Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-23 / 39. szám
39 szám (2) SZINÉR VÁRALJA 1913 Szeptember 23 Tehát ne terjeszkedjünk ki másra, mint a tisztaságnak minél szélesebb rétegben való meghonosítására. Ez legyen a célunk a kolera elleni védekezés során. Csakhogy vigyázzunk és ne késön, amikor már az emberek a járvány ittléte miatt elvesztették a fejüket, vigyázzunk, hogy ne ilyenkor kezdjük meg a baj reparálását, hanem korábban intézkedjünk. Oktassuk ki a népet arra, hogy a tisztaság nem követel okvetlen jó módot, hanem hogy lehet-mint ahogy azt a hollandusok és angolok példája j is mutatja még szegény sorban is tisztának lenni. Aki az északi országokban járt és ellátogatott akár egy hajómunkás otthonába, az csodálkozással tapasztalta, hogy milyen rend honol a kis kajlékban. Milyen egész- séges gyermek és agg egyaránt és hogy milyen egyszerű eszközökkel tudnak ezek az emberek küzdeni a betegségek minden féle fajtája ellen. Mert nemcsak ez azegyetlen elő nye a tisztaságnak, hanem van egy más fontosabb előnye is, az, hogy az ember megelégedettebb, vidámabb és jóval nagyobb az életkedve, mintha testi bajokkal kell küzdenie. A magával megelégedett es jókedvű ember tud már a testével ellent állni a fertőző betegségnek. A lerongyolódott, külsőleg és bensőleg lezüllött ember nem tuti védekezni egy erős járvány hatalma ellen, összeroppan. Ezért olyan erős a kolera a balkáni államokban és azért nincs hatalma a nyugati és északi népek között. Ezt meggondolás tárgyává tehetnék hatóságaink. A tiszta ember erősebb és erkölcsösebb a tisztátalannál. Az előzetes óvintézkedések tétessenek meg az egész éven át, tanítsák a népet testi tisztaságra és ezzel a leghatha tósabb óvintézkedéseket foganatosították. Erre gondoljanak mindazok, akiknek föladatuk a népet vezetni. Ha ezt keresztülvitték, akkor megrendszabályozták a kolera behur- colását. H I R E K A vármegye őszi rendes közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. évi október hó 9-éa tartja rendes őszi | közgyűlését, ezt megelőző napon az állandó j választmány ülésezik. A vármegyei közgyűlés, melynek 391 kisebb-nagyobu tárgya volt, nagy érdeklődés mellett folyt le a megyeház nagytermében, j Anagyfontosságu tárgy, mely oly nagyszámú ; közönséget vonzott, gróf Tisza István m. j kir. miniszterelnök állásának elfoglalása al- I kalmából küldött leirata, ezzel kapcsolatosan I Sándor János m. kir. belügyminiszter, br. 1 Ghyllany Imre m. kir. földmivHósügyi mi- | niszter és br. Harkányi János m. kir. keresk J miniszter hasonló táigyu leirata volt. E I tárggyal kapcsolatban Szuhányi Ferenc orsz képviselő indityányt tesz az uj kormány üdvözlése tárgyában. Falus iy Árpád felszólalásában cáfolja Szuhányi állításait, nem járul a bizalom nyilvánításhoz, de ellenin- ditványt nem ad be. Szavaira Csaba Ador- , ján válaszol, mire Jármy Béla orsz, képvi- ; selő emelkedik szólásra, szintén a bizalom- j nyilvánítás ellen foglalva állást. Közben a bizottság zajosan foglal állást a bizalom- nyilvánítás terve mellett és miden alkalomma. éltette a jprmány tagjait. Az ellenzéknek alig van szava. A közgyűlés a bizalmat az uj kormánnyal szemben megszavazta. Szövetkezeti közgyűlés. Az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetségének ez ! évi közgyűlése folyó hó 10-én volt Nagy- j bányán. Az ülésen, résztvett 74 szövetkezet képviseletében 140 tag. A szövetséghez Szatmár, Szilágy és Ugocsa vármegyékből jelenleg 158 hitelszövetkezet tartozik. A közgyűlésen az elnöki megnyitó és titkári jelentés után Ferenczy Jánosnak, a szatmári ipari hitelszövetkezet elnökének „Bus az idő bus az ország raagajis" című müvét olvasták föl, majd Szabó Lajos róm. kath. leikész, a királyházai hitelszövetkezet könyvelője tartott szabad előadást. Befejezésül Szél György ref. esperes adta elő az országos központtal szemben támasztott óhajokat, melyek között leglényegesebb, hogy a központ ne vegyen a szövetkezetektől évi 3-4 százaléknál több kamatot és ne szedjen a szövetkezetek ellenőrzési munkálatai után dijat s a szövetkezetek állandó évi látogatására külön bizottságot ajánl. Sz&tmármegye termése. A földmivelés- űgyl minisztérium kimutatása szerint Szatmárinegyében termett 103 412 kát. holdon 5-11 mm. átlag, azaz 553.985 mm, búza, A múlt évi termés 1.011.502 mm. volt. Rozs termett 54 176 kát. holdon 6.03 mm. átlag mellett 3266S1 min, A atvalyi rozstermés 461.392 mm. volt. Árpa termett 19214 I 5.01 mm. átlag, azaz 96.231 mm. Az elmúlt évben 73.750 mm. volt az árpatermés. Zab termet 55.237 kát. holdon 5.66 mm. átlag mellet 312.641 mm. Tavaly 139.859 mm.— Tehát a lő kalászosokból a mennyiség jóval a tavalyi alatt áll; különösen a búzából, a melyből mégegyszer annyi termett a múlt évben Másodvirázás. A „Fehér gyarmat" c, laptársunk Fehérgyarmaton irja, hogy egy pár helyen az alma s a körleíák a rossz idő dacára is virágzásnak indultak. Tífusz Szattmron Balogh Károly szatmári külsöváiosi lakos, gazdálkodó 3 éves kis fia hirtelen tífuszban megbetegedett, s meg is halt. A közelségében foglalatoskodó emberek közül már 4 szintén megbetegedett, kiket a. járvány kórházba szállították. A városrészben nagy a riadalom, mert sokan összetévesztik az esetet a kolerával. Halai hintázás közben. Gulya Gábor, gymnásiumi tanuló S/-taláron a hajóhintán a levegőben elvesztette egyensúlyát, a csónakból kiesett és szörnyet halt. Huszonnégyórás időszámítás a monarchiában. A svájci szöveisógtanács legutóbb a 24 órás időszámítás kérdésével foglalkoz- , zott. A svájci vasutakon ugyanis francia és | olasz mintára színién be akarjak hozni a 24 órás időszámítást és azért a vasutak megfelelő javaslatot “terjesztettek a szövetségi tanács elé, amely a in iga részéről az egyes kantonokra bízta a döntést. A 25 kanton közül csak 1 i javasolja az újítást, mig a többi azt indítványozta, hogy a reformmal várjanak, mig Németország, Ausztria Magyarország is megvalósítja. Á svájci És hízelgő dorombolással simult Kádárékhoz, kik reszkettek, hogy szülőiről fog tudakozódni, de nem tette és Kádárék megkönnyebülten sóhajtottak fel. Kádárné most ott ült az asztalfőn s hol az utcára, hol a leányára nézett. Kádár arca ragyogott a boldog büszkeségtől. Sűrűn kocin'gatott a doktorkisasszonnyal és az asszony arra gondolt, hogy igy is jó. Ha Klara nem akar zsurozni, táncolni, estélyekre járni, hát menjen a maga utján, hiszen szemmel láthatólag igen jól érzi magát rajta. Az ajtó hirtelen kinyílt s a szobalány sürgős levelet adott át a kisasszonynak. Klára kissé csodálkozva forgatta kezében a nagy esetlen pecsétes, szürke borítékot. Kádár másokkal beszélt, ám a felesége meglátta az írást és falfehér lett a rémülettől. Fel akart állni, hogy Klára mellé lépjen, hogy védje, bátorítsa, erősítse, ám a másik percben örömmel látta, hngy a leány nyu godtan futja át a tentafoltos, görbe sorokat, mikor 'átolvasta, összehajtja s még keze sem remeg közben. Most hirtelen fölemeli szemét és pillantása találkozik Kádárné remegő, riadt, esengő tekintetével. Klára gyöngéden, szeretettel mosolyog az anyja szeme közé. Az asszony lelke felszabadult, vígan repült megint fölfelé, mintha rabláncokból szabadult volna meg. Mikor a vendégek eltávoztak, megszólítja a leányt: — Klárikám, levelet kaptál. . . — Igen, — felelt elfogulatlan hangon a leány — éppen beszélni akartam róla veled. Apának szólni sem kell, csak ingerelnénk, idegesítenénk a dologgal. Nyugodtan beszélt, mig Kádárné egész testében remegett. — Ő irt ? — Igen. Az asszony, akitől örökbefogadtatok, aki Írásban adta ki a nyilatkozatot, hogy egyszersmindenkorra lemond rólam. Azt irja, hogy beszélni akar velem, de én jobban tudom, hogy mit akar . .. — Mit ?.. — kérdezte Kádárné, lélegzetét visszafojtva. — Pénzt, — felelt nyugodtan a leány, — Már többször irta, hogyr meghal, ha nem lát, de mindig megelégedett azzal a kisebb, vagy nagyobb summával, amit levelére küldtem. Most azonban nagyon eseng utánam, hát több pénzre lesz szüksége mint amennyi zsebpénzemből futná. Hozzád fordulok hát, anyuskám .. . — Oh szívesen ’. .. ezer örömmel ... — hadarta Kádárné boldogan, — amennyit akarsz ... De miért)nem mondtad soha, hogy levelet ir neked ? — Nem akartalak nyugtalanítani téged, sem apát. Ti mindentől úgy retteg'ek és nem akarjátok megérteni, hogy ő az életemben nem jelent semmit. Ti neveltetek, gondoztatok, szerettelek és a tietek vagyok egészen De olyan lealázó rámnézve, hogy ezt még bizonyítgatni kell. — Nem, nem, kislányom, ne beszélj igy, ezt nem birom hallgatni... A többi már csókba és könybe fulladt. Klara oly gyöngéden simogatta az asszonyt, mint az okos, fölényes anya a csacsi, érzékeny, ok nélkül siró gyermekét. A pénzt elküldték s azonfelül még igen sokszor küldtek pénzt, de Klára nem látta anyját soha. Sehogy sem tudta megérteni, hogy miért kelljen neki azzal az asszonnyal találkozni, aki annak idején lelencházba adta kis leányát, mert a szeretője igy kívánta. Pénzért lemondott a gyermekről idegen emberek javára s pénzt fogadott el kárpótlásul, valahányszor közeledését visz- szautasitották. Nem haragudott, nem volt fölháborodva, csak közömbös volt a lelke legmélyéig. Egyszer aztán pénz sem kellett többé a szerencsétlen, elzüllött teremtésnek. Meghalt, elfelejtették, nem beszélt róla senki. A doktorkisasszony közben férjhez ment s igen boldog asszony lett. Mikor aztán a kis fia is megszületett, úgy érezte, hogy mindent megkapott az élettől, amit halandó ember csak várhat. A betegágy után azonban nagyon ideges lett. A férj, a szülők remegve nézték a fiatal asszony sápadt, borongós arcát. Ha kis fiára nézett, mindig megnedvesedett a szeme és lelkében különös, titkos gondolatok röpködtek: — Vájjon mit érezhetett ő, mikor én megszülettem ? Szenvedett-e ilyen halálosan, ujjongott-e ilyen földöntúli örömmel?! Akkor, ott, abban a szent pillanatban nem volt ott a nyomorúság, a pálinka, a szerető ... Akkor mindez semmit sem jelentett számára Anya volt mint én, ki ott vonaglik az élet adó, halálos fájdalmak alatt... Akkor én az öve voltam, a testéből kiszakított darab 1 és senki ho?zá oly közel nem állott, mint én . .. Az ő kebléből szívtam az élet első forrását s az ő tekintete alatt pihentem,
