Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-23 / 4. szám
Szinérváralja, 1912. Január 23 4. szám Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. wtr Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona' Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztő" ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Magyarok idegenben. A külföld, vagy ha úgy tetszik: „a uüvelt nyugat“ tulszigoru mértéket alkalmazott mindig velünk szemben. Volt ebben így jórész tájékozatlanság, lehet mondani :udatlanság, ahogy viszonyainkat, kultúránkat, kulturális fejlődésünket bírálták, de nagyobb adag esett a rosszakarat, a gyülölt- ;ég, a lekicsinylés serpenyőjébe, a mit meg belső ellenségeinknek es derék osztrák testvéreinknek köszönhetünk. A mi nálunk haladást, gyarapodást, civilizációt jelentett, az Ausztrián keresztül a legsötétebb és legferdébb világításban került külföldre és az emberi gyarlóságnál fogva, inkább vették készpénznek a sok rosszat mint a kevés jót. így aztán teljesen hamis vélemények és nézetek alakultak ki nemzetünk felől s hasztalan kíséreltük meg ellensúlyozni ezeket a tudatosan hamis és megalázó Ítéleteket, a külföld sajtója rövidesen bánt el velünk. Ha Ázsiához való tartozandóságunkról esett szó, akár hasábokat szántak nekünk, ha kvalitásainkról kellett megemlékezniük, három—négy sorban elintéztek bennünket. Az idő azonban térült—fordult; ellenségeink talán még jobban megszaporodtak, de nemzetünk sziyóssága, öntudatossága, szorgalma és rátermettsége megküzdött megannyi akadállyal és kilépve szűk kereteiből, átmerészkedett az ország határain túl is. A nálunk gyakran megfordult külföldiek mindig kedves emlékekkel mentek viszsza hazájukba, de mire hazaértek a mámor elpárolgott fejükből, s csupán arra emlékeztek, hogy Itt szívélyes fogadtatásban részesültek, szóval ettek-ittak banketteztek és szálló ige lett az a rövid, elcsépelt ítélet rólunk, hogy lovagias, vendégszerető nemzet vagyunk. Nem csoda tehát, ha kezdetben félve, sok önbizalommal és fiatalos hévvel mentünk ki a világba, Előbb irodalmunkkal, majd festőmüvészetünkkel, majd zenénkkel. A külföld kissé bámult, de azért fukarkodott a dicséretekkel. Résőbb egyes színdarabjaink az egész földet bejárták, ekkor már elismeréssel is adóztak nekünk és hosszasabban foglalkoztak velünk. Mi azonban itt sem állottunk meg, anibiciónk tüze nem lohadt le, sőt nagyobb tetterővel fokozottabb igyekezettel törtettünk célunk fel (3, azon cél felé, hogy ne csak egyes körök, cso- portozatok tudjanak rólunk, hanem idegen nagy nemzetek egész tömegei is hírül vegyék, hogy a magyar fai, a magyar nemzet a műveltség, a tudás, a kultúra ama fokán áll ma már, hogy méltán helyet foglalhat a nyugati nemzetek mellett s ezeknek szemernyit se kell szégyenkezniök ezen szomszédság miatt. A magyar sportnak, a magyar testedzés bámulatos fejlettségének köszönhetjük azt a csodát, hogy amit alig-alig sikerült elérnünk sajtónk, irodalmunk, szépmüvé- szeteink révén, azt egy csapasra, egy hónapon belül nyélbe ütöttük. Néhány rúgásnak, sport nyelven: gool-nak, köszönhetjük, ogy Németország, Anglia és a többi nagy államok világ sajtói annyi dicsérőt oly sok szépet Írtak bő részletességgel rólunk, hogy szinte hinni se merjük. Derék labdarugóink ügyességének, fegyelmezettségének tulajdoníthatjuk, hogy egyszeriben világhírre tettünk szert és hogy tudomást szereztek rólunk, mert még a kiváló sportolók hazájában, Angliában is diadalmaskodtak az. ottani . footballisták felett. A legrutabb irigységnek, a leggonoszabb roszakaratnak is meg kell hajolnia nemzetünk nagy képességei, kitűnő hajlandóságai előtt, melyek mindenkép arra predesztinálnak bennünket, hogy kis nemzet létünkre az elsők mellé szegődjünk. Sikereink azonban ne kábítsanak el bennünket, sőt még nagyobb józanságra és önuralomra serkentsenek bennünket. Ne álljunk meg a félúton, bátran és bölcsen törtessünk előre. Nagy súlyt helyezzünk testi nevelésünkre, a sport megannyi ágát miveljük. A test erősítésére, edzésére fordított idő elvon megannyi ártalmas, haszontalan dologtól. Az ép test egészséges lelket, üde szelleme, nagy önbizalmat és hatalmas tetterőt jelent. És nemzetünknek acélos idegzetű, edzett lelkű és öntudatos férfiakra va/? szüksége, kik mindenkor mindenben megállják a helyüket és csak ilyen férfiakkal érhetjük el egy erős, egységes, jólétben léő nemzet kialakulását. A„SZINÉR\7ARALJA“ TARCAJA. Phantasia. Őszi alkony. — Az esti homály Alomh aring a tón muzsikál : Bűvös dal kél varázs húron Varázs ének szellemajakán. Az égi szép zene hangjain Lelkesülve a múlt álmain, Nem ismert rózsa felhők felett s Szállni érzem fáradt lelkemet. .... Csodás világ . ..! édes érzelem . .. I Andalító, bűvös sejtelem Felém titkos vágyak intenek, S himbálgatják lázas szivemet. A szép zene bus accordba hal; Szellem ajkon megszakad a dal: A szobára ráborul a csend, S én álmodom messze — odafent. Fülöp Lajos. A megtért lelkész. írta: Strindberg Ágost. A nagy svéd írónak egyik nagyon szép elbeszélését mutatjuk be olvasóinknak. Volt egyszer egy lelkész, aki hitte az istent; ez ugyan kissé kellemetlen dolog, de a katholikus egyházban egyáltalán nem szokatlan. Azonban ez nem volt mindig igy, mert gyermekkorában helyes fogalmai voltak minden dologról, hála annak a nevelésnek, melyben őt jámbor, istentagadó anyja részesítette. Szerencsétlenségére Azonban mint fiatal ember, az ifjúkori viharok hányattatásai közben rossz társaságba került, amely hamarosan elrabolta tőle gyermeki hitét, ügy, hogy érettkorba jutván, azt vette észre, hogy valóban istenfélő ember lett belőle és kész volt papi reverendába bújni. Ami anyjának igen nagy fájdalmára meg is történt. Tulajdonképpen ez a fiatalember korántsem volt korlátolt és soha sem menekült szent vagy világi könyvekhez segítségért, hogy azokból isten létezése mellett bizonyítékot szerezzen. Erre legjobb bizonyítéknak tekintette a természet tökéletességét, ami főképpen az állatok ösztönében nyilvánul meg. A fiatal pap méztermeléssel kezdett foglalkozni, és minden méztermelő a méhek rossz hatása alatt théista lesz. Ez nagyon szomorú dolog és következményeit az antitheisták felismerték és megtettek mindent arra, hogy védvámokkal a méheket távoltartsák. — Nézzük csak gyermekeim — igy szokta jó pásztor isten létezéséről szóló mindig ismétlődő beszédeit befejezni — nézzük csak például a méhekat (csak ezeket az állatokat tanulmányozta ugyanis) ki tanitótta meg őket ennek a kitűnő méznek [a [készítésére ? Én ? Vagy a cselédem ? Vagy Jack, az én öreg kertészem? Nem, ezerszer nem. Elképzelhetjük-e, hogy ha — amit remélek — fönn az égben méheket találunk, elképzelhetjük- e, hogy azok nem tudnak mézet készíteni. Nem, ezerszer nem. Abból az egyszerű tényből, hogy isten tényei örökkévalók. Tépjétek ki szárnyaikat, törjétek le a lábaikat, rántsátok ki fullánkjaikat, mégis fognak mézet készíteni. Minden körülmények között, minden éghajlat alatt megtartják a méhek azt az ösztönüket, hogy mézet gyűjtenek. Ez az ő megváltozhatatlan természetük, amely az örökkévaló mindenható úristen akaratából beléjük gyökerezett. Amen ! Egy szép napon a lelkészt a gyarmatokra küldik misszionáriusnak és kitűzött célja a nyugatindiai Martinique. A trópusokba vívó hosszú ut nem ijesztette meg a bátor papot, csak a méhek sorsa felett bánkódott. Hogyan bizonyítsa be az.istentagadó négereknek az isten létezését, ha a létezés bizonyítékaitól megfosztják. Különböző megfontolások után egy hirtelen elhatározással magához vette mézké- szitő földiéit. Hosszú ut után szerencsésen és ép egészségben megérkezett Martiniqueba, ahol állatait egy szelíd atheista néger őrizetére bízta. Ennek a né-
