Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-27 / 35. szám

Szinérváralja: 1912c___ Augusztus 27.— 35 szám. Kilencedik évfolyam

/ J1 i

TÁRSADALMI, GTip^SAGl ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

'ki

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 koro Negyedévre l korona 50 fillér. Egye* tz»m ára 12 . Nyilttér soronkint 40 fillér.

MEGJELENIK MIN D E N K ED DEN.

& v‘ H&elős szerkesztő :

F l\& \ A N ISTVÁN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szirkes ztő ségéhez Szlnérváraljára küldendők.

= Hirdatésahet mérsékelt árakon köteleink.

Általános drágaság.

Régi igazság, hogy nem boldog a magyar. Mikor minden felöl huzzák- nyuzzálf, szorítják, nyomják. Hogy tud ilyeténképen zöld ágra vergődni, hogy tud ilyen viszonyok mellett tisztességesen megfelelni kötelezettségeinek.

A jövedelem nem hogy emelkedik, inkább csappan lennek ellenében óriási mértékben és megállapodás nélkül emelkedik mindennek az ára. A két legfontosebb kelléke a társadalmi életnek, az élelmiszer és a lakás, szemérmetlen módon megdrágult. A hús szinte megfizethetetlen, a lakás ára szintén oly nagy, hogy a szükes viszonyok között élő ember mindig kisebb lakásbanhuzza meg magát, csakhogy valahol lakhassák.

Ha valami nálunk megdrágul, áz okát nem kell nagyon kutatni s csak a szomszédba kell mennünk és láthatjuk a vidáman dörzsölő kezeket, a megelégedéstől duzzadt arcokat. A mi jó osztrák szomszédjaink mindig gondoskodnak arról, hogy nekünk egy kis mulatságot szerezzenek, összeállanak a nagy iparosok, a vállalkozók és egyszeriben elhatározzák, hogy ennek vagy annak

fi „SZlHÉRUflRflyfl" EflBCflJfl. A Ferenc József kabát.

Irta : Radö István.

Szvetovits Kázmér egyszerű állami hivatalnok volt. Lassan, nagyon lassan haladt előre a szamárlétrán, minden fokon hosszú ideig nyugodott, és már őszült a haja, ko«, pott, gyűrött lett az arca, mire elérte a 2000 korona fizetést.

A nagy irattári terem egyik ablakbe- mélyedésében volt Kázmérnak a helye,, egy éppen olyan kopott, rozoga aszia! mellett, mint amilyen ő volt. Az a‘ lak előtt zöldéi budai fák ringatták leveleiket és Kázmér ha iratai felől felpillantott, ezekben a zöld lombokban találta meg a vigasztalást. Hanem nagyon ritkán pillantod tél úgy, hogy az ablakon nézett ki. Rendesen arra felé nézett, amerre áz irattár főnöke ült. Úgy vágyódott az után az asztal után, mint ha a megváltás intene feléje a felől az asztal felől. Szvetovi.s Kázmér úgy látta, hogy az a másik asztal ragyogó, fényes. tisz°a, mellette azt a rozoga k.irosszéket trónusnak látta és mintha más levegő venn^ körül azt a rozoga bútordarabot. Mik ír a főnökhöz kellett valamiért mennie, boldog volt, hogy közeledhetett ahhoz az asztalhoz és amikor korán reggel bejött a hivatalba és á főnök még nem volt ott, akárhányszor beült a karosszékbe és nagy élvezettel, gyönyörködve

a nélkülözhetetlen cikknek árát felemelik. Akinek nem tetszik, ne vásároljon belőle; ha meg vásárol, ugrálhat mellette, de fizetnie kell akár szakad akár nem.

így vagyunk kiszolgáltatva. Ausztria kénye-kedvének, kapzsiságának, nyerészkedései vágyának. így gondoskodtak arról, hogy a szerb határzár révén a marhahús tetemesen felszálljon: Így gondoskodnak arról, hogy mindent drágán megfizessünk. Ebben nyilvánul meg a közös vámterület áldásos volta. Azért kapálódznak úgy odaát az önálló vámterület ellen, amikor emelhetnek majd árakat az osztrákok, de saját testvéreik számára.

Hogy azután oly nagy aranyokat öltenek a kivándorlások, azon nem kell csodálkoznunk. Elvégre az a munkaszerető, dolgos, izmoskaru földműves munkás nem várhatja a sült galambokat, mert a csajád jól nem lakhatik reménykedésből. Vagy nem kap munkát egyáltalán a szegény ember, vagy munkáját oly gyatrán fizetik, hogy legszerényebb életmódja mellett sem telik mindenre, mire szüksége volna. E két ok készteti a kivándorlásra főleg azokat, akiknek még van valamelyes vagyonuk s ennek roncsait

megmentendő, itt hagyják szülöh szájukat holott szívesebben dolgoznak idehaza, ha lenne mit, örömest maradnának itthon, ha munkájukat csak annyira meg fizetnék, hogy családjukkal eltengődhessenek.

A világ egyik részében sem aknázzák ki úgy az embert mint nálunk szép Magyarországon. A kizsákmányolásban valóságos versengés folyik a telhetetlenek között. A lakás uzsora vígan tobzódik. Miután elsősorban a fővárosban emelkedik beláthatatlan magasságra minden dolognak az ára, természetes, hogy a középpontból szétágazódik ez az ország megannyi részébe s úgy megszületik az egyetemleges, általános drágaság.

A közönség hiába jajveszékel, hasztalan siránkozik, és kapálózik kézzel lábbal ilyen brutalitások ellen, az illetékes körök vajmi keveset törődnek és ha törődnek is, vajmi keveset tesznek — tálán nem is tehetnek többet — a nép feltétlen jogos és méltányos panasza ki- elégitésér«.

A hiba tulajdonképpen a nálunk örökösen széthúzódó, semmiben össze nem tartó, egyöntetűen eljárni nem tudó társadalombán van, mely egyidelg sopánseitta el reggeli sodort cigarettáját.

Egyszer azuián a főnök nem jött be, hanem bejött helyette a hir: az irattári főnök meghalt. Szvetovics Kázmér körülnézett, hogy látják-e a hivatalnoktársai, azután megdörzsölte a kezeit. Szemei felragyogtak, idegesen dolgozott egész délelőu és hazaérkezve, nyomorúságos kis szobájában sokszor járkált tel és a'á. Négy lépés ide, négy lépés oda, ennyi volt a szoba, ez volt fel és alá járkálás. Igen, fel fog menni a miniszterhez beszélni, kérlelni fog, érveket hoz fel, hogy ő a legrégibb hivatalnok, hogy nem volt panasz ellene soha és a miniszter biztosan őt nevezi ki.

De milyen ruhát vesz fel. Benézett a szekrényébe, hát kifakuit zöld ruha és egy nagyon, nagyon fényes szürke öltözet nézett rá nagy busa« a szekrényből. Azután lehajolt a fiókhoz, kihuzla és kivett belőle egy foltos piszkos takarékkönyvecskét. Volt benne nehány korona.

— Veszek egy Ferenc József kabá-ot! határozta el Szveoyic* Kázmér. Lázasán e- bédelt — teljes ellátásra vette ki a szobát, — és rögtön ebéd után magáho'. vette a könyvecskét és ment el hazurol Bejária az egész várost, mig végre egy uraságoktól levetett ruhaárusnál talált egy megfelelő kabátot. Nem volt nagyon pontos a szabása, nun is iltett rá egészen, egy kissé fényes is volt hátul, de uj vo't, és Ferenc József kabát volt.

Bacsó nagoltatta és hazaviUte. Mig csak alkonyat volt, mire hizúrkesett Gondosan kipakolta, vigyázatodat! kirazta és felpróbálta.

Végig nézett magán háromszor, négyszer, leült, felállt, sétáit benne és konstatálta, hogy nagyon jó.

Másnap reggel büszkén indult be a kivatalba. Rajta volt a Ferenc Jószef kabst és ez bátorságot kölcsönzött neki.

A hivatali óra csak kettőkor ért véget, de Szvetovics Kázmér ezen a napon, először 26 óv óta -már tizenkét órakor otthagyta az ablak mélyedést és az Íróasztalt. Ment egyenesirt a miniszter szobája felé. Nem nézett sem jobbra, sem balra, néha végigpillantott rrtagan, hogy rajta van-e a Ferenc József és lassan lépkedett tovább.

A miniszter^ előszobájában sokan vártak, de Szvetovics Kázmér bejelentette magát. A titkár megkérdezte, hogy milyen ügyben, mire Kázmér ezi is bemondta Aztán leült. A nagy párnás ajtó, amely mögött nagy titkok ültek, néha kinyílt, kijött egy ur, egy hölgy és rögtön bement e£y másik. Káz- rnér türelmésen várt és egyszerre csak egyedül maradt. A titkár szinte elfelejtkezett róla, de Kázmér halkan megszólalt:

— Kérem ... én... is ...

A titkár felpilantoit. Hja! mondta és bement a páraás ajtó mögé Egy pillanat múlva kijött és sajoálkozóan mondta :

— Nagyon s íjnálom, nagyon sajnálom, a kegyelmes ur ebben az ügyben nem fogad. Méltóztassék megvárni a kinevezést.

— Kázmér végignézett magúi, kissé e is szó norkcdott, killönö >etl a Ferenc József Kabát ‘ázóitibritdltá' el. De megvigasz- lalódott hamar, Í8>z még szükség rá, gon-