Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-20 / 8. szám
8 szám. (2) SZINÉRVArALJA 1912. Február őket vagy az okszerűtlen gazdálkodás, vagy a könnyüvérüség sodorta. Nekünk egy néposztály megmentése mellett az egész osztály megmentésére kell törekednünk. Már pedig szükkeblüség volna, ha kizárnók ebből a törekvésből azokat, kiknek szintén nágy szükségük van rá, hogy lendítsenek egyet az ő ügyükön. Értjük alatta a kisgazdákat, akikben megvolna teljes murtékben minden erkölcsi alap arra, hogy sorsuk ne legyen olyan mostoha, mint a milyen mostanában. ók, tudjuk, szorgalmasok, homlokuk verejtékével kapargatják ki a földből azt a keveset, ami szűkösen elég élelmezésükre. Kellő nevelés mellett hajlandók arra, hogy soha a korcsma tájéka felé se nézzenek, és az ilyen osztályt meg kell becsülni, módot kell nyújtani arra, hogy gyarapithassa tudását a földmivelés körében. Szívesen elismerjük, hogy elsőrangú tény, ha az ismeretgyarapitást mindenfelé az országban és minden] mezőgazdasággal foglalkozó számára lehetővé teszik. Csak hogy ez még nem minden. Használhat ez igenis a mezőgazdaságnak magának, használhat egyes jól berendezett gazdaságnak, de nem azoknak, kiknek szükségük van arra, hogy elméleti tudásukat megelőzze az a sok gazdasági kellék,melyeknek segélyével megvalósítani lehetne azokat az újításokat, melyek a modern gazdaság által előiratnak. Törekedjenek tehát arra is, hogy anyagilag segedelmükre legyenek azoknak, kik csak terhes kölcsönök árán tudnának nyerni valamint az előadások tanulságaiból. A tanulás nem szégyen. A nagytudósok, a kiváló elmék egybehangzóan elösmerik, hogy az ember soha se tanulhat eleget. Mindig akad valami uj, a mi ösmeretlen a magas képZoltán reszkető mohósággal bontja fel a levelet. Olvassa: „Jő Zoltán! Őszinteségét, őszinteséggel óhajtom viszonozni. Ön vétkes, de én is az vagyok. Vallók. Egyszer egy bizonyos órában behatolt egy jó barát, oda, hova mint hitte, egyedül ön lehetett és őt karolta azon kedves Klárikát, kit ön oly nagyon, szeretett. E barátom kezdetben csak az utcán enyelgett velem, ha esetleg az utcán talátkoztunk. Később meglátogatott és oly kedves, oly fénylő tulajdonsága volt. Bevallom, hogy szeretem. E barátom önnek régi ismerőse, ön oly sokszor dicsérte őt hévvel. Szép szőke ifjú. Édes mosolyával egészen elvarázsol. Hogy játszadozik fölbontott für- teimmel, mily édesen, lágyan érinti ajkaimat, nyakamat. Éljen hát holdogul, drága kedvesével, én is nagyon boldog leszek az én barátom-mal. Klárika. Midőn Zolán e sorokat átfutotta, rohant egyenesen Klárikához. Klárika a pamlagon ül, Nagy lelki harcot viv. Hiszen az irt neki olyan levelet akit úgy szeret, de úgy. . . jobban mint önmagát. Zoltán egyenesen Kláriké lábaihoz borul s szomorú hangon szavalja : 1 — Ah, Klárika! ne tegyen őrültté legyen , szánalommal fájdalmaim iránt. Ugye levele zettségü egyén előtt. Ki minél többet tud, annál inkább rájön arra a nagy igazságra, hogy még mindig nem tud eleget; igen sok olyasmi van, a mit még tanulni lehet. Az alacsonyabb képzettségű felületes tudásu ember van csak nagyra a tudományával, holott — ezt csak ő nem látja be — kevés a „sütnivalója.“ A mi kisiparosaink legtöbbje szellemileg még igen tökéletlen fokon áll. Kevés iskolát látogatott s hogy iparos mesterségre adta a fejét, vajmi keveset törődik önképzésével. Sokkal kényelem- szeretőbb, sokkal nehézkesebb semhogy férfi korában is törje a fejét, erőltesse az agyát: Mert hát kin*s dolog kényszeredetten, energia és kedv nélkül tanulni. Az erőszakolt tanulás, a „muszáj“ szellemi képzés fabatkát se ér és kár minden rápocsékolt pillanatért. A kisiparosság,- igy a kisgazdák- zöme nálunk abban a megrögzött hitben él, hogy nagyobb tudás és képzettség nélkül is boldogul, ha kedvez a szerencse. A fiatalság inkább dáridózik, duhajkodik szabad idejében, a meglettebb ember tele van egyéb bajokkal és gondokkal vagy szabad idejét a korcsmái életre, ivásra, kártyázásra fordítja, semhogy önképzésére gondolna; de a legnagyobb baja a közönyösségében, nemtörődömségében keresendő. Balitélet és téves nézet félvállról azt hangoztatni, hogy a kisiparosoknak nem kell többet tudni mint a mennyit a népiskolában tanul, vagyis elegendő, ha épen olvasni, írni, esetleg számolni is tud. Igen kevés ez a tudás, és hogy mennyire igy van, ez látnivaló abból is, hogy még a szűkkeblű kormányzat is mind nagyobb figyelmet fordii az iparosság tudásának, képzettségének fejlesztésére. Igaz, hogy ezek a kormány ténykedések jórészt az iparosság szaktudásának, szak- képzettségének emelésére irányulnak,' de csak koholmány? Lábaihoz borulva esdek ezért Szólj! beszélj ? ! — Uram, foglaljon helyet és beszéljünk komolyan. A mit írtam, az oly igaz mint az ön evele, melylyel elszomorított. Hisz önnek is van légy kedvese, mint nekem. Így renben vagyunk — Nekem kedvesem ? Ah, igen... el is feledtem! Hjsz csak tréfa volt az egész. E kedves snsogja Zoltán, átölelve Klárika karcsú derekát, — e kedves — a könyvtáram. — Mily kegyetlenség engem igy megbántani. — De beszély, Klárikám csak nem i.. . igaz, a mit írtál ? Ez lehetetlen ! — Igen, ez valóság mondja Klárika lehajtott fővel. — Valóság ?! — kiált fel Zoltán magánkívül. — Igen. — Esküdjél, Klárikám, esküdjél! Zoltán olyan halovány, mint a fal. Klárika megszánja. Megfogja a kezét, odavonja magához és halkan suttogja : — Zoltánom holnap reggel jöjj el és látni fogod őt bejönni. . . — Hogyan ?! — kérdi Zoltán majdnem őrülten, — Igen, e kedvesem a — napsugár. T. A. V. ezen az utón aztán a komoly gondold dásu iparos tovább halad és más irár. ban is képezi magát. Megösmerkedik ipar összes aktuális eseményeivel, rend letekkel, törvényekkel, újításokkal, me tanulja, hogy mi mindent kell tudni ei müveit iparosnak és az életben érvény siti ezen ösmereteit. A legjobb tanítója a kisiparosokn, elsősorban a szaklap, a szakkönyv, m lyeket egy fővárosi újság és helyi lap mellett rendszeresen és kiváló gondd olvasgat, ha gondolkodik szabád idej ben az olvasottak felett, ha hozzáír saját gondolatait és társaival összekerü vén, mindezekről eszmecserét folytat, f< kozatosan tökéletesíteni fogja tudását, t igazi örömmel tölti el az a tudat, hog nem égyébb mint a sivatag lakója. A szellemi önképzés manap elei gedhetetlen követelménye az emberiség nek. A tudatlanságban élők sehogy £ tudnak beleilleszkedni a modern kor ken teibe, mindent máskép látnak semn nemtetszik nekik, zsémbesek és elégede lenek. Az önképzésre, a tanulásra fordito idő igen gyümölcsöző befektetés olya tőke mely kell, hogy idővel, ha szerénye bár, de kell, hogy kamatozzék. Kis iparosokra, általában a kis etn berekre nézve igazi jótétemény, ha min den felesleges idejüket önképzésükn fordítják, mert erre alkalom van elég csak kedv legyen hozzá Hol kellő ambicí és akarat erő van, ott megtalálhatóak önképzés iránti igazi szeretet, s akiben e; megvan, az tanul, olvas, felolvasásoka hallgat, értékes vitatkozásokat folytai szóval feljeszti, képzi tudását. Mert < tanulás soha se késő és nem szégyen. H ÍREK. Kinevezés. A vallás, és közoktatásügj miniszter Faragó Ignácz szatmárvármegyei kii s.-tanfelügyelőt a IX. Fizetési osztály 3-ik foko zatába az 1904. évi I. t.-c. értelmében megilleti személyi pótlékkal kinevezte, Uj százkoronások. Az Osztrák Ma gyár Bank vezetősége elhatározta, hogy uj száz koronás bankjegyet fog kibocsátani. A jelenleg százkoronásokat ngyanis nagyon könnyű hami sitani és az Osztrák-Magyar Bankái eddig ti zenöt hamisított százkoronást fedeztek fel. Ebbe azt következtetik, hogy több száz hamis száz koronás lehet forgalomban és ezért elhatároz ták, hogy jelenlegi százkoronásokat lassankin bevonják és újakat bocsátanak ki. j Juliánná est. A müveit és előkelő, d azért csak az otthonának és családjának élő ! ma csak igen ritkán található szolid uriasszonyol egyik mintaképének, Szilágyi Tihamér szinérvárj aljai vezető kir. járásbiró kedves nejének szü. Jakó Juliska úrasszonynak névünnepe alkalmá ból előkelő uritársaság gyűlt össze e hó 15-éi este vendégszerető házuknál. Ugyancsak jó kedv vei, emelkedett hangulattal és a Bora Józs kitűnő muzsikája mellett a gentri kisasszonyol és urfiaknak óráshuzamokig tartó ropogós csár dás és sima boston tánca közben folyt be z mulatság még a másik napba is. Dehát nen is könnyen tudja elhagyni azt a kedves úriházat senki sem, a kinek csak alkalma volt élvezni ezt a párját ritkító magyar úri vendég látást a régi nnmesei családok hagyományos jellemvonásával, előkelóségével és határtalan szi-
