Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-23 / 52. szám
r 52 szám (2 SZINÉR VÁRALJA szebb remény; ha a fennálló rendben jóakaró védelmét lát a néptömeg : úgy ülni fog igazi karácsonyt, mely független társadalmi állástól, vallástól csupán a boldogság közösségében leli meg óhajtott várva-várt reményének beteljesedését. Monoky Sándor. Hasznosítsuk a telet. hol okozza ezt. Nem kell bővebben I fejtegetni, hogy milyen károkat, anyagi és erkölcsieket egyaránt, okoz az al- ; kohol, az elrettentő példák, fájdalom napról-napra láthatók, az utcán, vendéglőkben és kint az utszéli árkoknál. Tanulni. Ez az egyetlen levezető csatorna, amely megóv bennünket az alkohol és a vele járó bűnök egész tömegétől, az önképzés, vagy a hogyan azt szociológusok mondják, a lelki tréning, az egyetlen ellenszer A gazdaembernek szezonjai van- uak, nem úgy mint az iparosnak és kereskedőnek, akiket egész esztendőn át foglalkoztat a mesterségük. A gazda ember nyáron már hajnalban künnt van a mezőn és későn, napnyugta után térhet csak pihenőre. E fokozott munka fokozott nyugalmat is igényel és a természetnek bölcs rendelkezése, hogy a gazdának juttatott annyit, hogy abból télviz idején nyugodtan pihenhesse ki az előző évszakok súlyos fáradalmait. A hosszú pihenés azonban elpuhitja az embert, úgy, hogy ez már nem nyugalom lesz, hanem inkább lustaságnak mondható. Innen van, hogy téli időben faluhe- lyen^viszont a korcsmárosoknak van szezonjuk. A földmunkása ide tér be, ahol nem pihen, hanem alkohol révén újabb izgalmakra tesz szert, lerontja mindazt, a munkakedvet, józanságot és alkotó készséget, amit a nyáron át megszerzett. ‘m Már pedig ez nagy veszedelme a magyar népnek, amely valamikor munkakedvéröl és kitartásáról volt hires és amelyről most különösen Amerikában nem a legjobb hírek jöt- ek forgalomba. Talán éppen az alkoa szeszes italok hatása ellen. A gazdák jól tennék, ha minden községben kaszinót * vagy társaskört alakítanának, azzal a céllal, hogy a téli unalmukat nemes foglalkozással, tanulással töltsék el Ne politizáljanak folyton, ennek a népnek egyéb baja is van a politikánál, hiszen annyit kell még tanulnia, olyat, ami közel esik exisztenciájához hogy alkotmányos és hazafias kötelességének éppen eleget tettakkor, ha követválasztás idején politizál. Ezt kéne megszívlelnie a magyarnak és tél ideje alatt ^inkább a mezőgazdaság javításán, a saját ház tartásuk olcsóbbá tételén, ' lakásuk csinosításán és sok olyan dolgon kellene gondolkodniok és munkálkodniok ami nekik jólétet, az országnak pedig olyan képet adna, hogy n éltán mond- hassaa magyar, hogy beillik a kultur- nemzetek sorába. A külföldön már nem tehér holló az ilyen egyesületi helyiség, ahonnan száműzve van az alkohol és ahol tisztára gazdasági tanulmányokat folytatnak a rövid téli jtapokon. Meghívnak előadásra «gy-egy okos és tapasztalt gazdát és vitaestélyeket rendeznek. Különösen az északi nemhogy áll szemtől-szembe kora tavasztól késő őszig azzal a bizonyos csepelfalvai férfiúval és ama bizonyos férfiú feleségével, akinek házikóját sikerült kibérelnie a nyaralás gyönyörűségére. Nem mondom, hogy önérzetünket is be kell naftalinozni, amikor itt'»hagyjuk a pesti lakást, de mindenesetre elő*kell szedni illemtudásunk teljes arzenálját, hogy elegendő figyelemmel, kellő tapintattal, állandó szeretetreméltósággal honorálják a nem csekély kegyet, amelvnek révén a $ tavalyi nyaralót mindössze ötven korona béremeléssel megkaptuk, ötven korona nem a világ, — ki fog ezért patáliát csapni ? És ki fog e miatt uj lakást nézni, ahol még nem is tudja, hogy nedves a szoba és hová igéri emberemlékezet óta házigazdánk a • kicemente^és áldásait. Hát gondoltam, itt a háziasszony: ez megint ötven korona. Tévedtem. Vendégünk evett, ivott és egy szót sem szólt stajgero- lásról. Még jobb, megmarad az ötven korona. Kezdtem becsülni szeretve tisztelt háziasszonyunkat, büszke is voltam rá, a fajtájára is, sőt egész Csepelfalvára. Még se : olyan rosszak, mint a hirük. Hogy azon- ban el ne bizza magát, meg nem dicsértem, i de kivégeztem a pesti háziuramat s vele j együtt a székesfőváros minden stájgeroló j akrobatáját. Szidtam őket, mint a bokrot, i (Pardon, nem csepelfalvai bokrokra gondo- j lók, dehogy merem azokat biráló szóval I illetni.) Véget ért az ünnepi lakoma, A parfaít j különösen ízlett vendégünknek. Még se ette i meg a teljes porcióját, de nagyon szerényen j megszólalt: — Ilyen jót vilagéletemben nem ettem, j Ha meg nem sértem a nagyságáékat, ezt a I kicsit hazavinném az ö: egemnek. Hadd j örüljön neki szegény. Dehogy mertük mondani, hogy bajos | hazaszállítása ! Még meg- j bántottuk volna a derék asszonyt. — Jó, csak vigye haza ! Adunk is még hozzá. Felhozattunk egy kis kenyeret, kivágtuk a belsejét és szépen elhelyeztük a parfait maradékát a soroksári kenyérbe Dicső egy fúzió ! De mit meg nem tesz az ember Csepelfalváért, a nyaralásért. — Tiszteljük az öreget, jó étvágyat kívánunk neki hozzzá a hidegséghez ! Hogy meg ne fázzék tőle, egy üveg bort is adtunk hozzá. Egyre megy, hogy most issza meg a bort,- vagy a nyáron, a mikor merő véletlenségből viszi el a közös pincéből. Azonban ha már az ajándéknál tartunk, akkor megfelelő szerénységgel szabad egymást a lakásról is kérdezni. — Megcsinálták már az ajtót a verandára ? Tavaly sokat boszantott bennünket az eső, a szél, a por. — Nem lesz baj az idén — mondta a háziasszonyunk. — Mintha ez a válasz kitérő volna. De valahogy csak lesz, ha nem lesz baj. — Hát a cementezés hogy sikerűit ? — A cement ? — Igen, a hálószoba nagyon nedves és a doktor már két éve sürgeti a kiszárítást. — Az se törődik többet a mi házunkkal! — Ezt már kissé indulatosan mondta a vendégünk. És kis vártatva hozzátette : — A doktor meghalt a télen. — Meghalt ? — Meg bizony. Szegény örög doktor bácsi. Hogy mondogatna a nyáron, elég volt már a falusi kónlódásból, becsukja a boltot és feljön Pestre lakni. Egyetlen pártfogónk volt, anatómiai alapon gondolkozott. Csepelfalván talán az egyetlen ember, aki elhitte, hogy a szumalájt is ember. Hát elment és a mi szobánkat most már nem cementezik. Nincs cement, de akkor hát, játszunk nyilt kár19 J 3 December 23. zetek között van meghonosulva ez, de átplántálódott már azokra a német területekre is, ahol az életet magasabb szempontokból fogja fel maga az egyszerű földmives is. Kellene, hogy egy ilyen társadalmi akció induljon meg aföldesgazdák önerejéből, nem pedig külső kezdeményezésre. Mert csak annak van tartóssága, ami magából a főidből, a föld népének erejéből fakad. Kerüljük a korcsmákat és világosítsuk fel a népet, hogy önmagának tesz szolgálatot, ha elhagyja az üres politikai trecselést és tartalmas és neki megfelelő szellemű gazdasági tanulmányokat folytat. Erre nagy szüksége van az egyesnek és nagy haszna a közösségnek. KaroHun^ fef mindent, ami szép és nemes, örüljünk hogy pihenhetünk és e pihenést a javunkra és nem pálinka főzök javára értékesítsük. HÍREK. Fehivás előfizetésre Isten segítségével és közönségünk támogatása mellett szerény kis lapunk megérte a XI. évet. Egy ember életében is számottevő idő ez, annál, inkább jelentős egy lap életében, mely nem utazik a napi szenzációkra, hanem egy elhanyagolt község és vidékért él. Olvasó közönségünk igazolta a lap létjogosultságát. Ha szembetűnő sikerekre nem hivatkozunk, az nem a sikereflenség, hanem szerénységünk következménye. Akinek szeme van a látásra, látja, hogy mit jelent a^Szinérváralja“ SzinérváraL tyával, meginterpellálom ismét vendégünket az ajtó dolgában. — Jaj, sok bajunk volt a télen 1 Á káposztánk elfagyott és bizony nem tellett fára. Borzasztó drága most az épületfa. Azt mondják az .ácsok, hogy elvitték a javát az olaszok, ott földrengés volt és most sokat, építenek. Éz már világos beszéd. Megértem belőle, hogy a messzinai földindulás miatt az idén ismét nyitott verandához lesz szerencsénk és őszre megint kezdhetem a csep«4- falvai reuma gyógykezelését. A feleségemet azonban hirtelenében csodálatos bátorság szállta meg és bizony leszidta a sárga földig a csepelfalvi port. — Rettenetes ! A verandára kergeti a; szél az utca porát. Mi lesz velünk ? Háziasszonyunk nem sértődött meg. Diadala teljes tudatában, ravaszul mosolyogva kijelentette, hogy per pedig többé nem lesz. — Hogyan ? beszéljen jó asszony ! Mi történt ? — Megcsinálta a gyógyszerész ur, meg a biró, meg az uram is az öntözést. Az a neve hogy izé . . , hogy szépészeti bizottság. Erre már aztán el kellett némulnia minden gáncsoskodásnak. Öntöznek Csepelfalván ! Hiszen ez Eldorádó, ez mennyei üdvösség ! — Szobalány! Még egy üveg bort a Stanicsek bácsinak. Ezt az öntözésért küldjük az öregnek. A második üveg bort is elhelyezte háziasszonyunk a parfait-s kenyér mellé. Aztán kivett a tarisznyájából egy papírzacskót s odatette az asztalra. — Egy kis pattogatott kukorica. A Gyurikának hoztam. Szépen, illedelmesen megköszöntük De a tarisznya, lám, újabb kincseket is rejt
