Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-05 / 10. szám
t: Szinérváralja, 1912. Március 5. 10 szám Kilencedik évfolyam RVARA a i TÁRSADALMI, GAZDASAül ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Elő fizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I korona 50 fillér. Egyes szlm ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn istüAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizet si dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérsékelt árahon hözlünh. = A társaság hátrányai. Az emberi nem nagyszerű fejlődését első sorban a társulásnak köszönheti. Amit egyenkint sohasem lehetett volna elérni, azt közös akarattal és munkával •— egymással társulva — fényesen sikerült. A társulás fényoldalait azonban sok makula homályositja el. Közismert dolog, hogy a társaság — bármilynemü korú és rangú egyébként — növeli a roszra való hajlandóságának az a kisebb — nagyobb mértékét, mely titkon ott lappang mindnyájukban mint a parázs a hamu alatt. Nézzük például a gyermekeket: akkor legrosszabbak és legkegyetlenebbek, ha többen vannak együtt. Akissé merészebb csínyt, az apróbb tolvajlásokat a kertfalak megmászását, — amit egyikük se mert volna megcselekedni, sőt még csak tervezni sem, — olyankor viszik véghez, mikor nehányan vagy sokan vannak együtt Mi magunk, meglett emberek is, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha van eset, amikor vétetni, tudunk a finomság, az emberség törvényei ellen, ez csak olyankor van, ha többedmagunkkalíá vagyunk együtt: —mert ilyenkor felébred bennünk a rossznak bátorsága és könnyedén ítéljük meg a helytelen tetteket, amiket, ha magunk vagyunk, semmiesetre sem követnénk el. K*nek nincsen gyermek — Hit. Sokan mondják: az élet álom, Felébredünk ogy szebb világon! Boldog remény I Talán a kétség hányna-vetne, Ha lelkem annyit nem szenvedne E földtekén. A kik ismernek, mind csalódnak, Látva derűsnek, ragyogónak Az életem. Keblem sir, bánat a lakója, Mig a fej fát körülkarolva Virág terem. Régen, ha csendült gyászos ének, Siri álomról ha beszéltek Bús hant felett: Én gyermekésszel elgondoltam, Álmodni hogy mily jó lesz ottan Uj életet,! De ez a hitem messze szállott, Hogy megismertemé világot vagy serdülő suhanczkorából oly emléke amely megerősíti a most mondottakat? ... ,,Hol az a férfiú,“ — kérdezi Szent Ágoston a Vallomásaiban, — ,,aki nem emlékszik, hogy társaival — és pedig csupán azért, mert velük volt — olyan csínyeket követett el, amelyek határosak voltak a bűnnel vagy egyenesen gazságok is voltak ? 1“ Élég, ha a társaságban, gyülekezetben csak egyetlen egy rossz van: — legott akadnak tanítványai, utánzói. — Az emberek példák és nem okoskodások után igazodnak, még pedig leginkább a rossz példák után. A rothadt alma rontja meg az egészségeset is: és sohasem volt rá példa, hogy az egészségesek megjavították volna a rothadtat. A rossz mikrobájának véghetetlenül nagyobb expanzív hatalma van, mint a jó mikrobájának, — föltéve, hogy ilyen is van: mert ámbár, fájdalom, nagyon is jól tudjuk, hogy igen sok betegség ragályos, — soha sen- kisem bizonyította be, hogy az egészség is az Sokkal könnyebb megbetegedni, mint meggyógyulni a suggestió utján. Következésképpen sokkal könnyebb erkölcste- lenedni, a társaságban, mint megszilárdítani jellemünket: — még pedig annál inkább, mert az erkölcsi korrupczió majdnem mindig az anyagi haszon erős ingerével csábit. S már oda van. Gyermekkoromnak édes álma! Nélküled lelkem olyan árva, Boldogtalan. De nem pmaszlok sorsom ellen, Habár hozzám oly rossz, kegyetlen, Mert igy hiszem : Hogy e sok földi bánta lomért Fog adni egykor égi babért A jó Isten. Sokan mondják: az élet álom ! Hiszem, hogy igy van, e világon Mert szenvedek. A tél után a tavasz jő el Álomból egy szebb, jobb idővel Felébredek. Mouoky Sándor. A csend. A „Szinérváralja“ eredeti tárcája. Irta: Radá István. A fiú és a leány egymás mellett ülnek a díványon. A f.u térdére támaszkodik és szemeit, vonásait elrejti két nagy férfi tenyerében. A lány Az a kevés, aki épen marad ebben a morális pestisben, mit sem tehet a baj meggátlására vagy megszüntetésére. Ritkán lesznek vádlókká, mert a jók rendesen szánakozó szivüek, sőt, -- fájdalom I — sok esetben gyávák is. S ennek a gyávaságoknak az az erény a forrása, hogy szánja a nyomorultakat. Magáról vetvén másokra, elképzeli és szinte átérzi a fájdalmat és megaláztatást, amit a gonosz érezne, haleálczáznak: — sj visszariadva ettől, nem meri a gaznak arcába vágni a gazságát 1 Ennek a következménye, hogy a jók elnézésükkel, hallgatásukkal negativ módon támogatják a gonoszokat — s ily módon lassanként megszületik az a titkos, nyíltan nem, lappangó klikk, vagy kaszturalom, mely láthatatlan hálójáFkiveti az egész közéletre. Óriási hatalom ez, amelyet nem mernek a nevén hívni, de azért ismernek, éreznek mindenüti:, olyan láthatatlan zsarnokság, a melynek csak a nyomását érzik és nyögik: — hasonlatos ama vadvizekhez, amelyeket látni nem lehet, bár romboló hatásuk itt is, ott is nyilatkozik. A szemek egészségtana. A szemek ápolásánál első feltétel: gondoskodni kellő és elég világosságról és kerülnünk a tulerös vakító fényt. Ke_ féloldalt ül, egyik lábát térdben hajlítva feltetta a díványra, a másikat idegesen lóbálgaíja. A fiú és a leány között valami különös érintésű levegő ring ide-oda, elönti őket, mind- kettejüket és közéjük furakodik. A lány beszél. Beszél lányosán. Semmikről. Kicsinyes dolgokról, amelyeket maga sem tart fontosaknak, de elmondja, mert van, aki hallgatja. Azt hiszi, hogy a fiú hallgatja, pedig az csak hallgat. S a lány beszél. Kedveskedő hangon, mo- solylyal a száján beszél, de a fiú nem hallja, nem látja. Néha meg meg-rázkódik, végiglök rajta valami hidegborzongás és felveti, kirántja a fejét a kezeiből. A lány pedig beszél tovább. Szemei tul- néznek a szoba falán, el messze, ahol mások vannak, mások, mint itt. És beszél tovább. Egyszerre megáll a beszédben. Megérzi ő is a levegő különösségét, amit a fiú már előbb érzett. El hallgatt. A fiú is felnéz. A lány meglátja a fiú szemét. Megijed, A fiú szeméből kiveszett a szelídség. Düh harag sincs benne, csak fájdalom és valami zavarosság, ami — úgy érzi a lány — már“ nem őt látja. — Minek beszélt? — szólal meg a fiú, alig ejtve ki a szókat. — Minek beszélt. Közi- bénk hordta a maga szavainak nagy áradatát mendataibó! gátat emelt elém, és maga elé, és hangjai fapla’omraal, bosszantó hidegséggel és A „SZINÉRUflRftLüfl“ CÁRCÁ3A. 1
