Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-13 / 20. szám
Sziaérváralja, 19M. Május IS — 20 szám Tizedik évfolyam Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz m ára 12 fillér. j| Nyilttér soronkint 4 í fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN istvAn, A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, vala i int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon hösÜinh. Sajnos azonban, sokan vannak, akik tervszerüleg és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek első gondolatuk után, vagy másoknak netán sikerült, de az ő körülményeik között nem alhalmaz- ható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoribb elhibázott számítást a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint ma, ami különben az alacsony kamatlábban biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek olcsóbbá való átalakítása, Ez a divat azután áldozatokat követel és aki számítás nélkül konvertált könnyen ráfizethet a konverziára, mert bizonv az nem minden körül- mények között vezet haszonra, még ha úgy látszik is, hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes konvertálónak világosabban beszéljek, egy példát állitok ide, amelynek iratai csak a napokban voltak kezeim között. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben egy fővárosi intézethez fordult és amit kért, megkapta, vagyis felvett 8000 korona külön jelzálog kölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy, hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat még különfélébb bélyeg, esetleg ügyvédi költségeket mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsön. E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítette s mindkét kölcsön után 3—3 százalékos kártalanítási dijat kellett fizetni, ami már magában véve 210 korona volt. A két kölcsön törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlés munkadija lehetőleg mérsékeltebb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona, Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kölcsönének bekebeleztetése, majd a leszámítolás és ekkor 1/2 Észszerűen gazdálkodjunk! Minden embernek természetszerű törekvése, hogy gazdaságának forgalmát emelje és szaporítsa. E célból minden kínálkozó alkalmat igyekszik megragadni, amit csak az észszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változásait, az általános vagy részleges mezőgazdasági ^fordulatokat, alakulásokat és legfőképen a jó es olcsó kölcsönt. Apáink irtóztak az adósságcsi- nálástöl, ami bizony nem is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz tel és élnek is vele az emberek, talán még túlságosan is. De ne vegyük azt, aki könnyelműen, céltalanul s talán igaz ok nélkül csinál adósságot, nézzük azokat, akik számítással, észszerüleg — mondják — hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel köcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy aki jól számított és megállapodott gondolkodású ember, jó és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági hozadékát s a kölcsön csak hasznára válik. fi „SZIWÉRUfiRALJfl“ "fiRCAüfl. Királygyilkosságok. Irtaf: Ratió István. A királyok — úgy látszik — még sem j irigylésreméltó emberek. A görög király sorsa — mint annyi másé — megint azt bizonyítja. De ai egész történelmen csupa vörös fonálként vonul végig a fejedelemgyilkolás. Nincs olyan kor és alig van olyan ország, amelyek történetében, sőt már legendáiban ne találnánk nyomát a királygyilkosságnak. A magyar történelem sem mentes ettől. Csak Kis Károly és Kun László megölését kell említenünk, a sikereden merényletekre pedig első és utolsó királyunk, Szent István és I. Ferencz József élete ad példát. Ha összevetnők mindazokat a királygyilkosságokat, amelyeket például családi intrikák idéztek elő, mint az orosz királygyii- kosságok legtöbbjét, vaskos kötetek telnének meg ezek leírásával. Igen szép számmal akadnak olyan fejedelemgyilkosságok is, amelyeknél — mint a görög király meggilkolá- sánál — politikai célok vezették a merénylők kezét. Ha visszatekintünk a messzi Kelet történetébe, már ott is megtaláljuk a király és fejedelemgyilkosságok politikai motívumait. A biblia emlékszik meg az első gyilkosságról, amelynek áldozta Sisera, a hatalmas kanaáni király volt, akit egy zsidó asszony vert agyon egy kalapáccsal. Ugyancsak asz- szony gyilkolta meg a zsarnok Abimelechet, aki sanyargatta a zsidókat. A „Királyok könyve“ tele van politikai királygyilkosságok leírásával, a dinasztiákat egymásután irtják ki a merénylők között igen sok asszony. Általában nincs az ókornak egy olyan királyi családja, amelynek trónját vér ne áztatta volna. Róma császárai közül alig volt kettő, aki természete« halállal halt meg, a többit mind azok ölték meg, akik helyére vágyakoztak. Volt idő Rómában, Nero idején, amikor egy-egy császári szolga lelkét tiz-tizenkét emberlélek pusztulása terhelte. Ugyancsak ezek a szolgák és felszabadult rabszolgák uralkodtak akkor Rómában, ők adtak tanácsot és útmutatást a császároknak minden tettükben és ők intézték az állam ügyeit. Ilyen szolga volt például Graptus, akiről egy latin történetiró azt mondja, hogy minden titkát ismerte a császári családnak és urának, Nérónak, minden kegyetlen tettét ő tanácsolta. Ebben az időben igen előkelő eszközzel, méreggel dolgoztak Romában és aki a császár lakomáin résztvett, sohasem tudta, hogy az elébe tett étel vagy ital nem az utolsó-e, amit életében elfogyaszt. Hasonló példákat mutat a germánok története is. Első nagy vezérük Adminius. katonái dühének esett áldozatul s őt kÖ vették hosszú sorban Alberich, '„Teodorik, Alboin, akiket mind szolgáik öltek meg. Az ókor két nagy népe, a latin és a germán belepusztult a belső harcokba és a király- gyilkosságok, fejedelemgyílkosságok másutt folytatódtak. A középkor történetének leg Véresebb eredményei a török birodalomban folynak le. A török szultángyilkosságok már nagyban hasonlítanak a modern politikai merényletekhez, itt már rendesen nem az uralkodó család tagjai ölik, vagy öletik meg egymást Első áldozata a politikai merényleteknek Omár szultán volt, aki kiterjesztette a muzulmánok hatalmát Európára. Istentisztelet előtt, a mecsetbe való belépésekor szúrták le. Utóda, Othmán is politikai gyilkosságnak esett áldozatul. Ezután Moawija családja következett. Hosszú évtizedeken keresztül egymásután hullottak el a politikai harcban a török szultánok, akik közül a magyar történelemben is szerepeltek: II. Ozmán, I. Obrahim, I. 6s III. Szolimán. A keleti véres események méltó párja volt nyugaton az a vérengzés, amelynek a pápai állam volt a színhelye. Ezeket az eseményeket is ide kell sorolnunk, mert a pápai állam ebben az időben egyenlő volt a világi államokkal. Minden pápának megvolt a maga ellenpápája, aki egyáltalában nem válogat ;a
