Szittyakürt, 1962 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1962-11-01 / 2. szám
1982 november hó SZITTY AKÜRT 5. oldal Nyitott szemmel... ;A reformáció évfordulója IDŐSZERŰ JEGYZETEK „Amikor az amerikai nácik vezére Montrealban járt, a televízióban azt mondotta, hogy a magyarok, lengyelek és más nemzetiségek részéről többen felajánlották neki szolgálataikat. A kanadai lengyelek szervezete a lapokhoz intézett csattanós levélben adott választ, erre a kijelentésre. A magyarok nem válaszoltak, ügy látszik, senki, még az úgynevezett csúcsszervezetek sein vették szívükre, hogy az amerikai nácivezér a magyar nevet is csúffá tette.” — írja a félig Montrealban szerkesztett és kiadott (204 St.Sacrement St., Montreal 1.), s önmagát „MAGYAR”-nak nevező HÍRLAP szeptember 22-i száma. A marxista (szociáldemokrata) beállítottságú laipnak nincs szerencséje, bár elismerésre méltó részéről, hogy a magyarokról többesszám harmadik személyben nyilatkozik. Nincs szerencséje, mert a „magyarok" kifejezést mindenkor többesszám első személyben használó HTK Montreali Csoportja a legilletékesebb helyen: az RCMP-nél tisztázta az ügyet, írásban pedig (verba volant, scripta manenet!) azonnal nyilatkozatot adott „ftockwel Montrealban” cím alatt hivatalos lapjának, a Szittyakürtnek, miként az első évfolyamunk első számában olvoshatő is. ☆ De ha már a „Magyar Hírlap” szeptember 22-i számánál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a lap 2-ik oldalán közölt „Szabad Forum” c. rovata mellett sem, amelyet a lap olvasóinak véleményét publikálja. Mis. Leslie Kellernek nevezi magát az a vakmerőén bátor olvasó, aki le merteírni — magyar nyelven — a következőket: „Vegyük tudomásul végre, hogy régen volt, amikor Petőfit, Adyt, József Attilát szült a magyar haza, amikor március 15-én lelkes tömegek szavalták a „Talpra Magyar”-t. A hazafias érzést régen kiölték belőlünk, az idealizmust és romantikát szöges német bakancsok tiporták örökre a magyar aszfaltokba, a szív zokogását bombák robbanása némította el. S mi jött azután? Magyar gyermeklányokat megbecstelenítő barbár hadsereg.. . Mit látott a magyar fiatalság otthon? Kitől tanult volna hazaszeretetet, hazafiságot, mikor mindig más volt az úr?.. . Mit meséljünk el gyermekeinknek a hazáról, aki mindenkié volt, csak a magyar nemzeté soha?... A Körúton felállított .Mindenki Karácsonyfáját” meséljük el? Mikor Horthy Miklósné kiosztotta a kis szeretetcsomagokat Karácsony este? Elfelejtve azt, hogy az évnek van még 364 napja, a hosszú hétköznapok, amikor a Valéria telepen és a többi szegény ■telepeken nyomorog a magyar nép jelentős része.. . Vagy meséljük ei, hogy százezres tömegeket engedett el a magyar haza az auswitzi gázkamrába, mert zsidók voltak a szerencsétlenek ... Ez a mi szégyenünk, hogy így történhetett a 20. században, a világ szívében, Európában. . . Véleményem szerint sokkal jobban tesszük szülők, ha gyermekainket udvariasságra, emberszeretetre, segítő készségre (és hazaárulásra? Szerk.) neveljük, kikerülve azt, hogy magyar hazafiságra tanítsuk azt a gyermeket, aki talán soha sem fog Magyarország földjére lépni életében.. .” Mint említettük, ez a .Magyar Hírlap” egyik olvasójának a véleménye. Csak azt mondhatjuk róla: — Isten őrizze meg a Szittyakürtöt az ilyen olvasóktól! ☆ A NEMZETŐR c. demokratikus laptársunk május 15-i számában bárgyú tévedést fedeztünk fel „az olvasó rovatá”-ban. Nem az a baj, hogy az egyébként kitünően szerkesztett lap egyik olvasója levelét közölte, hanem az, hogy nem fűzött hozzá helyreigazító kommentárt. Bizonyos ViA. olvasó Los Angelesben egy cikkírónak válaszol, aki szerint a NEMBETőR nem becsüli meg a munkásosztályt. „Emögött úgy érzem — írja VA. — az a félelem húzódik meg, hogy egyszer talán még visszatér az urambátyámos • Folytasása a 6. oldalon Névtelen leveleknek, papírkosárba a helyük! — ugyebár?.. . Amióta hungarista lapot csinálunk Montrealban, se szeri, se száma a hozzánk hol sűrűbben, hol ritkábban befutó, feladó és aláírás nélküli leveleknek. Legtöbbjük persze csak a,rra jó, hogy növeljük vele papírkosarunk tartalmát: — van ezekben maró gúny, burkolt, vagy nyílt fenyegetés, s van olyan is, amelyet niár csak azért sem közölhetnénk le, mert hangjuk és kifejezéseik nem bírják el a nyomdafestéket .. . Ez utóbbiak értékesek a legkevésbbé, s megnyugtatjuk íróikat, hogy agyszüleményeik végigolvasása előtt kerülnek a szemétbe.. . De akadnak olyan levelek is, amelyekből látszik, hogy írójuk gondolkodó fő, s azonkívül rendelkezik annyi jóérzéssel is, hogy le .tudja győzni önmagában az irántuk érzett ellenszenvet egy levél megírásának idejéig. Az ilyen levélírónak meg kellene adnunk a méltó ellenfélnek kijáró megbecsülést akkor is, ha nem értünk vele egyet. Igen ám, de hogyan adjuk meg, hogyan bocsátkozzunk tiszteletteljes és látókört mindkét oldalon bővítő, hasznos vitába, ha leveleik feladó és elfogadható aláírás nélkül érkeznek címünkre? Közvetlenül az ÖSSZETARTÁS megjelenése után igen érdekes, sőt az eddigiekhez képest különleges — egyáltalán nem bántó — levelet kaptunk, szintén feladó nélkül, három rejtélyes betűből álló aláírással, amit érdemesnek tartunk nyilvánosságra hozni. Szól pedig a levél a következőképpen: „Tisztelt Uraim Lapjuk első számát ugyanolyan óvatossággal vettem kezembe, mint ahogy itt, a reklám és hazugságok özönétül elfásplt és saját kárán tanult ember teszi, örülök, hogy lapjukon keresztül egy jóindulatú és a magyarság érdekeiért önzetlenül dolgozni akaró csoportot ismerhetek meg. Újlaki urat és íFiala Ferencet van szerencsém személyesen ismerni, sorsukkal, küzködésükkel egyetemben.. . Mi, akik jelenleg nem állunk ott önökkel, amikor sorsuk félreértés, küzdelem a mindenható zsidó tőkével vagy rendőrterrorral, figyelemmel kisérjük minden megnyilatkozásukat. Sokan, ahogyan én is, nem azért nem vagyunk önökkel, mert gyávák vagyunk, hanem, ismerve egyéb hungarista lapok témáját, az eszme maga nem látszik világosnak annyira, hogy az ember, amikor csalódott már eszmékben, csak úgy odaadja magát testestül-lelkestüi egy másik eszmének, amit lényegében alig ismer. lAz itt élő becsületes magyarok nagy többsége önökkel kapcsolatban a zsidókérdésen kívül kevés dologról tud világosan. Sokakban fölvetődik jogosan a kérdés, mi célja van az egésznek? Mi itt kell, hogy éljünk és ismerve a Nyugat elvtelenségét és ideges kapkodását a kommunizmussal szemben, kévésünkben él a remény, hogy szeretett •Hazánk mégegyszer szabad lesz. Lehet, hogy ez megalkuvás, de nehéz mást hinni. Rajtunk olyan kevés múlik, ami a világpolitikát irányítja, az éppen a zsidóság, aki egyformán hálójába tartja a becsületes amerikaikat és kanadaiakat, ahogy minket is, sőt az oroszokat is.. . Ebben az emberiség többsége, nem csak a magyarok, egyetért önökkel, hogy ez ellen a rothadt, egy beteg nép beteges félelemmel, gyűlölködéssel és gyűlöletet keltésével, kizsákmányolásával szemben védekezni jogos önvédelem. Ahogy nekik a kommunizmusban a terror, itt pénz, újság, televízió, stb. van a kezükben, biztosítani a .kiválasztott nép” ördögi módon szervezett MIKES GYÖRGY a humoristának indult tollnok igazi oldaláról mutatkozott be ismét a Népszavában. Az Eichman ügyet úgylátszik minden eszközzel napirenden kell tartani. Legalább is addig, míg újabb „ügy” nem akad'. Nos, de hallgassuk csak meg Mikes (?) elvtársat: „Az ítélet ellen olyan körökben,. melyeknek szavára érdemes hallgatni, két bírálat hangzott el. Az egyik: nem lett volna szabad Eichmant ki-; végezni, mert ezzel azt az érzést' keltik, hogy a számla ki van egyenlítve, hogy a zsidóság és németség; elszámoltak egymással. Elég azonban, ha, itt annyit mondunk: azzal, rogy a bíróság Eichmant bűnösnek nyílvánította, nem mondott olyant, hogy csak Eichman bűnös. A másik! bírálat pedig ez volt: egyszerű! akasztás nem elég. A nácik, nácik; voltak, a Nyugat és Izrael nem ná-; cik. Állítólag éppen ez a különbség.” hatalmát, ahcgy őnekik minden eszköz jó, fajok és egyének kiirtása is, véleményem szerint meg kell értetni az emberekkel, hogy a múlt és a jelen jogos. Mi keresztények vagyunk, de mindenki megérti, hogy néha szükséges egy fájdalmas operáció az élet megmentéséhez. Ismerve a zsidó lélek kegyetlenségét, könyörtelenségét mindennel és mindenkivei szemben, aki és ami nem zsidó, ők nem adnak és nem adnának könyörületet senkinek, ők ezt nem ismerik. Ez ellen minden emberi és isteni törvény tanítása szerint joga van mindenkinek védekezni.. . Ezekben a dolgokban a legtöbb ittélő magyar egyezik, mert hiszen legtöbbünk közvetve, vagy közvetlenül a saját bőrén érzi az önök eszméjének igazságát és szükségességét kanadai és világviszonylatban. Amiért az emberek nagyrésze húzódik mégis csatlakozni, szereti a szabadságot, mégha ezzei saját magát csapja is be. Véleményem szerint itt van sok pótolnivaló annak megértésében, hogy milyen rendszer lényegében, amit önök akarnak, hogy képzelik el megvalósítását, hogy képzelik el Magyarország fölszabadítását, tekintettel egy atomháborúra, amit semmilyen normális ember nem akarhat, hogy akarják megoldani a zsidókérdést, milyen mértékben azonosítják magukat a német fajelmélettel, ami szerint mi is másodrendű fajta vagyunk?.. . Velem együtt bizonyára sokan örülnének hinni .tudni egy eszmében, ami tiszta és magyar. Mi montrealiak különösen örülnénk egy színvonalas és igazi magyar szellemű lapnak, ami egy eszme nevében összetartaná és megmentené a jövő számára nemzeti jelenünk és jövőnk egy kétségtelenül értékes rétegét, beleértve az itt született, vagy születendő generációt is. Ha mi nem tudunk nekik nemzeti múltúnkból hitet és becsületet adni, ők nem lesznek a jövő, s a miénk is lassan elvész. Amikor önök vállalták lapjuk megindítását, nagy feladatot vállaltak. Kisérje Isten áldása fáradozásukat, amit kis népünk becsületéért és jövőjéért hitük szerint becsületesen akarnak végezni. Ha módjukban van, kérem’ közöljék levelemet. , JAK.” Igen sajnáljuk, hogy az ismeretlen levélíró kérésének csaknem két éves késéssel tudunk eleget tenni, s ráadásul még csak nem is az Általa kívánt formában, vagyis a megboldogult ÖSSZETARTÁS hasábjain.. . Mégjobban sajnáljuk azonban, hogy máig sincs fogalmunk kilétéről?.. . A levél lényegéből elsősorban is azt értjük meg, hogy hiányosnak tartja azt a hungarista propagandát, amit a HTK Montreali Csoportja kifejt. Nem tagadjuk: mi is! Annak ellenére, hogy a hungarista eszmerendszer tudatosítása terén maradéktalanul megteszünk mindent, ami véges szellemi és fizikai erőnkből és a napi kenyérkereső robot után fnnmaradó szabad időnkből kitelik. De miért nem adja meg! a nevét és lakcímét, rogy értekez-' léteinkre, ideológiai előadás-soroza- \ tunkra meghívót küldhessünk szá-j mára? Mert ha személyes kapcso-i latba kerülhetnénk Vele, akkori előbb-útóbb tisztába jöhetne elvi ésj politikai felfogásunkkal, megtud- j hatná, hogy milyen államrendszer! az, amit mi akarunk felépíteni, hogyan képzeljük el Magyarország felszabadulását, hogyan látjuk a zsidókérdést, a munkáskérdést, azj agrárkérdéseket és egyebeket és 1 hogy mennyiben azonosítjuk magunkat a hitleri fajelmélettel? Kedves J.A.K. és a többi várakozój Ismeretlenek! önök a hungaristái ideológia és a hungarista célkitüzé-* ,sek bővebb és hatékonyabb ismerte-1 • tését várják tőlünk az ismeretlen-1 Iség homályából. Mi viszont ennek j !cseréjében azt várjuk önöktől első-: sorban, hogy ismerjenek meg ben-! ! nünket személyesen és NYITOTT j SZEMMEL nézzék meg közelebbről i ;azt a munkát, amit mi végzünk a! Nemzet szolgálatában.. . Hogy meg-| ltudják végre önök is és minden ki-j Ivülálló, várakozó magyar, hogy! hungarista propagandát (magyarul:! eszmeterjesztést) végezni sajtó út-j ján ma igen nehéz. Sokkal ,nehe-! zebb, mint bármikor otthon volt — amikor az emberek figyelmét mégj hern vette igénybe a televízió, avagy !az aránylag könnyen megszerzett gépkocsi, amely oly ingerlékenyen kínálja párnázott üléseit a ház előtt.. . Amikor az emberek még tömegesen olvastak újságot, (saját nyelvükön a saját hazájukban), akár szórakozásból, akár tudásszom-! juk csillapítása végett... S elő isj fizettek a lapra. ,s így egy mozgal-i mi lap kiadása még nem ütközött oly anyagi nehézségekbe, mint itt a hazátlanságban.. . Abban az időben J.A.K igen értékes levelét akár 48 óra leforgása alatt is publikálhattuk volna a PESTI UJSÁG-ban, vagy a MAGYARSÁG-toan, avagy a később szintén napilappá lett budapesti ÖSSZETARTÁS-ban.. . Itt azonban, a nagy szétszóra.tásban még 6 oldalt is csaknem embertelen nehézségek között tudunk havonta egyszer kiadni, s mondanivalóinkat igen-igen sűrített és hiányos formában publikálni. Persze, hogy könnyebb lenne a helyzetünk, ha önök is előlépnének az ismeretlenségből és velünk együtt, vál-vál mellett dolgozhatnánk azon, hogy Mozgalmunk taglétszámban is, anyagilag is mennél erősebb legyen és így hivatalos lapunkat mennél sűrűbb időközökben és bővebb terjedelemmel tudjuk megjelentetni. így azonban — bocsássák meg. hogy szívem a számon — az az érzésünk, hogy önök a kényelmes várakozás álláspontján a magyarság ősi, szent és harcos turulmadarát fölcserélték a sült galambbal. Tőlünk várják, hogy a sült gesztenyét kikaparjuk a tűztoől, vagyis, hogy ezüst tálcán szállítsuk a magyar jövőt mindazoknak, akik páholybólszurkolnak nekünk, nacionalista torreádoroknak a világ legnagyobb arénájában, — egyszerre háromfelé i bolsevista, kapitalista és cionista) bikákkal folytatva elkeseredett és reménytelennek látszó halálküzdelmet. . . Kedves J.A.K. és a Többiek! Arra kérjük önöket, hogy mielőtt a hungarista célkitűzések megismeréséhez fognának, tanulják meg azt, hogv az érett és egészséges gyümölcs nem hull le a fáról az ölükbe, vagy a kezükbe.. . Föl kell nyúlnunk, vagy föl kell másznunk érte, még akkor is, ha az fáradtsággal, kockázattal és fájdalommal jár. — Csak a rothadt gyümölcs hull le magától! A hungarista ideológia pedig — ma még egészséges gyümölcs. Ugye így gondolják önök is? ARGUS HUNGARICUS 44b evvel ezelőtt, 1517 október 3len, Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára kiragasztotta 95 tételét, mely a reformáció kezdetét jelentette. Magyarországon az új vallás első hirdetői: Grineus Simon és Vinchemius Vitus budai tanárok voltak. A reformáció gyorsan terjedt hazánkban is. 1541-ben Erdősi vagy Silvester János az egész új testamentumot lefordította és Nádasdy Tamás költségén Vj-Szigeten kiadta. Heltai Gáspár kolozsvári lelkész pedig teljes biblia fordításával segítette az új tételek terjedését. Károli Gáspár gönczi lelkész és esperes a bibliát az u.ri. apokrifus könyvekkel együtt Vizsolyban adta ki magyar nyelven 1596-ban, Luther tanítása mellett ismertekké lettek hazánkban Zwingli nézetei is majd a XVI. sz. közepe felé mind jobban tért hódított a Kálvin féle reformáció, mely szakadást hozott, (1562 tarcali, 1563 tordai, 1564 nagyenyedi, 1567 debreceni, 1576 hercegszöllösi zsinat 1591 csepregi hitvita) és befogadták a helvét tanokat. Hazánkban a reformáció fellegvára Debrecen lett, a „Kálvinista Róma”. Védurai közül legnevezetesebb Enyingi Török Bálint, ki 1536-ban Debrecenbe hozta a reformációt, mely Meliusz Peter Debrecen első református püspöke alatt annyira elterjedt, hogy 1552-ben a katolikus egyház teljesen megszűnt. A Ferencrendi zárda-iskola is a város kezébe került és protestáns iskolává lett. 1567-ben létrehozták az első iskolatörvényt, 1588-ban pedig megkezdődött a tanulók anyaikönyve, mely az iskolának legrégibb ereklyéje. 1896-ig a milleneum évéig a debreceni kollégiumban 24,361 deák van feljegyezve. A XVIII. szd.-ban, Bocskay István, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Apafi Mihály fejedelmek voltak a „híres schola” legnagyobb támogatói. 1705 októberében a labancok elégették sajnos a nagyértékű főiskola könyvtárát. 1752-ben pedig betiltották, hogy a tanárokat a városi pénztárból fizessék. A híres debreceni Nagytemplomban (lásd fenti képünket) tartotta a Nemzeti Kormány 1849-ben az országgyűlést. Bízunk abban, hogy a régi hitviták helyét felváltja a kereszténység kézfogása az atheista kommunizmussal szemben, melyhez a magyarok Istenének segítségét kérjük, s Krisztust követve létrejön az egy akol és egy pásztor. Erős vár a mi Istenünk, ki megsegít erős hittel legyőzni a sátánt.
