük — olyan hősiességről és okosságról tett tanúbizonyságot, melyre büszke lehetne a világ bármely népe. így mi is.

Álljon itt ez tíz év után is figyelmeztetésképpen! •

Van valami vérforraló és lázító abban, hogy éppen a szabadságharc jubileumi évében, keresztény egyházaink 1956-os megnyüatkozásait —- bizonyos körök — agyonhallgatták, forradalmi ifjúságunk követeléseit pedig a nyugati politika divatszíneivel és kozmetikájával festegették. A hírhedt washingtoni emlékvacsora is különös szellemet tükrözött az ott elhangzott állítással, hogy a magyar szabadságharcosok “ezt az amerikai szellemű szabadságot” akarják a szabad Magyarországon. Épp akkor, amikor már az amerikai többség is látja, hogy ami itt van, az már csak nevében “amerikai szabadság,” de tartalmában idegen: vliághódító szabadosság.

Ahogy Október Magyar Népe szembefordult az országot, a teljes gazdasági csődig, a nemzethalálig kifosztó és megnyomorító bolsevizmussal, éppen olyan erővel fordult a szabados nagykapitalizmus ellen is. Vitathatatlan, hogy a kommunizmussal és a liberális kapitalizmussal szemben, nemzetünk nagy szabadságharca a társadalmi és gazdasági szolidaritás eszméjét kívánta megvalósítani. Nem kívánta a merev, kollektív államgépezet kerekeibe törve hagyni az egyéni szabadságot, a kezdeményező kedvet és magántevékenységet. De nem kívánta azt sem, hogy az egyes ember a közjó figyelembevétele nélkül és az össztársadalom kárára gyakorolhassa “szabadságát”. Pontosan ez a szellem sugárzik a szabadságharc napjaiban újra megindult katolikus hetilapnak, A SZIV-nek első vezércikkéből is, mely az Egyháznak előbb ismertetett követelései közül a 6. pontot idézi és fejti ki.

Semmi közünk ahhoz, hogy más népek milyen eszméket termelnek, és a “szabadság” fogalmát hogyan alkalmazzák a maguk sorsának és életének kialakításában. Mi magyarok azonban, s elsősorban mi: szabadságharcos magyarok, a féktelen és gátlástalan szabadosság útjára sem 1956-ban, sem napjainkban, sem a jövőben nem kívánunk lépni. Sem jogi, sem erkölcsi, gazdasági és irodalmi életünket nem akarjuk úgy szervezni, mintha a kereszténység a múlté »volna. Mintha csak a merőben istentagadó, modern pogány alap, az önzés és materializmus volna az egyetlen lehetséges talaj, amelyen az újkor magyar nemzedékeinek mozognia és élnie szabad.

Valljuk, hogy a szabadság korlát nélkül gonoszság és őrület. Az antikrisztianizmus szabadsága, a tisztességtelen szabadság szóban, írásban, képben, újságban, rádión, televízión: maró méreg, mely népeket gyilkol.

Valljuk, hogy a magyar nemzet újjáépítését nem más népek “szabadság szellemével”, de a kereszténység belső megerősítésével, újjáélesztésével kell kezdenünk. Nem liberális krédót kívánunk a kommunista rabszolgaság helyett, hanem krisztusi morált és magyar erkölcsöt.

Valami történik otthon!

Nem feltűnően, inkább a rejtekben. De nagyhorderejű! A rávonatkozó anyagot e percben kaptuk, — lapzárta után. Most csak jelezzük, de februári számunkban tálaljuk. Ha kell, lapunk teljes terjedelmét rászentelve.

EZ A JÓSZOMSZÉDI VISZONY?

A csatlósoknak eddig mukkanni sem volt szabad egymás ellen. Ebbe a kényszer-csendbe szorult bele a magyar kisebbségvédelem hangja is, meg az irredenta hangja is.

Üjabban azonban — megint csak moszkvai gombnyomásra — a magyarországi cselédkormányzat mind hangosabb propagandát folytat a románok ellen. Ez magyar szavakkal sem magyarul hangzik. Magyarul az erdélyi magyarok-székelyek fullasztó sorsa a sérelem, s a román belzebúbok területrablása. A mostani cseléd-propaganda erről, tehát a lényegről, továbbra is hallgat. De szidalmazza a románokat azért, hogy lazítják kapcsolataikat a Szovjetunióval, hogy Nyugattal kacérkodnak, hogy szovjetellenes magatartással előnyöket hajhásznak a nemzetközi politikában, és a “szocialista” országokkal való együttműködést alárendelik “saját önző, nemzeti érdekeiknek”.

Lám, csak rázza meg valami a vörös temető nyugalmát, mindjárt kibújik a szeg a zsákból. Az utódállamokkal nem a Kárpát-Duna-táj megbékélése miatt kell jószomszédi viszonyt tartania a megrabolt Magyarországnak. Nekik nem ez a fontos. Nekik az a fontos, hogy a gyarmatrabszolgák ájtatosan zsoltárt daloljanak rabtartóiknak. De milyen hamisan hangzik az ilyen vörös dallam — magyar szöveggel!