Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-11-03 / 5. szám
8 Színház 5. szám. Anyuska, eltört . . . Irén : (Kibontakozik a férfi karjaiból s bizonyos mértékben kijózanodva; ölébe ülteti a könnyes szemű Babit.) Mondd : mi hát a baj? Babi : Eltört . . . Irén : (Vigasztalva.) Mi tört el ? Mondd csak el nekem.! Babi : Eltört a kis bubám, amit tavaly Vettél a boltba’ . . . Újra eltörött... (Zokogva borul anyja nyakába.) Irén : (Mosolyogva simogatja leánya (haját.) Holnap veszünk mást. Babi : Nem ! Irén : (Kérve.) Babi in. Babi : (Akaratosan.) De nem ! . . . Anyus, a többi szép babák között Már nincs olyan : . . Anyüs, csináld (meg ezt. (Ivánra néz.) No jöjj ! A bácsi addig elereszt. Iván : (Ki komoran nézte az előbbi jelenetet, a férfi szerelem követelő önzésével a hangjában.) lrénke jöjj ! Irén : (Mindenről elfeledkezve, remegő kétségbeeséssel szorítja magához Babit) Iván, a gyermekem ! . . . Jaj, nem lehet! .. . Iván : (Keserűen.) Nincs már tehát nekem Senkim. Irén : Szeretlek. Iván : Jöjj ! Irén : De nem lehet. Itt hagyni ezt a drága gyermeket, Jaj, nem bírom . . . Iván : (Sötéten.) Szeretsz ? Irén : igen, szeretlek. Iván : Akkortehát maradjon itt a gyermek, S te jöjj velem ! Babi: (ijedten.) Anyus, anyuska édes! Nem kell a kis babát se’megcsinál nőd, Csak el ne menj . . . Irén : Jó, nem megyek. Iván : (Ingerülten.) S az álmod, ■ A vonzalom, amelyet lelked érez Irántam : elvész ? ! Irén : (Zokogva.) Oh Iván ! . . . Iván : (Egyre hevesebben.) Szerelmed Fellobanó láng volt csupán, s a lelked Egy ködarab V ! Irén : Nem, nem ; Iván, szeretlek ! . . . Iván : Válassz: vagy én, vagy . . . Irén : (Kétségbeesve.) Jaj, ne bánts!... Iván : (Zavartalanul.) ... a gyermek ? Babi: (Szorongófélelemmelüleli anyját.) Anyuska félek — oh anyuska ! Iván : Válassz ! Siess hamar ; hisz’ nem nehéz a válasz... Azok csupán a boldogok, kik mernek. Válassz tehát, én . . . Babi : (Sírva.) Oh, ne menj ! Irén : (Kínlódva.) A gyermek . . . Iván : (Ki akar törni, de a zene egy pillanatra elnémul s mérsékli magát.) Jól van tehát ! Választott! Én megyek. Maradjon itt . . . Győzött e kis gyerek. (Ellágyulva.) Nem átkozom, mint tenné bárki más ; Hiszen lehet, hogy én vagyok hibás... (Isten megáldja; menni kell nekem!.. Szomorúan, csendesen eltá vozik.) Babi: (Félve.) Anyus. Irén ; (Kábultan nézi a bezáródő ajtót, majd hangos zokogással ráborul leányára s miközben a zene gyors csárdásba kezd, csendes rezignáci- óval rebegi.) Babiin, én édes gyermekem ! . . . (Függöny.) Jön Nagy Endre humorista!
