Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-05 / 1. szám
1911. Január 5. SZINÉRVÁR ALJ A munkát irt, melyet, a tudós akadémia könyvkiadóvállalata adott ki. Ismerteti a szocializmus térténetét, eszméit, korszakait, fejlődését, tárgyalja annak vonatkozását a valláshoz, családhoz, államhoz, nemzetiséghez, müitarizmushoz. Hazánk kiváló tudósának ez újabb müve gazdag kincsesháza az újabb eszméknek s igy eseményszámba megy annak megjelenése. Az aktuális kérdést Földes vonzóan; világosan, érthetően tárgyalja, stílusa is szép, gördülékeny, magyaros, úgy, hogy mindenki élvezettel olvashatja. Megrendelhető az Akadémia vállalatánál. (Budapest, V., Akadémia-utca 2.) Meghívó. »A szinérváraljai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyző egyesület« 1911. évi január hó 14-én, a »Korona-szálló« nagytermében, saját pénztára javára, Bárány Béláné úrnő, Kora Aranka, Pendl Mária Valéria és Pujda Margit kisasszonyok, ifj. Baghy Gyula, Gerber Jenő, Kálhay Gyula és Kaufmann Sándor urak szives közreműködésével hangversenynyel egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez, melyre a n. é- közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépő-dij: Személyjegy: Oldalszék és I — III. sor 3 K, IV—XII. sor 2 K. Kezdete este pont 8 órakor. Felül- fizetéseket köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. Jegyek előre válthatók Gerber Béla gyógyszertárában. Műsor: 1. Nyitány. Zongorán előadja: Kaufmann Sándor. 2. Prolog. Szavalja: Kora Aranka. 3. Népdalok RáczLajos zenekarának kísérete mellett énekli: Bárány Béláné. 4. Tréfák. Előadja: Ifj. Baghy Gyula. 5. Dalok. Zongorakiséret mellett énekli: Kálnay Gyula. 6. Magyar dalok. Zongorakiséret mellett hegedűn előadja: Gerber Jenő hegedűművész. 7. Schubert: »Az én helyem«. Énekli: Pendl Mária Valéria. 8. Párjelenet Előadják: Pujda Margit és ifj. Baghy Gyula. A rendezőség ezúttal is felkéri a közönséget, hogy az előadásra szíveskedjenek pontosan megjelenni, mert a hangverseny alatt a rendezőség egyrészt a szereplők, másrészt a már jelenlevő közönségre tekintettel, az ajtókat zárva fogja tartani. Egyházaink népessége. Sokan fordultak hozzánk különösen az utóbbi időben azzal a kérdéssel, hogy vallásfelekezetek szerint miként oszlanak meg Szinérváralja lakosai? Hogy a kérdésekre biztos választ adhassunk, felkértük az egyes egyházak lelkészeit, hogy a szükséges népmozgalmi adatokat közölni szíveskedjenek. A következő tájékoztatást nyertük: Az 1910. évben róni hath, született 16 fi, 18 nő, összesen 34. Meghalt (rovat nincs kitöltve). Lélek- szám (rovat nincs kitöltve). Oör. hath született 11 fi, 16 nő, összesen 27. Meghalt 15 fi, 12 nő, összesen 27. Lélekszám 3004. Református született 18 fi, 8 nő, összesen 26. Meghalt 4 fi, 5 nő, összesen 9. Lélekszám 790. Izraelita született li fi, 16 nő, összesen 27. Meghalt (adatok nem közöltettek). Lélekszám 800. Ezek szerint volna 3004 gör. kath., 800 izr., 790 református és (hozzávetőlegesen mondjuk) 800 rom. katholikus, összesen pedig kevés igazítással hatodféíezer lakosa Szinérváraljának. Egyébként majd megmutatja a népszámlálás, melynek eredményét szintén leközöljük. A ref. énekkar báija. A ref. egyházi énekkar 1910. december 26-án az egyház javára bált rendezett. Kevesen vettek részt a mulatságon, de akik ott voltak, jól mulattak. Bevétel volt 78 K 80 f, kiadás 50 K 56 f, tehát tiszta jövedelem 28 K 24 f. Felülfizettek: Mészáros N. 2 K 40 f, Fáy Ede 1 K 20 f, Osztián Antal, Zig- ler György, M. Gyirászin Sándor és Solyom Sándor 1—1 K, Ujváry Sándor, Lázár Endre, Szaszarán György, Izvorán György, Szarukán Demeter, Ferencz Gyula, Sólyom Mihály 40—40 fillér, Trautmann Béla’ 20 fillért. Mindazoknak, kik a jótékony célt elősegíteni szívesek voltak, köszönetét mond e helyen is a ref. énekkar vezetősége. Nyilvános nyugtázás 20 korona, azaz húsz koronáról, mely összeget Atyim Péter helybeli lakostól, mint az Atyim László és Bálán Demeter által 1911. január hó 8-án rendezendő táncmulatság remélhető tiszta jövedelmét, a szegénysorsu iskolás gyermekek segélyezése céljából köszönettel felvettem. Szinérváralján, 1911. január 2-án. Irinyi Sándor. Körmönfont csalás. A szatmári ügyészségen — mint szatmári tudósítónk jelenti — furfangosan kieszelt csalás és váltóhamisitási ügyben tett szombaton följelentést a szatmári Takarékpénztár-egyesület. Ez évi augusztus havában Itovándi szaímármegyei községből Kende Zsig- mond kamarás, megyei nagybirtokos nevében fölszólitás érkezett a bankhoz, hogy letétjéből utaljon át hetvenötezer koronát a Magyar Jelzálog Hitelbanknak Budapestre. A takarékpénztár azonnal eleget tett a kérésnek, amiről a másolatkönyv igazolása szerint értesítette Kendét. Ebben az időben történt, hogy a pénzintézet egyik fiatal ideiglenes alkalmazottja. Molnár János, szabadságra ment. A Jelzálog Hitelbank ugyancsak értesítést. kapott, hogy a szatmári takarékpénztár által oda átutalt összegből fizessen ki két bemutatandó elfogadványára a budapesti Koeller czég megbízottjának hetvennégyezerkétszáz koronát, a fennmaradó nyolczszáz koronát pedig frankokra beváltva — küldjék el czimére Tátrafüredre. A Jelzálog Bank eleget tett az utasításnak s a Koeller czég másnap jelentkező megbízottjának kifizette a hetvennégyezer koronát, a fennmaradó nyolczszáz koronát pedig frankokban Tátrafüredre küldötte. Itt azonban nem tudták kézbesíteni, de reknek persze csősz kellett. Megint nem láttam az iskolát belülről. Mire aztán harmadszor írattak volna be, már kinőttem az á-bé-céből. Szégyenlős természetem volt egész életemben. Hát nem viseltem volna el, hogy nagy lurkó létemre az apró csiribirik közé üljek. így maradtam iskola nélkül. Pedig mi lett volna belőlem, ha kivégzem az iskolát . . . Mikor a puszta beiratkozás elég volt arra, hogy bakter lehettem. (Iszik.) Hm, fogy ... Pedig a Mózsi be van csukva ... Hát elfoglaltam a hivatalomat. Hanem unalmasnak találtam a magányos életet,. Olyan üres volt a ház körülöttem. Ha tüsszentettem, nem volt, aki egészségemre kívánta volna. No, hiszen most se dicsekedhetem vele, az igaz. (Iszik) No, mindjárt vége lesz. Nem bírtam megházasodni. Egy hitvány lúd keresztülhúzta a számitásomat. Úgy történt pedig a dolog, hogy megismerkedtem Compó Jucival. Isten nyugtassa, haja- donfejjel ment a másvilágba, áldott jó teremtés volt. Úgy szerettük egymást, hogy borzasztó. Megtettem volna érte mindent. Már az esküvő napja is ki volt tűzve. Két héttel előbb megkért, hogy a tikász jön a faluba, jelentsem meg neki. Mert volt egyszer ludja eladó. Persze megígértem neki. Bár ne Ígértem volna meg ... Még aznap éjjel megjött a tikász. Megörültem neki. És az én szerelmetes Jucimat azonnal értesítettem róla. Még pedig úgy, hogy éjfél után három órakor a Juci ablaka alá álltam és tor- homszakadtából fújni kezdtem: Hallja minden háznak ura, Éjfél után három óra. Tikász jött be a faluba, Három forint egy pár liba. Vidd el neki Compó Jutka. Éjfél után három óra. Ugri ki az ágyból, Jutka . . . Alig vártam a reggelt, hogy majd milyen örömmel ugrik a nyakamba a Jutka. Még ünneplőmet is magamra vettem. Ép indulófélben voltam Jucihoz, mikor jön a kis- biró és aszongya, hogy rögvest menjek, a biró hivat. El nem tudtam gondolni, minek hivat. De megtudtam . . . Rámripakodott, hogy a hivatalos hatalommal visszaéltem, a böcsületes versnek a nyakát kitekertem, az egész falura szégyent hozván. Ezt ő nem tűri. Menjek el tikásznak most már. Nem engedi, hogy tovább bakte- roskodjam. Csak nagy rimánkodásra hagyott meg a hivatalomban. De egész napra bekaszlizott kenyerén és vizen . . . No, mondok, nem nagy a baj. Majd megvigasztal az én Jucim, aki bizonyosan jó áron adta el a libát. Hanem mikor másnap bekopogtattam a Jucihoz, becsapta az orrom előtt az ajtót. Azt üzente ki, hogy börtönviselt emberrel nem áll szóba. Hiába bizonykodtam, neki visszaküldte a jegyggyürüt. így múlt el az én házasságom. Egyedül maradtam. Azóta minden éjjel, mikor a három órát fújom, eszembejut az én szép, szerelmes, elveszett Jucikám . . . (Retyegősen énekel) Éjfél után óra három, Ha alusztok azt se bánom, Már én a szemem bezárom, Éjfél után óra három . . . (Függöny.) Utasítás: A bakter öltözete bunda, lámpás, dárda i (csáklya), mint a falusi bakteroknál. 1. szám. (3) vissza sem küldték, mert azt hitték, hogy időközben megérkezik Kende. Végre, hetek múlva elküldték az összeget az Ungraegyében lakó Kende Zsigmondnak, aki minden évben Tátrafüreden szokott nyaralni. Ez átvette a nyolczszáz koronát és gyanítván, hogy rokonáról, a szatmárme- gyei Kendéről van szó, elküldötte neki. A szat- mármegyei Kende ezidőtájt nem tartózkodott otthon. Csak most, hónapok múlva jött haza és kapta meg a nyolczszáz koronát. Rosszat sejtve, feljött Budapestre és elment a Jelzálogba, hogy magyarázatot kérjen a különös pénzküldeményről. A bankban azt felelték, hogy ők egyszerűen a Kende utasítása szerint jártak el. A csalás rögtön kiderült. Kende kijelentette, hogy az egész dologról semmit sem tudott és hogy a bankhoz irt levelei, nemkülönben az elfogadványok hamisítások. Csakhamar az is kitudódott, hogy a hamisításokat Molnár János, a Szatmári Takarék- pénztárnak már elbocsátott hivatalnoka követte el, aki azóta Amerikába szökött. A szatmári takarékpénztár, amint a csalásról értesítést kapott, azonnal pótolta a hiányt, igényét azonban a Jelzálogbankkal szemben fentartotta, mert szerinte a csalást Molnár a Jelzálogbank kárára követte el. A Jelzálogbank ugyanis olyan elfogad- vány alapjány fizetett, melyen még a váltó birtokosi minősége sem tűnt ki világosan. A váltóról hiányzott a kibocsátói aláírás és a rendelvényes sem volt megjegyezve. Egy másik jelentés szerint Molnár, aki már 18 éves korában Amerikába vándorolt ki, az ottani hadseregben három évet töltött ki és azután visszatért Szatmárra. A szatmári 5. gyalogzeredben büntetésből két évig szolgált még és kegyelem utján elbocsátották. Ezután a nagy gőzmalomba került könyvelőnek, majd a szatmári központi takarékpéntár egyesülethez. Szeptember végén pár napi szabadságot kért s azóta nyoma veszett. A takarékpénztár igazgatósága saját vagyonából nyomban letétbe helyezte az egész összeget és dr. Farkas Antal jogtanácsos bűnvádi följelentést tett. Az ügyészség a szökevény körözését rendelte el. Molnár távozásakor azt mondta, hogy Brassóba megy rokona látogatására és azóta hozzátartozói mit- sem tudnak róla. A szatmári takarékpénztár értesítette a közönséget, hogy a részvényesek nem szenvednek kárt. Bartók Lajos síremléke. Ó év utolsó napján, délelőtt leplezték le a kerepesi-uli temetőben Bartók Lajosnak, a Petőfi Társaság néhai al- elnökének, a kitűnő költőnek síremléké. — A kegyeletes ünnepségen nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Ott voltak: Herczeg Ferencz, a Petőfi Társaság elnöke, Pékár Gyula, Pap Zoltán, Ferenczi Zoltán, Neugebauer László, Radó Antal, Jakab Ödön, Kéry Gyula, Somló Sándor, Ivánfi Jenő, továbbá Somló Sárika, a művészi emlékmű készítője és még számosán az Írói világ előkelőségei közül. Városunkat a leleplezési ünnepélyen a fővárosban tartózkodó nagybányaiak képviselték. A család részéről megjelentek: özv. Bojtor Károlyné szül. Bartók Emma, Bartók Lajos testvére, dr. Fejes Béláné, szül. Volkenberg Margit és dr. Háncsok Kálmánná szül. Volkenberg Ilona. Az egybegyűltek a síremlék körül gyülekeztek. Az emlék rózsaszínű és szürke márványból készült, amelynek felső részén, bronzkoszorutól övezve, Bartók Lajos sikerült reliefképe látható. Alatta a következő felírás: Elhervad a szép nyár És meghalok én, Még észre se véve Hogy éltem ... Az egyszerűségében is megható, szép síremlék, amely Somló Sárikának, Somló Sándor jeles tehetségű leányának alkotása, általános elismerést keltett és a fiatal művésznőt számosán üdvözölték sikerült munkájáért. Elsőnek Herczeg F’erencz lépett a síremlékhez és méltatta Bartók költői egyéniségét és politikai pályafutását. Megemlítette, hogy Bartók egyik alapitója volt a Petőfi-Társaságnak és lelkes előharczosa a Petőfi- Ház létesítésének. Végül köszönetét mondott mindazoknak, akik a síremlék felállítását lehetővé tették. Utána Jakab Ödön mondott beszédet a Kisfaludy-Társaság nevében, letéve a síremlék talapzatára a társaság díszes koszorúját. Végül Mátrag B. Béla, a Nemzeti színház tagja, emlékezett meg Bartókról, a nemzeti színház nevében. Kedélyes tolvajok. Tartolczavasi községben történt a múlt napokban: Az odavaló állami tanítónál — kit egyébként gyakran felkeresnek
