Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
1967 JANUÁR HÓ SZITTYAKÜRT HETEDIK OLDAL PALLÓ IMRE: Előszó egy most megjelent könyvhöz A könyv címe: “Európa felszabadítása”, a szerzője: Berzy József. A tudomány azt állítja, hogy az emberiségnek csak kicsiny hányada az eszméket adó, a teremtő képességű ember. A kivitelező tehetségű rétegbe is alig tartoznak többen, mint az irányt megszabok számának néhányszorosa. A nagy többség — ilyen értelemben — aktív szerepet nem tölt be, csak élvezi a hasznot, vagy nyögi a veszteséget. Az “Európa felszabadítása” című mű szerzője a kicsiny hányad egyike, akit nemcsak tudása képesített arra, hogy ezt a könyvet megírja, hanem kivételesen szárnyaló lelki beállítottsága is. És nem utolsó sorban: bátorsága. Munkája a magyar ember találékonyságáról, józan ítélőképességéről tanúskodik. Zavaros, bitang és hazug szólamokkal tele életünk a megoldást követelő problémáknak mérhetetlen halmazát veti föl. Nagy idők nagy embereket követelnek. Manapság azonban — még jobb értelemben is — főleg tévelygők uralkodnak. Ki a Holdat, ki a Marsot akarja meghódítani. Akadnak, akik pusztító kórokra keresnek írt, vagy éhező .milliókon akarnak segíteni. Az új technika fantasztikus kóborlásra nyit utat, s az álomvilágból is eredményekkel kecsegtet. Lehetségesnek látszik homoksivatagból Paradicsomot formálni. Az élet történelmileg kimunkált láncolata azonban, úgy látszik, megszakadt. Az emberi élethez legszorosabban tartozó kérdések elhanyagolása a legsúlyosabb problémákat zúdította a nyakunkba. Európa: rab, de az emberiség legnagyobb kultúráját megteremtő keresztény világnézetet nemcsak érdemes megmenteni, hanem kötelező. Persze, annak magvát és igaz tartalmát: a krisztusit. Az utolsó évtizedekben népek, fajok és nemzetek közé, a régi elhatároltság helyébe más határok ékelődtek. Egyik oldalon a győzelmi mámorban még mindig vakok és beképzeltek élnek, a másikon a múltat és jövendőt “bűnhődők”. Itt a kultúrát megteremtő ősök megtépázott utódai, akik egyben természetes jogutódok is, — ott a minden keresztény és nemzeti művelődést és hagyományt megcsúfoló és leromboló farizeusok. Az egyik határvonalon belül még él a szépség, a szeretet, a szabadság és szolidaritás, a megbecsülés és áldozat, — azon túl, a másik határkörben, a családi és nemzeti kötelékek roncsain zsarnokság dominál és minden pozitív érték tagadása. Itt Szív és Lélek, Hit és Tudomány, — ott tartalmatlan mutatványok, a fogalmak zavara és hazug propaganda nyargal tudományos jelszavakon. ★ Hogyan volna lehetséges, ilyen élesen szembenálló, egy-egy nemzeten belül is párviadalban morzsolódó ellentétekből megteremteni olyan közösségeket, melyek megfelelnek az emberiség természetes tagozódásának és csoportosulásának? Berzy József így mondja: “A jövő meghódítása érdekében új világnézeti tájékozódásra lesz szükség, mert a győztesek által visszahurcolt, és ismét kötelezővé tett hajdankori ideológiai tanításokat már legalább egy félszázaddal ezelőtt a túlhaladott niúlt múzeumi szobáiban kellett volna elraktároznunk.” Az emberiség kicsiny hányadához tartozó teremtő ember könnyen formál anyagot új csodákká, de ma nemzeteknek és magának az emberi léleknek kell új formát faragni. Mert Európa egyesítéséről tervezgetni ott, ahol a “jaj a legyőzőiteknek” elve szítja az ellentéteket, valóban merészen nehéz feladat. Már pedig ma ilyen talaj áll az előtt, aki az emberiség jövőjére és Európa sorsára közös távcsőből tekint. Ezért megkapó Berzy József vállalkozása. ★ Amennyire közvetlen, kedves és barátságos férfi a szerző, annyira komoly gondolatokkal teli humanista és mosolytalan publicista. Akár a történelemfilozófia, akár a szociológia, akár pedig a fajbiológia vagy politika kérdéseit boncolgatja, mindig leszűrt tudás és leszűrt forráskritika jellemzi. Minden értékelés morális megítélés, de nem minden megítélés morális értékelés. így tanítja az esztitka. Berzy József értékelései morális megítélések, és megítélései is morális értékelések. Müve problémájának súlyossága az olvasó összpontosított figyelmét kívánja. Kérdéseit nem szórakoztató nyelven fejtegeti. De nem is a csapongó képzelethez szól, hanem az objektív tudás és a logika által szilárdan megtámasztott értelemhez. Tárgya nem egyéb, mint az egyéni és közösségi (nemzeti) létbiztonság feltételeinek számbavétele. Gyakorlatilag tehát a Béke igazságosan értelmezett szent ügye. A kérdés és feladat ilyen gondolatsorát nem lehet felületes szemlélettel kezelni. Űj Európára van szükség megbékélt lelkekkel, új történelemszemlélettel és megváltoztatott társadalmi renddel. így nyílik útja az új életnek az atomkor halálos veszedelmével szemben, melyben felszabadultak a rombolás erkölcsi, szellemi és anyagi erői. ★ Nincs együgyűbb állítás, mint az “Európa felszabadításá”-val azt állítani szembe, hogy nem magyar szellem hivatott a nagy munka elindítására. Felszabadításra felszabadult szellem képes és hivatott. És Berzy József szellemének felszabadulásához fajtájának múltja éppenúgy járult hozzá, mint bármely más európai fajtának fiáéhoz. Európa sorsának alakításában a magyarság évezredek óta szerepet játszott. A történelemnek talán még másokénál is mélyebb mélyéről, a mezopotámiai és trójai kultúrákból hozva magával alakító erőit. Attila Nagyúr nemcsak ostorozta Európának szinte még vándorló népeit, hanem államot szervezni is tanította őket. Az ököljog-korszakot élő germán törzsek között magyar törzsfők csináltak rendet. Először Kún László semmisítette meg az Európára leselkedő szláv államokat. Aztán ugorjunk nagyot: 1956-hoz! Melynek nagy magyar — és európai! — teljesítményét majd csak a jövő fogja igazán értékelni, de ennek az értékelésnek gyökerei itt-ott már ma is megmutatkoznak. De ki érti a mi nyelvünket? Az emberiség kis töredéke csupán. Ha Berzy József nagy müvének van hibája is, akkor ez a hibája: magyar nyelve. Akik értik ezt a nyelvet, és más nyelven is ki tudják magukat fejezni, azokon múlik, hogy a diplomácia nyel-Újévi vezércikkünk egyik alapgondolatát nemcsak érinti, hanem alá is támasztja az itt következő írás. Veres Péter könyvéből való. (A könyv címe: Szocializmus és nacionalizmus — 1939-ben jelent meg először.) Figyeljük meg: “Egyes országokban a szocialisták kormányra kerültek, máshol ideiglenesen vagy véglegesen átvették a teljes államhatalmat s akkor be kellett látniuk, hogy a nemzeti közösség nem elvont és bármikor megszüntethető fikció, hanem reális, történelmi és termelési tényezők bonyolult kölcsönhatásából kialakult élő valóság. Rájöttek arra, hogy a szocializmus éppúgy nem egyszerre, egyetlen világforradalom útján épül fel, mint ahogy a kapitalizmus is egyik helyt már hanyatlik, a másik helyet még csak indul. Be kellett látniuk azt, hogy a saját nemzeti közösségük termelőközösség is egyben, szintétikus közösség, valódi kollektívum, nem olyan egysíkú, mint egy osztály, párt vagy vallásfelekezet, tehát külső viszonylataiban, katonai, gazdasági, forgalmi érdekeiben éppen olyan öncélúnak kell lennie, mint a polgári uralom alatt. Legfeljebb az a különbség, hogy az öncélúság haszna nem csupán a birtokon belülieké, hanem minden osztályé, avagy talán éppen csak az egyedül uralkodó dolgozó osztályé lesz. Ugyancsak az utóbbi évek nemzetiségi harcaiból, a kisebbségek nehéz sorsából azt a tanulságot is le kellett mindenkinek szűrni, hogy a vérségi, nyelvi, kultúrális, de mégcsak az egyszerű közösségi összetartozás is milyen jelentős tényezők a nemzetek életében. Amíg csak magános finom úriemberek, gazdagok vagy művészek és tudósok járták a világot, addig nem derült ki, hogy a világpolgári gondolat csak egyéni szórakozás, kényelmi lelkiismeretmegnyugtató életszemlélet. Mert bizony a kivándorló avagy kisebbségi sorba kerülő munkások nem lehetvein is szóljon, azokon is megjelenjék. Bennünket nem hívnak tárgyaló asztalokhoz. Nagy szellemeink nagy gondolatait nekünk kell odavinni, álszemérem nélkül. Az emberek már tudják, hogy nem világhódítókra van szükség, hanem új nemzedékre és új nemzedékekre, melyekben megfogamzott az igaz Gondolat. Akik még, ha kirántották is a kezükből a múltat, urai lehetnek a jövőnek. ★ Amikor ezzel a könyvből kimaradt előszóval köszöntőm ezt a remek munkát, legforróbb kívánságom, hogy az, a “magas politika” nyelvén, mihamarabb eljusson mindenüvé, ahol emberi szellem szövögeti a korformáló nagy tettek igaz szálait: Európa felszabadítását. JÄSZLADÄNYI KÉPEK tek világpolgárok.- Ha alacsonyabbrendüek voltak a gazdanépnél, azért fogadta őket gyűlölet, idegenkedés és lenézés, ha magasabbrendüek voltak, ugyancsak azért néztek irigységgel s gyűlölködéssel rájuk. Igaz, hogy sok szolidáris embert találtak a gazdanépek között, de alapjában minden nép általános politikáját nem a szociális, hanem az antiszociális típus fejezi ki, így az idegen munkás bizony csak idegen maradt, legalább is az első nemzedékben. Csak azokban az országokban ment könnyebben az elhelyezkedés, ahol nagy munkáshiány volt. De ha még gazdasági téren nem is volt szigorú elutasítás, kultúrális téren az idegen nemzetek közt élő dolgozók önmagukra voltak utalva. Nyelvük, érzelmi világuk, életformájuk összekapcsolta őket. Bizony, még a szélsőbaloldali munkások is összetartanak, saját egyesületeik vannak. Minek, miért, ha valóban világpolgárok volnának? A nemes, a polgár, a tőkés és az értelmiségi, ha egyszer megtalálja a rést, könnyen otthont lel az idegen népben (lásd a magyar arisztokrácia és középosztály nagyszámú idegenjeit), de a munkás és még inkább'a paraszt nehezen illeszkedhet be. S akkor is csak úgy, ha tud lapulni, ha megtanulja, hogy “idegen kutyának lába közt a farka” s hozzá kevesebb bérrel és rosszabb bánásmóddal is megelégszik. S aztán arról is meggyőződhettünk, hogy az ú.n. “egyéni boldogsághoz” nem elég a magasabb bér és á jó kereset. Ellenkezőleg, olyan apró érzelmi tények kellenek hozzá, amelyekre az ember, amíg nincs kenyere, nem is gondol. A táj, a közös kultúrintézmények, a dal, a tánc, a játékok s a közös szórakozás számtalan változatai, aztán a táplálkozás stílusa, minősége, a nők formája, szokása, színe, vére, “fajtája”, mind-mind fontos dolgok ahhoz, hogy az egyén jól érezze magát. Ezt a bonyolult összefüggésű, szintétikus életegységet adja a nemzet. Persze, az erős és alkalmazkodni tudó egyéniségek megtalálják a Értékek a u kommunistákvilágából
