Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-23 / 30. szám
Szín érváralja, 1912. Julius 23. — 30 szám. Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz:im ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELEN IK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FABIAN ISTtfAfi A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérséhelt árahon hözlcinh. —~ Gyorsan élünk! A mai korban, mint a vaspályákon, az életpályákon is gőzerővel történik minden. Gyorsan szeretünk élni. Gyorsan szerezni tudományt, rangot hírnevet és gazdaságot. Gyorsan cseréljük ruháinkat. élvezeteinket és elveinket. A fiú alig várja, hogy bajusza ki- serkedjen, a leány hogy hosszú ruhája legyen és bálba vigyék. A mai gőzerővel haladó kor gazdag a vén gyermekekben, — s miután az öregséggel második gyermekkorba siet, azért látunk ismét annyi felnőtt gyermeket is, kiknek minden tettét éretlenség jellemzi. A tudományt is gőzerővel szerzek a mai világban, arról azonban megfeledkeznek, hogy annak befogadására megfelelő fizikum szükséges. A figyelmes szemlélő megrémül, ha észreveszik, hogy a test az egészség rovására mennyit vétkeznek az emberek csak hogy kövessék a kor jelszavát: gyorsan élni! Igaz, hogy sokszor a szükség, a nyomasztó életviszonyok kényszerítenek arra, hogy a test követelményeit figyelmen kivül hagyják. Ám ennél is gyakrabban sok mindent el,"lehetne kerülni némi Vésszerüséggel, ami egészségünknek ártalmas. Épp úgy mint á íjecsületet nem sz bad a [Mizs'zerzés ördögének rabságába hajtani, az egészséget is emancipálni kellene tőle. Vannak emberek, kiket — bármi mohó is pénzszerzési vágyik — tisztességtelen cselekedetre nem lehetne rávenni, de kereseti, gazdagodá- si törekvéseikben nem ismerik azt á határt mert testi szervezetok parancsolólag megszab. Látnak, futnak nappallá változtatják éjjelüket, alig pihennek, kezdetleges betegségekre nem ügyelnek, csak gyorsan végezik munkáikat, gyorsan keressenek gyorsan éljenek. De vajion élet-e az ilyen eszeveszett hajsza? S vájjon célhoz ve- zett-e? Nem keil-e a testnek összeroppannia, a mikor a zseb megtelik, s nem- e épp a cél előtt roskadunk össze, természetes következményeként az oktalan életmódnak. Értelme ennek legfejjebb az lehetne, hogy az utódok jóllétéről kívánunk gondoskodni a saját érdekük árán. Ám nincs jogunk arra, hogy az Istenadta élettel ilyen könnyelmű játékot űzünk a családott kenyérkeresöjétöl esetleg időelőtt megfosszuk és sírját ássuk az család boldogságának, éppen csak az anyagi jóllét kedvéért. A szükséges pihenés, a test gondozása épp oly kötelesség, mint ^az ernye- detlen munka, melyet csak jó egészséggel végezhetünk pontosan. Gyorsan élni elcsigázza szervezetünket, tönkrecsilányit- ja idegeinket, megfoszt idővel munkakedvünktől és végre — ha szervezetünk, mégis elég ellentálló képességgel bir, hogy a hajszában össze nem tör — képtelenné tesz, hogy az életharchoz szükséges erőt kellőképen kifejezhessük. Azért le kell hurrogni ,a kor hamis jelszavát, „Gyorsan élnil“ Éljünk csak lassan, hogy tovább élhessünk. HÍREK. Kinevezés. A pénzügyminiszter Spitzer Ödön, szinérváraljai adóhivatali ellenőrt a szabadkai adóhivatalhoz főtiszté kinevezte. Amily mértékben örvendünk a jeles tisztviselő elhaladásán, annyira sajnáljuk a kedves társadalmi ember távozását. Uj működési helyén is kisérje munkálkodását feljebbvalóinak elismerése ős a becsülettel végzett munka nyomán termett megelégedés 1 Uj járás orvos. Az avasi szolgabirói járás orvossá űr. Somlyó Nándor, budapesti orvos, dr. Somlyó Lajos, helybeli ügyvéd testvérbátyja neveztetett kiÁthelyezések. Láng Gyula segédlelkész A „SZIBÉRUÁRAMA" CfíRCÁDft. Iván. Minden pénteken ott árul az öreg Miskó a piacon. Mióta eltemette a feleségét, egye len fia, a termetes Iván is ele jár a hetivásárrá. Azóta () az öreg jobbkeze. Együtt dolgonak, kapálnak gyomlálnak, öntöznek szakadatlanul napról-napra hétről-hétre. Egész vi:águk az a rozzant vityiló, meg az a hosszú veteményes kert, me'y ott nyúlik el a kisváros mögö t. Nem is mozdulnak ki innen soha, kivéve pénteken, a hetivásár napján, mikor már hajna hasadás előtt ott tesznek-vesznek a szomszédos városka piacán Ez az ő ünnepnapjuk. Ilyenkor az öreg el nem mulasztja a világért sem, hogy el ne ballagjon a karcsu.ornyu rác templomba, ahol — ha nincs is papjuk — bizonyosan ott van az Isten. Misét csak egyszer mond benne évenként, a templom patronusának nevenapján a messziről jövő, nagy tehérszakáliu pap. Mig az apja itt imádkozik. Iván kényelmesen végig dől a kopott gyékényen, Ha fekete szemei nem villognának ki a hosszú ugorkák, piros-zöld paprikák, piszkos retkek és tarka vrágmagvak közül, könnyen paprikarakásnak nézhetné őt is az ember. Mikor Ivái először kisérte be apját a városba, olyan furcsa volt előtte az a másik világ, az a sok ember, az a nagy lárma, azok a sarka, barka ruháju, alkudozó asszonyságok, azok a mosolygó íehérképü leányok. Különösen az az egy 1 Az az egy, aki annyi minden félét vesz nála és mindig csak nála. Olyan barátságosan szó.itja, s mindig oly soká néz a szemei közé, hogy szinte meg perzseli a szivét forró tekintetével. Még távozóban is annyiszor pillant hátra. Holnap megint látni fogja. Maga sem tudja miért, de úgy elszorul a szive e gondolatra. Türelmetlen, izgatott, a dolog sem úgy áll a kezében, mint máskor mindig az a fehér- képű lány jár az eszében. — Ivánl vori fel ábrándozásából a szép legényt egy vékonyka hang, mintha a guzilica hídja egyet pattant volni. Iván, ma még rózsit sem adtál. Szótlanul letépett egyet a mesgyén terpeszkedő vadrózsab okorról és oda dobta mátkája ölébe. Még csak feléje se nézett. Nagyot keveset törődött o most ezzel a cingár kis leánnyal, aki mezitlább rugdosta mellette a forró homokot. Mir tizenöt évo, hogy családjuk ide telepedtek. Együtt jöttek szép, hegyes hazájukból, együtt játszó tak a porban, együtt ettek, együtt dolgoztak később. Egymásé lesznek tehát, mert a rác inkább egyedül vónü m ;g, semh ogy más nemzetségbe keveredjék, Az öregek már régen elvégezték, hogy Borsiéi az Ivái felesége lesz. Ez eben nincs apelláta. Igaz, hogy papjuk sincs a közelben, de hat azon könnyű segíteni. Majd a vén Mirkóössze teszi a két kezüket, megáldja őket és ezzel vége. Nem lehet ez ellen még a jó Istennek sem kifogása — Miért haragszol rám Iván? kérdő Bor- sica gondokba merült vőlegényét. Hiszen én semmivel se n bántottalak, — Isten őrizzen, hogy rád haragudj art Mi is jutót az eszedbe! Hizudott Iván. —- De hát mikor olyan szomorú vagy És nem is szólsz hozzám. De azért csak haiga- toit a legény, terhére volt a beszéd. A mád- kája sem faggatta tovább. Egy bánatos szerb nótát dudolgatva, cipelte gyö ge vállain a leszedett paprikákat. Másnap reggel, mikor bement az öreggel a hetivásárra, meg se csókolta. Pedig ezt még soha el nem mulasztotta. Komor volt, mint a bika, melyet ingereinek. Csak akkor derült ki az abrtzata, miko. újra ott állott elő.te az a szép városi leány. Majd szétfeszítette lángoló vére az ereit, m kor leolvasta barázdás tenyerébe a sok összevásárolt zöldség árát. Tudja Isten mi ielte egyszerre, úgy érezte magit, mint az édesannya temetése napján, mikor a halotti toron sor pálinkát itató t bele az apja. Egyet fordult vele a világ, fejét lefelé húzta a mám er azt se tudta, hogy mit csinál, esik azt érezte, hogy nagyo t, nagyon puha az a fehér kezecske, melyet szeavedélysen odaszoritott remegő ajkaihoz. Kezet csókolt. Hogy megijedt az a szépséges kisasszony
