Szittyakürt, 1965 (4. évfolyam, 4. szám)
1965-04-01 / 4. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1965 ÁPRILIS Hö A MAGYAR VER PARANCSA (Folytatás az első oldalról; zott meg a sors viharja, lehet-e magyar az, aki nem meri már hinni? Hányán készülünk tettre, cselekvésre, a jövő nagy magyar munkájára, hogy magyarok lehessünk akkor is — hősiesen és bármit áldozva érte — ha meghalljuk a Hazának hívó szavát? Atomvillám és világdörgés alól bújik majd elő, vagy csak egyszerűen az élet törvénye feszíti szét a mi fölszaba-dúlásunk és külföldi szabadságunk rabláncát? Mindegy. Jönni fog — várnunk kell! Nem önbizalom hangja cseng a csatlósok beszédeiben, hanem félelem! Hiába a nagy képmutatás, hiába a nagy odaláncolkodás a Szovjethez, hiába az április 4-iki nagy ünneplés! A magyar tömegekben a magyar vér berzenkedik, s azt nem nemzetközi proletár-öntudat füti, nem a bolsevizált marxi-lenini maszlag táplálja! A munkára hajló derék nem gerinctörés és nem gerinc-hajlás a hódítók előtt! A rezsim is jól tudja, hogy magyar maradt a magyar, s ha minden öröme-eredménye a szocializmusban van, azzal célját közelgeti, mely kimondva így hangzik: nemzeti szocializmus! Csak nem mondja ki! Igenis: nem moszkvai vörös drapériáktól, hanem élő magyar vértől pirosló magyar nemzetiszocializmus, — a magyar igazság fehér színével, s a magyar rónák zöld reményével vastagon aláhúzva! Ezért nem cseng önbizalom a csatlósok hangjában. Ettől remegnek — együtt a kelettől távolnyugatig mindenütt ott nyüzsgő világhódítókkal. Mert bölcseség nélkül is látni lehet, hogy a kommunizmusból előbb-utóbb szocializmus lesz, és a nemzetekben is uralkodó marad a népi nyelv, a népi szellem és a népi vér! — ami magyar földön együtt: hungarizmust jelent! Az élet törvényeinek az érvényesülését késleltetni lehet, de azok előtörnek még a judeo-bolsevista terror páncél-szorítása alól is! Ma még lehet otthon trombitával ünnepeltetni a húszéves április negyedikét, ma még legnagyobb gyásznapja ez a nemzeti emigrációnak, de a Szittyák Kürtje már az idei nagypénteken is jeladás a Magyar Feltámadásra! Feltámadásra! A huszadik évfordulón még gyászolunk. Sajog a szívünk két évtized balsorsán, de vérünk súgja, hogy várakozik ránk a hajnal. Nem ünneplést és nem bosszúállást hirdet húsvéti parancsa, hanem rohanást, ásót-kapát, munkába ragaszkodást az új ezredévért. Szavakba szedjük és szétszórjuk a nagyvilágba a Magyar Vér Parancsát! Küzdelmünk, hitünk és erőnk ez! Eredményünk és Jövőnk! Vérünk sugalma! Áldott vagy Magyar Vér, — s legyen megáldott az is, ki leikébe fogadja s ajkára veszi majd üzenetedet! Nyüjon meg mindnyájunk füle hangod befogadására, szavad hallására, — hogy ha átzeng majd fölöttünk nyüt parancsod, mindnyájan megcselekedhessük, amit megkövetel a Haza! A HUNGARIZMUS ESZMEKÖRÉBŐL I A marxizmus nem a történelem, hanem az aljas ösztönök materializmusa. Az alacsonyrendűség örök harca és lázadása a természetes rend és fejlődés ellen. Történelmi materializmus nincs. A természet nem az anyagiasságot s így az anyagelvűséget ültette az emberekbe, hanem a természetes önzést, melynek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és szellemi vonatkozásai is vannak. A hungarizmus ezt a természetes, egészséges emberi és egyéni önzést kívánja kiegyensúlyozott gazdaságszervezéssel a magyar népi közösség szolgálatába állítani. (Szálasi Ferenc: “A hungarizmus anyagi alapjai” c. értekezéséből.) Mozgalmi Hírek A Montreálban élő hungarista testvérek március 21-én gyászmisét mondattak Szálasi Ferenc és vértanútársai mártíromságának tizenkilencedik évfordulóján. A gyászmise megtartásáért a Szittyakürt hasábjain is külön köszönetét mondunk szeretett magyar Tisztelendő Urunknak. A LÁRMAFÁK KIGYULTAK! Irta: Dr. SZAKÄTS ISTVÁN Megjelent az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh első kiadványa: Zathureczky Gyula „Transylvania” c. műve. Ez a nagyjelentőségű intézmény tehát rálépett a magyarság küldetéséből folyó programmja megvalósításának útjára. A Czéh első — angolnyelvű — kiadványa máris eljutott a legtöbb közéleti tényezőhöz és az egyetemi könyvtárakba. Zathureczky Gyula — a mű szerzője — magyar, román és nemzetközi forrásmunkák megdönthetetlen adataira támaszkodva ismerteti benne Erdély, s vele összefüggésben a Kárpátmedence történelmi, népmozgalmi, kulturális, gazdasági és politikai múltját, így bizonyítja a magyar igazságot Erdély nagy perében. Művének talán azok a legfigyelemreméltóbb részei, melyekben történelmi adatokkal s az oknyomozó történész tárgyilagosságával tárja föl a magyar állam-koncepciót, s ennek keretében a nemzetiségi politika magyar megfogalmazását: a Pax Hungarjca-t. A Pax Hungarica nem ismer degradáló értelemben vett népi kisebbségeket, mert nem volt uralkodó nép sem. Volt egy Magyar Nemzet, melynek egyenlő jogú tagja volt a Kárpátmedence minden lakója. A honfoglaló, névadó és számarányával is élenjáró magyarságnak „primus inter pares” volt a szerepe. Ez századok folyamán a több véráldozatban, a nagybob kötelességteljesítésben és teherviselésben jutott elsősorban kifejezésre. A vezető rétegbe való bejutás lehetősége nyitva állt mindenki számára — tekintet nélkül arra, hogy melyik népcsoporthoz tartozott légyen. S a vezető rétegnek az egysége az „una eademque nobilitas” elvében gyökerezett. Ez a magyar állam-koncepció biztosította évszázadokon keresztül Magyarország egész területén az autonom népi és regionális kormányzati rendszert, s így a sok tekintetben a maga különleges életét élő Erdélyben is. Ez valósította meg a honfoglaló magyarságnak, s a körében új hazát kereső, vele élő népi csoportoknak kultúrális és gazdasági fejlődést biztosító testvéri közösségét is. Ennek a közösségnek a tagjai egyformán élvezték az alkotmány áldásait, sőt hosszú századokon át tudtak harcolni is érte. A Kárpátmedence egyedülálló testvéri közösségét a Habsburg-impérium dinasztikus politikája borította fel. Ez tette — a „divide et impera” rossz helyen alkalmazott elve alpaján — kisebbségekké és elégedetlen elemekké a nemzetiségek tagjait. Az elkövetett bűnt már csak kis mértékben tudta a kiegyezés utáni magyar törvényhozás nemzetiségi törvénye (1868: XLIV. t.c.) jóvátenni. De mégis újra leszögezte, hogy Magyarországon a Nemzet kormányzásába nemcsak a népi többségnek, hanem a legkisebb népi csoportnak is, mint a Nemzet alkotó tagjának, beleszólási joga van. Hadd jegyezzük ide, hogy ezt az ősi magyar állam-koncepciót tette magáévá a Hungarizmus, mely a Pax Hungarica-t félreérthetetlenül így fogalmazta meg: „Magyar béke a Kárpátok-ölelte Dunamedence hinni, engedelmeskedni és harcolni tudó népi közösségének”. Zathureczky a történelmi magyar múlt ismertetése után külön fejezetet szentel Erdélynek, mint a „nagyromán” királyság tartományának, és külön foglalkozik a mostani román népköztársaság keretében élő Erdélynek — a magyar állam-koncepció és transylvanizmus szellemét meghazudtoló — sorsával, A szerző azonban nemcsak krónikása Erdélynek. Világosan, kertelés nélkül leszögezi, hogy Erdély földrajzilag, politikailag és gazdaságilag a Kárpátmedencéhez, — kulturális, szellemi és lelki vonalon tehát: a Nyugathoz tartozik. Erdély problémája — mondja — a Kárpát- és Duna-medencének, és egyúttal a nyugati kultúrközösségnek a problémája. Semmi szín alatt sem lehet balkáni, vagy bármely a Kárpátoktól keletre eső unió problémájaként kezelni! Éppen ezért Erdélynek meg kell találnia az útat vissza oda, ahová tartozik, ahová múltja és küldetése elszakíthatatlanul kapcsolja: a Kárpát-, illetve Duna-medence kultúrális, történelmi és földrajzi egységébe! Befejező soraiban az u.n. ,,reálpolitikusok”-nak üzen a szerző. Figyelmükbe ajánlja, hogy a tények az idő múlásával változnak, csak az elvek és az elveket kovácsoló törvények az örökérvényűek. Sokkal bölcsebb, ha ebben az örökösen változó világunkban ezekre a törvényszerűségekre és elvekre építünk, semmint a hazárd szeszélyek és politikai intrikák szülte „tényekre”. Csak így bízhatunk egy mindenki számára, s így Erdély sokat szenvedett népei számára — bármily nyelven dicsérjék is Istent — szabadságot és igazságot hozó szebb jövendőben! • Ez a könyv a maga tudományos tárgyilagosságával, mondanivalóinak újszerű megvilágításával és csoportosításával méltán került az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh kiadványainak az élére. A logika ellentmondást nem tűrő erejével vezeti rá olvasóját arra, hogy Erdély a mai összekúszált világunkban többet jelent egy aránylag kis terület hovatartozandóságának kérdésénél. Erdély problémáját nem lehet, de nem is szabad a számok egyszerűségén keresztül mérlegelni. Ez az ezeresztendős kultúrterület, Európa ellentétes törekvéseinek ütközőpontjában, nagyságát és népességének számát messze meghaladó feladat betöltésére hivatott. Karakterét azzal nyerte, hogy a honfoglaló magyarok — ősi turáni kultúrkincseikkel és államalkotó képességükkel tarsolyukban — több, mint ezer esztendeje a Magyar Nemzet keretein belül alkotmányos rendet teremtettek ezen a területen is. A fölötte való döntés mikéntjétől függ, hogy a Kárpát-medence egységében az egyensúly egyik alapvető biztosítója, vagy abból kiszakítottan, állandó feszültségek forrása legyen. A magyarság, de a világ közvéleménye sem nézheti sokáig tétlenül ott a fajtánk kiirtását célzó genocidumot. Különös jelentősége Zathureczky tanulmányának, hogy meggyőző adatokra támaszkodva a magyar álláspontot juttatja kifejezésre. Nem azt nézi, hogy bennünket milyen feltételekkel hajlandók elfogadni azok, kiknek népünk egy évezreden keresztül csak adott, akikért vérzett, hanem feltételt szab, rámutat az összefogás és szebb jövendő egyetlen lehetőségére — „sine qua non”! A mű Erdély rabtartóinak elevenébe vág. Fényes bizonysága ennek az a reakció, mely a túlzó, elvakult és a sorsközösség minden formáját elvető román álláspontnak egyik itt élő képviselője: Dr. Murar anthropologus professzor részéről máris megmutatkozott. Nem átallotta egyetemi előadása idejének egy komoly részét e könyv rosszindulatú bírálatára fordítani és hallgatói előtt a szerzőt, sőt még Wass Albertet, professzor-kollégáját is — ki e könyvet mint fordító és kiadó jegyzi — becsmérlő módon aposztrofálni. Ennek következménye volt az a szellemi párbaj, melyre — az egyetem elnökének hozzájárulásával — Wass Albert a sajtó és rádió nyilvánosságán keresztül, és külön levélben hívta ki Erdély kérdésében a professzort. A szellemi párbajt a Florida-Egyetem aulájában mintegy kétezer főnyi hallgatóság előtt vívták meg. A román származású professzor egyetlen fegyvere a hírhedt Jorga-féle hamisított történelem, és a dáko-román elmélet volt. Ezzel a sokszorosan megcáfolt és elavult fegyverrel szemben Wass Albert — egyetlen magyar forrásmű említése nélkül — kizárólag francia, német, angol és főleg vatikáni forrásmunkákra való hivatkozással bizonyította a Zathureczky-könyv minden állítását. Befejezésül azt a kérdést intézte Dr. Murar professzorhoz, hogy vájjon az USA déli államait, ahol a feketék arányszáma rövidesen meghaladja az 53 százalékot — tisztán népesség-statisztikai adatokra való tekintettel — belátható időn belül Afrikához kell-e csatolni? A professzor bosszúsan ezt válaszolta: nevetséges, hiszen ezek a területek földrajzilag, gazdaságilag és nemzeti kultúra alapján is az Egyesült Államokkal vannak elválaszthatatlan közösségben! Wss Albert a közönség tetszésnyilvánítása mellett megnyugtatta kollégáját, hogy pontosan így vélekedünk mi is Erdély ügyében. Pontosan földrajzi, történelmi, kultúrális és gazdasági alapon követeljük annak visszacsatolását Magyarországhoz. A szellemi párbaj fényes magyar győzelmet hozott! Az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh tettekkel lett tényezője magyar népünkért folytatott harcunknak egy olyan világban, melyben a szép szavak ideje lejárt s csak a tény és cselekvés számít! A lármafák kigyúltak — a világ lelkiismeretének meg kell szólalnia és cselekvésre kell erőit indítania!
