Színház, 1918 (1-10. szám)

1918-10-03 / 1. szám

i. szám.

Színház

9

Színházi versikék.

Karomat kitárom,

Felveszem gitárom.

Várom,

Mikor jő' hozzám „Három“ a kislány közül Az egyik Nőül.

Hogy haragra ne legyen ok,

E héten jönnek a legjobb darabok: Hejehuja báró után, Takarodó, Aztán

A Princz. •

Remélem most már Panasza Senkinek sincs.

E héten megy A „Takarodó.“ .

Mily jó

Volna megtudni:

Vájjon *

Vojkhardt őrmester is Zsidó ? . . .

„Hejehuja báró“

Nagy sikert aratott,

Mert a címszerepben Jakabffy domborított.

S a sóhivatalhoz Kérvény érkezett,

Hogy Jakabffy ;

Óh,

Mától kezdve :

Legyen igazi Báró.

Hová sietsz, hová ? SINGER zenemükereskedésében. Deák-tér 12. Ára 4 korona.

Apró színházi regények. Soha, de sohasem ...

Irta: Bodnár Gáspár.

II. A hódítás felé . . .

Szép, nagy modern ház. Magas ablakokkal; nagy kapuval. Két hatalmas, bozontos oroszlánfő-váza bámul a belépőre.

— Br! Hogy, hogyan néztek rám — suttogja Pannika. Fel ne faljatok itt mindgyárt, elég lesz benn — a vívódás.

Kis sziveskéje dobogott, mikor a lépcsőkor felfelé szaladt. Kopogtat az az első ajtón. Semmi válasz.. Talán ez a szoba i »

Egy öreges nőcseléd jő felé a folyosón. Első pillanatban sejtelmesen biggyeszti száját félre. De mikor a leány szép alakja kibontakozik előre s hallja kedvesen csengő hangját.

— Édes lelkem, az úrnővel szeretnék beszélni, egyszerre" szinte elbii- völten áll meg s csaknem akadozva mondja:

— Tessékbesétálni s a nyomban kitárja a leány előtt a szoba ajtaját.

Pannika úgy képzelte, hogy egy öregasszonyt fog találni, a kinek olyan a két szeme, mint az ijedt bagolyé. De ime, egy tisztes matrónát vesz észre. Ott ül nagy borszékében, mintha mozdulatlanul oda lenne szegezve. Haja hófehér. Vonásai jóságosak, szelídek, mint az áldott lelkii nagymamáké. A leány belépése láthatóan meglepi. De csakhamar méltóságteljesen nyugalom ömlik el arcán és egész lényén.

— Bocsánat — mondja — öreg lábaim felmondották a szolgálatot. Nem engedik, hogy máskép, fogadhassam