Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-13 / 20. szám

20 szám (2) S ZI N É R V A R A L J A 1913 Május 13 százalék értékesitési dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros visszafize­tés mellett, mint minden pénzintézet­nél, úgy itt is feltétlen vesztességet jelent az adósra nézve. Az eddigi veszteség tehát 320 korona. Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnek nem voltak bé- bélyegköltségei s a mellett kártalaní­tási dijat nem számított, amely ked­vezmény, ha nem lett volna, még nagyobb veszteséget tudnék kimutatni. Mert az adós itt nem állott meg. Hall valamit olcsóbb pénzről beszélni, kapja tehát magát és visszafizeti a fővárosi intézeti kölcsönt akkor, mi­kor még alig melegedett bele. A legújabb kölcsönét már ügyvéd csinálja. Tegyük fel, hogy az ügyvéd semmi közvetítési dijat nem számit, még ez esetben is mi lesz már a foly­tatás előtti költségre? Iratok beszer­zése, kötelezvény bélyege,' bekebele­zési illeték, bekebelezés körüli bélyeg költség és munkadij az ügyvéd szám­lája szerint* legkevesebb kitesz 200 koronát. Tehát mostmár520 koronára rúgott a vesztesség. A legújabb kölcsön talán látszó- lag egy igen kevéssel olcsóbb ka­matlábú, de feltételeiben sokkal hát­rányosabb,' mint a fővárosi intézeti kölcsön volt Itt nem készpénzben, hanem 962 árfolyam értékű zálogle­vélben kapja a kölcsönt, mi a folyó­sítás alkalmával kerek 360' korona hiányzatot jelent. Végeredményében aztlátjuk, hogy attól az időtől fogva, mikor az adós az első takarékpénztári kölcsöneif rendezte, a budapesti intézeti kölcsönt felvette, visszafizette és uj kölcsönhöz folyamodott, szóval ezen, nem is egy évi idő alatt 920 koronát fizetett reá a konvertálásra, tehát mig vagyoni előnyt akart szerezni, magát, család­ját és gazdasági állagát 920 koronával rövidítette meg, amely igen nagy összeg olyan vagyonhoz mérten, ame­lyik csak 2000 korona kölcsönt birel. Igaz, hogy talán a kevés kamat kü­lönbözeiben némi kárpótlást kaphat, igaz, hogy utolsó kölcsöne .első megterheléseit hosszú éveken át va­lamennyire elviselheti, de épen olyan emberekről van szó, akik nem jól számitanak, nem jól gondolkoznak s igy szinte várható, ha még olcsóbb­nak látszó kölcsönt sejt meg, rövid idő alatt legújabb kölcsönét is visz- szafizeti és mindig csak további vesz­teséget okoz magának, mig utoljára arra a szomorú tapasztalatra jut, hogy mig ő vagyoni gyarapodást akart, addig rossz számítással elkon­vertálta az egész vagyonát. Az emberek olyan meggondolat­lanok ! Hányszor kell tapasztalnunk, hogy az adóst nem is az olcsóbb kamatláb biztatja, hanem személyes­kedés, vagy ellenlábaskodás. Valami­ért megharagszik és más helyről vett pénzből, dacból is visszafizeti kölcsö­nét, melyre pedig oly sokat költött és amelynek előnyeit csak ezután élvez­hette volna. Kinek csinál kárt ugyan? A pénzintézet az ő legtöbbször kis kölcsönének elvonását meg sem érzi, de megérzi ő a kárt. Aki vagyoni j gyarapodást akar, ne felejtse soha szeme elöl, hogy ésszel dolgozzunk. Színház. Szabados László színtársulata kedd óta kellemes estéket szerez müpártoló kö- közönségünknek.[A müpártolás Szabados tár­sulatával szemben nem úgy értendő, mint ajándék, hanem úgy, mint egy szellemiekben hatványozottan viszonzott tőke. Még a bemu­tató előadás alatt, «A sarkantyú »-ban némi hidegséggel vártuk a játékot, mert nem egyszer kellemetlenül kellett már csalódnunk, mikor nagy várakozással néztünk a sok hű­hóval bejelentett szinelőadások elé. Azontan napról napra, előadásról előadásra fokoza­tosan nőtt bizalmunk s ma már teljes ere­jében, becsületes, jó igyekezetében, tudásá­ban áll előttünk a vidéki színpadokon ritkán látható, határozottan jó társulat, mely min­den pártolásra és elismerésre érdemes. Sajnos, a mostoha pénzügyi viszonyok, meg sok egyéb miatt színházlátogató közön­ségünk nem mutat annyi érdeklődést e jeles társulat pompás előadásai iránt, mint ameny- nyit tanúsított máskor olyan társulatokkal szemben, melyek a pártolásra kisebb mér­tékben szolgáltak rá a Szabadosénál. Nem keveset nyom a latban az a felületesség is, mit a társulat bevezetése alkalmával ta­pasztaltunk, Ma már nem állja meg a helyét az a közmondás, hogy a jó bor cé­gér nélkül is elkék A bejövetel előtt, hogy úgy mondjuk, nagyobb reklámot kellett volna csinálni. Hiszen szétszórt községünkben még ma sem tudja mindenki, akik között pedig több lehet, aki szereti a színházat, hogy színészeink vannak. Az előadások mindig összhangzatosak. Minden szereplő kifogástalanul megállja a helyét. Ha mégis kiemeljük egyiket, másikat, az nem az elhallgatottak rovására megyen, mert igazán, jó lélekkel mondhatjuk, hogy ákiemelkedők az elsők között lettek elsőkké. A társulat jobb erői a versenyen felü álló igazgatón kívül László Gizi, ki elsőrangú nehéz szerepeit mindenkor anpyi bájjal és közvetlenséggel játsza meg, ami föltétlenül lebilincselő. Remek játéka volt «A koalícióban, különösen pedig a zParkas»-ban mely utóbbi újdonságot is.bérletben adta az előzékeny diri. A férfiak közül első sorban meg a keresztényi szeretethez illő eszközöket, hogy a pápai trónt elnyerhesse. A római császárság által vérrel megfertőzött Rómában a pápai uralom alatt, különösen a Bor- giák idejében még sűrűbben ömlött a vér. A pápai állam összeomlásához legalább any- nyira hozzájárult a sok intrika és vérontás, mint Garibáldi szabadságharca. A 19. század, illetve az 1789, nagy francia (forradalom a politikai gyilkosságok történetébe is uj motívumokat hozott. A családi intrikák és a hatalomért folyó harc helyébe az elvi küzdelem lépett. Az elvek a reformok után égő, lobogó vágyak kerül, nek a politikai élet középpontjába és a po­litikai merénylők kezét ettől kezdve már az elvek és politikai irányok vezették. A XIX. század már a rohamos fejlő­dés százada volt. Az első évtizedekben valami friss szellő suhant végig Európán, a nép fölébredt és reformokat követelt. A re­formok pedig tudvalévőén lassan alakulnak ki s akik a reformokat követelik, mindig a hatalom birtokosait és tanácsadóit okolják, hogy refotmkivánságaik nem teljesülnek. Ekkor fejlődött ki az anarchizmus, ekkor támadt a nihilizmus és Europa minden uralkodójának megremegett a szive. Alig volt olyan név, amelyben valamelyik európai uralkodó ellen merényletet ne követtek volna el és hogy ezek a merényletek nagyobb­részt eredménytelenek maradtak, az valóban csak a véletlen müve, A szazad első felében egymást érték a merényletek a véletlen kedvezéséből nagyobb részt eredménytelenül. Franciaországban kü­lönösen Lajos Fülöp volt az anarhisták cél­pontja. Ő ellene követte el Fieschi egy diszfelvonulás alkalmával azt a merényletet, amelynek negyven halottja és sebesültja volt, de a király sértetlen maradt. Németországban nagy Frigyesre tárríadtak rá számtalanszor az anarhisták, de tervüket sohasem hajthatták végre, mert az összeesküvéseket mindig fölfedezték. Az első eredményes merényletnek III. Karoly párnái fejedelem esett áldnzatul 1854-ben. Az olasz egység jelszava akkor kezdett feltünedezni és e jelszó megátalko­dott ellenségének tartották III. Károlyt. Egy fanatikus olasz nő, Cárrá Antónia, ’követte el a gyilkosságot s Károly király lett a ké­sőbbi nagy háború korai áldozata. A legközelebbi merénylet egy polgári államfőnek, Lincoln Ábrahámnak életét ol­totta ki (1865-ben.) Lincoln gyilkosa *gy Wilkes Booth nevű színész volt. Az észak és dél háborúja és annak eredménye adta Booth kezébe a fegyvert. Az Egyesült álla­mok déli tartományaiban ugyanis még fenn­állott a rabszolgaság intézménye, fZ északi államok eddig a német rabszolgákat fel akaiták szabadítani. A háború az északi államok győzelmével végződött s a dé-1 államok legyőzetését akarta Booth egy rei Volvergólyóval megboszulni. Az Egyesült Államok elnökei közül még kettő esett politikai merénylet áldozatául. 1881-ben Garfield elnököt, 1901-ben pedig Mac Kinleyt gyilkolták meg. Mac Kinleyt Czolfosz Leó anarkista ölte meg egy fogadás alkalmával, pusztán a mindent elpusztító anarkista elvek nagyobb dicsőségére, Gar­field megöltetésének indokai sokkal érdeke- kesebbek, Garfieldet egy Guiteau Károly nevű fiatalember ölte meg. Guiteau kalandos életű és exentrikus gondo'kodásu ember volt. Minden életpályával megpróbálkozott, volt vándorapostol, recitátor, ügyvéd, iró. A „Jézus és társa“ cég alkalmazottjának mondta magát és korteskedett Garfieldnek az elnökválasztáson. Ezért a munkájáért jutalmul a bécsi kunzuli állást kérte. Természetesen visszautasítottak sakkor született meg benne a merénylet terve. Nagyzási hóbortjára és önhittségére jellemző, hogy a gyilkosság után elmenekülve egyenesén az egyik lap szerkesztőségébe futott, ahol egy nyilatko­zatot adott át, amelyben tettét indokolja. Ugyanabban az évben, mikor Garfieldet agyonlőtték, elpusztult egy abszolút ural­kodó is, II. Sándor cár. Sándor cár egyike volt a liberábsabb érzelmű Romano- woknak, de ő sem kerülhette ki a Romanovvok végzetét. Március 15-én nagy katonai díszszemlét tervezett a cár. Az előző napon ugyan a pétervári rendőrség felfedezett egy j dinamit-aknát és figyelmeztette az uralkodót, ! hogy veszély fenyegeti, de II. Sándor mégis

Next

/
Thumbnails
Contents