Szittyakürt, 1963 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1963-01-01 / 1. szám

■JÜB §Z IT T Y A K Ü RT 1963 január hó »##########»############»######## t .... . /AKÜRT Megjelenik havonta — Published Monthly A Hungarista Testvéri Közösség és a Hungária Szabadság­­harcos Mozgalom hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐK: Végvári Tibor (Kanada) és Major Tibor (USA). FELELŐS KIADÓK: Berényi Rezső (Kanada) és Tóth Béla (USA). LEVELEZÉSI CÍMEK: CANADA: P.O. Box 26, Town of Mount Royal, Que. U.S.A.: 8811 Detroit Ave., Apt. 47, Cleveland 2, Ohio. AUSTRALIA: Lot 10, Sykes Ave., Ferntree Gully, Vic. Előfizethető terjesztőinknél és a levelezési címeken. Előfizetési díj: Egy évre 2 USA dollár, vagy ennek megfelelő valuta. TERJESZTŐINK: Anglia: Alanyi Anna. 81 Fulham Park Gardens, London, S.W.6. Ausztrália; Bucsay Jenő, Fiat 2, S Beaconsfield Rd., Hawthorn, Vic. Austria: Mester János, Salzburg, Gr. Zeppelin Platz 5. II. 6. Délamerika: Rátz Ervin, Apartado 12113 Centro Narino, Bogota, Columbia, South America. Franciaország: Búzás János, Bellignies (Nord) France. Kanada: H.T.K., 653 Greenshields Apt 25, Montreal, Que. Oanada. U.S.A.: H.SZ.M., 8909 Detroit Ave., Rear Apt. Cleveland 2, Ohio. Minden más helyről: ausztráliai terjesztőnk címén. — Cserepéldányok a Kanadai címre küldendők — Printed by Hungária Publishing Co. Ltd. _ 7 Now.ranie Street, Summer Hill, NSW. Australia — Szomorú elmélkedés karácsony fáján Lassan már megszokjuk, hogy a Kisaea sz-Uleoésének. ünnepe eiőtt a Santa Claus szarvas-iogsatavai megjelenik a kirajia,tokban, házak tetején, és hangszóróival beleböm­böl a csendesnek álmodott kará­csonyi éjszakaiba: kinek mit, és fő­leg hol, vegyünk ájándékképen Ka­rácsony napjára.. Mert demokráciá­ban eidnk, ahol a kisebbségi jogot a gyanús kisebbségnek immár úgy sikerült pa tenth óznia, hogy a több­ségnek immár eszébe sem jutoa t tiltakozni olyan jelenségek ellen amelyek mélyen sértik keresztény hitüket. Ez a kisebbségi jog termé­szetesnek tartja, hogy üzleti rek­lámjait legszentebb keresztényi áb­ráink felhasználásával tegye feltű­nőbbé, amivel egyszerre két célt szolgál: különös színt ad a reklám­nak és valamicskét leromból abból 0^+++***•+***++**+ ÍRTA: ST1MA GYULA '*-***Nr'****»N*#<«r*>*r«r#***r**>«>#>#**r**sr« amit mi, keresztények, bizonyos tisztelettel nézünk. Kirívó példa ejre az Ingmar Bargman „Az ördög szeme” c. film reklámja, amelyen egy meztelen, félszárnyú, de teljes „dicsfénnyel” övezett fejű angyal, oizarr testtartás és hajviselet mel­lett, lábánál fekete macskával, az „ördög szemét’ lógatja egy darab madzagon. A fejünket csóváljuk, és várjuk az arra illetékesek tiltakozá­sát. Mert, ha kisebbségi jog van, talán akad még valami joga a több­ségnek is. De nem. Nem történik semmi. „.. . Freedom of conscience has been declared everywhere, so that now only years divide us from the moment of ,the complete wrecking of that Christian religion.” (XVII. fejezet, Protocols of Zion.) EZek a jegyzőkönyvek akár ha­misítványok, akár nem: megdöb­bentő dolgokra mutatnak. Magvait elültették, itt Ausztráliában is, már a XIX. század végén olyképen szö­­vegezve a közoktatási törvényt, hogy azt kétféleképen lehet magya­rázni. Miután titkos erők , egész sereg kommunista és társutas tanerőt helyeztek el az elemi iskoláktól az egyetemekig a tanári karokba, az utolsó lépések következnek a keresz­tényi erkölcs és tanítás teljes ki­küszöbölésére. Biztos jele ennek az a bizottság, amely az um. „világi” (minden vallásos tanítástól mentes) oktatást hivatott védelmezni Mr. N. Steiner emöklete alatt. Dr. Gough, anglikán főpap, talán az egyetlen a hivatottak közül, áld szavát merte hal­latni a gyanús mesterkedések ellen. Hívatalbalépésekor erősen kritizálta az egyetemi oktatás veszedelmesen balra-tartó jelle­gét. A kisebbség rögtön reagált. A televízió kétes pártáiiású hír­­magyarázója (E. Baum), nem­különben a napi sajtó arra hi­vatott része a legádázabb táma­dást vezette a nemes püspök el­len. Mert az idegen vallású hír­­magyarázóknak és újságírók­nak, a kisebbség jogán, több be­leszólása lehet a túlnyomó több­ségében anglikán vallású tanu­lóifjúság nevelésébe, mint a fő­papnak. így lett maccarthysta dr. Gough, ami rettentő nagy bűnt jelenthet a pralizált pub­likum szemében. ......We shall not overtly lay a finger on existing churches, but we shall fight against them by criti­cism calculated to produce schi­­nism...” olvashatjuk a fenntebb idézett fejezetben. De a nemes főpap figyelembe sem látszott venni az útszéli hangot. A Sydney Diocesan Synod megnyi­tásán szót emelt az iskolák teljesen világi (Isten ellenes,) oktatási rend­szerét védő bizottság működése ellen, mondván: „Figyelemre-méitó az a tény, hogy ennek a csoportnak tagjai nagyobbrészt humanisták, istentagadók, hitetlenek, — és saj­nálattal kell megállapítanom — zsidók.” A kisebbségi bomba újra robbant. Carolyn Bemtsen, a Daily Mirror munkatársa és a 2GB rádióállomás mindennapi commentátora a DM. nov. 11,-i számában alapos kiokta­tásban részesíti dr. Gought. Ügye­sen ígazomi onajtja, nogy a fot*p nem tudja, mit, is jeient a ‘'secmar ' omatas, ni*autózván az ango^ nagy­­szojegyzeK magyarazataia. Miss Bemtsen az ib8ö-oan hozott okta­tási törvény aimagyarazata alapjau nem nevesebbet követel, mint a ke­resztény szenemu iskolai oktatás teljes Kiirtását. Mert az iskolákban nemcsan keresztény gyermekes nyernek oktatást, hanem istenta­­gaaók, istentelenek, zsidók s talán meg muzulmánok is. A Miss sze­rint a dr. Gough által kifogásolt bizottság működésé, igenis, több, mint indokolt. Sót! Kisebbségi­­jogos. Mégsem lehet tűrni azt, hogv a néhány százaléknyi nem-keresz­tény gyermeket keresztény szellem­mel iertözzék meg az iskolában. Hogy mi történjen a 99% keresz­tény gyermek valláserkölcsi neve­lésevei, az mellékes. Miss Bemtsen a végén még még­is szédít bennünket megállapítván, hogy 303 millió hindú, 362 millió muzulmán, 170 millió hudhista, 12 millió zsidó is van a földön. Ügy látszik, szerinte keresztények nin­csenek, mert azokról nem ír. Arról sem, hogy ezekről a gigászi szá­mokról itt, Ausztráliában, a célza­tosság gyanúja nélkül írni nehez, mert a lakóság 95%-a valószínűleg keresztény. „.. . Who are we to say Christians have a monopoly of the truth?” Imigyen dörög felénk a hölgy. Va­gyis: „Ki mondja azt nekünk, hogy a keresztények az Igazság kizáró­lagos tulajdonosai?” (Amikor az örökszép „Heilige Naoút” felcsendül újra meg újra a reklám-hangszórókon, gondoljunk arra, hogy minden emberi meg­­átalkodottság dacára., a Kisded ne­künk hozza az Igazságot a szeretet dicsfényétől övezve. Ezen mi nem vitatkozunk, mi ebben hiszünk. • Folytatás a 2. hasábról zös munka után is olyan volt \ hozzá, mint egy vadidegen elárú- ; sítónő valamelyik nagyáruház- I ban. Tekintélyes összege volt már : a bankban, amikor rászánta ma­gát, hogy a Chevroletjét vado­natúj “Buick-Roadmaster”-re cserétje. jNem sokat használta, mert a vállalat közelében nem kapott parkoló helyet. Ma jött be vele először s pil­lanatok alatt elterjedt a híre a “Hungarian engineer” vadonatúj meseautójának. Mindenki tudott róla, csak ő nem, hogy ez így van. Annál nagyobb volt a megle­petése, amikor Diane jelült az íróasztalára. Kis táskájából elő­vette az ajakfestéket s ingerlő lá­bait csábosán keresztbe rakva, szépítkezni kezdett. — Hey boss! — mondta lát­szólag közömbösen, szőke fejét ide-oda forgatja a kis kézitü­kör előtt. — A week-enden iga­zán elvihetne Spirit Lake-re. A férfi meglepetten ütötte fel a fejét: — Messze van az. Egy nap alatt meg se tudnánk járni. Diane cigarettára gyújtott s bezárta a kézitáskát. — Hát aztán, — kacagott turbékolva egy szenvelgő mély szippantás után. — Ha nem tud­ná, motelek is léteznek a vilá­gon .. . NYUGTÁVAL DICSÉRD A LAPOT FIZESS ELŐ A SZITTYAKÜRTRE ÉLET A KAPITALIZMUSBAN: ROADMASTER ÍRTA: BÉLA DEÁK kor megérkezett, rávillogtatta egészséges, fehér fogait. A leányt Ritának hívták s szülei Déltirol­­ból vándoroltak be. Egyszer bál volt a közeli kis­városban. Rita gyakori moso­lyairól arra következtetett, hogy egyenesen áll a szekere rúdja nála. Akkor este korán kezdtek pontozódni a csillagok s a hold sápadt fénye álmatagon terült szét a tábor tisztásán. Éppen a kútnál beretválko­­zott, amikor Rita megjelent. Ke­zében vödör volt. 0'abbahagyta a borotválkozást és előzékenyen húzta a vizet. — Jössz a bálba? — kérdez­te a teli vödröt a leány felé nyújtva. — Megyek, — kacagott Rita, — de nem veled, hanem Jack­­kel. — Elkéstem volna? — szo­morodott el akkor hirtelen. — Dehogyis! — hangzott a leány dallamos kacagása újra. — Csak nem képzeled, hogy gyalog megyek? Neked kocsid sincs. Jacknek csinos tavalyi Pontiac­­ja van. így járt még vagy kétszer, az­tán nem kísérletezett többet. Megszokta, hogy a szép lányok fogalma a gépkocsitól elválaszt­hatatlan, s amikor gépkocsit vett, azért nem törődött velük, mert nem akarta, hogy a nők ezentúl ne sajátmagáért, hanem a gép­kocsijáért kedveljék. A talpfaszedés után még so­káig nem vett gépkocsit. Előbb szánalmas rongyosságát szüntet­te meg. Fehéérneműt, ruhát, ci­pőt vásárolt, s jó magyar köny­veket, hogy az állandó angol ' mellett anyanyelvét se felejtse el. Diane-nal az olajvállalat mér­­. nöki osztályán került össze. Elő- i szőr csak rajzolónak vették fel, . de komoly szaktudását egy-ket- I tőre észrevették s egy év múlva . nagyot ugrott a mérnöki osz- 1 tály ranglistáján. Dianet is ak­­. kor adták melléje gépírókisasz­­szonynak. Kívánatos, szép jószág . volt s mindennap más ruhát és más fülbevalót viselt. A mérnök­­. nek tetszett, de csak úgy tekin­­. tett rá, mint egy szép festmény­­t re. Közönyösségben, unott hi­­. degségben igyekezett túltenni a _ leányon, aki egy esztendei kö­­• Folytatása a 3. hasábon Diane csokoládészínűre sült hamvas vállai az írógép fölé hajlanak. Nyáriasan kivágott vi­rágmintás ruhája merész mély­ségekig látni engedi a kerek, kívánatos formákat takaró ter­mészetes csokoládéglazúrt. Ér­zéki vörösre lakkozott, hosszú­kás körmű ujjai tpikánsan vil­lognak a csőlámpa fényében. Mintha valaki hosszúra csiszolt korall-gyöngyökkel játszadozna. A férfi elélázva nézte. Ott állt a leány háta megett. Nem volt mit csinálnia. A levelezést már tollba mondta s a főnök úgy lát­szik újabb napot fog késni a hét­tel előbb jelzett anyaggal. A leány az utolsó levelet ko­pogta. a korall-körmök dalla­mosan futkároztak az írógép bil­lentyűzetén. — Kip, kip, kip, kipikipikipi­­kopp . . . A leány jobb karján levő két karperec ütemesen táncolt erre az egyhangú írógépmuzsikára. A férfi a száját veregette. Ásí­tott. Felvett az íróasztalról egy aktacsomót, unottan belenézett. A géppel írott betűk kétségbeej­tő egyhangúsággal meredtek vissza rá. Most különösen irtó­zott tőlük. Letette és újra Di­anet nézte. A sima, szőke, visz­­szájára fordított hajlepel, amely kacagva, ingerkedve, dallamosan ringott a szép hamvasbarna vál­tak felett. A leány befejezte a levelet. Felállt, s nagy, buja búzavirág­szemét a férfi szemébe mélyesz­­tette. — Finished. Is that all? (Kész van. Ez az egész?) — I think it is. (Azt hiszem, ennyi.) — mondta a férfi kö­zömbösen. Kezdte már megszok­ni, hogy az Újvilág hideg szép­ségeinek kihívó gesztusai nem bírnak jelentőséggel. Diane leg­utóbbi nézése is ilyen volt. Nemi lehet beugrani. Kinevetés, értel­metlenség, vagy kínos közön3 lenne belőle. Az első keserves ta­pasztalatokon már átesett. Nem Nem Dianenál. Másoknál. Ak­koriban még nem volt irodista Dipi cselédévét dolgozta s vas­úti talpfákat fektetett az őserdő ben. A munkástelepen csak ké leány volt. Mindkettő bennszü lőtt kanadai. Az egyik rokon szenvezett vele, s mindjárt, ami SZTÁLINGRÁD Amikor Martell Károly Poitiers mellett 732-ben legyőzte az arabokat, megvetette az európai kultúra és a fehér ember uralmá­nak alapjait. Ez a csata döntő forduló volt Európa és a keresz­­; ténység sorsában. A fehér ember uralmának befejezését ugyancsak egy csata, ! a stalingradi .katasztrófa szimbolizálja. Poitiers-től Staiingradíg ; terjedő 1200 éves időív zárja egybe azt, amit általában nyugati ; kultúrának nevezünk. , 20 év elég távlat ahhoz, hogy : helyesen lássuk, meg és értékeljük . ki Stalingrad jelentőségét. M,a már : tisztán látjuk, hogy itt nem a nácik vesztettek és nem az oro­szok győztek. Itt a náciknál sok­ital tőob, itt Nyugat vesztett és az oroszoknál sokkal kesesebb más nép győzött. Á félrevezetett ame­rikai es orosz nép kaparta ki a gesztenyét egy olyan harmadik­nak, aki ma már kezd a háttérből e.iőiepni. Azok, akik Stalingradnál elhullottak, már akkor tudták, hogy mi lesz a csatavesztés követ­kezménye és azok, akik Stalin­­; grad után akár Budapesten akár ; New Yorkban mosolyogni kezdtek, ; ugyancsak tisztában voltak a har­­; cok jelentőségével. ■ A stalingradi csatát ma még 1 szeretik úgy lekicsinyelni, hogy az 1 a fas-izmusra mért tíz csapás I egyike. Ha egykor majdan a világ I uj urai megírják történelmüket, [ Stalingradról úgy fognak írni, < mint mi Poitiers-ről. ■ Stalingrad igazi győzői az UNO­­I ban paláverező négerek és szine­­! sek, azok, akik újabb stalingradi I győzelmet arattak Kongóban, Al- I girban, New Guineában, .azok, a- I kik — népek önrendelkezési joga, I óh — másfélmillió arabot kiűztek ; a sivatagba. ; Mi is, .a világba szétszórt, szá­­; műzött magyarok Stalingrad miatt I lettünk hontalanok. Gyújtsuk meg . hát az emlékezés gyertyáit, álljunk ! meg egy percre azok emléke előtt, I akik e végzetes nagy idők hősei ! voltak. I 1942. szeptember 13-án indult ; meg a német támadás Stalingrad ; ellen. A cél az volt, hogy az ipar- I; és olaj vidék elfoglalásával egyut- I' tál a háromezer km-es front is |i megrövidüljön. A. 6. német had­­;> sereg von Paulus tábornok vezeté­­sével heves harcok közeppette be­­■I nyomult a városba. A Szovjet I; büszkesége, a “Barrikád” és a Vörös Október” üzemek romhal­mazzá váltak. Ezalatt mérhetet- ; len amerikai hadianyag és íeisze ' relés ömlött a Szovjet Unióba, (fí '• bűnös segítségért most lakói Ang- I lia és az USA.) I November 19-én a Szovjet át- \ karoló támadás áttörte a neme A tek mögött a magyarok-olaszok és | oláhok által tartott frontszakaszt | s a gyűrű lassan bezárult a 6. had-; sereg körül. Paulus hadserege ek- ] kor még ütőképes volt egy áttörés- ; re, de a parancs úgy szólt, hogy ki '• kell tartani a végsőkig. A felmen- i tésre siető Manstein tábornokot ! az oroszok visszavetették. Ezzel 1 megpecsétlődött a körülzárt 22 ] hadosztály sorsa. A pokol, amit a ] háború és a tél hozhatott a földre, j itt megvalósult. Az orosz nehéz-1 tüzérség szakadatlanul verte a vá- ' rest, a kövek szétporladtak, az '> acél meghajlott, az állatok márI rég kimúltak, csak az ember tar- 1 tott ki. Amikor 1943. január 31-én i a kiéhezett, fegyvertelen hadsereg- \ roncs megadta magát, a 242 ezer! emberből 90 ezer volt életben. Stalingrad hőseinek jeltelen; sírja előtt álljunk meg gondolat­ban egy percre. Emlékezzünk. 20 évvel ezelőtt a vörös pokoltól szo­rongatva utolsó karácsonyukat ül­ték ott Ázsia határán. Pontosan két évvel később Budapest került Stalingrad sorsára, a karácsonyi misére hívó harangszó helyett bolsevista megafonok propagan­dája üvöltött be az utolsó magyar karácsonyi éjbe: adjátok meg magatokat, nincs értelme a to­vábbi harcnak! Emlékezzünk! Te­gyünk tanúságot e végzetes nagy időkről. Elesett szövetségeseink porladó csontjai felett végigsöpör a nagy Orosz Tél vihara s a meg­holtak nyugvást nem lelő lelkei újra ott csatáznak a felhőseregek­ben. Stalingrad megdicsőültjei kiáltják felénk: a harcnak nincs még vége. Nincs vége, amíg éltek és hisztek! — z — ő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents