Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-23 / 39. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Eíőiizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK M1N9EN KEDDEN. ~ ' ~~ -...... FA Felelős szerkesztő : biAn í s t\? A n. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdeiésehot mérséhelt árahon hözlünh. Védekezés a kolera réme ellen. (K. S.) Még élnek közöttünk emberek akik a hatvanas évek kolera járványára visszaemlékeznek. Olyan súlyos benyomást gyakorolt ez a betegség az emberekre, hogy sokan nem is a kolerától, hanem a kolera látásának izgalmaitól, az elkékülö, kínokban vonaglö emberek hörgésétől lettek beteggé. A kór ellen nem tudtak másként védekezni, mint kuruzsló szerekkel, kénnel, füstöléssel. Még ma sem találták föl a kolera szérumát, mégis összehasonlíthatatlanul kisebb a kolera megbetegedések száma. Mert rájöttünk, hogy e fertőző járvány ellen mindössze egyetlen orvosság létezik: a tisztaság. Az orvofok ebben a betegségben rendszerint kikérik a hatóságok támogatását. Mert csak az előzetes óvintézkedések tudják megóvni az embereket attól, hogy a veszedelem közzéjük ne férkőzzön. Az előzetes intézkedések azonban rendszerint egy kissé megkésve történnek. Mert nem csali a megfertőzött vidékhez közel eső ! folyam vizét kell eltiltani attól, hogy a nép abból igyék, vagy, hogy I ruháit mossa, nem csak arra kell vigyáznunk, hogy a határok lezárassanak, hanem óvakodnunk kell, még mielőtt a kék betegség gyökeret vert : volna az országban o Megakadályozhatnék a járvány becipelését azzal, ha nem az utolsó órában kezdenék meg az előzetes intézkedéseket, hanem ha a hatóság, a pap, a tanító és mindazok a tényezők ; akiknek a népre befolyásuk van, évközben figyelmeztetnék a népet a tisztaság nagy előnyére, a tisztaságnak arra a hathatós erejére amelynél különb óvintézkedés nem létezik. Miért nincs a hollandusoknál, miért nincs az angol nép között eltep* dve a i kolerajárvány.? Sem az egyik, sem a másik nincs sokkal* különb gazdasági helyzetben a magyar népnél, de a hollandus nem tölti életének legnagyob részét korcsmákban, nem dőzsöl és nem forgácsolja szét erejét, hanem gazdaságosan rendezkedik be, az életét a tisztaság alepelvei szerint rendezi be és ez a betegség ördögét vissza szorítja. A mi törekvésünk nem lehet más a kolera és egyéb betegségek elleni küzdelemben, mint az, hogy tisztán éljünk és hogy a tisztátalanságot mindenféle eszközzel megakadályozzuk. Atesti íisztátalanság nem kevésbé megvetendő, mint a lelki tiszíátalan- ság. Aki nem tudja kellőképen ápoln a testét, aki a környezetét nem tudja rászoktatni arra, hogy tisztán éljen, tisztát egyék, tiszta ruhát vegyen föl, sűrűn mosakodjék világos, és pormentes lakásban lakjék, az nem fogja megérteni azt, hogy mi a legjobb orvosság. Aki erre nem képes, az mindig ki lesz téve annak, hogy egy járványnak áldozatául essék. "Népünket oktassuk ki infább a isztaságra, mint minden más egyébre. Tanulja meg a nép, hogy tiszta lélek csak tiszta testben lakhatik és hogy nincs nagyobb boldogság a világon, mint az a tudat, hogy az ember saját akaraterejével, önfegyelemmel tudott gátat vetni a kór terjedésének. fi „SZlWÉRUfiRfiWfi“ CfiRCfÜfi. A látogatás után. Irta: Dánieíné Lengyel Laura. Klárának délelőtt volt a doktori avató- ja. Délben nagy, díszes társaság gyűlt össze a fiatal leány ünneplésére. Kádár és Kádárné boldog mosollyal nézték leányukat. Klára huszonkét éves korára elvégezte egyetemi tanulmányait, Kádárné abban reménykedett, hogy leánya most már az ő ízlése szerint fog nagyleányoskodni. Eddigi élete tanulás és tanulás . . . Kádár büszkén mutogatta a Klára kitűnő bizonyítványait, ám az asszony szive mélyén mindig elégedetlen volt. Az,ő életében mást hivtak nagy leányságnak. És képzeletében feltűntek a forró levegőjű tánctermek éjjeli zenék, az óriási virágkosarak. És látta fehérfalu leányszobáját sok nippel, figurával, kecses világoskék bútorzatával. Ezekről a dolgokról azonban nem beszélt Klárának. Tudta, hogy a leányra a legszeretőbb, szívű, legtisztább lelkű gyermek, ám a fhaga utján akar járni. Ez az ut már akkor sem tetszett Kádaménak, mikor Klára az egyetemre beiratkozott. A gimnázium még hagyján . .. Végre s el kell valamivel tölteni az időt, mig a leány 18 éves nem lesz. Akkor majd megkezdi az úri, vagyonos leányok nagyleá- nyoskodását. Klára azonban egyetemre akart menni és oly szelíd határozottsággal beszélt terveiről, hogy Kádárné még ellenkezni sem próbált. A fehér leányszobából sem lett semmi. Klára saját ízlése szerint rendezte be dolgozószobáját. Acélszürke, nagy karosszékek, hatalmas Íróasztal, tágas könyvszekrény, egy pár metszet, ez volt minden. Kádár tel jesen leánya pártján volt mindig.. Kádárnénak azonban sem a szoba, sem a Klára életprogrammja nem tetszett. Ám összeütközés sohasem volt közöttük. Imádták egymást, azonfelül Kádárné érezte, hogy a leánya energiája nagyobb, erősebb mint az övék. Ezt csodálatosképen már akkor is tudta, mikor Klára mint há’oméves gyermek a házukhoz került. Mert a szép, barnahaju, nyúlánk leány bölcsője nem a Nagy János-utcában ringott. Isten tudja, volt-e egyáltalán bölcsője, vagy csak rongyokból vackolt helyen aludta gyerekálmait, mig az emberi könyörületesség ki nem szabadította a legszörnyübb nyomorúságból, A gyermek a lelencházba került s ezt a gyermeket fogadták örökbe Kádárék. A Nagy János utcai palotában eleinte nagyon titkolták a dolgot. Még cselédséget is változtattak, hogy Klára ne sejtsen semmit származásáról. Mikor a leányka serdülni kezdett, Kádárék elhatározták, hogy megismertetik a titokkal. Inkább tőlük tudja meg, mint mástól, idegentől, közömböstől, vagy épen roszakaratutól. S volt még egy rémük: az anya, aki élt züllötten, egy förtelmes, mocskos élet fertőjében. Néha-néha azonban jelentkezett, többnyire csak levélben és gyermekét kívánta látni. Bár semmiféle törvényes joga a kérésére nem volt. Kádárék ilyenkor mindig pénzt küldtek neki s az asszony egy darab ideig szerencsésen elcsendesedett. Féltek, hogy ez a rettenetes asszony valahogy a serdülő Klárához tolakodik s ezért fel akarták világosítani a leányt. Klára azonban a harmadik mondatnál.feláll és átölelte Kádárt es Kádárnét. — Tudom már mindezt. Ne beszéljünk róla. Látom, hogy nektek rosszul esik. — Mióta tudod ? kérdezte riadtan az asszony. Klára elgondolkozott. — Igazában már nem is emlékszem. Csak nagyon régóta tudom, az ilyesmit valahogy megérzi az ember. AZ aszony elsápadt és halkan mondta : — Lehet, hogy — igazad van. Hiába minden jószándék, gyöngédség, senki sem tud anyává lenni, ha a természet nem tette azzá. ■—■ Nem — nem, — kiáltotta a leány indulatosan — ezt ne mondd! Ti vagytok a legjobb, legszeretőbb legnemesebb szülők És mert ti választottatok engem magatoknak, még százszor jobban imádlak benneteket, Nem is a ti viselkedésiekből tudtam én azt. hanem a suttogásból, célzásból, hirtelen abbamaradt beszélgetésből. De hiszen mindegy az. Többet nem beszélünk róla ugy-e ?
