Szittyakürt, 1962 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1962-11-01 / 2. szám
I. évfolyam 2. szám • A H.T.K. ÉS A H.Sz.M. HIVATALOS LAPJA • 1962 november hó VÉGVÁRY TIBOR RIPORTJA: „Az ideológiát, amely új világot van hivatva szolgálni, nem lehet fegyverrel legyőzni” A H.T.K. TISZTELGŐ LÁTOGATÁSA ADRIEN ARCANDNÁL, A KANADAI KERESZTÉNY NEMZETISZOCIALISTA PART VEZÉRÉNÉL. A nemzetiszocializmus északamerikai úttörőjét: Monsieur Adrien Arcand-ot kerestük fel, tanórai házában, hogy, mint a világpolitikai helyzet egyik kitűnő ismerőjét, megszólaltassuk a Szitytyakürt hasábjain. Adrie,n Arcand a harmincas évek kanadai nemzetiszocialista vezére, s hazájának kiemelkedő alakja, ma is egyik legmegbecsülendőbb és legtöbbet emlegetett személyiség, nemcsak francia-kanadai, hanem az antikommunista emigráns körökben i,s. 1929-ben kezdte el politikai pályafutását, mint a LA PRESSE, Észak-Amerika legnagyobb francia nyelvű napilapjának belső munkatársa és Rómába küldött tudósítója. Már első cikkei éreztették az olvasóval, hogy nagytehetségű, jó politikai éleslátással bíró, bátor kiállású publicista tűnt fel a kanadai keresztény sajtó egén. Tehetségénél talán csak becsületessége és a tengeren túli új államokban ritkaságszámba menő izzó hazaszeretete dicsérhető jobban. Nem a könnyű pénzért, vagy rangért politizálok útját választotta, hanem csakúgy, mint megboldogult Vezérünk: Szálasi Ferent, kész volt mindég és mindenütt az igazat rirdetni, még akkor is, ha azért börtönnel, vagy internálással kellett fizetni.............. 1934-ben megvált a LA PRESSE- től és önálló lapot indított,a kornak megfelelő nemzetiszocialista szellemben. Egy évvel később pedig megalapította a Kanadai Keresztény Nemzetiszocialista Pártot, amely a kezdeti nehézségek leküzdése után, komoly politikai tényezővé vált, nemcsak kanadai, de világviszonylatban is. Tagjainak létszáma a 38—39-es években meghaladta a háromszázezret, ami az északamerikai zsidóság köreiben egyre nagyobb igzalmat váltott ki. A Párt sorsa természetesen a mártyromság lett a háború évei alatt: — a kanadai Vezért és társait internálták. Adrien Arcand, mikor a háború végén visszanyerte szabadságát, visszavonult a nyilvános politikai szerepléstől. Ez azonban egy pillanatig sem jelentette azt, hogy megszűnt dolgozni egy eljövendő nemzetiszocialista világrendért. Elpusztíthatatlan akaraterővel, csodálatraméltó optimizmussal megy tovább azon az úton, amelyen immáron harminchárom éve, hogy elindult. A M'ontrealtól 40 mérföldnyire fekvő kis városra már sötétség borult, amikor megérkeztünk. lAidrien Arcand fehérre meszelt házába lépve, az első, ami szemünkbe ötlött, a falon függő nagyszerű címer volt, bronzba öntött remekmű, a kanadai nemzetiszocializmus szimbóluma: — juharfalevéllel koszorúzott fáklyaláng, mint az igazság fénye, alatta a “SERVIAM" felirat — a Párt jelszava, ami annyit jelent: örökké szolgálni a Hazát és az Igazságot. S az egész fölött Kanada jelképes állata, a hód, adott méltó keretet a Kanadai Keresztény Nemzetiszocialista Párt címerének. KÉT MESSIANIZMUS Kölcsönös bemutatkozás után hellyel kínált, majd meglepetésünkre, arra kért bennünket, hogy mindazt, amit elmond, — főleg a zsidósággal kapcsolatban — azt le is közöljük. — Remélem sem félelem, sem rosszindulat nem fogja vezetni a tollát, ha riportot készít lapja számára., — jegyezte meg. Biztosítottam róla, hogy sem régebbi lapunk: az összetartás, sem pedig a mostani SZITTYÁKURT nem félt és nem fél megírni az igazságot. Rosszindulatról pedig csak akkor lehetne szó, ha kommunista, sziciáldemokrata, vagy legalábbis demokrata lap számára készülne a riport. A Szittyakürt nemzetiszocialista lap, mi pedig éppen olyan nemzetiszocialisták igyekszünk lenni, mint ő: Adrien Arcand, — csak persze nem kanadai, hanem magyar élettérben... — Ha már a zsidókérdésnél vettük fel beszélgetésünk fonalát Mr. Arcand, akkor talán maradjunk is ennél a témánál. — Valóban, kedves fiatal barátaim, ha a sok társadalmi bajnak és megoldhatatlannak látszó problémának okát és okozóját ismerni akarjuk, lehetetlen, hogy ne a zsidóság multbani és jelenlegi szerepét, valamint jövő terveit vizsgáljuk először. Mert tudni kell, hogy a zsidóság, mint „választott nép” a kezdet kezdetétől harcban áll minden más nemzettel és már évezredekkel ezelőtt világuralmi célokra, a többi nemzetek leigázására készült. .. Harmincöt évi tanulmányomat igy foglalhatom össze: egyetlen harc létezik a világon: harc a két messianizmus között. A zsidó messianizmus azt erősíti, hogy Isten megígérte Ábrahámnak, hogy a zsidó nép uralkodni fog az égésvilág fölött anyagilag. A másik a keresztény messianizmus, amely Krisztus által hirdeti Isten igéjét, hogy ő uralkodjék szellemileg a világ fölött. A szellem és az anyag harca ez, ami jelenleg is folyik. Az előbbi könnyen kezelhető fegyverrel, raffinált eszközökkel hódítja a tért, főként itt Észak-Amerikában: a televízió, rádió, a pornográf magazinok, erótikus dalok, amelyek oly nagy hatást gyakorolnak a fogékony lelkű ifjúságra, mind a zsidó világrend harci eszközei. Mintha csak Lenin szavait akarnák mindenütt valóra váltani; „Demoralizáljátok az ifjúságot és győz a forradalom...” Tagadhatatlan, hogy az utolsó száz évben a zsidóságnak sikerült megközelítenie a hőn óhajtott világuralmat. Az anyagelvűség rövid időre elnyomta a szellemet. A kapitalizmus is és a kommunizmus is nagyszerű talajt biztosít számukra. 1850-ben Benjamin Disraéli, Anglia minisztere a „Life of Lord George Bentrick” című könyvében igy ír: „Meg kell semmisíteni a keresztény zsarnokságot!” — Ezzej szinte utolsó rohamra vezényli a zsidó nagytőkét, a keresztény világ ellen. Nem csoda, ha keresztény kultúránkat, szellemiségünket fenyegető világveszedelem legfontosabb kútforrását, a Talmudot, többször ismétlődően elégették Európa országaiban: I. Edward király Angliában, Szent István, majd Szent László Magyarországon, Szent Lajos Franciaországban, Katolikus Erzsébet Spanyolországban, végül Hitler Adolf Németországban. A KOMMUNIZMUS ÉS KAPITALIZMUS IGÁJA ALATT — Milyen kiútat lát és egyáltalán lát-e valami kiutat ebből a kereszténységet fenyegető zsidó világveszedelemből Mr. Arcand? — A jelenlegi bizonytalan világpolitikai helyzet nem tarthat már sokáig. A kommunizmus és kapitalizmus igája alatt az új világot akaró nemzetek egyre erősebbek lesznek. Főleg az európai és az arab nemzetek töltenek el sok bizalommal. Az egyre közelgő nemzeti szocialista világforradaiom befejező aktusa lesz az évszázadok óta folyó küzdelemnek. Ezt a zsidóság is tudja, s ezért van az, hogy számukra csak egyetlen veszély van, ami természetesen nem a bolsevizmus. Ezért náciznak, vagy fasisztáznak mindenkit, aki nem hajlandó az ő dudájukat fújni, aki látja, hogy merre ragyog az igazság fénye? Mindenesetre fájdalmas rágondolni, hogy egy olyan nagymultú nép, mint a zsidóság, totálisan megsemmisül ebben a nagy fináléban, de mit tudunk mi segíteni ezen? — Az imént az arab államokat említette Mr. Arcand, mint amelyek bizalommal töltik el a jövőre nézve. Mi a véleménye az ők és Izrael között fennálló és egyre mérgesedő politikai helyzetről? — Kezdjük azon, hogy Izrael, mint állam, gyilkolás, spekuláció, rablás és harácsolás útján született meg azon a helyen, ahol hétszáz éven át arabok éltek békességben, egymás mellett. Ez tehát egy bűnös állam! Nem csodálnám, ha egyszer az arabok, mint közönséges gyilkosokat állítanák törvényszék elé őket. Az emberi gonoszság, a fanatikus faji sovinizmus legaljasafob formája volt. ahogyan a zsidók az arabokat kiűzték a sivatagba. Erről kedves barátom sem a nyugati, sem a keleti sajtó nem ír. Ránk vár tehát a feladat, hogy a félrevezetett tömegeket a legjobb tudásunk szerint felvilágosítsuk. A zsidó mártyrokról bezzeg még ma is ömleng a sajtó és a televízió. AZ állítólag elgázositott hatmillió zsidó mindennapos műsor tizennyolc éve.. . A HATMILLIÓ „ELGÁZOSITOTT” — Bocsánat Mr. Arcand, hogy közbevágok. Szeretném megkérdezni, mi a véleménye az elgázositott hatmillió zsidóról? — Ez az oc.smány, de ugyanakkor naiv vádat a legegyszerűbb statisztikai adatok cáfolják: Nézzük meg az 1939-ben zsidók által készített statisztikát, amely pontosan tizenhatmillió személyt számlál. Az 1946- ban ugyanazok áltaj készített statisztika tizennyolc és félmilliót mutat. Mivel magyarázható az, hogy egy tizenhatmilliós nép, amely 1940 és 1945 között hat milliót vesztett, y' ' ' ' ' r ' ' ' ' f ' ' ' ' r Monsieur ADRIEN ARCAND a Kanadai Keresztény Nemzetiszocialista Párt vezére. 1946-;b.an már két és félmilliós szaporulatot mutat? — ön Mr. 'Arcand, beszélgetésünk során többször említette az eljövendő nemzetiszocialista világforradalmat, mint egy nemzetiszocialista világrend kialakulását. Mivel magyarázza ezt a feltevését? — Az ideológiát, amely új világot van hivatva szolgálni, nem lehet fegyverrel, erőszakkal legyőzni! Lapozzunk vissza a történelembe: Napoleon, ez az olasz tizedesből lett francia császár, seregeivel Spanyolországtól Moszkváig, Észak-Afrikán keresztül nyomult előre, mint az akkori új világrendnek: a liberalizmusnak előhírnöke. Waterloonál az összefogott feudális reakció 5000 ágvúja vereséget mért Napoleon 1000 ágyújára.. . Másfél évszázaddal később egy osztrák származású tizedesből lett német kancellár: Hitler Adolf csapatai ugyancsak Spanyolországtól az egyiptomi piramisokon keresztül érték el Moszkvát, mint a legújabb kor ideológiájának harcosai. A kapitalizmussal összefogott bolsevizmus „5000 ágyúja" ismét vereséget mért az „ezer ágyúra”. De csakúgy, mint harminc évvel a Waterlooi csata után a liberalizmus mégis győzedelmeskedett, mert újat és jobbat hozott az emberiségnek; A nemzetiszocialista ideológia, függetlenül a második világháború elvesztésétől és függetlenül a két idejétmulta társadalmi rendszer minden cselszövésétől, végülis diadalmaskodni fog, mert újat és jobbat nyújt az emberiségnek! ... l.Vz európai közös piac az a mag, amelyből a nemzetiszocializmus fája — konnacionalista alapon — ki fog terebélyesedni. HITLER ÉS EURÓPA — Egy személyi jellegű kérdés; — Igaz-e az, hogy ön amellett, hogy nemzetiszocialista, személyes csodálója is Hitlernek? — Ez feltétlenül igy van! Hitlert én a huszadik század legnagyobb zsenijének tekintem. Az a tény, hogy hatalomra jutása után rövid három éven belül teljesen megszűnt a munkanélküliség Németországban, sőt több, mint két millió munkást külföldről kellett behozni, arról tanúskodik, hogy rendkívüli tudású államférfiú volt. Szónoki képességét pedig talán csak Ciceróval és Demosthenesszel lehet összehasonlítani. — ,Nem gondolja-e Mr. Arcand, hogy mindamellett, hogy zseni, kitűnő nacionalista és szocialista volt, bizonyos mértékig imperialista törekvései is voltak? — Nem!.. . Ezt semmi esetre sem állítanám róla. Hitler csak azt vallotta, hogy Európa az európaiaké, vagyis azoké az árja nemzeteké, amelyek naggyá, széppé és gazdaggá tették. Ott más fajnak nincs keresnivalója, mint ahogyan nincs keresnivalójuk Pakisztánban a törököknek, /Afrikában a fehéreknek, stb. Természetesen háború idején nem lehet ezeket az elveket betartani. Hogyan lehetett volna a német csapatoknak a vörös veszedelemmel szembeszállniuk — közös határ híjján — ha nem vonultak volna át más országokon? — Az elmondottak szerint Mr. Arcand, mi magyarok — miután nem tartozunk az árja fajták közé — szintén arra voltunk ítélve, hogy visszatelepítenek bennünket Ázsiába? — Erről szó sem lehetett!.. . A magyarok sohasem Európa nyakán élősködtek, de mindig Európáért harcoltak. A magyar évszázadokon keresztül jóban-rosszban csak európai maradt! Ennek a nemzetnek tehát megvolt és megvan a joga egy újabb, reméljük boldogabb ezer esztendőre, az európai nemzetek éleik özösségében. $ Folytatása a 6. oldalon