Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 JANUÁR HÓ a szellemi kibontakozásnak is. Változó formák alatt végig az egész történelmen át, mely így szilárd megszokássá is vált, nemcsak hagyománnyá. Az emberi alaptermészet tehát megromlás nélkül nem bír el olyan merő változtatást rajta, még nemzedékek hoszszabb során át sem, amilyet mostanában az egy-akolelmélet kíván és erőltet. A nacionalizmus sovinizmussá hajlásának nem az internacionalizmus az ellenszere, hanem a konnacionalizmus. Vagyis a feszítő nemzeti erőknek lépcsőzetes kiengedése kiépülő kapukon át, a ferdülésbe hajlóknak pedig alkalmas kiegyenesítése. Ez megint nem csak elmélet. Kontinenseinken, ahol az emberi élet nemzeti csoportosulások formáiban fejlődött föl, gyakorlatilag is pontosan erre mutat minden törekvés. Még az egy világrendszernek mai erőszakolása mellett és ellenére is. A legfejlettebb nemzeteknek, első lépésként, a csupán gazdasági összefogózásra irányuló törekvése: elsősorban hősi védelme a közös civilizációnak. Már ez a lépés is a nemzetközösségi eszme gyakorlatosítása. Nem adják ki kezükből a nemzeti gyeplőt, de az egymásba nyúló gazdasági hatalom megosztása már preparálja a politikai hatalom közös gyakorlásának módszerét is a közös érdekek fölött. • Ortega már e század első éveiben elkiáltotta, hogy a XIX. század liberalizmusán túl kell jutnunk. Később ugyanezt mondta a kommunizmusról is, amikor az már lehorgonyzott. Nagyobb vagy kisebb jelentőségű, jobb vagy rosszabb újat mindkettő hozott. A rajtuk való túljutás értékeik kimunkálását jelenti, egyben pedig szemetjük kitakarítását. így tiszta a szó a tisztult értelem előtt. Láttuk, hogy a világválság első közeledtére milyen nagy világnézeti mozgalom keletkezett Európában. Ennek kritikája mellékvágányra terelne itt. Az azonban, hogy a nemzeti szocializmus világnézeti mozgalma, valójában és lényegében a liberalizmuson és a kommunizmuson való túljutás történelmi szükségessége és törekvése volt, senki előtt nem lehet kétséges. Az anti-liberalizmus és az anti-kommunizmus nem a túljutás értelme szerint való. Sőt ez a tagadó közértelmezés veszedelmesen akadályozza az építő törekvések gondolati tisztázódását, és tápot ad a romboló törekvések tobzódásának. A szó szoros értelmében ez húzza el a válságot, ami mára már a megoldás helyett a kitörés küszöbére szökött. Ortega magyarázata ismét segítségül jöhet. Fényesen példázza és világítja meg, hogy minden VALAMI-ELLENE SSÉG: reakció. A fejlődés kérlelhe-' tétlenségére nem tekintő primitív és üres: NEM. A VALAMI-ELLENES ugyan időben későbbi keletű a VALAMI-nél, de tartalomszerüen mégis azt az állapotot kívánja a múltból a jövőbe erőszakolni, ami a VALAMI megjelenése előtt volt. Ezért reakciós törekvés, ennek a fogalomnak a legsötétebb értelmében. De primitív akarás is a VALAMI-ELLENESSÉG, mert ami egyszer már megjelent az életben, azt nem lehet meg-nem-jelentté tenni. Még az ábrándozás világából sem lehet nyomtalanul kitörölni. Üres törekvés is, mert a VALAMI, amikor megjelent, a nemlétezőnek, vagyis űrnek a helyébe lépett. A nemlétező pedig nem tartalom, hanem maga a semmi. Célként tehát legfeljebb idióták előtt lebeghet. • Az Élet rejtekéből az égvilágon minden előbújhat. Olyan adottság ez, melyben az értékkel élnünk kell, hogy emberi teljesítményeinket megtarthassuk és növelhessük, a szemetet pedig eltakarítani kell, hogy zavartalanabbul juthassunk előre. A liberalizmuson és a kommunizmuson túl kell jutnunk! Nem tagadással, hanem megéléssel és takarítással. Az a világnézeti és helyenkint gyakorlatba kezdő mozgalom, mely a múlt és a jelen század eszméin akart túljutni, és szemetének eltakarításába fogott, a szemetes liberalizmus és a szemetes kommunizmus nyerészkedőinek áldozatává esett. Két évtizede csak az úgynevezett szabadelvű és az úgynevezett kollektív nyerészkedés folyik végig a világon, szégyenletesen mocskos hullámokban. Éppen ez a legpiszkosabb nemzetközi zsákmányszerzés fordítja ma végzetes válságba az emberi életet. Miénk lehet a jövő! Szellemi mozgalmakat csak náluknál hatalmasabb szellemi mozgalom igazíthat helyre. Ami ma a válságnak marcona jelenlétében mutatkozik, az történelmi lényegében éhség és szomj. Az éhezésnek és szomjúságnak nemcsak hamis érzete a teli gyomor ellenére, hanem az emberi szervezet igazi vágya az anyagcsere szűrőjén átjutott táplálék iránt. Mert amivel mai nemzedékeink gyomrát teletömték, az óriási tömegű, de emészthetetlen massza. Képesek vagyunk-e fölismerni, hogy a szennyes áradat alatt is él a helyreigazító szellemi mozgalom? Sőt, hogy az milliók természetes éhségének és szomjúságának igényével tör a kielégítés felé? Át tudunk-e pillantani akadályai fölött? A még megmaradt nemzeti kereteken belül a győztes liberalizmus és győztes kommunizmus versengésén a bitorolt nyereségért? Világviszonylatban pedig a kultúrnépek és vadnépek közötti tátongó űrön? Ha igán, akkor a válság mocsokján át is elibénk tűnik ennek a hatalmas mozgalomnak bontakozó körvonala. Számunkra, magyarok számára, elsősorban abban a kiáltó formában, mely nemzetünk hősi életakarását fejezi ki az elnyomatás alatt. Itt, a Szittyakürtben, csak kiugrottunk ezzel a felismeréssel. Magyar kürtszóval előre ugorva hirdetjük a válság tetőfokát és elkövetkező alkonyát, akár a kirobbanás, akár a megoldódás formájában kell is azt még átélnünk. Hirdetjük azt a korábbi jelszavait elvesztett, de föléledt, hatalmas mozgalmat, mely az emberi életet újra kerékvágásba képes zökkenteni. Azt az életparancsot, mely együttmunkálásra alkalmas nemzetközösségi programot ír föl az uralkodás táblájára, s a nemzetek katedrájára visszarendeli a fegyelmező Mestert, aki közben maga is továbbképző tanfolyamot végzett. Kezdtük azzal, hogy a múlt örökértékü vonásait festegettük. Négy évfolyamon át kihangsúlyoztuk a maradandó elemeket. Aztán nemzetünk testét, majd szellemi fejét is szétkülönítettük a politikai rab vörös életétől. Az ötödik évfolyamban ez nyitott ablakot emigrációnk egyre időszerűbbé váló problémájához. Ahhoz, hogyha még nem lehet a nyugat és kelet jármába szorult emigrációs és hazai magyarság tekintetét kölcsönösen egymásra irányítani, akkor legalább innen, a számkivetésből tekintsünk mind szorosabban az otthoniakra, népünkre. Ha elszakítottak belőle, ne engedjük magunkat el is válni tőlük. A kommunizmus és a szovjet gyarmatosítás múló történelmi formákká váltak azáltal, hogy megvalósultak. Előrelátó szemnek túl kell néznie rajtuk, hogy majd Minden gyanú kikerülése végett szószerint közöljük ezt avcikket a “Hazai Tudósítások” ezévi első számából: HONFOGLALÁS 670-BEN? “A feltevés tulajdonképpen a történelem egyik találmányával kapcsolatban merült fel. A talány a következő: A sírleletek félreérthetetlenül tanúsítják, hogy az avarok 568 óta a Kárpátmedence állandó lakói voltak. Itt találták őket Árpád honfoglalói is, akik azonban — ugyancsak a temetők földrajzi helyzetéből kiolvashatóan — nem szállták meg az avarlakta területeket. Ott tehát továbbra is avarok éltek, de mégsem avar, hanem színmagyar helynevek maradtak ránk e területek nagy részén. Hogyan lehetséges ez? — volt a nagy talány. A kézenfekvő válasz csak az lehet, hogy ezek az “avarok” szintén magyarul beszéltek. Kényszerű módon vetődött fel ez a gondolat László Gyula egyetemi tanárban és néhány más kutatóban. De mikor, honnan kerültek ide? Megint csak az avar sírok bizonyítják, hogy a VII. század végén valami történt ezen a tájon. Az akkori sírokban ugyanis újszerű díszítőelemek, másfajta övék, szablyák, lószerszámok stb. tűnnek fel. Ez pedig csak egy új népcsoport, közelebbről a második “avar” hullám, a magyarul beszélő “kései avarok” népe lehetett, amely egy bizánci forrás, valamint az orosz őskrónika szerint 670 körül vándorolhatott a Duna-Tisza tájára, mégpedig feltehetőleg arról a területről, ahol a magyarság kialakulását sejteni lehet. Alátámasztja tettel is túljuthassunk azokon. Nem szimpla tagadással, és nem is csak a szemét kitakarításával. Pozitív és örök eszményeink várnak megvalósító küzdelemre. Egyetemlegesen és átfogóan ezek jelentik azt a hungarizmust, melynek tartalmába folytonosan bele kell vinnünk mindazokat a magyar életigényeket, melyek az időmúlás új hajtásain rügyeznek ki. Csak évszakok, évek és korok egymásutánjával tehetjük örökéletüvé az Örök értékeit. Nem faricskálunk külön emigrációs programot, és nem eszkábálunk össze ilyen-olyan magyar programot sem. A nemzeti életprogram milliós sorozatban és végtelen ágazásban veti föl a részleteket, önámítás azok közül egy-kettőn nyargalászni. Pepecsélés helyett, ahogyan erőinkből telik, csak arra mutatunk rá, hogy VAN sajátos magyar nemzeti életprogramunk európai történelmünk jövőjére is. Nemzeti munkát, tevékenységet, magyar •vitalitást jelentő életprogramunk az európai nemzetek életprogramjának szerves része. Az atomkorban csak azzal együtt, szélesre tágított nemzetközösségi életrendben valósítható meg. Nem maradhatunk a keleti imperializmus csatlós sorsában, abban ellenszolgáltatás nélkül csak kiszipolyözottak lennénk mindig. Szabad Európával kell kölcsönös konnacionalista rendbe kerülnünk, mert abba ülünk bele. Közvetlenül szabaddá és függetlenné lenni már nagy népek és országok sem képesek, nemhogy kicsinyek. Magyar szabadságunkat és függetlenségünket csak közvetve érhetjük el: a szabad és független Európán keresztül, melyben önálló nemzetek szabad összefogása teremti meg a nemzetközösségi rendet. Megértettek Olvasóink és Barátaink? Ha igen, akkor hatodik évfolyamunkban még tisztábban szólhatunk. Jobban léphetjük át a gátakat és gátlásokat. Közösen, hangosabban hívhatjuk-hívogathatjuk vissza Európa nemzeteinek kétévezredes Mesterét, a ficánkoló és bakot ugró tanterem katedrájára, hogy szükebb és tágabb Hazánkban is rendbe rendeződjék a rendetlenség. Helyesen látjuk azt az átfogó programot, mely kötelességeinket -és munkánkat meghatározza? Melyben okos tennivalót, formális és célirányos elfoglaltságot, küzdelmes munkát, irányt és folytatást, tehát életet találhat drága magyar népünk, és mi itt, az elszakítottságban is összeforrva véle? Életet, mely nem áll a feje tetején, s ha talpán áll, akkor nem megmerevedve! A jövő annyira a miénk, amennyire túl tudunk jutni múlton és jelenen! ezt a feltevést, hogy dr. Lipták Pál antropológus megállapítása szerint a kései avarok és a XI. századi magyarok csontmaradványai annyira azonos jellegűek, ami csak a kései avar alapnépesség további fennmaradásával magyarázható. E feltevések szerint nem ok nélkül beszélnek a régi krónikáink mindig két magyar honfoglalásról, nem hiába találhatók az egykori nyugati forrásokban az “avarok vagy magyarok” és az “avarok, akiket magyaroknak neveznek” fordulatok, s így tehát mégsem “elírás”, mikor Kézai 670 tájára keltezte krónikájában a magyarok honfoglalását.” ★ HELYREIGAZÍTÁS. — A múlt havi számunkban “Amerikai nívón áll a magyar sebészet” c. hírünkben szereplő clevelandi orvos nevét tévesen közöltük. A neves sebészorvos: Dr. Kovács András. ★ NORVÉGIÁBAN 4-5 KM. HOSSZŰ BARLANGOT fedezett fel közösen egy magyar és egy angol mérnök. A barlang teljes feltárását és a tapasztalatok tudományos feldolgozását a budapesti Műszaki Egyetem, valamint a cambridgei műegyetem barlangkutató csoportja fogja elvégezni. ★ A MAGYARORSZÁGI KORMÁNY rendelettel törölte a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bankadósságának egy részét. A vagyon és jövedelem figyelembevétele szerint a bankkölcsön egy holdra eső összegéből 1,600 és 2,000 forint közötti összeg került törlésre, a fennmaradó adósságra vonatkozóan pedig új törlesztési lejáratot állapítanak meg. Történelemrajongók - figyelem!
