Szittyakürt, 1965 (4. évfolyam, 4. szám)
1965-04-01 / 4. szám
NEGYEDIK OLDAL SZITT Y AKÜRT 1965 ÁPRILIS Hó "Az Ö vére rajiunk és a mi fiainkon!" Nem hiszünk papirszerződésekben! (Folytatás a harmadik oldalról) füst helyett bűzlő zagyvalékban mamelukok áldozzanak az új istennek: a rontás szellemének és az egyviláguralmi rögeszmének. Megzökkent a világ és romlásba rázzák azok, akik nem építeni akarnak, hanem pusztán az uralkodás előnyeit biztosítani a maguk számára — minden eszközzel! LOBOGJON A SZENT LANG! Az ember azonban nemcsak tényeket tud meglátni, tapasztalni és ezekből következtetni, — hanem tud hinni is. A hit kapuja nyitva van az élet nemes adottságainak világa felé is. És ha átlép rajta az ember, hite új irányfényeket gyújt számára — új utakon, ahol értelme kalandozhat, megoldást kereshet, tervet szőhet és izmaival munkába kezdhet. Ha átlép ezen a kapun, minden felületes látszat ellenére szilárdan tudatára ébred annak, hogy az emberi élet formájába öntött szellemi létnek örök és kimeríthetetlen értelme a Jő és a ROSSZ egymással mérkőző küzdelme, melyben hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. És a Jó felülkerekedése olyan birkózáson múlik, melybe az ember bele tudja önteni a lényének mélyén rejtőző szent Láng erejét. A minden eddigi értéket kikezdő, szétroncsoló, sárbatipró rontás szelleme ma valóban a tetőre fordult. Sikerei valóban elképzelhetetlenek és elképesztőek. A nemes élet-megoldás és élet-megváltás törté*nelmi eredményeit hurcolják most Golgotára. Nem először a történelemben, csak ma az életnek sokkal szélesebb területén és nagyobb irammal. De abban a pillanatban, amikor egyszer elhangzott a rémületes szó — BETELJESEDETT! — „megrepedtek a templom falai”! A „templom falai” az élet elemi törvényének erőhatására majd most is meg fognak repedni! Nemzetünk és a mi Hazánk a következő percben SZABAD LESZ! Fiain múlik, hogy addig ébrentartsák belső nemzeti erőit, és felkészüljenek az atomkor új világában az új magyar külpolitika kialakítására. Az elszáradt, mert minden életerejét kiélt papírszerződéses és fegyverszerződéses külpolitika helyett — a NEMZETKÖZÖSSÉGI ELVEKEN nyugvó külügyi tájékozódás előkészítésére és nyélbeütésére. Hogy megtalálja a magyar a helyét a népek tengerében. A KONNACIONALIZMUS definícióját és az élet alapjaiból eredő elméletét közérthető, sőt könnyed fogalmazásban teszi közzé a „Szittyakürt” a következő számában. Húsz év után megtesszük a második lépést ahhoz, hogy közkincsévé válhasson az nemzetünk gondolkodóinak, a magyar sorsért aggódóknak és munkálkodóknak. És a magyarságon keresztül egyszer-valamikorra közkincsévé válhasson a nagyvilágnak is. Szellemi áramlásokat és eszmeáramlatokat semmivel sem lehet megállítani. Nyomógombos atomerővel sem, terrorral sem, sőt még vérfürdővel sem. Páncélverembe szorítva is kitörnek azok, — ha másképp nem: a végveszélyben. így-lesznek a Gondviselés kézzelfogható segedelmévé. Mert nem elég külön hinni, és külön felméregetni a történéseket. A kettő között az összefüggéseket is meg kell találni! Hiszünk a nemzetek életerejében és abban, hogy NEMZETKÖZÖSSÉGI ÉLETSZERZŐDÉSEKBEN a szent Láng erejéből a Jó-nak a győzelmére tud átfordulni az emberi életküzdelem! Legújabb... A Magyar Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Magyarországnak 710 milliárd forint értékű vagyona van. Ez az érték 400 milliárd forinttal magasabb az ország 1938. évi vagyonánál. Az ország összkeresőinek száma a legújabb felmérések szerint 4,790,000. Gyakorlatilag tehát a tízmilliós ország csaknem minden második állampolgárának közvetlen jövedelme van. Vájjon ez a „közvetlen jövedelem” milyen értékű a judeo-bolsevista paradicsomban? Erről látnánk már egyszer hamisítatlan statisztikát. A zsidóság — Krisztus és a kereszténység iránti örökölt gyűlöletéből kifolyóan hol itt, hol ott Európa különböző országaiban többrendbeli bűncselekményt és véres igazságtalanságokat követett el. így olvassuk ezt egyrészt az egykorú írók följegyzéseiből, másrészt a fejedelmek és az Egyháznak a zsidók ellen hozott óvó, korlátozó, sőt megtorló intézkedéseiből és rendeletéiből. Az egykoruak följegyzései szerint a zsidóknak a keresztény vallás és ennek alapítója, Jézus Krisztus iránti gyűlölete főként a következő bűntettekben jutott kifejezésre: keresztény gyermekeknek — leginább húsvét táján történt — elrekkentésében s halálra kínzásában, megölésében, keresztrefeszítésében. Egyes helyeken, különösen Nagypénteken, Krisztus szenvedése kegyeletes megölésének napjain a zsidók kigunyolták a keresztényeket. Ezért volt kénytelen már 511-ben az orleansi zsinat elrendelni, hogy a zsidók nagycsütörtöktől-húsvéthétfőig ne merészeljenek a keresztények előtt mutatkozni. Sőt III. Ince (1198-1216) pápa alatt, 1215-ben a IV. lateráni zsinat elrendelte, hogy a zsidók megkülönböztető ruhát viseljenek és szigorúan megtiltották, hogy az Ur szenvedése emléknapjain a nyüvánosság előtt megjelenjenek. A Krisztus iránti gyűlölet áldozata lett Blois-ban (Franciaország) VII. Lajos (1137-1180) uralkodása alatt 1171-ben az a keresztény fiú, akit a zsidók keresztre feszítettek, majd a gyermek hulláját zsákba rejtették, s a Loire folyóba dobták. A gyilkosság kiderült, Theobalad, Chartres grófja a zsidókat tüzhalálra ítélte. (Robertus de Turreneoaz Acta Sanctorum Martti. II. köti. 591. oldal.) Szaragosszában (Aragónia) 1250-ben egy Albayuceto Mózes nevű zsidó elrekkentette a keresztény Sancho de Val és Erzsébet gyermekét, a 7 éves Dominguito de Val-t. A fiúcska a szaragosszai székesegyház gyermek-énekkarának volt a tagja. A zsidók Krisztus iránti kiolthatatlan gyűlöletből és kínszenvedésének kigúnyolására a falra szegezték. Oldalát lándzsadöféssel átszúrták, fejét és kezét levágták. Midőn a gyermek holttestét felfedezték, Szaragossza püspöke, Arnaldus de Peralta a kis vértanú földi maradványait nagy pompával a szaragosszai székesegyházba vitette, s ott eltemettette. A gyilkosság a vértanú ereklye-szekrényén olvasható felirat szerint augusztus 31-én történt. Erről az esetről húsz spanyol történetíró egyhangúlag megemlékezik és a kis fiúcskát Spanyolország szentjei között tiszteli. A kis vértanú Merry del Val Rafael bíborosnak és X. Pius pápa volt államtitkára (tl930) őseinek véréből való és tisztelete a del Val család egyik fő dicsőségét képezi. (Acta Sanctorum. Tomus VI. 1743; 773-783 oldal.) Prágában 1305 nagypéntekén a zsidók szintén keresztrefeszítettek egy keresztény fiút Krisztus iránti gyűlöletből. A zsidók közül egyesek vesszővel verték, mások arcába köptek, mint őseik Krisztusnak tették. A Szegovia közelében fekvő Szepulvéda városában 1468 nagypéntekén Pacho (Pichen) Salamon rabbi kezdeményezésére a zsidók egy keresztény leánykát feszítettek keresztre. A bűntett csakhamar kiderült és Juan Arias de Avila püspök (aki maga is zsidó származású volt) rendeletére a nyolc bűnös zsidó részben máglyára került, részben felakasztatott. (Diego de Colmenares. Madrid 1640. 400. 649 sk. oldal.) Nagy felháborodást okozott a Toledo melletti Guradiában 1490-ben elkövetett gyilkosság. A íoledoi székesegyház kapujánál koldulni szokott vak asszonytól a zsidók ellopták a fiúcskáját, akit Guardiában a Mancha vidék tizenegy „megtért” zsidója keresztrefeszített. A legkegyetlenebb közöttük a még élő gyermeknek kitépte a szívét. (Acta Sanctorum. Tomus I. Antverpiae, 1675 oldal.) Egész terjedelmében fordításban közöljük X. Alfonznak a zsidók megfékezésére hozott figyelemreméltó 2. törvénycikkét, amelyben halálbüntetést szabott ki azokra a zsidókra, akik nagypénteken a kereszténység meggyalázására keresztény gyermeket megölnek, vagy jelképesen egy viaszból utánzóit keresztény alakot keresztre szegeznek. X. Alfonz törvénycikke VII. része 24. fejezete a madridi királyi Történelmi Társulat 1807-iki kiadásában így olvasható: “A zsidóknak csendesen és zajtalanul kell a kereszténység között élniök saját törvényüket követve és semmi rosszat nem mondva a mi Urunk, Jézus Krisztus vallásáról, amelyet a keresztények követnek. Továbbá óvakodjanak prédikálni vagy valamely keresztényt arra csábítani, hogy zsidóvá legyen, dicsérve saját törvényüket és gyalázva a mienket. És bárki ez ellen cselekszik, amiatt meg kell halnia és javait elvesztenie. Minthogy pedig arról értesültünk, hogy a zsidók egyes helyeken nagypénteken a mi Urunk, Jézus Krisztus emlékét meggyalázták és még most is meggyalázzák, oly módon, hogy keresztény gyermekeket elrekkentvén, azokat keresztre feszítik, vagy ha gyermekeket nem szerezhetnek, viasz-alakot készítve, azokat szegezik keresztre, elrendeljük, hogy ha ezentúl birodalmunkban valamely helyen ilyen dolognak híre kel és valónak bizonyul, mindazok a zsidók, akik ilyen gaztettben részesek, elfogatassanak és a király elé állíttassanak. Akinek miután az igazságot kiderítette, valamennyi zsidót, akárhányan legyenek is, a leggyalázatosabb halálnak (“morti vilissimae”) kell őket átadnia. Továbbá elrendeljük, hogy nagypénteken egy zsidó se merészeljen küépni városrészéből, hanem ott maradjanak zárva nagyszombat reggelig.” Azokról a hajmeresztő káromlásokról, szidalmakról, gyalázásokról, amelyeket a zsidók Jézusra, Máriára, az Egyházra és ennek szertartásai, szent jelvényei, szentségei ellen szórtak, amiket a zsidó családok már gyermekkorukban beleoltottak minden zsidóba, iskoláik, zsinagógáik, imádságos könyveik, a rabbinikus irodalom pedig még megdöbbentőbb módon szítottak és ápoltak, — más alkalommal adunk tudósítást. Otromba és nevetséges volna a különböző országokban élő egykorú történetírókról feltételezni, hogy egyértelműen arra a gondolatra jutottak volna, hogy a tényeket kétesértékü mesékkel és ráfogásokkal gazdagítsák az utókor számára pusztán azért, hogy a jövő nemzedéket a zsidó nép ellen már előre is felingereljék. A zsidók középkori bűncselekményei nem koholt dolgok, nem gázkamrás mesék, nem ráfogások, hanem tények! (m. t.) MEGFEJTETTÉK A SZENTMIKLÓSI ARANYKINCS FELIRATÁNAK EZERÉVES TITKÁT. — Ezeréves magyar rovásírásos szöveg rejtélyét fejtette meg egy békéscsabai mérnök. A szöveg annak a huszonhárom aranyedénynek egyikén látható, amelyet még 1799- ben talált meg egy asszony, gödörásás közben, Nagyszentmiklóson, azután Ferenc császár az egész leletet Bécsbe vitette. A szentmiklósi aranykincs másolatait a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik. Az ezeréves edényen látható ősi írás megfejtése — a szakkörök szerint — a legjelentősebb mai régészeti tudományos eredmények egyike.
