Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-10-03 / 1. szám
8 Színház 1. szám. Ókori löríénet. Ki ne hallott- volna hírét Diogenesnek az ókori bölcsnek aki már azért is felette állót a mai embereinek, mert egy hordóban lakott s igy nem bántotta' a lakás kérdés. Ez a Diogenes egy napon, reggel kijött külön bejáratú hordó-lakásából és égő lámpát tartva kezében, neki indult Athen utcáinak. Amint igy inept, mendegélt az utca sarkon jó barátjával Patroklesszel találkozik, aki csodálkozva kérdi tőle: — Hovámégy és mit csinálsz fényes nappal égő lámpával bölcs barátom ? Amire Diogenes igy felelt : — Megyek embert kei esni ! Este ismét összetalálkoznak és Diogenes még mindég kézben tartja az égő-lámpát. Patrokles ismét megszólítja : — Bölcs Diogenes, még mindig embert keresel ? És Diogenes a böicseKet jellemző nyugalommal válaszolja : — Nem barátom, már asszonyt keresek ! . . . Hogyan halnak meg az emberek? Az aratót lekaszálja a halál. A kovács elpatkol. A kamarás beadja a kulcsot. A molnár leőrli az életét. A pék megeszi kenyere javát. A szabónak elszakad az élete fonala, A zsokét a Szent Mihály lovára ülteti Az órásnak üt az utolsó órája. Az anyós az ' örök hallgatás honába [költözik Az írónak kihűli a tolla a kezéből. A boldogtalan megboldogul. A vaknak az örök világosság fényescdik. A vasutas utazik a másvilágra. A fogorvos itt hagyja a fogát. A színész letűnik az élet színpadáról. A búvár örök álmába merül. A süketnek megszólal az utolsó harsona A tenorista örökre' elnémul. A teherhordónak könnyű lesz a föld. A kártyás eljátsza kis játékait. A földmivest elföldelik. A kertész a paradicsomba jut. A muzsikusczigánynakelszakad az élete [húrja. A lámpagvujtogatóraöröksötétség borul Az aviatikusnak elszáll a lelke. A portásnak megnyihk a menyország [kapuja. A hadvezéren a halál diadalt arat. A dijbirkozót legyőzi a halál A pénztáros leszámol az élettel A hajós boldogabb hazába evez. A szerkesztő üzenetei R. M. Csokonai-u. 10. Megkeresésére kóstolóul egyet itt „érvényesítünk.“ „Egy kompánia hangosan vitatkozott. Náci: Micsoda asszonyvásár van ott? Náni: Dehogy asszonyvásár, leányvásár. S pediglen a vígjáték . . . • Innen ered, hogy rövid időn belül 1917. a színházban is a Leányvásárt adtak . . .“ A beküldött adomák nem „konve- nálnak“, bár nem közölte velünk, hogy a még raktáron levő 50 darab adomát milyen áron engedné át. Próbáljon szerencsét a Szentháromság gyógyszertárba, ott talán valami hasznát vehetik.
