Szittyakürt, 1963 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
1963 január hó SZITTYAKÜRT 3. oiáaJ I HÍREK INNEN-ONNAN ■fc USA — Franklin Delano Roosven az Egyesült Államok volt elnökeneic özvegye — szül. Lillian Cross — 1962 november 7-én, 78 éves korában nait meg. A (szabadkőműves) Viiag Eiso urnoigye enn tulajdonosa vmt —i kiérdemelten. A „liberális eszmén’- egyik légióba harcosa; iró, ujsagnó, eioado szó,nők, világutazó es számos éven át az USA követe volt az Egyesült Nemzetek Szervezetében (uNO). Ezekután élünk a közmondással — ,.Halottakról jót vagy semmit”. ☆ • AUSZTRIA — Bécshez közel Berndorfban, hősök napján a németek által internált söpredék zavargást kezdeményezett. A I. és II. vijágháborúba,n szolgált katonák fegyelmezett, zárt oszlopokban vonultak fel, hogy hősi halált halt bajtársaikról megemlékezzenek. Legtöbbjük mellét a bolsevizmus elleni harcokban kiérdemelt kitüntetések díszítették. Az ünnepség helyszínéhez közel, hangos ordítozással feltűnt ellenkező irányból a csőcselék 1500 „náci áldozata” is. Mire a beavatkozó 200 acélsisakos rendőr szét akarta volna választani az ellenfeleket, a volt internált banda emlékében felfrissítve elszaladt. Négy kommunista súlyosan, több mint száz könyebben sérült. Szívből üdvözöljük a derék frontharcosokat. ☆ • USA — Ralph E. Lapp amerikai nucleáris kutató írja, hogy legalább egy tucatra tehető az amerikai stratégiai bombázók által „elveszett” vagy „véletlenül kiejtett” nucleáris bombák száma. Egyik alkalommal Észak-Carolina állam felett egy 24-megatonos bombát ejtettek ki. Az élesített bomba hat biztonsági zára közül öt kinyilt az esés közben, a vizsgáló szakértők utólagos megállapítása szerint. ☆ if KUBA — A Castro ellenes' Kubai Forradalmi Tanács legutóbbi jelentésében 150,000-re becsüli a politikai foglyok számát Kubában. Az orosz rakéták és csapatok érkezésével egyidejűleg számos kulcspozícióban lévő kubai tisztet tartóztattak le, akiket a .szovjet MVD ügynökei megbízhatatlanoknak minősítettek. A jegyrendszerre is szűkösen mért élelemért hosszú sorokban órákig állnak a nélkülöző kubaiak. Az oroszok azonban soronkívül vásárolhatnak bármit, korlátlan mennyiségben. Nem csoda, hogy általános közutálatnak és gyűlöletnek — örvendenek. ☆ • NYUGAT-NÉMETORSZAG — Tanulmányozás alatt lévő terv szerint az Észak Atlanti Védelmi Szövetség (NATO) különleges parancsnoksága alá helyeznének bizonyos számú Poláris rakétával felszerelt tengeralattjárót, az amerikai haditengerészet kötelékéből. A személyzetet főként az angol, német, francia, holland és amerikai haditengerészettől vezényelnék szolgálat tételre. ☆ if USA — A Washington DC-ben megjelenő Nemzeti Zsidó Folyóirat (The National Jewis Monthly) szerint a zsidóságot a II. világháború óta Algériában érte a legnagyobb tragédia. A veszély következtében néhány hónap alatt 180,000-es létszámuk 120,000-re csökkent Konstantin város 18,000 zsidó lakosából több mint 12,000 már elmenekült, legnagyobb részben Amerikába és Franciaországba. Charles Hill angol miniszter, 16 éves fiát hat hónapra Izraelbe küldte, a kibbutz élet tanulmányozására. Barry Goldwater amerikai szenátor 17 éves lánya is hasonló útra készül. Folytatás a 4. hasábról ban nemcsak az állandó világpolitikai feszültségek fognak feloldódni, hanem ebben a megoldásban fekszik a bolsevizmus jármában az élet és halál keresztútjára dobott népek felszabadulásának reménye is. — L. E. A sors iróniája OLVASD! 'TERJESSZED! A MIKES KELEMEN KÖRBE TARTOZÓ MAGYAR ANTIBOLSEVISTA SAJTÓT! • SORSUNK • SZABAD MAGYARSÁG • MAGYAR EGYSÉG • MAGYAR NŐK • HÍDFŐ • HADAK UTJÁN • HÍDVERŐK • SZITTYA KÜRT VÁSÁROLJ MIKES KELEMEN KÖR KÖNYVEKET! A megoldás: Egyesült Európa A világpolitikai helyzet a kubai közjáték után lenne, hagy hadászatilag legjobban felkészült gazdasági tömbként lépjen fel Kelettel szemben. Kennedy - nek s tudós tanácsadóinak az a nézete s ezt a felfogást osztják Anglia mértékadó politikusai is, hogy az Atlanti Közösség gazdasági erejénél fogva abban a helyzetben lesz, hogy a legmodernebb követelményeknek megfelelő fegyverkezes fenntartási, fejlesztési s fokozási költségeit pénzügyileg viselhesse, úgy hogy keleti ellenfelét katonai téren mindig sakkban tarthatja.. Hiszi továbbá, hogy az erősen iparosított államoknak ilyen koncentrálása oly ellenállhatatlan szívóhatást fog gyakorolni, hogy a fejletlen országok megnyeréséért folyó versengés egyoldalúan a Nyugat javára fog eldőlni s a keleti hatalmi blokk idővel teljes gazdasági csődbe kerül. Kennedy elnök négy hét után konkrét bizonyítékok nélkül, csupán csak követelései teljesítésének hypothetikus feltételezése alapján lefújta a Kuba ellen annyi hű-hóval elrendelt blokádot. Ezzel pontot tett napjaink egyik legkiemelkedőbb, a Nyugat és Kelet között dúló hidegháború eldöntését ígérő akciója után, amely utólagos megítélésben azonban csak egy külpolitikai síkon lefutó, szemkápráztató politikai blöffnek, az amerikai közvéleményt ügyesen ámító zsonglőrmutatványnak és közel két milliárd dollár elherdálása után a történelem legköltségesebb választási trükkjének bizonyult. bírású amerikai gazdaságra sem, ezt Kennedy hivatalba lépése után őszintén bevallotta, amikor kijelentette, hogy az USA gazdasága csak úgy kerülhet el egy válságot, ha a nyugateurópai államok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben vállalnak részesedést a katonai te.rhekben s sokkal tágabb keretben nyitják meg piacaikat az amerikai gazdaság előtt, hogy annak prosperitása biztosítható legyen. Mindkét célt Kennedy az Atlanti Közösség megteremtése útján akarja elérni, amelynek elsődleges feladata az Európa szerepe Egyesülés felé A kubai szenzációk lekerültek a lapok hasábjairól, a világ visszazökkent megszokott kerékvágásába, világpolitikailag pedig minden a régiben maradt. Kennedy kubai kalandjával megszerezte a választásokon a .többséget s ennek birtokában talán több kilátással alkalmazhatja a „New Line”-politikáját, amellyel tudvalévőleg az USA-nak nem szociális, hanem szocialista átépítését szorgalmazza. Moszkvának viszont a kubai közjáték nem ártott. Ha tényleg igaz az, amit egyes világlapok váltig hangoztattak, hogy Kruscsevet nem egy fegyveres összeütközés előli félelem, hanem Vörös Kínának a kubai blokádakcióval egyidejűleg futó India elleni támadóhadjárata késztette Kennedy követeléseinek elfogadására, akkor a lenini taktikai utasítások értelmében csak egy lépést tett hátra, hogy a következő alkalommal két lépest tegyen előre. Mert Moszkva ténylegesen nem vesztette el kubai hadállását, az ma is változatlanul a, szovjet imperializmus világstratégiájának eleme és a kommunista világfo.rradalom eszköze s ha valóban kivonta Kubából a kifogásolt támadó fegyvereket, úgy még mindig rendelkezésére áll az egyéb lehetőségek széles skálája, hogy az USA lécét és életérdekeit halálosan veszélyeztesse. Moszkva a kubai válságból végeredményben mint a nemzetközi megbékülés bajnoka emelkedett ki és amint az események máris mutatják, most már a békeapostol glóriás nimbuszának pluszával folytatja külpolitikai szalámitaktikáját a világ leigázására. Azért korainak látszik a. világsajtó egy részének az az optimizmusa, amely Kuba után a tartós béke felvirradását várja. Ilyen optimizmus már azért is alaptalan, mert Kuba csak egyik részlege volt annak a globális kihívásnak, amellyel Moszkva már 17 év óta nyugtalanítja és kínozza a .nyugati világot. Moszkva hajthatatlanságával megakadályozott eddig minden egészséges kibontakozást es mohó terjeszkedési vágyával kimerítette mindazokat a koncessziókat, amelyeket a Nyugat a béke kedvéért adhatott. Gyakorlatilag már semmi sem maradt, amiben a nyugati hatalmak még engedhetnének, mert eddig engedékenységükkel elérkeztek ahhoz a végső határhoz, ahonnan az út már csak a megsemmisülésbe vezethet. Kuba es Berlin ilyen határállomások. Ilyen kilátások valóban nem alaptalanok. Az Atlanti Közösség 500 millió fogyasztót felölelő elhelyezési piacot jelentene, amely mindenek előtt magas vásárlóerejével tűnne ki. Amellett magára összpontosítaná az ipari termékekkel való kereskedelem 90%-át s agrárszükségletei tekintetében teljesen függetlenné válna Kelettől. A keleti blokk a mai gazdasági struktúrája mellett azonban még sokáig fog függni Nyugattól acél, nemes acél, modern gépek és újítások terén. Ez a függés annál nagyobb lesz, minél intenzivebbé válik a harc a fejletlen országok megnyeréséért. A' keleti blokk nyugati vásárlásaira szükségelt devizákat egyelőre csak mezőgazdasági termékeinek exportja útján szerezheti be. Ha ez megszűnik, akkor a keleti blokk nem valósíthatná meg gazdasági terveit a mai tempóban, az eddig elért életstandardot sem tarthatná fent, ellenkezőleg kénytelen lenne az általános életszintet a 30-as évek nyomorszinvonalára süllyeszteni, mert csak így tarthatna lépést Nyugattal a fegyverkezés .terén. A tervezett Atlanti Közösség kialakítása tehát halálosan veszélyes s létét megsemmisítő fejlődés lenne a Szovjetunió szempontjából, amelyet nem nézhetne tétlenül. Akármilyen oldalról is vizsgáljuk •az amerikai-szovietorosz viszonvt. mindig csak azt állapíthatjuk meg, hogy az erőmegosztások mai konstellációjában a szembenálló hatalmi gigántusok kölcsönösen állandóan veszélyeztetve érzik magukat és érdekeiket, ennek következtében akármelyik részről kezdeményezett megoldási kisérlet szükségszerűen a másik ellenakcióját váltja ki. Az elmúlt másfél évtized alatt a világpolitikai történések jobbára az akciók és ellenakciók illyen körforgásában peregnek le és vitték mind az USA mind a Szovjetunió külpolitikai akciólehetőségeit abba a zsákutcába, ahonnan egy harmadik, az ellentéteket felfogó és semlegesítő hatalmi erő közvetítése nélkül önmagúktól kijutni nem tudnak. Ilyen közvetítői kísérleteknek máris lehettünk szemtanúi akkor, amikor az ENSz-nél az úgynevezett semleges csoport, amely szavazati arányával döntő szerephez jutott, többízben próbált mérséklőén hatni a szembeálló felekre. Ezek a kísérletek azonban nem hoztak tartós eredményeket s nem vezettek a világot átszövő feszültségek feloldásához, mert e csoport mögött ma még nem áll az az erőpresztizs s szervezettség, amelyet a nagyhatalmak elism/rni és respektálni kénytelenek volnának. Ezet a feladatot a történelem Eurónának szánta. A második világháború acélviharában és bombazáporában tönkrevert Európa a világ bámulatára megújult Phönixként kelt új életre a rommezők hamujából. Ez a felemelkedés a mai sivár világpolitikai képben a legvigasztalóbb tény. Európának nem lett vége, mint általában hitték: ellenkezőleg ma egy meglepő reneszánszon megy keresztül és olyan új erőket sugároz ki, amelyek döntően befolyásolhatják a világpolitikai helyzet további alakulását. Mint a történelem legkritikusabb periódusaiban mindig, Európa most is magára talált és új útakon keresi a kibontakozást és a problémák megoldását. Szociális téren új formákat alakít ki, amelyeket kiegyenlítő elemekként lehetne az USA s a Szovjetunió közé helyezni és amelyek elég hatóerőt fejtenek ki, hogy az európai térség szociológiai struktúráját átalakítsák. Gazdasági téren Európa kezdi a Röpke-i .harmadik út” értelmében az amerikai hiperkapitalizmus s a bolsevista államkapitalizmus szociális szintézisét megvalósítani jóléti államok formájában, ami fokozatosan megfosztja gazdasági integrálását az USA felé jelenlegi politikai jellegétől, ami Keleten tükörképszerűen az ideológiai integráció depolitizáláshoz vezethet. De keresi a lehetőséget arra is, hogy a szellemi életet is kikapcsolja a politikai kényszerzubonyból, mert hiszen éppen az ideológiai kényszer az, amit Európában a keleti helyzetnél annyira elviselhetetlennek éreznek. A gazdasági s kultúrális élet depolitizálása jelenti azonban egyúttal a hatalmi aspirációkról való lemondást is, ezzel pedig Európa megnyerheti a bizalmat mindkét oldal felé. Ezek a fejlődési jelenségek egyre inkább képesítik Európát arra is, hogy történeti predesztinációjának megfelelően átvegye harmadik erőként kiegyensúlyozó s semlegesítő szerepét a szembenálló két nagy hatalom között. Ez az európai szerepvállalást elősegíti egy a felszínen még alig észrevehető folyamat is, amelynek eddig kevés figyelmet szenteltek. Az emberiség politikai s szociális szerkezetében végbemenő nagy változások következtében a két vezető nagyhatalom állandóan veszít hatalmából s befolyásából. Ahogy m a Szovjetuniónak hatalmi szférájában egyre jobban kell tekintettel lennie csatlósai érdekeire s vezetési igényét újból s újból megindokolnia, úgy az USA is kénytelen sokkal nagyobb mértékben a széttörekvő erőket ügyes politikával összefogni. Ilyen tüneti tények mellett egyik világhatalom sincs abban a helyzetben, hogy a másik felett győzedelmeskedjék. Európa történeti hivatásának természetesen csak akkor tud maradéktalanul eleget tenni, ha politikai egységbe tömörül, mert csak így szólhat bele döntően a világ ügyeibe. Az egyesülés felé az első lépés akkor történt, amikor a hat nyugateurópa állam gazdaságilag öszszefogott s megalkotta az Európai Gazdasági Piacot. A francia-német évszázados ellentéteknek eltemetése és a két nép közti tartós barátság és megbékülés megteremtése mégvetette ennek a gazdasági összefogásnak első politikai alapját. Ha Anglia el tudja határozni magát arra a forradalmi lépésre s szintén belép az Európai Gazdasági Közösségbe, akkor már csak idők. kérdése, hogy a mai idők legparancsolóbb követelménye megvalósuljon: az Egyesült Európa! Mert a mai világpolitikai helyzet egyedüli normális megoldása xz Egyesült Európa. Ebben a megoldás- Folytatása az 5. hasábon. A Kuba körüli események tulajdonképpen csak késői visszaverődései annak a helyzetnek, amelyet a győztesek a második világháború után teremtettek. A Jaltában és Potsdamban a megtorlás lihegő mámorában végrehajtott új európai rendezés a világhatalmak sorába emelte a Szovjetuniót és Európa szívében fontos stratégiai pozíciókat biztosított annak. Németország kettéosztása s ezzel az euróoai középnek kikapcsolása végzetes kó vetkezményű hibának bizonyult, mert kikerülhetetlenül riválisként szembeállította a volt fegyvertársakat. A sors különös iróniája folytán pont a nyugatnémet rész lett az egyensúly mérlegén .az a hatalmi többlet, amelynek birtokában a Szovjetunió reménnyel bolsevizálhatja Európa maradékát és a nyugati hatalmak eredménnyel meggátolhatják az ilyen szovjet törekvéseket. E többletért folyó versengés alakította ki a mai világpolitika erőmegoszlására annyira jellemző keleti támadó és nyugati védekező blokképződést. Ennek a fejlődésnek logikus konzekvenciáiként merültek fel a továbbiakban mindazok az ellentétek .s differenciák is, amelyek 1945 óta nyomasztó teherként nehezednek a világra és világpolitikailag a mai kiútnélküli helyzethez vezettek. S ezeket az ellentéteket az USA és a Szovjetunió a mai világpolitikai helyzetadottságok mellett képtelen egy a mindkét oldalról jövő impulzusokat felfogó, de ezeket átvágó s feldolgozó európai közép nélkül áthidalni, mert ezek időközben annyira mélyen belemarták magukat a világ politikai és gazdasági szövetébe, hogy onnan erőszak alkalmazása nélkül már nem távolíthatók el. Életünk ma egy állandóan fenyegető atomháború félelembúráj.. alatt zajlik le és ez a félelem vezetett a nemzetközi politikában ahhoz a kényszermegoldáshoz, amit koegzisztenciának nevezünk. A koegzisztencia szükségszerű világpolitikai következménye annak a tehetetlenségnek, hogy a szembenálló két vezető nagyhatalom nem tudja az előtérben álló problémákat megoldani, de egyúttal menekülés is egy politikai viszony formában azon alternatívák elől, hogy a döntéseket esetleg háborúval kelljen kikényszeríteni. Egy ilyen a félelem nyomása alatt létrejött kényszeregyüttélés mindig természetellenes állapot, mert túlsók kriziselemet tartalmaz. Tartósan csak úgy tartható fent, ha mind az USA, mind pedig a Szovjetunió állandóan álig felfegyverezve készenlétben áll esetleges támadások vagy erőszakos megoldási kísérletek elhárítására, és ha a fegyverkezés terén egyik sem kerül a másik fölé. Egy ilyen versenygésen alapuló fegyverkezés csillagászati számokba menő összegeket emészt fel s ezeknek a hatalmas összegeknek előteremtése káros visszahatással van a gazdasági élet fejlődési menetére s mind nehezebbé teszi a két nagyhatalomnak, •hogy országán belül a már elért életstandardot fenntartsa s továbbra biztosítsa vagy mint Keleten fokozza. Az USA Nyugateurópa öí/jzefogását kezdetben csak hadászati okokból tartotta szükségesnek s gazdasági integritásának is ezt a célt kellett volna szolgálnia. Közben a fejlődés olyan helyzetet teremtett, amelynek következtében ma a nyugateurópai térség mint elhelyezési piac s tőkeberuházási s nyereséghozó terület lett fontos az amerikai gazdaság számára. Az óriási fegyverkezési .terhek nem maradtak hatás nélkül a nagy teher
