Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-03-17 / 11. szám
i TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szia érváralja, 1914 Március 17. — 11. szám Tizenegyedik évfolyam Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 5 > fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN istüAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala ■ int az előfizet 'si dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon hősiünk. Március 15. A legszebb emlékeink fűződnek ehhez a naphoz, nem közvetlen emlékezések, hiszen alig van már a jelen nemzedékben valaki, aki a nagy idők nagy eseményeire élénken vissza emlékezhetne. A letűnt idői azonban megfrissülnek a kegyelet nyomán a mék még élénk közvetlenséggel él minden magyar ember szivében. Minden magyar-ember, aki szereti hazáját, szereti a szabadságát, szereti azt, hogy a magyar mint magyar éljen itt e honban, akinek a hagyomány nem puszta képzelet csupán hanem tanúság a jövőre nézve. Aki így gondolkozik, annak niárczius tizenötödike jelentős és fontos nap, mert akkor viradt fel a magyar szabadság. És soha nem válik frázissá egy irás, a mely íródik márczius tizenötödikéről és soha nem válik üres mulatsággá egy emlék ünnep, amelyet e nap tiszteletére szánunk. A nagy napok emlékei önkénytelenül felidézik bennünk az összehasonlítás gondolatát. Azt kérdezzük magunktól, hogy a közszabadságnak és alkotmányosságunk megerősítésének miköze volt ahhoz, hogy mi most élvezzük ezeket. És vájjon csakugyan élvezzük e ? azt az alkozmányt amelyet a nagyrapok számunkra készítettek. Kérdezzük magunktól, vájjon érdemes volt-e nagy küzdelmet , kivívni ezért az alkotmányért, amely i talán semmivel sem jobb az előző alkotmánynál. Fejlődést ezen a téren alig veszünk észre és azért mindég aktuáiiis a kérdés, és mindig aktuális az összehasonítás is. Ez azonban ne tartson bennünket vissza attól, hogy márczius idusát szivvel-lélekkel ünnepeljük, mert ha az összehasonlítás mértékén a ml időnk serpenyője jóval kevesebbet is nycm, a nagy idők molyánál, a vissza emlékezés mégis egy fontos tényezője ama mozgató erőknek, amelyeket a haladás eszmeje megkövetel. Nekünk vissza kell gondolnunk a nagy napokra és rá kelt eszmélnünk ’arra a szellemre, amely e napok embereit mozgatta és éltette. A nagy napok nagy embereket adtak a magyarságnak, nagy költőket és nagy harczo- sokat, elszánt politikusokat és tettre kész közönséget, Milyen gyönyörű, milyen megrázó, milyen csodás napok voltak ezek. Leráztuk magunkról az abszolutizmus jármát, ketté törtük a bilincseket, amelyek meg kötötték a nemzet akaratát, uj Magyarország támadt, ha nem is gazdasági értelem- I ben, de ami ennél is fontosabb, szellemi értelemben. A paraszt emberré lett megint, szabad emberré, a ki most megint olyan szabadon mozoghatott olyan.kevés bekötöttség mellett, mint honalapító Árpád korában. De jött a feudális kor amely ezt a gyönyörüfajtát, a magyar népet gúzsba kötötte. Így sínylődött ez a nép év századokon át !hs és felső nemesség által letiporva, meg alázva, gúzsba kötve. Az elnyomatás olykor erős lázadásban tört ki,de]a nemességnek mindég volt anyi hatalma, hogy le gázzá a népeti amely hús volt a húsából, vér volt a véréből. A negyvennyolczas fi „SZMÉRUflRAWfi" EflRŰÜfl A sir felé. A halál követe nálam megjelent, S itt hagyta testemben a lába nyomát. „Időt adok — szólt, — hogy nézz szét idefent, Mig felnyergelem a szent Mihály lovát I“ Nem volt komor arca. Jött napsugárral, Melytől a bérceken elolvad a hó ; | Melytől öröm rezg a völgyeken által ; Melytől életre kél az élni való. Mig künn a természet szint nyer s életet, Mig visszaérkezik a dalos madár: Addig az arcomról minden szint leszed, S ajkamról a nóta busán tovaszáll. X. A hall, • * j -i . .>' i. i -... ;. :i >i — Moziképek a hoteléletből. — Irta Ra.dó István. (Folytatás.) A csekkek. Ezzel szemben azonban van nagy’ kockázatok is. Ha ugyanis valamelyik vendég szélhámos, annak rendesen a portás issza meg a levét, Egyrészt a számla- összeggel is igen sokszor öt terhelik meg, másrészt pedig az ilyen nagystílű és elegáns szélhámosok igen gyakran fordulnak diszkrét kö'csönért a portáshoz, aki, hogy a vendéget el ne riassza, kénytelen adni. Ilyen kölcsönök gyakran fordulnak elő, de nemrégiben egyik előkelő hotelünkben megtörtént az az eset, hogy egy vendég számláját csekkel fizette ki, a csekk ugyan valódi volt, de fedezet már nem volt rá. Megtörténik az is, hogy a kifizetésre átadott csekk egyszerűen hamis. A szállodai alkalmazottak nemzetközi egyesülete elhatározta, hogy csekkel való fizetést a szállodában nem fogad el.. Emiatt az elhatározás miatt különösen az amerikaiakkal van baja a portásoknak., Az amerikai ugyanis egy kevés aprópénzen kívül nagyobbára csekk-könyvvel I elszerelve utazik. Ezsket a'csekkönyveket nagy obbára az American Express Company adja ki. A csekhamisitók azonban épen ezeket az Express-csekkeket hamisítják nagyban. A szállodai alkalmazottak nemzetközi egyesületének lapja a Genfer Verband épen egyik legutóbbi számában közölt egy ilyen hamis Express-csekket egy eredetivel , együtt lefotografálva és csak a legszorgosabb vizsgálat mellett lehetett megállapítani, hogy melyik a valódi és melyik a hamisítvány. Ezt azonban az amerikai vendégek nem akarják tudomásul venni *és mindennaposak a többé-kevésbbé zajos jelenetek a portások és az amerikai vendégek között a csekk beváltása miatt. A vendégek. Az amerikai vendéget különben sem szeretik a portások. A legtöbb baj velük van. Az amerikai vendég mindig kérdezősködik, mindent a portástól „akar megtudni, mindent vele akar elintéztetni. Ha egy amerikai elfog egy portást, az egy negyedóráig nem szabadul ki a keze közül. És az amerikai vendégről soha sem tudja a portás, hogy ki és mi, mert a leggazdagabb is igen sokszor igen durva, modortalan. Ezenkívül — ez a legnagyobb hibájuk —'nem ismerik a mi borravaló rendszerünket ósj mindenről azt hiszik, hogy benne van a számlában. Amerikai vendégtől nagyon ritkán kap borravalót az alka'mazott. Ugyanilyen rossz vendégnek tartják a portások a porosz vendéget is. Ez is mindent kérdezget, még nagyobb (alapossággal mint az amerikai és amellett igen fuka»\ Tudja, hogy borravaló járja, de nagyon szűkén méri. Jó vendégnek tartják az előkelő hotelekben a francia vendégeket. Könnyelműen és eleganciával bánnak a pénzzel, keveset kérdezősködnek és nagyon jól ismerik a purbuire-t. Épen ilyen jó vendég az angol is Hideg ős zárkozott, elegáns és úri, nem követelődző ős a megfelelő galantériával osztja a borravalókat. De a legjobb vendég még Magyaror
