Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-23 / 4. szám
4. szám. (2) Szinéruáraljai fetilfurlrépefe. Ecseteli: Áldorfai Incze. II. Valami a tűzoltóságról. Tűz volt a múltkor Szinérváralján. Valami istállóféle épület lett a lángok martalékává és egyszersmind alkalmat szolgált arra, hogy az önkéntes-tűzoltóság tevékenységét először próbára tegye. Ezen tűznél én is jelen voltam ; nem mintha kiváncsi lettem volna arra a borzalmas szép látványra, a milyen egy hóval födött ház, mely lángokban áll, de az Önkéntes-tűzoltók munkájáról akartam meggyőződést szerezni. — Konstatálom ezúttal, hogy az Önkéntes-tűzoltóság szervezése okos idea volt rés az eszme megpenditőjének — ha módomban lenne — nem szobrot emelnék neki, ez már nem divatos, de az utókornak ajánlanám hogy — hálából — a tűzbiztosítás utján kapott kárösszeg egy része neki adassék. Ez már uj idea, de megérdemli. Megérdemli pedig azért, mert a hogyan ő tervezte, ha minden ... ez a fölösleges „ha“ . . . ! nos igen ha minden úgy lenne, a hogy tervezték, örökké hálásoknak kellene lennünk. A tűzoltók derék munkát végeztek. Kitettek magukért; szinte felülmúlták önmagukat. Kivonultak teljes fölszereléssel és próbálták a tüzet oltani. Beállították a fecskendő csövét a kútba, a másik végét pedig a lángoknak irányították. A tűzoltó-parancsnok megadja a szignát: — Indulj ! És megindították a fecskendőt, vagy ahogyan azt parasztosan nevezzük : a vizipuskát. Elkezdték hajtani buzgalommal, sok lóerővel A viz bugyogott, de viz csak nem jött. Még erősebben hajtották. Ekkor a viz már a cső másik végét is elérte, da a lángokra csak nem lövelt. Mikor aztán a parancsnok azt jelezte, hogy : — Sebesebben kell hajtani! Akkor sem érte viz az égő tetőt, ellenben a csőtartó és a körülötte állók feljajdultak. Az önkéntes-tűzoltók kaptak egy önkéntelen hideg zuhanyt; a mi télviz idején — mondhatom — csöppet sem kellemes állapot! A cső meg volt repedve. Megpróbálták azután a másik reserve csövet beilleszteni, de bizony az sem volt jobb: Próbálgattak — illesztgettek, tettek — vettek, mégsem értek semmit. Mig végre gernek, aki igen kíváncsian, lelkiismeretesen és szorgalmasan tört minden cél felé, amelyet kitűzött maga elé, eszébe jutott, hogy az egyik méhet a másik után szárnyuknál megfogja, hogy megszámolhassa őket; ez arra volt jó hogy a hiszékeny négert egy ördögben, sőt mi több, ezer ördögben való hitre térítse meg. A lelkész fekete testvérének borzalmas kiáltásaira sietett a színhelyre és megvigasztalta őt azzal, hogy a méhek fulánkjaikat isten akaratából kapták, ami a négest egy bosszúálló istenbe, az úgynevezett ördögbe vetett ingadozó hitében megerősítette, A többi fekete gyarmatosok is, akik különböző kísérleteket tettek a cukorbogarak megevésére, hamar áttértek az uj ördögvallásra, ami ellen a jó lelkész hiába próbálkozott tiltakozni. Ide jutottak, amikor az ősz beköszönt. A mézszüret nagyon keveset hozott a lelkésznek; nem tudta azonban, hogy miért, Általában valami kesernyés érzés vett erőt rajta, ezek ellen a népcsalók ellen, akik nem csinálnak semmit és akik mind erősebben és erősebben terjesztették az ördög iránt való hitet. A tél eső és hó nélkül múlott el, A jó pásztor függőágyában fekszik, amely két pálmafára van erősitve, és egy fekete nővérrel legyezteti magát, miközben az isten létének kérdésével foglalkozik „A részegek istene“ ezt még meg lehet érteni de a négerek és méhek istene, erről már gondolkozni érdemes Azután elmélkedett az első szinérvárálja egy inas-gyerek arra a Kolumbus-tojás, ötletre jutott, hogy egy nagy és formás hógolyót a tüzbe dobott, a mitől a tűz egy keveset gyengült. E klasszikusnak nyomban követői akadtak, a mitől aztán a tűz ugy-ahogy lokalizálva lett. És érdekes, hogy valahányszor tűz van, mindig hibásak a fölszerelések. Hol a csövek lyukasak, hol a fecskendő nem cselekszik mást, mint irtózatos zakatolást. De legtöbbször oda van a vizipuska tűz alkalmával valamelyikjgépészmesternél, javitás végett, Évek óta javítják és soh’ sincs kijavítva. A tűzoltók ügyes munkát végeznek, lelkiismeretesen dolgoznak, de hiányosak a fölszerelések a mi nélkül ők sem tehetnek semmit. A tüzbe csaknem ugrálhatnak ők se ! Szükséges lenne, hogy a fölszerelések egyszer már kijavítva a tüzoltó-szerkamrához visszakerüljenek és ha javithatlanok, uj fecskendőt kell beszerezni. Ez a község elsőrendű létérdeke. Mindenesetre azonban ki kell próbálni a fecskendőket, hogy jól müködnek-e. Ezt különben minden 2—3 hétben egyszer meg kellene cselekedni, hogy esetleges tüzeset alkalmával ne legyenek a tűzoltók újabb kálamitásoknek kitéve. Ha azonban ezt elmulasztanák megtenni, úgy nálunk is kénytelenek leszünk úgy tenni, mint abban a városban, a hol a tűzoltók és felszerelések rosszasága folytán, az egyik fölbuzgó tűzoltó, a tűzi — fecskendőt, — minden tüzeset alkalmával, — legelőször fecskendezte be vízzel, nehogy a tűzzel együtt és egyidejűleg az is — elhamvadjon !.. A malmok üzemkorlátozása. A fővárosi malmoknak az egyöntetű üzemszabályozásra vonatkozó tárgyalásai eredményre vezettek és 1912. január 1-től kezdődőleg a fővárosi malmok csak heti négy napos üzemet fognak folytatni. Ezen üzemkorlátozás érvénye állítólag 1912. április végéig terjed, sőt beavatottak véleménye szerint a malmok az üzemnek ezen időn túl való korlátozása tekintetében is megáilapodtak, de erre nézve különféle ellenőrizhetetlen hir került forgalomba, úgy hogy be kell várni a további fejleményeket. A vidéki malmok teljes egészükben nem csatlakoztak a redukciós egyezményhez és külön fognak állást foglalni e kérdésben. De a mai helyzet szerin tkétségtelen, férfi bűnbeesésének összes körülményeiről, rokon- szenvvel és részvéttel teljes pillantásokat vetve a meztelen néger nőre így mult el a tél, a tavasz és a nyár mialatt a méhek folytatták a szegény négerek lelkének a rontását Mikor beállt az ősz, a mi lelkészünk nagyon kiváncsi volt arra, hogyan látják el maguka a méhek télire, Egy szép napon kiment a kasokhotz Caesarral, a méhek gondozójával, hogy tartalmuka megbecsülje. Mekkora volt azonban a csodálkozása, midőn a méznek még nyomát sem találta. Első gyanúja Cáesarra esett. — Megetted a mézet, te szamár ? — kiáltott rá — Nem, atyám, a néger nem eszi a piszkot — A mézet gondolod ? — Igen, amit á méhek csinálnak, Masska. — Ez nem piszok, ez az ö téli táplálékuk. — Nálunk nincsen tél. — Ez igaz, teljesen igazad van, de a méhe- ket mégis kényszerítik az ösztöneik, hogy mézet gyüjtsekenek, érted már, az isten szerelmére, értedm — Isten azt akarja, hogy a bogarak megegyék télen, amit nyáron gyűjtöttek ? Nem értem, Mássá. — De, te tökfilkó, muszáj nekik gyűjteni. Ha van egy isten az égbeu, hát megtörténik az ő akarata. — Igen, de — szent atyám — a bogarak akarata ? 1912. Január 23 hogy az üzemkorlátozás általános lesz a vidéken is és legalább is olyan terjedelmű, mint a fővárosban. Sok kisebb vidéki malom a mostani pénzszűke miatt is nehezen szerezheti meg a rendes üzem fentartásához szükséges őrlési anyagot. Általában pedig a vidéki malmokat ugyanazon tényezők bírják az üzemkorlátozásra, melyek a fővárosi malmok állásfoglalását befolyásolták. Az üzemkorlátozásnak bizonyos oldalról buzaárirányitó, illetőleg baisse-tenden ciákat tulajdonítanak. Ez teljesen téves felfogás. Bebizonyítható, hogy az utolsó években a búzaár akár akárhányszor emelkedett, noha a malmok üzemüket redukálták vagy a már fennálló üzemredukciót még még jobban kiterjesztenék. És ha most — ami nem valószínű — a búzaárak csökkennének, ebben minden egyébnek inkább volna szerepe, mint az üzemredukciónak. Az ü- zemredukció kényszerűsége esztendőről esz- periódikusan visszatérő jelenség, amelynek oka főleg abban keresendő, hogy az utolsó évtizedben a legtöbb fővárosi malom, de még nagyobb mértékben a vidéki malomipar lényegesen felemelte örlöképességét, amelyet aztán a téli időszak beáitával, a- mikor a fogyasztás, különösen finom lisztekben Ausztria felöl csökken, nem harz- nálhat ki megfelelően, annál kevésbé, mest a vámkülfőldi liszkivitel csaknem teljesen megszűnt. Az ilyképen kialakuló diszparitás búza és liszt árak között természetesen üzem korlátozására kényszeríti a magyar malmokét. Adják meg eznknek a módot arra, hogy rugy örlőképességének megfe- lően finom lisztjeiket akkor is elhelyezhessék amikpr az oszlrák fogyasztás bármily okból cserben hagyja őket vaSyis tegyék lehetővé a vámkülföldi finomliszkivitelt.a kkor az événkinti üzemkoalátozások is le fognak tűnni a napirendről! 1 ~^ HÍREK. : Kinevezés. Csata Adorján főispán Kalmár Krisztinát a borválaszuti anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. Eljegyzés. Dr. Katz Izsó nagybányai ügyvéd eljegyezte ^Farkas Fannikát, Farkas Mayer majtisi földbirtokos leányát. — Oh, ne mond azt, hogy a bogarasaknak is lehet akaratuk. — Miért nem, atyám ? És minek télre gyűjteni, ha egész éven át van cukornád. Nem olyan ostobák ezek az állatkák. Elsötétül a lelkész szeme előtt a világ. Valóság lenne, hogy a méhek észrevették, hogy nincs szükségük készletre a hideg évszak idejére, mert hiszen mindig van cukornád ? Borzasztó kétségek kerítették hatalmukba a pap lelkét. Ha a méhek gondolkozni tndnak, ha nincsenek megakadályozva abban, hogy végkövetkeztetéseket vonjanak le és hogy örökkévaló határozatokat belátásuk szerint megváltoztassanak, hol marad akkor az ösztön és a predesztináció ? Kétségbeesésében telve gyűlölettel a lusta méhek iránt, egy napon elhatározta, hogy a ka- ■ sokat széttöri. A méhekf amelyek feldühödtek, hogy igy szétkergetik őket, tömegesen rontottak rá a lelkészre, a ki nem volt már hacképes, és végül megadta magát és ágyba kellett feküdnie. A szenvedés és fájdalom hosszú éjszakái alatt volt ideje megbánni tévtanokba vetett hitét és az anyjának, kinek jámbor hitét nem győzte le a pogány theizmus, ápolása közben, az ő karjai között lehelte ki a lelkét, miután visszanyerte gyermekkori hitét és nagy örömére fekete hitsorsosainak, akik az Isten létezésének hegyesvégü bizonyítékaitól nagyon sokat szenvedtek, az atheista hitre tért át.
