Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-11-03 / 5. szám
6 Színház 5. szám. Kérlek, kölcsönözz 10 koronát hétfőig — szól Kéri — Kállayhoz. — Ugyan mi jut eszedbe? Ha nem találnád megfizetni még összevesznénk, már pedig a te barátságod többet ér nekem tiz koronánál. Színházi versikék. Azt mondja A fáma Hogy legolcsóbb Máma A cm'nyol-cet uzt jegy nélkül Js Mindenütt Kaphatói. * Szomorúság fog el, Hogyha rágondolok A színházba Most már Ritkábban járhatok. Azt hiszem vetem Igen sokan Várnak, Mig lejebb nem szállnak — majd — A színházi Árak. * Kállayt Mindenki Szép fiúnak Mondja, De agy látszik szegénynek Igen sok a Gondja Mert a homlokát Ha kell Vagy nem Mindég Felránczolja. Haldoklóhoz... Emeld reám még egyszer kct lázas szemed Hadd lássam a lelked sir-e vagy nevet ? Örülsz-e annak, hogy itt vagvk nálad S felvirágoztam ismét kicsiny szobádat? Újra itt vagyok, hoztam szegfűt, orgonát Égő vöröset és halványlilát. No nyisd ki a szemed olyan szép minden Fázol? olyan merev a kezed kezemben .. Olyan furcsa vagy . .s a szemed, a szemed . . . Istenem segíts! Hát koszorút hoztam neked ? Irts. Ma... Légy az enyém, óh légy csak egyszer, Karom csak egyszer hogy öleljen üt, Gyönyörben aszva, lángban égve Zengjük csak egyszer Ámornak dalát, És megtanitlak olyan vad gyönyörre, Mit elfelejteni soha nem lehet, Lelkem szívom ki s cserébe érte Beléd csókolom ennen telkemet, Úszni fogsz a kéj, a mámor tengerében S vonaglani a gyönyör miatt. Vad, tüzes, kegyetlen szeretkezésünkben Véresre harapod lázas ajkamat. Óh jöjj hát . jöjj hát.. ölelő karokkal Gyilkos, halálos szerelemre várlak, Jöjj !. . . én megtanitlak, hogyan kell [szeretni. S szólt a nő : . . . Nekem beszélsz ? a tanárnak ! ? Milyen vallásu Kállay? Beérkezett levelek folytatásait helyszűke miatt jövö számunkban közöljük.
