Szittyakürt, 1963 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1963-01-01 / 1. szám

EBREDJ MAGYAR! ♦♦ II. évfolyam 1. szám • A H.T.K. ÉS A H.S/.M. HIVATALOS LAPJA • 1963 január hó A TESTVEREK NYUGATI BIRODALMA Évszázadokon át papolták pap­jaink a Bibliából vett idézeteket és a sok fától egyetlen egyszer sem fedezték fel az erdőt, egyet­len egynek sem jutott eszébe, hogy a magyar nép védelmére alkalmazza azt, amit a zsidó vé­nek oly mesterien alkalmaztak a saját fajuk védelmére, hogy ma­gyar gyakorlatba ültessék a zsidó hit lényegét: a magyar vér és faj védelmét! Mentségükre legyen mondva, hogy ez más népnek sem jutott eszébe, legkevésbbé az angolszá­szoknak, akikről azt állították, hogy évszázadokban gondolkod­tak. Azonban Mayflower bátor úttörőinek, a wild west kemény­kötésű farmerjeinek, Amerika nagysága megalapítóinak a lelki világát két olvasmány formálta: a Biblia és az újság. Mindkettő zsidó szellemi termék volt. Ezek­kel gondolkodott az egész ango­lul beszélő világ és észre sem vet­te, hogy ezekkel átalakult mes­terséges zsidóvá. Ez a szó szigorú értelmében bekövetkezett a sza­­bádkőművesség hatása alatt. Mi a szabadkőművesség ?. . . Erre a kérdésre a belga Goblet d’Alviella így válaszol: A szabad­kőművesség titkos egyesület, a­­mely szabad és becsületes embe­reket testvéri közösségbe fűz, a­­mely erősebb és magasztosabb, mint a hivatások, pártok, a nem­zetiség és a vallások közössége. Ezek szép és magasztos elvek, amelyek nem egy kitűnő szelle­met vonzottak szabadkőműves közösségbe. Azonban helyesen mondja Dante, hogy a pokolba vezető út a legszebb szándékkal van kikövezve. A szabadkőmű­vesség elvi alapja és az ezzel szembenálló gyakorlata, mutatja és fejlődése a legmeggyőzőbb bi­zonyíték arra, hogy minden tár­sadalmi intézmény, minden konstitúció és kon­­fesszió annyit ér, mint az em­ber, aki a konstituciót végre­hajtja és a szellem, amelyben a konfessziót s hitvallást gyakorolja. E szabadkőművesek számta­lanszor jelentették ki, hogy a szabadkőművesség a középkori kőműves céhek utódja Ez azon­ban csak formailag igaz, de lé­nyegében tudatos megtévesztés. E középkori kőműves céhek szo­rosan fegyelmezett szervezetei voltak azoknak a férfiaknak, akik a pompás gótikus székesegyháza­kat alkották és rangfokozat sze­rint tanoncok, segédek, mesterek karára tagozódtak. E korszak is­tenhitének kőbevésett kinyilat­koztatásai voltak a kölni, strass­­burgi, vagy milánói dómok mes­terművei és aki ezek hatását egy­szer közvetlenül érezte, annak minden bizonyíték nélkül tudo­másul kellett vennie, hogy e fen­séges alkotások nem egy ember, írta: Dr. literáti VÁGÓ PÁL vagy nemzedék agyában szület­tek, hanem ezekben sok nemze­déken át ápolt és tovább gon­dolt bölcseség találta meg az ő istenhitének tiszta és érett kife­jezését. Lehet-e ezekről a strass­­burgi, berni, regensburgi céhek­ről állítani azt, hogy ezek voltak azon szabadkőművesség ősi szer­vezetei, amelyek ma páholyaikat „Salamon templomának” nevezik és ezek legtekintélyesebbike, a Grand Orient de France, a nyílt istentagadás álláspontját képvi­seli? Annyi mindenesetre igaz, hogy az építőművészet az emberi tudo­mány és alkotószellem legősibb megnyilatkozása volt, hiszen minden talajgyökeres kultú­ra szükségképen a szilárdan álló ház, a szumér ka-áz, a latin casa, építésével kezdő­dik, mert csak annak védelme alatt fejlődhetik. Az állam fejlődésével az állami és vallási közösségek fe­jedelmei, királyok és egyházfeje­delmek az építőművészt Keresik, hogy hatalmuk és tekintélyük méltó kifelyezését pompás palo­ták és templomok építésével hir­dessék. Érthető tehát, hogy ab­ban a korszakban, amelyben az építészet, mint tudománynem volt közismert, egyetemeken nyil­vánosan tanított tantárgy — nem is szólva annak tanulással el nem sajátítható, művészi tehetséget igénylő oldaláról — a tehetséges és ez építészet műszaki ismeretei­vel rendelkező építészek a közélet hatalmasai által megbecsült, be­folyásos emberek voltak — hogy egy jellemző példára hivatkoz­zam; egy Michelaneglo személyé­ért a pápa hadat üzent Flórenc­­nek, mert ez a városállam a mun­káját folytatni vonakodó, meg­bántott művésznek, Flórenc szülöttjének menedéket nyújtott, így érthető az is, hogy a kőműves céhek fejedelmi kegyeket és azok védelmét élvezték, ami elsősorban az egyes céheknek nemzedékek tapasztalatával szerzett titkainak védelmére vonatkozott, oly any­­nyira, hogy a céhmesterek e tit­kokat eláruló segédeikkel szem­ben pallosjogra is szert tettek és alkotásaikat kőbevésett védje­gyekkel láthatták el. Ezek a kő­faragó, szobrász és kőműves cé­hek egész Európát bejárták és megbízásuk teljesítése közben hosszabb ideig telepedtek meg, ahol éppen munkát kaptak. Min­degyiknek meg volt a maga szo­kásjoga, jelképes ismertető jele, amelyet viseletűkben tüntettek fel és elsajátított hivatásszerű titka. Hivatásuk gyakorlása cél­jából szabad költözködési joggal bírtak, így nevezték el ezeket — ellentétben a helyhez kötött fa­lusi kismesterekkel — „szabad kőműveseknek”. BIRODALMA Az európai kontinensen — sze- ( rencsétlenségünkre — ezek a ne-i mes hagyományokkal rendelkező! céhek a vallásháborúk folyamán j szétzüllöttek, politikai kalando-i 111 SS m £ I m m is s £ s rok csatlakoztak hozzájuk, akik; ezeket fedőszervezetül használták, j úgy hogy visszaéléseik, politikai! gyilkosságaik miatt — ezeket af „Bauhütte”-nek nevezett szerve-j zetek menedékjogát II. Ferdinánd j 1644-ben megvonta, magát aj wieni Bauhüttét 1634-ben, aj strassburgit 1671-ben betiltották,: pallosj ogukat pedig 1731-ben; jjjj végleg megvonták. Anglia nyugodtabb légkörében? továbbra is fennmaradtak, a ki-! rály védelme alatt álltak, ami-! ért is a „királyi művészetek” tu-j dósainak nevezik magukat, szék- j házaikat pedig angolul „lodge”- j nak nevezték, ami a magyar szó- j használatba, a német „loge” nyomán, helytelenül páholy né-] ven került, holott eredetileg talá­lóbban szállást jelent. Ezek a '|S ■ Ilii szabadkőműves szervezetek az ő privilégizált titkosságukkal ideá­lis fedőszervezetül szolgáltak po­litikai célzatú, később zsidó érde­kű titkos mozgalmaknak is, akik már Cromwellnek is fontos kém­szolgálatot teljesítettek és az an­gol kalmárszellem anyagiassága útján találták meg a céheknek a szokásjog szentesítette meg­szállásának módját. Erre kitűnő alkalmat a céhek tagavatásával kapcsolatos népünnepélyek szol­gáltak. Ezeken tekintélyes polgá-Sj SZAI.ASI FERENC, a Hunga- J*g rizmus meghirdetője, Mozgal- ÜJ műnk alapítója j az utolsó tör­li vényes magyar államrendszer j feje: hatvanhárom esztendővel “J ezelőtt — 1897. január 6-án — S született. Mártírhalála, hősi élét­ől« szemlélete és az a mérhetelen ■j értékű széllé mikincs, amit örck- 5 ségképpen reánkhagyott: ad erőt 1! a kitartásra, a szüntelen küzde­­jjjjjjj lemre, és egyben kötelezően fi­­jjjj gyelmeztet bennünket arra, llilHiflIlHlilllIHliiillilliililii] hogy: Az egyén életének semmi UJJ értelme nincs nagy célok szolgá- 2 tata nélkül. Lángelméje és élet- jjj áldozata elolthatatlan fáklya- “J ként világítja be a mind komo- m rabbra sötétedő magyar éjszakát S és mutatja Nemzetünknek a jö- jg vő századok felé vezető utat. Ez $ az út a mi Iiungarizmusunk. Az n út, amelyen Szálasi Ferencet ■ követnünk kell. Lelkűnkben hű- S séggel őrizzük tanításait és szí- S vünkben emléke él! Mindhalálig! n iiíIIllllilililIiniiiiiiiiiiiiiiiiHiii“ BOLDOG ÚJ ÉVET rok, nemesek és tudósok előszere­tettel vettek részt és ily alkalmak­kor lépett életbe az a szokás, hogy ezek az előkelő vendégek felvételüket kérték a céhbe. És főképpen, mert a felvételükkel kapcsolatos lakomák költségeit ezek fizették meg, a céhek — a­­melyek a pénzt sohasem vetették meg — nem is zárkóztak el a te­kintélyesebb, borsos tagdíjjakat jól fizető elemek felvétele elől. „Minthogy ezek sem kőfa­ragók, szobrászok, vagy kő­művesek nem voltak, ezért jelképes kőműveseket csinál­tak belőlük és megkülönböz­tetésül — free and accepted masons — szabad és elfoga­dott kőműveseknek nevezték őket” —így adja elő ezt a történetet! Limousin . • . testvér, a francia! akacia vakoló folyóirata 1908-i évfolyamának „Hiram” Salamon zsidókirály építészének álneve alatt megjelent tanulmányában. Végül is többen voltak közöttük a befogadottak, mint a valóságos kőművesek, akiknek ezekhez most már csak annyi közük volt, hogy ünnepélyes szertartásaikon felkötötték derekaikra a kőmű­ves kötényt. Ezzel az irányítás teljesen a befogadottak hatalmá­ba került. • Folytatása a 4. oldalon Az emberiség által megértett és felmért nagyvilág homokóráján is­mét lepergett egy esztendő. Talán először pergett úgy le — már hosz­­szú évek óta, — hogy a szokástól el­térően, nem nehezedik pesszhnisz­­tikus ólomsullyal a lelkünkre. Ami­kor 1963 küszöbét átlépjük a talaj inog a bolsevista kclosszus csesép­­lába alatt. Recsegnek-ropognak a világproletári bástyák álom-falai. A lenini filozófia válságba jutott, s a kinai gőzmozdony is olyan irányba kanyarodott, hogy könnyen legázol­hatja a kommunista elvtársi össze­fogás ostoba reményeit. Nagy világesemények forrongó lá­vája neszez a mélységben, s ha fü­lünket a talajra nyomjuk, rettentő morgást hallunk a mélyből. Ügy érezzük, 1963-ban megszűnik a je­len kaosza, hogy helyet adjon az új világrendnek, ami jön, kérlelhe­tetlenül. Nincs olyan erő, ami kö­­zelgését feltartóztathatná. Az új rendszer a küszöbön áll, amely csak nevében új, mert tar­talmában Európa mártírjának, Szá­lasi Ferencnek, csaknem harminc évvel ezelőtt meghirdetett elvei alapján épül fel. A konnacionaliz­­mus a megvalósulás útjára lépett. Az újév az újrakezdés és a foga­dalmak napja. Egyben az emlékez­tető üzeneteké is. Én, csak egy ké­­kést szeretnék intézni a testvérek­hez: 1963-ban még nagyobb szere­tettel közeledjenek egymáshoz. Nyujtsurik Segítő kezet az arra rá­szorulók fele, baráti jobbot a köte­kedők és testvéri kezet az ugyan­azért a célért harcoló magyar test­véreink felé. Szétszórtságunk messze idegensé­­gében szeretettel gondolunk Mozgal­munk Nagyasszonyára, aki Mártír Vezérünket adta nekünk. Kérjük a magyarok Istenét, áldja meg erővel, egészséggel és adja meg Neki azt a nagy elégtételt és örömet, hogy az új esztendőben megvalósulni láthas­sa, legalább egy részét annak a szent Célnak, amiért hős fia életét áldozta. Ebben a szellemben kívánok a HTK és a HSrM minden tagjának és minden igaz magyar testvérem­nek áldásos, boldog Üjesztendőt. POLGAR LAJOS Újabb alkudozások egy békés együtmüködésre Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között, még a len­gyel-amerikai viszonynál is, szo­rosabb és barátságosabb kapcsolat lehetőségét helyezték kilátásba bi­zonyos amerikai alkudozók, ha Ká­dárék két feltételbe beleegyeznek. A feltételek: hogy Mind.szenty her­cegprímás elhagyva az amerikai kö­vetséget — hol 1956 óta tartózkodik — visszatérhessen hivatalának sza­bad gyakorlásához, valamint Kádá­rék szabadonbocsátanak 100 politi­kai foglyot, akik között 12 ameri­kai állampolgár is van. Ez arra mutat, hogy a „Magyar Kérdést” már ilyen kisebb egyez­ményekkel akarják az amerikai kormányban is lerázni. A „békés együttműködés” mesterkedéseivel akarják elködösíteni 1956-os sza­badságharcunk véres valóságát és lealkudni népünk jogos követeléseit! A hercegprimás öexelenciáját pe­dig, ha egyszer menedékét elhagy­ta, a kommunisták bármikor ismét bebörtönözhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents