Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-12-28 / 10. szám
Szatmár, 1918. december 28. Egyes szám ára 1 korona. Tizedik szám.-44SZÍNHÁZ Színházi és mozi képes hetilap, szinlapokkal. Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal Deák-tér 12. Telefonszám 113. Felelős szerkesztő: RUNYDY SÁNDOR. Szerkesztő: DÉNES GYŰLD. ' Laptulasdonos : SINGER HENRIK A városi színház esedékes kérdései. A majdnem két hónap óta zenekar nélkül működő színtársulat vezetősége azon célból, hogy a zongorakiséret gyönge hangocskái mellett tartott operett előadásokat némileg változatossá tegye, meghívta Kiss Árpád régi társulatából ismert szubrett énekesnőt Borbély Lilit vendég- szereplésre, kiről úgy hirletf, hogy azóta már a szinipályáíól visszavonulóban volt. Nindeueselre kedves és rutinos volt alakítása a „Nebántsvirágban“ és teljesen felesleges őt ezúttal újból felfedeznünk, hiszen jól ismeri közönségünk Borbély Lilit, kihez hosszú időn át volt szerencsénk. Azonban éppenséggel nem lehet azt állítani, hogy ő volna a színtársulathoz keresett szubretténekesnő és nem cselekszik helyesen Kovács színigazgató, ha Kiss Árpád régi tagjaiból akar requirálni s azokkal óhajtja a társulatában mutatkozó hiányokat kiegészíteni. A Kiss Árpád féle társulat régi tagjait unos-untig hallottuk, ismerjük előnyeiket, hibáikat s egy cseppet sem vágyunk ilyen felfrissítésekre. Uj szubrett énekesnő, uj tenorista, uj baritonista kell ide. Azt ajánljuk jóakara- tulag, de a legnyomatékosabban, hogy Kovács igazgató semmi esetre se dolgozzék elődjének fegyverével, trükkjeivel, mert hiszen ]ól tudja a színigazgató, hogy mennyire hatottak s mire vézettek itt a Kiss Árpád féle fegyverek és trükkök ! Szívesen koncedáljuk, hogy a szat:----------------------------==?-<—fr ntári szinagazgatók eddigelé az ilyen és hasonló kérdésekben egyes laikus és a színművészed kérdésekhez mit sem értő szinügyi bizottsági tagoknak a befolyása alatt állottak, továbbá koncedáljuk azt is, hogy a. megboldogult szinügyi bizottsági intézmény is sokban hozzájárult, hogy a művészeti közérdekű kérdés nagyobbára háttérbe szorult. Ezek az urak nem értve a dolog lényegéhez, egy be nem vált szabályrendeleti intézkedés a lap an korlátlanul és • felelőtlenül avatkoztak bele a színészet ügyeibe és a főhiba volt még az is, hogy dr. Vájay Károly a volt polgármester — ki mindenféle bizottságok elnökségi jogát magához szerette kapcsolni — a szinügyi bizottsági elnökséget is munkakörébe vette és ahhoz még a legutóbbi időben is görcsösen ragaszkodott, pedig köztudomásúlag szin és zeneművészeti ügyek egyáltalán nem érdekelték, azokkal nem foglalkozott, s azokat polgármestersége alatt egy kottányit sem vitte előre. Így aztán a szintigy is erélyes vezető és ellenőrző kéz nélkül maradt, mert tudvalevőleg valóságos vörös posztó volt, ha valaki a régi polgármester előtt a zene és színművészed ügyeket csak szóba is merészelte hozni. De végre-valahára a forradalmi átalakulás már a mi szinügyi bizottságunkat is jobblétie szenderitette s azt halottaiból feltámasztani többé sem nem lehet, sem nem szabad !
