Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-03 / 18. szám
Szinérváralja, 1910. Május 3. — 18. szám. Hetedik évfolyam. rV'Xí SZIKERÍ ÍEiLJl \V)-4 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI BS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronldnt 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Vörös május elseje. (F). A szociálismus, irae szemlátomást tért hódit már nálunk is. Amit oly nagy hévvel követeltek, amire már oly régen törekedtek, Gergely pápa jóvoltából, ime a kalendárium megadta nekik. Május elsejét piros betűvel jelezték ez évben, mint ahogyan az ünnepeket szokás, piros betűs napot kapott a naptárban, hogy minden szem azonnal észrevegye, ünnepnapot ül az ország, ünnepel a munkás, a here, a szegény, a gazdag egyaránt, mert május elseje van. Ám egy bökkenő! Nem a szociálisták győzelmét hirdeti a vörös május a kalendáriumban. Még korai az öröm, a nemzetközi és hazai szociálisták között, a vörös betűket nem az ő küzdelmüknek, nem az ő győzelmüknek köszönhetik, csak csupán annak az egyetlen körülménynek, hogy május elseje az idén vasárnapra esett s igy a kalendárium csinálok, nem a munkásünnepet akarták a rikító színnel kiemelni, hanem a vasárnap szentségét, munkaszünetét jelezni. S nem is tartjuk olyan nagy szerencsétlenségnek, hogy a szociálisták nem győznek minden vonalon. Nem tartjuk szerencsétlenségnek pedig azért, mert a mi országunk még nem olyan erős, hogy elbírja azt a megrázkódtatást, melyet egy nemzetközi áramlat diadalmas térhódítása maga után vonhat. A mi országunk ipara még nem olyan fejlett, a mi tőke és munka viszonyaink még nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy már azokat az állapotokat kellene orvosolni, melyeket a nagy tőke túlkapásai okoztak a munkásokkal szemben s érdekeik rovására. Sajnos, még nem tartunk ott. Még csak munkásaink intelligentiája sem olyan fejlett, mely egy nagyobb szabású szociális akció sikeres vezetését megköveteli. Sem viszonyaink, sem képességeink még nem értek meg annyira, hogy a nemzetközi szociálismus, javító áramlatával együtt haladhasson. A mi szociálismusunk még indokolatlan, indokolatlan abban az értelemben, melyben az a közéletben szerepel. Mi átvettük a szociálismust készen minden jó és hibás tulajdonaival egyetemben, ahogyan azt Fran- cziaországban megcsinálták. De átvettük úgy, ahogyan azt a franczia viszonyokra és a német állapotokra alkalmazták, anélkül, hogy azokat a viszonyokat, azokat a szerencsés helyzeteket is átvettük volna, amint az az illető országokban uralkodik. Hol van nálunk még az az idő, amikor a nagytőke túlkapásairól beszélhetnénk. Hol kell nálunk a munkásságnak a munkásságnak sorompóba állania, hogy a trös- tök, kartellek ereje ellen felvegye eredményesen a harcot?! Hiszen nálunk egyelőre sem nagytőke, sem nagyipar, sem kartelliere, sem trősztküzdelem nincsen. Csak csupán szegénység, vigasztalan nyomor, nagymérvű élhetetlenség s az annyira káros kivándorlás. Ne kívánjuk még tehát előbb azt a harcot, mely majd elkövetkezhetik akkor, mikor országunk majd olyan örvendetes ipari fellendülés részese, mint aminő Anglia, Franciaország és Németország. Ne akarjunk előbb meghalni, mielőtt még megszülettünk volna, hanem tekintsünk bizalommal a jövőbe, azzal a bizalommal, melylyel egy reményteljes, tetterős és munkabíró ezeresztendős nemzet tekinthet. Őrizzük meg magyarságunkat, mely az egyetlen biztosítékunk egy szebb jövőbe, ne hagyjuk magunkat nemzetközi, előttünk teljesen értelmetlen és érthetetlen jelszőktól félrevezetni, hanem magyaros munkával, szorgalommal, verejtékező fáradtsággal teremtsük meg azt az ipart és gazdagságot, melyet azok az országok élveznek ma már, melynek apostolai azokkal a tanokkal óhajtanak nálunk hódítani, amely tanok otthon, őnáluk aktuális, talán hasznos is, de nálunk, mint minden koraszülött, éretlen dolog, haszontalan, káros, sőt egyenesen veszélyes. A piros betűs május elseje, egy tapedt- tal sem fogja munkaviszonyainkat megjavítani, mindaddig, inig nagyiparunk nincsen és a piros betűs május elseje egyetlen fillér munkabért sem szerez majd azoknak, kik a »Marseilles« előttük amúgy is teljesen érthetetlen s nem lelkesítő dallamainál köszöntik a munkaünnepének gyönyörű, lélekemelő napját. Nem a munkaszünetek s nem az ünnepek azok, melyek hasznára, szolgálatára lehetnek egy ország s ugyanakkor egy nemzetnek, hanem azok a szürke hétközA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Az óra. Irta: buday Zimányi József. Grün ur, a könyvelő, világ életében szerény igényű ember volt. Amolyan typikus, szürke bürokrata, akinek vágyai soha sem terjednek tovább, mint egy 20 koronás gázsi emelésig avagy fokozva: 300 koronás »lakbérjárulékig«. Az üzletben csak úgy hívták: az óra. Grün ur tudniillik a pontosság mintaképe volt. Reggel, amikor az óra elütötte a fél nyolcat, megjelent az üzletajtóban. Grün ur vizes kefével simára fésült fejjel s apró kimért léptekkel — mintha kiszámította volna, mennyit kell lépnie egy perc alatt — haladt a gúnyosan mosolygó segédek között, hátra, az üzlet vége felé, ahol egy keskeny csiga-lépcső vezetett fel az irodába. S mikor a közeli templom toronyórája elharangozta a delet, vagy esti hetet, megindult, lassú, az óraketyegéshez hasonlóan egyenletes léptekkel, hazafelé. Legényember volt, s dacára, hogy már jó harminc év nyomta a vállát, sohasem gondolt a nősülésre. — Az asszony gond — szokta volt mon- j dani, ha a fiatal levelező néha-néha részint szánalomból felvetette a nősülés eszméjét. Félt attól, hogy ha ő megnősülne, akkor néki esetleg oda kellene állani a főnök elé s kérni azt a várva várt fizetés-j a vitást. Mert hát, tetszik tudni, — az asszony gond. — O pedig kérni nem tudott, vagy ha jobban vesszük — nem mert, félt, hogy esetleg megtalálják kérdezni, minek kell neki az a javítás s meg kellene mondania, hogy ő nősülni akar. Hiszen volna is akkor kacagás, gúny . . . — Az »óra nősül«, hahaha, igazán felséges. Nősül . . . Csak amikor hazafelé baktatott s valami hentes- vagy pék-boltban mérgelődnie kellett, amiért itt kevés húst, amott meg égett kenyeret adtak, akkor gondolt néha arra, hogy milyen jó volna, ha ő most egyenesen haza mehetne s egy kis asszonyka várná őt is meleg vacsorával, ölelő két karjával. Akkor nem volna kénytelen a szakadt kabátjait egyedül megvárni, nem kellene vasárnap délután egyedül sétálni az Andrásy utón, hanem elcseveghetne az asszonykával, no meg talán a — gyerekekkel. * Egyszer aztán arra ébredtek az üzlet segédei, hogy — az »óra« késett. Elütötte már a félnyolcat és az »óra« még mindig nem ment végig az üzletben a lépcső felé. Találgatják is egyre-másra, mi lehet az oka, de azért megállapodásra még sem jutottak, amikor végre háromnegyed nyolckor megjelent Grün ur. Megszólítani, megkérdezni nem merték, csak módfelett csodálkoztak azon, hogy a szokástól eltérően, gyors léptekkel lépett be. — Megromlott az óra, — siet — szeles- kedett az egyik segéd. — Óráshoz kellene adni, megjavittatni, — replikázott impertinensül a felszabadulását váró borzos hajú inasgyerek. Ezen elmosolyodtak s aztán megint szétrebbentek, ki-ki a dolga felé. Az »óra« pedig odafenn izgatottan telepedett le a poros Íróasztalhoz, s el is felejtette, — mint eddig tenni szokta — gondosan megtörülgetni azt. Felcsapta a hatalmas, rézsarku főkönyvet, s belemártva a tollat a tintába, csak ült a könyv előtt, bámult a hosszú, számokkal teleirt fó- liánsokra. A gyakornok csodálkozva nevetett össze a levelezővel s kérdő pillantásokat vetve egymásra, csodálkoztak ezen a szokatlan pihenésén. Az /óra« sohsem szokott azelőtt megál- lani... És most? Most tényleg állott. Bámult Ka fáj a feje, Bér etv ás-p ászt illát, w mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
