Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-20 / 8. szám
Szinérváralja, 1912. Február 20 7 ' 8. szám Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, ü AZD A S A ü I ÉS SZEP1R0DALMI H E T í L A P. Eiő fizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szím ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4 ) fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN T. A Felelős szerkesztő r A T I A N I S T V A N. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizet si dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérsékelt árakon hözlünh. = A gazda társdalom nevelése. Feltette nagybecsű ..missziót teljesít az „Országos magyar gazdasági Egyesü let“ évek óta, hogy a vidéki gazdasági egyesületek közreműködésével a szakképzett és komolyabb gondolkodású gazdák részére az ország különböző részeiben gazdasági előadásokat rendez, Kétségkívül ezeknek a sorozatos előadásoknak meg van a maguk értékük, melynek idővel lesz meg a maga egészséges gyümölcse. Ez azinténzmény azért is jelentőség teljes, mert egyrészt az ország, mely elsősorban mezőgazda sjági, haladásának szempontjából szükséges, hogy a kész gazdászok, vagy azok, kik gyakorlatilag, már igen régen vannak ennél a foglalkozási ágnál, hogy ezek megismerjék azokat a haladással együtt járó vívmányokat, melyeken a föld egész kerekségén lakó kultur emberiség fáradozik. A vívmányok, ne gondoljuk, hogy véletlen találmányai egyes zseniális szakembernek, nem, hanem igenis szükségkép létrejövő eredményei megelőző próbáknak, nehéz talaj-tanulmányoknak és kísérletezésnek. A haladás, a mely csak arra törekszik, hogy minél jobban lehessen a földet úgy értékesíteni, hogy kevés munkaerő mellett foko ott hasznot tudjunk kihozni] belőle, már ilyen természetű elvénél fogva is igen alkalmas arra, hogy minden agrikulturát művelő nép vele megismerkedjék. Ez hasznos az egyesre és éppen ennél fogva hasznos a közösségre, az államra nézve is. Másrészt azért figyelemreméltó ez az intézmény, mert szükséges és pedig égetően szükséges, hogy szakbeli készségük a gazdászattal foglalkozóknak fokozódjék, vagy pedig fejlesz!ődjék. Mert vannak az országban gazdászok, kik kitünően végzik a hatáskörükbe tartozó mezőgazdászait, vannak, kik [hagyományos csapásokon haladva, világért se térnének el attól a gazdasági rendszertől, melyet elődeiknél láttak és hogy végét vessük a különböző természetű gazdáknak, olyanok is vannak, kik legjobban szeretik ha évröl- évre, más-más újítást kellene behozniok. Kétségkívül bizonyos, hogy utóbbiakhoz azok tartoznak, kiknek gazdasági felszerelésük olyan, hogy kisetbmérvü módosítás mellett haladhatnak a korszerű vívmányokkal. Azok,' kiknek arra való az anyaföld, hogy polgáriasán szerezhessék be általa szükségletüket, persze azok nem rendelkezhetnek a drága mezőgazdasági gépfelszerelések fölött, úgy munkálják meg földjeiket, a hogyan épen az alkalmatosság jobbnak találja. Ez az osztály leginkább szorul rá és különösen ennek az osztálynak kedvéért honosították meg a gazdasági előadásokat. Mert nemcsak gazdasági szempont az egyedüli, a mely az intéző köröket arra bírta, hogy a szóban forgó 'előadásokat évek óta meghonosították, hanem különösen és talán elsősorban hogy a közép- osztályt, mely a jelzáloghitelek nagyfokú igénybevétele által már majd majd főnk szélére jut és ilyen módon a hires középosztály, a nemzetnek országunkban való földfoglalása óta legértékesebb eleme elzüllik és visszaesik vagy a kurta nemességbe, vagy proletárja lesz a hivatali pályáknak. Hiszen nem egyedül tanulmányról, ismeretszerzésről van szó itten, hanem sokkal nagyobb dolgok azok, melyek létet adtak annak, hogy itt ebben az országban a mezőgazdaság olyan mederben fejlődjék, mint mindenfelé a müveit nagy világban, itt a munkaerő megtakarításával az anyaföldnek termékenyebbé tételével magasabb célokat kívánnak elérni : olyannokat, melyek a nemzeti erővel vannak kiváltképen összefüggésben. Ámde nagyon egyoldalú volna ezen intézmény, ha kizárólag olyan földmivelő elemek számára tartanok fenn, a melyek általa könnyebben tndnák esetleg levetni magukról azokat a terheket, melyekbe A „SZlBÉBUfiBAMA" CáRCám A féltékenységről. Nincs kinzóbb lelki betegség a féltékenységnél. A megbántott szerelem a halál ; a féltékenység több, mert a halál félelme! Ha meg- csalattunk, kijátszattunk, a nemesen érző kebel bizonyos önuralommal elviseli a mély sebet — de a féltékenységet még a legedzettebb lélek sem képes legyőzni. Különben a féltékenységről épp úgy mint a szerelemről tömérdek sok okos dolgot s elvétve sok hihetetlenséget összeírtak már. Dumas, teszem, azt mondja, hogy aki igazán szeret, az nem félt; ergo, aki félt, az nem szeret igazán. — Saud Georges ellenben úgy vélekedik, hogy a‘ki szeret, az félt is! Asszony volt, nem is mondhatott mást, noha különben meghajtunk szelleme előtt. — Schiller, Qeothe stb. úgy gondolkodtak, / hogy a kit igazán és mélyen szeretünk s viszont szerelméről megvagyunk győződve, abban tökéletesen s föltétlenül megbízunk s nem féltékenykedüak. Mi is azt hisszük ! A féltékenység a legnagyobb ostobaság s hiábavalóság a világon, mert vagy indokolt a féltékenység vagy nem. Legyen azonban bármennyire indokolt, az nem segit a bajon. Olyan az minta láz. Nínelykor makacsabubl, másoknál rővidebben tart, de utoljára mégis elmúlik, és magunkhoz jövünk. Féltékenykedésünkkel ne nyomjuk el ; a más iránt felébredt érzelmüket.: az ideál, a kedves vagy a feleség haladni fog tovább is az nton sőt igy még óvatosabbá és elővigyázóbbá tesszük őt; ha pedig indokolatlan vagyis üres vizió a féltékenység (soknak már verében van) úgy ismét csak hasztalan kínozzuk magunkat s okoztunk fájdalmat annak, kit szeretünk! Egászen más módja van az ideál vagy feleség, nemkülönben az udvarlő és a férj szereimét megőrizni, melyet minden tapintatos nő és férfi recipe nélkül is kifog találni, s nincs arra szüksége, hogy az „orvosságot“ más adja .. . Akiknek pedig semmiféle recipe nem használ, azokról azt mondják, hogy „halálos bajban“ szenvednek; halál ellen pedig nincs orvosság ! E kis bevezetés után pedig rátérhetünk történetünkre, főleg túl idális lelkületű mindkét nembeliek figyelmébe ajánljuk. ¥ Zoltán nemes hévvel szereti Klárikát. Egy bálban megbántóiik szerelmében, ameny- nyiben Klárikának egy fess huszárkapitány dühösen udvarolt. Ezt jól látta Zoltán, valamint azt is jól látta Zoltán, hogy Klárika nagyon jói mulat. Másnap alábbi levelet küldte Klárikához : „Tisztelt kisasszony! A tegnap köztünk lejátszódott jelenet után, kötelezve érzem magamat ön előtt egy tökéletes és őszinte vallomást tenni. Egy valakit szeretek és ezen kedvesről akarok önnek irni, A dicséret, melyet e kedves kiérdemel, szolgáljon önnek büntetésül mindazon apró szenvedésekért, melyekkel engem oly sokszor, legkiváltképen tegnap meg- szom jritott. Azon kedves kit én szerettem mielőtt még ismertem önt, már nagyon sokszor megvigasztalt. Sok kincset rejtett és rejte kebves magában. Bevallom, hogy már nem fiatal ugyan, de annál tökéletesebb ; bevallom azt is, hogy én nem vagyok az egyedüli kit a legszivélyesehben fogad és mégis nem támadt és támad bennem a féltékenység, mert nem veszélyes, nem makacs Még töbet mondok. E kedves a műveltség és tndomány tárháza. Boldog vagyok és leszek körében. Csak most tudom, hogy tulajdonképen mivel tartozom neki. Meg lehet, győződve, hogy e kedves képes lesz vigasztalni azon esetre, ha ön engem kegyetlen szeszélyével s magaviseletével jónak látna tovább is kinozni. Zoltán.“ — Hogy meg fog ijedni, tudom, hogy többé nem lesz szeszélyes és kacér! — mondogatta magában Zoltán ur. A mint Klárika a sorokat megkapta egy édes mos ly vonult kis ajkán át. Leült és válaszolt a levélre. Mikor készen volt, igy mon- dogált : — No szegény Zoltánom, hogy fogsz erre a levélre ide rohanni.
