Színház, 1918 (1-10. szám)

1918-11-03 / 5. szám

5. szám.

Színház

7

Babi.

Drámai jelenet.

Irta : Benyovszky Pál.

c -ii I ,ré"

Személyek: , lván

Babi, az Irén leánya.

Előadás joga fentartva. Folytatás.

Iván : Hát tudja meg: az én bolohd

[szivem

Csupán öné volt. Érte hitt, remélt I S midőn azon a nyári alkonyon,

A ház előtt, egy régi kőfokon Az ajkam és az ajka összeért, Leikébe csókolám a lelkemet, Ábrándos, édes bus szerelmemet. . . Ma sem tudom : mért hagytam el

(magát ? —

Hisz’ nem állott frigyünk előtt a gát. Deazthivém : megvárja visszatértem’. S oh jaj, midőn e házba visszatértem, Asszonyt találtam . . . Egy szép, édes

[asszony

Nézett reám, midőn e házba léptem. — Gőgjére aztán mindent összetéptem, Nehogy szivembe’ bánatot fakasszon... De most az estén elhagyott erőm ;

S merész szivemtől űzve vakmerőn E kis szalonba hívtam önt, hogy ismét Rabolva szívjam édes ajka kincsét, Hogy visszakérjem édes álmomat, Hogy újra éljem ifjúságomat,

Hogy elrepítsem önt egy más világba!...

Irén : (Gyönyörűséggel szívja magába a férfi szavait, de egy percre felébred benne a tudat, hogy ő már másé.) Asszony vagyok .. Hiába. . mind(hiába . . .

Miért hagyott el oktalan szeszélyből ? Mért volt szivébe’ annyi nagyravágyás, S csupán a férfiban nyögő sóvárgás. Ezért hagyott el, jól tudom . . . S a

(fényből,

Melyért szerelmét is feláldoz«, Misem maradt . . . Soká, nagyon soká Szenvedtem ön miatt, de megbocsátok, S ne sújtsa önt az önre szórt sok átok... Iván : (Az asszony lábaihoz borulva.) Irén, ne hagyj el Nem tudok temetni I Én nem bírok feledni — csak szeretni. Szeretni téged esdve, kérve, vágyva, Szeretni téged áldva és imádva. — Te léssz a menny, a csillogás, a

(fény . . .

Szeretni csak szeretni tudlak én Irén: (A férfi szerelmének fenséges pa- roxizmusa lenyűgözi minden akaratát s öntudatlan rajongással és áhi- tatos odaadással borul az Iván keblére.) Tiéd vagyok !

Iván : Te drága, hát szeretsz ? !

Hát megbocsátod azt a régi vétket ? Hát kell e szív, amelyet összetépett A sok csalódás ? . . .

Irén : Bárhová vezetsz,

Panaszkodás nélkül híven követlek, És megbocsátok mindent — hisz’ (szeretlek . . . Babi : (Egy 3—4 éves leányka befut a jobboldali ajtón. Egy perc-e megáll, de csakhamar Irénhez fut és sírva kapaszkodik annak ruhájába.)

Minden csupa mirtusillat

Zerkovitz óriási sikerű műdala

Kapható Singer Testvérek zeneműkereskedésében. Ára 4 korona.