Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-02-10 / 6. szám
I Sziuópv íralja, 1914. febrnuär 10. — 6. szám Tizenegyedik évfolyam TÁRSADALMI, QAZDASÁQI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. | Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz'tti ára 12 fillér. Nyiitlér soronkint 5 » fillér. MEGJELENIK MIMDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn istv?An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala i intaz előfizetési dijak a „Szinérv áralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Kirdetésshftt mérséhelt árahon hözlünh. Néhány szó az újságíráshoz. Igazán magasztosan emelkedettnek és nemesnek kellene lenni a magyar újságírásnak. A legnagyobb tisztelettel kellene kalapot leemelnünk elótte, ha egyes fajtái nem utaznának az idegizgató szenzációkra s ezzel nem veszélyeztetnék a komoly jobbak kedvező hatását. Megfojtanák egy cifrahiir.es éjjeli pillangót, egy kitartott alakot s egy héten keresztül mindennap és minden lap nvolc-tiz oldalon a legterjengő- sebben tárgyalja Turchán Emilia fejlődő életpályáját, jövedelmező lie- zonjaii, szokásait, a legnagyobb körültekintéssel tárja elénk piszkos múltja minden szennyesét, összekaparhatott vagyona értékét, bundái és ruhái formáját, lakása berendezését és rejtett privát dolgait. S nekünk be kell vennünk, el kell olvasnunk, mert minden mást elnyomva, «sak ez dominálja a lapot, mert szemérmetlenül mindenütt eiibünk tolakodik. A Népszava vezércikket ir róla. Szász Zoltán esztétikai értékezést, Lux Terka hétköznapi tanulmányt, Porzsolt Esti levelet, Kenedi, Vulpesz pszichológiai stúdiumot — hQgy a kis boulevard lapokról ne is beszéljünk. S el kell olvasnunk valamennyit, mert akárhova nézünk, csak ezt találjuk s oly meztelenül tárul elénk egy senki mosogatóleány courtisane egész pikáns élete, mintha csakugyan ismertük volna egész pályáját. Aztán egyéb is eszünkbe jut. Egyéb a közelmúltban megjelent újságcikkek. amelyeket szintén elolvastunk. Meghalt egy Solymossi Elek nevű színész, aki évtizedeken keresztül kacagtatta meg a szomorkodókat, aki egy millió gondterhelt homlokról osztotta ei mókáival a ráncokat, aki «a ilyenformán igen hasznos tagja volt a társadalomnak, mert számlálatlan emberrel tett jót évtizedeken át. Levágják a lábát, meghal — megjelenik róla egy huszsoros cikk, egy huszso- ros nekrológ és vége — elparentálták örökre. Meghal egy Vámbéri Ármin nevű tudó§, aki egyedül annyi dicső ! séget szerzett nevünknek, hazánknak i a külföld előtt, mint a közelmúltban senki. Nagy nemzetek és idegen nációk csak az őrévén kezdték észrevenni, hogy vagyunk s irányították felénk a figyelmet, a figyelmüket. Aki személyes barátja és politikai dolgokban tanácsadója volt az angol királynak, aki a művelt világ minden testülte előtt becsületet szerzett nevének, népének, aki ismeretlen földek rejtett i zugait kutatta keresztül sánta lábbal, j emberfölötti szenvedésekkel és ener- j giával — életét állandóan kockára ! vetve, hogy a tudománynak szolgál- ' jón és a magyar névnek. — Meghal egy Vámbéri s megjelenik róla egy | sablonos sajnálkozás közömbös hang- j ján megirt egy hasábos kurta cikk és | schlussz, mintha az egész közönséges : dolog volna. Rövid időközzel egymás után meghalt két református püspök két országos zseni s egyik és a másik is kapott hat — hat soros említést. jHanem^Turchán Emilia halála után még nyolc nappal is olvashatunk statisztikai kimutatásokat fl „SZIHÉRUARflLUfl“ EflRCflDfl. Az én világom. Az én világomra Nem borul az árnyék: Napsugaras, rózsás, Tündérfényben játszó, Öröktavaszt hintő Virágos kert mindig. Az én kis világom Bűbájosán fénylik: Ártatlan mosolytól, Cseagő kacagástól, Csillogó ligetté Édenkertté válik. Az éti világomban Öröm, dal az élet: A nagy Mindenségnek Legszebb ajándéka, — A sok kicsi gyermek, Benne vigad, éled. S e kicsiny világban Oly boldogok vagyunk ! Szép nieseszárnvakon, Tündér palotákból, Tarka sziváiványon Az égbe feljutunk. Kicsiny világomnak Lakói angyalok: S ha rám mosolyognak, Úgy érzi a szivem, Hogy e világon én Legboldogabb vagyok. Oh jertek mind hozzám Aranyos gyermekek! Hadd koszoruzzam meg Igaz szeretettel, Anyai jósággal Édes, csöpp fejetek ! Irinyi Sándorné. Esetek. , Irta: Aranyi Lipót. Unaloműző elmésség. A nevek mellékesek, a hely nem fontos. Csupán annyit erre vonatkozólag, hogy nem budapesíen töntént. Mert Budapesten nincsenek unalmas professzorok. Mondjuk tehát valahol messze, messze! az Óperenciás tengeren túl vök egy egyetem, amelynek egyik tudós professzora arról volt nevezetes, hogy már puszta megjelenésével is ásitásra lelkesítette hallgatóit. De amikor aztán praeiekc’óját megkezdette, akkor már minden egyetemi polgár, aki csak benne volt a teremben, ott gubbasztott, akár csak a fán a veréb a nagy ködben. Mikor pedig vége volt az órának, azt nem annyira a kerekded mondat befejezése, mint inkább a pedellus csengetése ad'a értésükre. Ez a csengetés többnyire ébresztő is volt egy- szeismind. Egyszer egy ilyen előadás alkalmává megtörtént, hogy egy igen jó mód. tu és illedelmes egyetemi polgár délelőtti tizenegy órára még nem tudott az egyetemig jutni és egy negyedórával elkésett. A tan ir tar megkezdte az előadását. Elkésett barátunk vagy öt percig ott tépeiődött az ajtó előtt, vájjon bemenjen-e vagy távozzék ? De aztán, felülkerekedett benne a tudás vágya és nr5g ezen felül a névsor felolvasás ól v ló féle e r>. Ezért diszkrétül betoppant az óvatosan kinyitott ajtón keresztül. A profé szór uron kívül vagy tiz-tizenöt komor arc illetve ábrázaí meredt feleje. Az ajtónyitás megzavarta a pé'dás csendet. Az egyébként szolid jólelkü professzor szemrehányó hangon fordult feléje.
