Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-03 / 23. szám
Szinérváralja, 1913. Junius 3—23 szám Tizedik évfolyam RALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.-sr-Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MI N D E N K E D DEN. Felelős szerkesztő : FABIAN is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Bartók Lajos emlékezete. Irta : Kóródi Katona János. Junius 8-án ünnepe lesz Erdődnek s vele vármegyéknek. E kies fekvésű, de nagy történelemmel biró község három nagy emberről nevezetes: itt született erdődi Bakács Tamás, Magyarország egyik leghíresebb hercegprímása, ide fűződik Petőfi Sándor és Szendrey Julia szerelmének összes szála és végül itt született Bartók Lajos. Végre emléket kap vármegyénk dicsőséges nevű szülötte, a szabadságnak Petőfi után legszenvedélyesebb lelkű lantosa, aki két érzelem súlya alatt roskad^össze. Az egyik a szabadság, másik a szerelem volt . . . Nagy szeretettel csüggött Petőfi héroszi alakján. Irótársai a Petőfi Társaság élére állították, hogy tüneményszerü lelkesedésével, izzó fajszeretetével a Petőfi kultuszt még jobban fokozza... Az írásnak, ennek a fölséges gyönyörűségnek ára sokszor kin és véres verejték. És ebben az állapotban is dolgoznia kellett a költőnek. Munkáiból valami fékevesztett láng csap ki. A legtisztább, mely csak perzsel, de kormot maga után nem hagy. .. A Petőfi Társaság törhetetlen erejű, kitartó harcosa ^volt mindhalálig. A Petöfi-Társaság büszkesége, minékünk pedig kétszeres büszkeségünk, hisz’ Kölcsey vármegyéje adta az országnak Bartók Lajost . . . A mienk az ő színes, mélységes költészete. Mienk a lelke, az a dicsőséges lélek, akinek kevés vágya volt életében és még kevesebb elköltözése után. A mi megyénk kötelessége elsősorban, hogy halhatatlan fiát sírjában is dédelgesse, ha már elnémult ajkán, örökre megfagyott a dal . . . Bartók Lajos Erdődön 1851. május 1-én szülét ett. Atyja erdődi főszolgabíró volt és rokonságban volt több, megyénkben , élő családdal. Gimnáziumi talmányait Nagybányán, Szatmáron ésMáramarosszigeten, jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. Nagybátja, Törökfalvi Papp Zsigmond nagybányai birtokos, aki a ft „SZlMÉBUflBftjjfl“ gRCfljfL Egy furcsa toronyban. Egyedül ültem egy furcsa toronyban, ahol nagy csend volt. Mélyen, kint, alattunk a telefondrót zúgott és én álmos szemekkel néztem a csillagokat egy nagy és merőben gépezet alakú messzelátó csövön át. A kronométer tiz órát mutatott és nekem éjfélig kellett várnom egy karcsú kísérteire, akinek kék szeme van és aki tizenkét órakor, amikor már mindenki alszik, elszökik a toronyba hozzám. Nem is kisértet talán, nem is hasonlít másban a kísérteihez, mint hogy tizenkét órakor fog megjelenni, de mindenesetre karcsú és kék szeme van. Csakagyan eljön e. kérdezgettem önmagámtól, emlékszik-e rá, hogy néhány évvel gyöngéden átkarolta a nyakamat, hogy a hajamat simogatta, érzi-e, hogy most az elmúlt és elfelejtett szerelemnek újra fel kell támadnia? Ugyanazt gondolta-e, mint én, ma, amikor frissen és jókedvűen újra megpillantottam őt a hegyek zöld ösvényén ? így töprenkedtem magamban és álmosan neztem tovább a csillagokat. Néha vékony felhők vonultak el a messzelátó előtt és ilyenkor önkéntelenül behunytam a szememet. Aztán újra kinyitottam és a Mars újra tisztán ragyogott. De bevallom, semmiféle élőlényt nem tudtam rajta felfedezni s az egész csillag a nagyitón keresztül inkább a holdhoz hasonlított. Hosszan elmélkedtem a Mars fantasz- ikus lakóiról és ekkor egyszerre különös dolog történt. Én zsibbadtan, sápadt arccal ültem a nagy cső előtt és a Mars hirtelen megmozdult. Két-három bukfencet vetett a kék levegőben, aztán hosszan elnyúlt és gyorsan közeledni kezdett felém. Egyenesen a cső végének tartóit, hallottam a vilámgyors zuhanását a légben és el kellett kapnom arcomat az üveg elől. Nagy fényesség támadt, a cső megrezzent és egy ezüstös vitéz állott előttem, aki lerázta magáról az égi port. A teste egészen meztelen volt, kivéve a sisakját, a pajzsát és egy tündöklő fügefalevelet, amelyet úgy hordott maga előtt, mint egy érdemrendet. Azt ezüstpajzs alighanem arannyal volt ötvözve, mert némi vöröses árnyalata volt és az egész vitéz úgy festett, mintha megfürdött volna a holdfényben és a napsugárban és a fény rajta maradt volna. Én meg sem ütköztem a különös látogatáson, csak a szemem káprázott kissé, míg végre megenyhült a fényesség és a vitéz minden kinálás nélkül leült velem szemben egy karosszékbe. Kérdőleg tekintettem rá, mikor sajátságosán mély és zengő hangon megszólalt: — Nem tudora, ismersz-e, a Mars vagyok, akit minden ok nélkül azzal gyanúsítanak, hogy embereket hordok a hátamon. Most ott hagytam a helyemet és eljöttem egy kissé hozzád, aki olyan csodálkozva és hitetlenül néztél az előbb engem, mintha sohasem hallottál volna rólam. Én csillag és Isten vagyok és egyáltalában nem hasonlítok a földhöz, amely folyton öregszik és változik. Mosolyogva bólintottam. 48-as idők ifjai között mint iró is szerepet játszott s Petőfinek egyik legjobb barátja volt, ajánló levelet adott neki Jókayhoz. Jókay a Honnál s nemsokára az Üstökösnél is alkalmazta. Don Pedro néven kezdett oda irogatni oly sikerrel, hogy nemsokára Tóth Kálmán is rábízta élclapját, a Bolond Miskát. Szatirikus hírneve ekkor már annyira ismert volt, hogy 1878-ban megindította a Bolond Is- tókot. Jankó János, a neves magyar karrikaturista volt fegyvertársa. Rajongva szerette Jankót művészetéért, az meg ifjú szerkesztőjét bátor hazafiságáért, zseniális ötleteiért. Bartók legjobb ifjúkori arcképe Jankótól való; egy zseniális fejről vett zseniális tudomány, meglátszik rajta, hogy a szeretet és a bámulat vezette a művészét. Mint politikai szatirikus a Tisza- párt érdekében'müködött, kíméletlenül ostorozva a Deákpártot. Fúzió után a szélső baloldalra ment át, melynek országgyűlési képviselőjelöltje is volt Nagybányán, majd később hosz- szabb ideig a képviselöháznak főleg — Tudod, — szóltam halkan — ezért ti bizonyára lenézitek és mélyen sajnáljátok a Földet. Ti örökké fiatalok maradtok és mindig boldogok vagytok. Később gondoltam csak rá, hogy talán még sem volt illő visszategezni egy csillagot, aki amellett még Isten is, de a Mars nem ütődött meg rajta. Hanem az, amit mondtam, sajátságosán fölhevítette.-— Borzasztó tévedés, — kiáltott tüzelve — és rettentő meggondolatlanság ezt hinni. Csodálatos dolog, hogy ti, emberek nem tudtok tovább látni az orrotoknál és hogy nem vagytok a sorsotokkal megelégedve. Irigyellek titeket, érted ? Irigyellek és néha fájón, keserűen irigyellek és szeretnék közétek tartozni. Nem is tudom, hogy magyarázzam ezt meg, hiszen ez tulajdonképpen roppant világos és legfőlebb példákkal bizonyíthatnám, — Különös, — mondottam csodálkozva. Nézd, kedves barátom, — folytatta — én nekem e pillanatban nincs más dolgom, mint hogy veled beszélgessek és ezt a pillanatot föl fogom használni arra, hogy meggyőzzelek szörnyű tévedésetekről. A legegyszerűbb, ha saját történetemet beszélem el, amivel azt is elérem, hogy kiöntöm a szieemet előtted, aki egyébkent eléggé értelmesnek és jóindulatúnak látszol. Halgass rám. Minden hosszadalmas bevezetés nélkül, egyszerűen elmondom az egészet, amiből nagyon sokat tanulhatsz. — Figyelek, feleltem és egyáltalán ne;n lepett meg, hogy a Mars alig három percnyi ismeretség után máris bizalmas
