Szittyakürt, 1965 (4. évfolyam, 4. szám)

1965-04-01 / 4. szám

NEGYEDIK OLDAL SZITT Y AKÜRT 1965 ÁPRILIS Hó "Az Ö vére rajiunk és a mi fiainkon!" Nem hiszünk papirszerződésekben! (Folytatás a harmadik oldalról) füst helyett bűzlő zagyvalékban mamelukok áldozza­nak az új istennek: a rontás szellemének és az egy­­világuralmi rögeszmének. Megzökkent a világ és romlásba rázzák azok, akik nem építeni akarnak, hanem pusztán az uralkodás előnyeit biztosítani a maguk számára — minden esz­közzel! LOBOGJON A SZENT LANG! Az ember azonban nemcsak tényeket tud meg­látni, tapasztalni és ezekből következtetni, — hanem tud hinni is. A hit kapuja nyitva van az élet nemes adottságainak világa felé is. És ha átlép rajta az em­ber, hite új irányfényeket gyújt számára — új utakon, ahol értelme kalandozhat, megoldást kereshet, tervet szőhet és izmaival munkába kezdhet. Ha átlép ezen a kapun, minden felületes látszat ellenére szilárdan tudatára ébred annak, hogy az emberi élet formájába öntött szellemi létnek örök és kimeríthetetlen értelme a Jő és a ROSSZ egymással mérkőző küzdelme, melyben hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. És a Jó felülkerekedése olyan birkózáson múlik, melybe az ember bele tudja önteni a lényének mélyén rejtőző szent Láng erejét. A minden eddigi értéket kikezdő, szétroncsoló, sárbatipró rontás szelleme ma valóban a tetőre for­dult. Sikerei valóban elképzelhetetlenek és elképesz­­tőek. A nemes élet-megoldás és élet-megváltás törté*­­nelmi eredményeit hurcolják most Golgotára. Nem először a történelemben, csak ma az életnek sokkal szélesebb területén és nagyobb irammal. De abban a pillanatban, amikor egyszer elhangzott a rémületes szó — BETELJESEDETT! — „megrepedtek a tem­plom falai”! A „templom falai” az élet elemi törvényének erőhatására majd most is meg fognak repedni! Nemzetünk és a mi Hazánk a következő percben SZABAD LESZ! Fiain múlik, hogy addig ébrentartsák belső nemzeti erőit, és felkészüljenek az atomkor új világában az új magyar külpolitika kialakítására. Az elszáradt, mert minden életerejét kiélt papírszerző­déses és fegyverszerződéses külpolitika helyett — a NEMZETKÖZÖSSÉGI ELVEKEN nyugvó külügyi tájékozódás előkészítésére és nyélbeütésére. Hogy megtalálja a magyar a helyét a népek tengerében. A KONNACIONALIZMUS definícióját és az élet alapjaiból eredő elméletét közérthető, sőt könnyed fogalmazásban teszi közzé a „Szittyakürt” a követ­kező számában. Húsz év után megtesszük a második lépést ahhoz, hogy közkincsévé válhasson az nemze­tünk gondolkodóinak, a magyar sorsért aggódóknak és munkálkodóknak. És a magyarságon keresztül egy­­szer-valamikorra közkincsévé válhasson a nagyvilág­nak is. Szellemi áramlásokat és eszmeáramlatokat sem­mivel sem lehet megállítani. Nyomógombos atomerő­vel sem, terrorral sem, sőt még vérfürdővel sem. Páncélverembe szorítva is kitörnek azok, — ha más­képp nem: a végveszélyben. így-lesznek a Gondviselés kézzelfogható segedelmévé. Mert nem elég külön hinni, és külön felméregetni a történéseket. A kettő között az összefüggéseket is meg kell találni! Hiszünk a nemzetek életerejében és abban, hogy NEMZETKÖZÖSSÉGI ÉLETSZERZŐDÉSEKBEN a szent Láng erejéből a Jó-nak a győzelmére tud át­fordulni az emberi életküzdelem! Legújabb... A Magyar Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Magyarországnak 710 milliárd forint értékű vagyona van. Ez az érték 400 milliárd forinttal magasabb az ország 1938. évi vagyonánál. Az ország összkeresőinek száma a legújabb felmérések szerint 4,790,000. Gya­korlatilag tehát a tízmilliós ország csaknem minden második állampolgárának közvetlen jövedelme van. Vájjon ez a „közvetlen jövedelem” milyen értékű a judeo-bolsevista paradicsomban? Erről látnánk már egyszer hamisítatlan statisztikát. A zsidóság — Krisztus és a kereszténység iránti örökölt gyűlöletéből kifolyóan hol itt, hol ott Európa különböző országaiban többrendbeli bűncselekményt és véres igazságtalanságokat követett el. így olvassuk ezt egyrészt az egykorú írók följegyzéseiből, másrészt a fejedelmek és az Egyháznak a zsidók ellen hozott óvó, korlátozó, sőt megtorló intézkedéseiből és ren­deletéiből. Az egykoruak följegyzései szerint a zsidóknak a keresztény vallás és ennek alapítója, Jézus Krisz­tus iránti gyűlölete főként a következő bűntettekben jutott kifejezésre: keresztény gyermekeknek — leg­­inább húsvét táján történt — elrekkentésében s ha­lálra kínzásában, megölésében, keresztrefeszítésében. Egyes helyeken, különösen Nagypénteken, Krisztus szenvedése kegyeletes megölésének napjain a zsidók kigunyolták a keresztényeket. Ezért volt kénytelen már 511-ben az orleansi zsinat elrendelni, hogy a zsidók nagycsütörtöktől-húsvéthétfőig ne merészel­jenek a keresztények előtt mutatkozni. Sőt III. Ince (1198-1216) pápa alatt, 1215-ben a IV. lateráni zsinat elrendelte, hogy a zsidók megkülönböztető ruhát vi­seljenek és szigorúan megtiltották, hogy az Ur szen­vedése emléknapjain a nyüvánosság előtt megjelen­jenek. A Krisztus iránti gyűlölet áldozata lett Blois-ban (Franciaország) VII. Lajos (1137-1180) uralkodása alatt 1171-ben az a keresztény fiú, akit a zsidók ke­resztre feszítettek, majd a gyermek hulláját zsákba rejtették, s a Loire folyóba dobták. A gyilkosság kiderült, Theobalad, Chartres grófja a zsidókat tüz­­halálra ítélte. (Robertus de Turreneoaz Acta Sanc­torum Martti. II. köti. 591. oldal.) Szaragosszában (Aragónia) 1250-ben egy Albayu­­ceto Mózes nevű zsidó elrekkentette a keresztény Sancho de Val és Erzsébet gyermekét, a 7 éves Do­­minguito de Val-t. A fiúcska a szaragosszai székes­­egyház gyermek-énekkarának volt a tagja. A zsidók Krisztus iránti kiolthatatlan gyűlöletből és kínszen­vedésének kigúnyolására a falra szegezték. Oldalát lándzsadöféssel átszúrták, fejét és kezét levágták. Midőn a gyermek holttestét felfedezték, Szaragossza püspöke, Arnaldus de Peralta a kis vértanú földi maradványait nagy pompával a szaragosszai székes­­egyházba vitette, s ott eltemettette. A gyilkosság a vértanú ereklye-szekrényén olvasható felirat szerint augusztus 31-én történt. Erről az esetről húsz spa­nyol történetíró egyhangúlag megemlékezik és a kis fiúcskát Spanyolország szentjei között tiszteli. A kis vértanú Merry del Val Rafael bíborosnak és X. Pius pápa volt államtitkára (tl930) őseinek véréből való és tisztelete a del Val család egyik fő dicsőségét képezi. (Acta Sanctorum. Tomus VI. 1743; 773-783 oldal.) Prágában 1305 nagypéntekén a zsidók szintén keresztrefeszítettek egy keresztény fiút Krisztus iránti gyűlöletből. A zsidók közül egyesek vesszővel verték, mások arcába köptek, mint őseik Krisztusnak tették. A Szegovia közelében fekvő Szepulvéda városá­ban 1468 nagypéntekén Pacho (Pichen) Salamon rabbi kezdeményezésére a zsidók egy keresztény leánykát feszítettek keresztre. A bűntett csakhamar kiderült és Juan Arias de Avila püspök (aki maga is zsidó származású volt) rendeletére a nyolc bűnös zsidó részben máglyára került, részben felakaszta­tott. (Diego de Colmenares. Madrid 1640. 400. 649 sk. oldal.) Nagy felháborodást okozott a Toledo melletti Guradiában 1490-ben elkövetett gyilkosság. A íoledoi székesegyház kapujánál koldulni szokott vak asszony­tól a zsidók ellopták a fiúcskáját, akit Guardiában a Mancha vidék tizenegy „megtért” zsidója keresztre­­feszített. A legkegyetlenebb közöttük a még élő gyer­meknek kitépte a szívét. (Acta Sanctorum. Tomus I. Antverpiae, 1675 oldal.) Egész terjedelmében fordításban közöljük X. Alfonznak a zsidók megfékezésére hozott figyelemre­méltó 2. törvénycikkét, amelyben halálbüntetést szabott ki azokra a zsidókra, akik nagypénteken a kereszténység meggyalázására keresztény gyerme­ket megölnek, vagy jelképesen egy viaszból utánzóit keresztény alakot keresztre szegeznek. X. Alfonz törvénycikke VII. része 24. fejezete a madridi királyi Történelmi Társulat 1807-iki kiadásában így olvas­ható: “A zsidóknak csendesen és zajtalanul kell a ke­reszténység között élniök saját törvényüket követve és semmi rosszat nem mondva a mi Urunk, Jézus Krisztus vallásáról, amelyet a keresztények követnek. Továbbá óvakodjanak prédikálni vagy valamely ke­resztényt arra csábítani, hogy zsidóvá legyen, di­csérve saját törvényüket és gyalázva a mienket. És bárki ez ellen cselekszik, amiatt meg kell halnia és javait elvesztenie. Minthogy pedig arról értesültünk, hogy a zsidók egyes helyeken nagypénteken a mi Urunk, Jézus Krisztus emlékét meggyalázták és még most is meggyalázzák, oly módon, hogy keresztény gyermekeket elrekkentvén, azokat keresztre feszítik, vagy ha gyermekeket nem szerezhetnek, viasz-alakot készítve, azokat szegezik keresztre, elrendeljük, hogy ha ezentúl birodalmunkban valamely helyen ilyen dolognak híre kel és valónak bizonyul, mindazok a zsidók, akik ilyen gaztettben részesek, elfogatassa­nak és a király elé állíttassanak. Akinek miután az igazságot kiderítette, valamennyi zsidót, akárhányan legyenek is, a leggyalázatosabb halálnak (“morti vilissimae”) kell őket átadnia. Továbbá elrendeljük, hogy nagypénteken egy zsidó se merészeljen küépni városrészéből, hanem ott maradjanak zárva nagy­szombat reggelig.” Azokról a hajmeresztő káromlásokról, szidal­makról, gyalázásokról, amelyeket a zsidók Jézusra, Máriára, az Egyházra és ennek szertartásai, szent jelvényei, szentségei ellen szórtak, amiket a zsidó családok már gyermekkorukban beleoltottak minden zsidóba, iskoláik, zsinagógáik, imádságos könyveik, a rabbinikus irodalom pedig még megdöbbentőbb módon szítottak és ápoltak, — más alkalommal adunk tudósítást. Otromba és nevetséges volna a különböző országokban élő egykorú történetírókról feltételezni, hogy egyértelműen arra a gondolatra jutottak volna, hogy a tényeket kétesértékü mesékkel és ráfogások­­kal gazdagítsák az utókor számára pusztán azért, hogy a jövő nemzedéket a zsidó nép ellen már előre is felingereljék. A zsidók középkori bűncselekményei nem koholt dolgok, nem gázkamrás mesék, nem rá­­fogások, hanem tények! (m. t.) MEGFEJTETTÉK A SZENTMIKLÓSI ARANYKINCS FELIRATÁNAK EZERÉVES TITKÁT. — Ezeréves magyar rovásírásos szöveg rejtélyét fejtette meg egy békéscsabai mérnök. A szöveg annak a huszonhárom aranyedénynek egyikén látható, amelyet még 1799- ben talált meg egy asszony, gödörásás közben, Nagy­­szentmiklóson, azután Ferenc császár az egész leletet Bécsbe vitette. A szentmiklósi aranykincs másolatait a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik. Az ezeréves edényen látható ősi írás megfejtése — a szakkörök szerint — a legjelentősebb mai régé­szeti tudományos eredmények egyike.

Next

/
Thumbnails
Contents