Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-09 / 2. szám
Szinérváralja, 1912. Január 9 2. szám Kilencedik évfolyq/ín/ SZINERVÁR TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona- Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér, j Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű köziem'nv és küldemény valamint az előfizetési dijak a ,,Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérsékelt árahon Közlünk. Közgazdasági polifífcánh irányelveiről. Irta: Földes Béla egyetemi tauár. Gazdasági életünk többé-kevésbé múló jelenségeitől eltekintve nem lehet tagadni, hogy a gazdasági élet számos kedvezőtlen tünetet mutat. Ide tartozik a termelés egyoldalúsága, de az egyéni és állami szükségletek aránytalan szaporodása, a nemzeti élet minden pontján az életnedveket kárpótlás nélkül emésztő parczitizmus, politikai és gazdasági szervezetünknek idegen befolyások áltál folytonos megzavarása stb. De találunk kétségtelenül olyan tüneteket is, amelyek kedvező magyarázatot engednek. Ilyen első sorban a halandóság örvendetetes csökkenése, a népesség jelentékeny szaporodása, a gazdasági szervek és tevékenységek sokasodása, a gazdasági szakismeretek terjedése, az általános haladás reánk is kiható impulzusa. Azonban bármiképpen alakuljon a kedvező és kedvezőtlen tünetek mérlege, egy bizonyos, hogy a fejlődés oly pontjához értünk, amely gazdasági életünk átalakulását követeli. Ez átalakulás irányát tekintve, elsősorban szükséges, hogy társadalmunk gazdasági jellege jobban^ kidomborittassék. Teljesebb mértékben kell gazdasági társadalommá átalakulni, mint az eddig történt. Akárhogy siratjuk a régi patriarchalis élet szépségét, ez átalakulás elől ki nem térhetünk, erre késztet a nemzetek versenye. Más eszmények, más célpontok, más erények kell, hogy uralkodjanak. Ez prózainak látszhatik, de mégsem olyan prózai, mint a nemzet szegénysége. Jut amellett az élet költészetére is, jut a magasabb erkölcsi és szellemi kincsek világának, ha helyesen irányítjuk a modern társadalmat. Rözgazdasági életünk átalakulása követeli továbbá a gazdasági tevékenység eddigi egyoldalúságának megszüntetését. Magyar- ország eddig agrikol állam volt. A legbecsesebb, mit a sors a nemzetnek juttatott, a föld és annak értékesítése keli, hogy továbbra is gazdasági munkálkodásunk fő- tartalmát képezze. Azonban bizonyos, hogy itt meg nem állhatunk: egyetlen fejlődésképes nemzet sem állott meg e ponton. Nemzetünk ösztönszerü ragaszkodása eddigi foglalkozásához csak addig tarthat, mig az szükségleteit kielégíti. De az uj szükségletek, az uj életfeltételek ellenállhatatlanul visznek a termelés magasabb alakzatai felé. Ennek felismerésével a nemzet uj medret fog ásni további tevékenységére. Ipart, kereskedelmet fog teremteni; itt az emberi munkára, az emberi értelemre uj célok, nagyobb feladatok várnak. Magyarország népe csak a kiegyezés ótá több mint négy millióval szaporodott. Bizonyos, hogy az nem élhet mind sem a mezei gazdálkodásból, sem a jógászkodásból. Közgazdasági fejlődésünk iránya tehát úgy meg van szabva, mint az égi testek útja. A népesség szaporodása szükségszerűen parancsolja az uj irány követését. Nem egyoldalulag, de összhang- zatosan, mert a mérsékelt, de összhangzatos fejlődés a kisebb nemzetek ereje. Ez irány nagy nehézségekkel fog találkozni főleg azért, mert mi csak részben élünk önálló nemzeti életet, részben szoros kölcsönhatásban élünk más állam gazdasági szervezetével.Ez feltétlenül zavarja az egészséges vérkeringést helyes anyagcserét, és anyagértékesitést a fejlődés egyenes természetes meneté" Annál erősebben kell kifejezésre juttatni azt mit a modern bölcsészet az élethez való akaratnak nevez. Fejleszteni kell a magyrságban a fejletteb a gazdasági élet, az ipar és kereskedelem iránti érzéket és ki kell belőle váltani az önállóság hő és forró kívánságát. Óvodai ünnepély. Folyó hó 23-án kedden karácsonyi ünnepélyt rendezett Irinyi Sándorné, a helybeli I. számú óvoda vezetője. A díszes vendég koszorú zsúfolásig megtöltötte az óvoda legnagyobb termét s elragadtatva élvezte az igazán kedves és feledhetetlen ünnepélyt.. Nagy Lajos felügyelő bizottsági elnök igen szép beszéd kíséretében nyitotta meg az ünnepélyt, melynek programmja a következő volt: A gyermekek bevonultak a játszó-terembe, hol a díszes karácsonyfa volf olaszfallal eltakarva. Bánk Demeter román ajkú gyermek mondott egy fohász szerű imát szép magyaros • kiejtéssel. Ezután Bálán László, szintén román ajkú fiú ,, Arany szárnyú kis angyalka “ cimü verset szavalta el úgy, hogy magyarajku gyermeknek is dicséretére vállott volna. Láng Ferike az angyalkát hívta versében igen kedvesen. Sarkadi Rózsika az „Álom“ cimü verse fl „SZINÉFWARflLJfl“ TÄRCAjfl. Szöghaju párom. Szö'ghaju párom, puszta virága, % Vársz-e, még este, néha rám, Vársz-e, ha lassan ébred az álom, Vársz-e, ha harmat ül a virágon, Vársz-e, ha tűz gyűl künn a Tiszán'? / . Nézel-e sokszor, nézel az égre, Hogyha a hajnal pírja fakad, Hallod-e, dalom, Hallod-e sírni, Érzed-e, hozzád visszarepülni, Telkembe folytott csókjaimat?! .... Küldőm a \lelkem, küldöm a váygam, S hogyha tavaszt 'ólt újra a táj, Elhagyom érted szöghaju párom, Mámoros álom, büszke virágom S eljövök érted; vársz ugy-e? . . . várj! . El jövök érted!. . . szőke Tiszának Habjai visznek messze velem, Fü, fa, virág hab zengi a nászunk Csillagos estén, hogy tovaszállun k S őrt áll a mámor a szerelem ... Vén Tisza partján gyulnak a lángok Mindegyik egy-egy csók üzenet, Szöghaju párom, puszta virága, Érzed - e, hogyha felcsap a lógja, Érzed - e, akkor én üzenek. Thomée József. Nem sikerült kommendálás. A régi jő viiágban nem volt okuk a fiataloknak holdvilág mellett keserveseket sóhajtgatni, a kedves hűtlensége miatt zöldebbnél-zöldebb rigmusokat zengedezni, avagy végső elkeseredésükben valami rozsdás bicskával nyakukat elnyisz- szantani, esetleg valami flintával nagyot puffantam, mert mikor a sAilői szárnyak alatt anyányiakká, illetőleg a házaséletre képessé felcseperedtek, a jó öregek szépen eligazították a dolgot. Kiválasztottak szerelmes magzatkájuknak olyan élettársat, aki nekik tetszet, aztán rövid utón összeboronálták őket. A fiatalok a legritkább esetben opponáltak ellene; elfogadták a készet. Legalább nem kellett még utána sem jármok. Daczára annak a patriárkális szokásnak, mégis alig akadt boldogtalan családi élet. Olyan eszeveszett sok házassági dráma pedig, amilyen manapság egymásra Hezitál szenzáció dolgában, teljesen ismeretlen valami volt. Haj! de civilizálódunk. Magunk keressük a feleséget, aztán remek hecczeket rendezünk a modern kor nagyobb dicsőségére. Hogy miért is van ez igy ? Ki tudna annak okát adni ? De, hogy igy van, azt napról-napra látjuk. * Porhegyen élt a régi nevezetes nemes Haj- dn-család, melynek minden fija-iíja a fentebb említett módon jutott feleséghez. Az ezen idő szerinti családfő, Mihály bátyánk, is ezen módon házasította meg már három fiát. Pedig még volt otthon két kisebb. Akk*or az volt érdem, hogy szép számú fiukkal és leányokkal dicsekedtek a nagyasszonyok, ma meg az a vir.us, ha legfeljebb egy van. Ez is csak azért, hogy legyen kit elkényeztetni, legyen kiért a tanítókat riasztgatni és hogy legyen annak idején a família jól megolajozott szekeren kit előre tologatni. No de : más idők, más emberek. Hajdú Mihály uram két kis fia mellett a porhegyi gimnázium egyik tanára szorgoskodott, hogy a száz hold mellé egy kis okosság is simuljon, Jó eláska volt Bojtorján Imre tanár űré. Megéldegélt belőle csendesen. Talán még félrerakott
