Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-18 / 8. szám
Szinérváralja, 1913. > ^Február 18. — 8 szám ______Tizedik évfolyam LM I, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI H Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz m ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4 i fillér. ME6JEUEN IK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fábiAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű köziem nv és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlőnk. Gazdáink és az ipar. Az igazi agrárista a tisztességes ipart, a tisztességeskereskedelmetsoha- se tekintette ellenségnek, hanem csupán annak túlkapásait ostorozta. Az agrárista jól tudja azt, hogy Magyar- ország naggyá és gazdaggá csak akkor lehet, ha azok a nyers anyagok, amelyeket termel, idebent nyernek feldolgozást és elfogyasztást, s megszűnik az az anomália, hogy nyersterményekben olcsó áron csinálunk vásárt a külfölddel s feldolgozott állapotban sokszor tízszeres áron hozzák vissza. Abból a közel 1000 milliónyi behozatalból 50—75°/0 tisztán munkabérekre esik, elképzelhető tehát, ha a rettenetesen nagy összegnek csak fele is magyar honos, magyar munkásoknak birtokába jutna, mennyivel nagyobb lenne azok fogyasztási képessége, mennyivel több liszt, hús, zöldség fogyna el az ország határain belül. Elérkezne mindjárt az az idő, a mikor nyersterményeinkkel nem volnánk ráutalva külföldre, mert idebenn nyernének azok piacot s elfogyasztást, elérkezne a külön vámterület ideje is, a mikor nyugodtan mehetnénk abba bele, mert kiviteli feleslegünk nem, vagy csak jelentéktelen lenne. Valóban megfoghatatlan az, hogy nekünk, agrikultur államnak nemcsak a szorosabb értelemben vett gyár ipari behozatalunk mily óriási, de njersterményekben is milyen jelentékeny. Gyümölcsből s gyümölcskon- zervekből 34 millió értéküt hozunk be, pedig kitűnő gyümölcsöket termelünk s Kecskeméten, Rimaszombatban kitűnő gyümőlcskonzelváló gyáraink is vannak. Hántoló malmaink borsószükségletünk 98‘6 °/0-át külföldről szerzik be, a kölesnek 83‘1%-a külföldről kerül hozzánk, borból 15 millió korona árut, szénből 15 millió métermázsát, sertésárut 2’8 millió korona értéket hozunk beesőt karácsony hetében legalább 25,000 drb. szárazon kopasztott stájer kappan szokott magyar emberek asztalára kerülni. Arról meg jobb nem is beszélnünk, hogy a gépekért, vászonnemükért, ruhaneműkért, különösen pedig női piperékért mily óriási ösz- szegek mennek külföldre, holott ha léteznek is ilyen anyagokat készítő gyárak az országban, azok terményeiket nem képesek itt értékesíteni, hanem, előbb kénytelenek azt elvinni külföldre, hogy azután az ottani gyáros azt nagy haszonnal hozza vissza. Egy magyarországi kefegyáros kitűnő minüségü keféket készít, anyagát Londonba viszi ki s egy ottani gyár cége alatt hozza vissza s adja el — természetes — kétszeres áron. S miért van ez igy ? Mert mi magyarok nem tudjuk fölfogni helyzetünket, a magyar ipar terjedésének jelentőségét, vagy csak álhazafiság van bennünk. Nálunk a hazafiság a nagyhangon való politizálásban nyilvánul, a miből aztán senkinek semmiféle haszna sincsen, nem pedig Közgazdasági helyzetünk tanulmányozásban és ösmeretében, amely ösmere- tek pedig parancsolólag kiáltják: hogy minden magyar embernek csak magyar ipari terméket szabad használnia. Az egyénnek nem szabad annyira önzőnek lenni, hogy csak saját személyére fl „SZllÓUflRflliJfl“ CflRCftífl Hamupipőke. Borkay hadnagy átment az utca másik oldalára és mosolyogva nézett fel egy ablakra. — Itt várnak rám — gondolta boldogan és megint fölpislogott. De már fájt a nyaka a csavargástól és az ablak odafent még mindig nem nyilt ki. — Föl fogok menni — mondta gyorsan Borkay és rágyújtott a cigarettára, aztán megigazította a sapkáját és lehúzta a szemére, hogy katonásabban álljon. Sziklainé — a kövér özvegy asszony — a díványon ült és lorgnétten keresztül olvasott egy piroskütésü regényt. A baja magasra föl volt sütve, a derekát pedig egy ’kemény, halcsontos fűző szorította össze, hogy enyhítse a kövérkés formákat... Klementina — a lánya — a zongora előtt ült és félkézzel, unatkozva játszott valamit. A másik keze tétlenül pihent a billentyűkön és lolyan volt, mint egy letört liliom. Klementina egyébként mindenütt előkelőén nyúlánk volt és karcsú. A haja fekete és a két fehér fülecskénél két fekete, fényes kagylóba fogva .. . Csend volt a szobában . .. A konyhából, a vékony falon keresztül, az edények halk csörömpölése hallatszott ide. Ott az ebédutáni mosogatás folyt és a tányérok, kések, villák mar mind tisztán állották a fehérre sikált konyhai asztalon. A fehér, toronyba rakott tányérok mellett pedig, felgyürt karokkal állott egy szőke kis lány. Ez volt Hamupipőke,. Egyszerű szürke ruhában volt, de ez is csinosan állott rajta, élőiről pedig egy sötétkék, melles kötényke simult hozzá. És a pettyes karton blúz szabadon hagyta a fehér, húsos, kis nyakát... Hamupipőke végignézett a tiszta edényeken és fagyottan sóhajtott egyet. Leült egy magas székre és szomorkásán ölébe ejteite a kezét. Neki nem volt szabad bemennie a szobába, mert mostoha lány volt és amióta csak emlékezett, itt kellett lennie a konyhában. Pedig gyakn n szereteti volna bemenni, különösen, mikor a tiszt is bent volt, aki most gyakiabban járt ide ., Hamupipőke lehunyta szemét, a tisztre gondolt és elpirosodott.... M st erős csöngetés halatrzo't. A tiszt jött meg. Hamupipőke nyitott ajtót. — Tessék bemenni — mondta ha kan és szomorkásán — Klementina már régóta vája Önt... A hadnagy gyorsan ledobta a kardját, fölakasztotta a köpenyét az előszobában és — anélkül, hogy egyszer is ránézett volna Hamupipőkére — gyorsan besietetett a szobába. Az özvegynek kezet csókolt, aztan odafordult Klementinhez. — Egy kicsit megvárattam ugy-e ? Türelmetlen volt ? Igen. Már azt hittem, nem is jön... Ekkor Borkay .odahajolt a lányhoz és halkan sügta: — Küldje el a mamat. Valamit szeretnék négyszemközt magaval beszélni.... Klementina bollintott a fejével. Leült a zongorához, játszott egy néhány taktus, aztán odafordult az anyjához: — Mama, kérlek — mondta szigorúan — behozhatnád — ha tetszik — a teát. Hogyne, hogyne — mondta Sziklainé és gyorsan kisietett a konyhába. Borkay ekkor odament a lányhoz és megcsókolta a kezét és halkan mondta : — Nem szabad haragudnia Klementin. Egy kicsit kellemetlen újságot kell mondanom Beszéltem az apámmal, de ő n°m aka beleegyezni ebbe a házasságba. Egy kicsi messaliancenak tartja. Az apám beleegyezésére pedig okvetlonül szükség van, mert különben nem lesz kauciónk ... — Beszé Ijen még egyszer vele., Igen megpróbálom, meg fogom puhitani az öreget ,Azt hiszen jóra fog fordulni minden ... És biztatóan megcsókolta Klementina kezét- Ekkor belépett Sziklainé. Kövér karjaival egy tálcát hozott maga előtt, amin sütemények vajas zsömlék és rózsaszín sonkaszeletek feküdtek. Mellettük — az ezüst teáskannában — aranyszínű tea gözölgött, egy csi logó cukortartóban pedig fehér kockacuko rhegy emelkedett.., Sziklayné letette a tálcát \z asztalra, szélesen mosolyod, aztán étdes- késen moma: Egyetek gyermekek . .. Két nap múlva ismét teljött Porkay- Ekkor az özvegy nem volt ot'hon, csak Klementinle ült türelmetlenül az ablak mellett, Fölállt és eléje sietett a hadnagynak. — Jó, hogy jött — mondta remegő hangon — már alig vártá n, Mi van, mi van, mit végzett ? .. . Borkay sápadt volt és szemei alatt két árok fu ott végig. Erősen lihegett, fel volt indulva és a kezével görcsösen megkapaszkodott a szék támlájába, — Éppen az apámtól jövök
