Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-23 / 52. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz-im ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 41) fillér. MEGJE LEM ÍK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérséhclt árahon hözlünh. Az uj karácsony. A lávol kelet kisded városában egy uj világ hajnalhasadása Lvette kezdetét a Mesiás földre szállásával. Felújította az Istenség romba dőlt kultuszát'; az ó világi lelkeket lenyűgöző bilincseitől megszabadított világot elvezette a testvériség, szabadság felé. Utat mutatott, irányt szabott, melyen haladva, biztosan elérhet az emberiség ideális célja felé, melyet e szóban foglalhatunk össze : boldogság. Azonban ettől ma is elérhetetlen távolság választja el a népeket, mert részint a pártoskodás, részint a megváltozott világrend, a haladó korszellem ferde kinövései állanak útjában. A pártoskodás már az első embereknél vette kezdetét. A megváltozott világrend, az önzés köveiből építteti palotáit, kunyhóit, világi tereket hódit. A haladó korszellem a tökélesedés elvéi kuitiváivá, halomra dönteni igyekszik a legfőbb Jó létezésének bizonyságait, visszavezet az őstermészet rombolni és teremteni egyaránt képes hatalmához; a tudomány eszközeivel, buvárlataival keresi a titkok titkát s ezen munkában gyakran a tagadás útjára lép, sőt híveket szerez magának, kik a lélek mélyén szuny- nyadó álmokat, vágyakat a megtestesülés reményével kecsegtetve, uj irányokat terjesztenek, szítják az elégedetlenség tüzet, megvetik az uralkodó jogrendet anélküli, hogy jobbat alkotni képesek volnának. A szabadság örökszép ideálját, minden népék vágyát, reményét a korlátlanság cselekedeteiben vélik feltalálni, ezért mindazokat gyűlölik, kik felettük állanak. Vakon rohannak megásott sir- juk felé. Az örök eszmény megvalósítása még ma is irtó háborúk tengerébe íul. A természet mosíohasága által okozott nehéz megélhetési viszonyok csak tápot adnak az általános elégülellenségnek^ úgy, hogy ma — az első karácsony után az 1913. évben — is igy kiállhatunk fel: Isten ! küldd el még egyszer azt á Messiást, ki képes ujja teremteni ezt a boldogtalan világot! Szomorú karácsonyi gondolatok születnek lelkűnkben, látva, hogy ma is homály ül az emberiség kedélyvilágán ; látva, hogy a szellemi élet hatalmas fejlettsége szemmel láthatólag eredményezi a hitélet visszafejlődését, melynek fertelmes hűl 1 már a kunyhók falait is erősen döngetik. Pedig csakis addfg lesz még- szeretet e világon, mig világol a hitnek tüze, míg az egyházak alapjai nem inognak, mig hivő ajkakról szívből jövő imádság száll fel ... az Istenség fényes trónja felé; míg nemzeti," vallási, társadalmi különbség nélkül egyedüli összekötő kapocs lesz köztünk : a jobb jövő, a síron tali élet reménye. Ha ettől a reménytől, melyre a családi, társadalmi. és állami élet fentartásában, az erkölcsi élet tisztaságában okvetlen szükségünk van — niegfosztátik a föld népe: akkor nem lesz többé karácsony a világon, akkor hiába tűnnék föl egy második Messiás, mert a hatalmas farizeusok nem állanak mellé, s a halászokból sem válnak követői. De ha a tisztes munkával párosult megelégedés ajtót mutat a csábítónak ; ha elűzi a kételkedést egy fi „SZIMÉRUáfiftWfi“ EfiRCfiJfi. ! Jézus születése. Karácsony este van Sötét köd borítja Betlehem utcáit ; Messze a várostól Rozoga istállót Halvány mécs világit. Két utas van ot t benn: József és. Mária Fáradtak szegények ! Útközben szállásért Embertársaikhoz Hiába zörögtek ! Szegény, beteg asszony Lepihenne, de hol ?! S mig imáját végzi, Jó ura szent József, Szalmából igyekszik Ágyat vetni neki. Érzi a szűz anya Szivében a re mény Megvalósulását . . . ■ Pár perc múlva látni, Jászolban fektetve, A kisded Jézuskát! Fényes csillag jelzi: „Békesség a földön ! Az ige testté lett ! Világ megváltója, Nemzetek reménye íme, megszületett!“ Isteni szeretet, Csodás világosság Terjed a világba ! Az igaz hit győzött! Király, koldus : testvér, A szent hitvallásba ! Szent karácsonyeste, E nagy, dicsőnapon, Mindnyájunk ünnepén : Rebegjen háladalt Az egek Urához A gazdag és szegény ____ Irinyi Sándorné. Cs epelíalvan. Irta : Hajdú Miklós. Nagy dáridót csaptunk e héten. Ünnepi ebédet ettünk egy közönséges csütör- 1 toki napon, előetel, küiön fogások, bot, tészta, parfait. Havanna csak éppen azért hiányzott, mert asszony volt a vendégünk. De előkelő vendég, ritka kedves vendég, szeretve tisztelt vendég, meg kell becsülnünk, mert nyáron át, teljes négy hónapig uralkodik fölöttünk korlátlan hatalommal. Hát meg is becsültük pazarabb bőkezűséggel, mim ő bennünket Csepelfalván, a hol •is van szerencsénk nála a „szmuma- lájt“ nyári szerepét betölteni. Derék, kedves asszony, tavaly is, két éve is megtisztelt bennünket ez idő tájt látogatásával. Azonban, hogy túlságosan el ne bízzuk magunkat, hát mindig a kedves véletlenre hárítja a vizit okát. — Éppen erre volt dolgom, a vasas boltban jártam, megint uj kapát kell venni az öregemnek.hát, mondok, benézek már az aranyos nagyságáékhoz . . . Igaz tavaly nem kapát vett, hanem a telek dolgában járt az ügyvédnél. Két éve meg bérmaajándékot nézett a keresztlányának. Mindegy, az idén kapa kell az öregnek, már mint az urának. Változnak szóval szükségletek, de változatlan csepefalvai nyári gondviselésünk étvágya. Előbb kissé szabadkozott, hogy igy, ugy> sietnie kell haza, meg hozott is magával egy kis elemózsiát, hát már miért is terhelne bennünket, — (ezt tavaly is mondta) — de aztán hozzálátott az ünnepi ebédhez. És, hála isten, meg volt elégedve mindennel. Mondom, hála isten, és ne tessék ezt tréfának venni. Nyaraltak már önök Csepelfalván ? Tudják önök, mi a tulajdon tisztelete ? Ha nem, nézzék meg a pesti embert, W
