Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-15 / 11. szám
1 lL I % , / Szinérváralja, 1910. Márczius 15. — 11. szám. Hetedik évfolyam. GAZDASÁGI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. X Felelős .zerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. érnek.' A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemlhryj''1 valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérvára/jára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. —_________________TÁRSADALMI, El őfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. A magyar nemzet, ha ezeréves története minden nevezetes napjának évfordulóját megünnepelné, élete ünneplésben merülne ki. Ez az állandó ünneplés állandó gyászolást jelentene, mert az ezeréves dicsőséghez tengernyi vér és könny tapad s az emlékezés világa csak igen ritkán késztetne örömünnepre. Március 15-ike az egyetlen nap, melynek emlékezete boldog örömmel, biztató reménykedéssel tölti meg a nemzet szivét. Ez az ünnep a nemzet vágyai, reménységei teljesülésének büszke apotheozisa. A miért ezer évig szenvedett, küzdött, vérzett a nemzet: a függetlenség, szabadság, önállóság 1848. március 15-én fegyverek csörgése, haldoklók hörgése nélkül megvalósulni látszott. Ha hullott is könny e napon, az az öröm könnye vala. Méltó hát ez a nap arra, hogy a nemzet évfordulóján örömtüzeket gyújtson hegyeken, völgyekben és — a szivekben. De miért vegyül mégis keserűség egyetlen gyönyörűséges ünnepünk örömei közé ? Hiszen az 1848. évi március 15-ikének eszméi megizmosodva élnek a nemzet lelkében, gondolatvilágában. Ám a nemzeti szabadság halhatatlan eszméi ma is ádáz tusát vívnak a zsarnoksággal s hiába vannak befektetve élő törvényekben, gyakorlati megvalósításuknak útját állja a hatalom. Örömünnepünk ezért nem lehet zavartalan s ezért támad lelkűikben az ünneplés közepette olthatatlan bosszúvágy jogaink elkobzása, nemzeti önállóságunk tagadása miatt. Ünneplésre, diadalujjongásra ma kevésbé van okunk, mint valaha. A nemzeti függetlenség, önállóság ellen irtó háborút hirdetnek. Hangzatos jelszavuk leple alatt harcot indítanak a márciusi eszmékkel telitett lelkek ellen. Erőszak és vesztegetés szándékozik a nemzeti igazságokat kiirtani. Hazug ígéretek akarják eltéríteni a nemzetet az eszmék harcától az eszmék elleni munkára. Táborba száll a nemzet minden ellensége, hogy ha kell, testével is torlaszt emeljen a függetlenségi eszme diadalmas utján az előre törekvő nemzet előtt. Meddig tart még ez az erőket megosztó, idegbénító küzdelem? Mikor lesz már ez a nemzet egy akaraton jogaiért: a márciusi eszmékért folytatott harcban ? Mikor ihleti meg a nemzet minden gyermekét a márciusi eszmék szent lelke, hogy a más nyelven beszélők is csak egy igét hirdessenek; egy célra egyesülve küzdjenek: a nemzet függetlenségéért, jólétéért, boldogságáért? Ennek a nemzetnek még az ünnepe is szomorú. Zavartalan ünnepet nem ülhet, mint ahogyan egyöntetű küzdelmet sem folytathat. Ünnepét és küzdelmeit az efialtesek megszentségtelenitik. A hazaíiságot áruvá és alku tárgyává teszik. Jókai, Petőfi, Zrínyi és a többi márciusi ifjak ha ma állanának ki a muzeum lépcsőzetés a márciusi tizenként ponttal és a talpra magyarral: nemes fellángolásukat éretlen gyermekcsinynek minősítené a »nemzeti« munkára szervezkedő hatalom. Épen úgy, amint az önállóságért csatára hivő harci riadót demagógiának hirdeti s az önzetlen harcosokat hatalmi vágytól el- kábultaknak, érdekhajhászóknak nevezi. Bizony szükségünk van némi önámitásra, hogy a márciusi ünnepeket legalább külsőségeiben méltónak lássuk a 48-iki március jelentőségéhez. És mégis örülünk március 15-ike évfordulójának. Az eszmével együtt örökké élő reménység növeli, erősiti, izmositja azt a hitet bennünk, amely a nemzetet egy évezreden át fenntartotta. Hiszünk a nép, a nemzet lelkének szeplőtlenségében s ezt tekintjük a nemzet jövendő nagysága zálogának. Gondolatvilágunkban halljuk az egész világot megrázó Kossuth-nótát, lelki szemeinkkel látjuk Rákóczi kurucainak, Kossuth Lajos regimentjének diadalmas száguldását a szabad, független Magyar- ország kivivására. Hisszük és fogadalmat teszünk a nagy március eljövetelére, mikor az ige testet ölt. Ezért élünk, erre esküszünk: Isten minket úgy segéljen! Lajos Dénes. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Deák Ferenc tréfái. (Folyt, és vége.) Fölveszem. A borítékon — szokás ellenére — nagy betűkkel ez van: Legújabb vívmányok a spekulatív filozófiai téren. Fölnyitom. Elhülök. A belső czimlapon ez díszeleg: Brillat Savarin szakácskönyve. (Brillat Savarin volt a leghíresebb párisi szakácsmüvész.) Gondolhatod, hogy milyen jóizüt nevettem. A kópé — már aki küldte — nagyon jól ismerte Zsigó gyöngéjét. Kemény rám néz. Bámul. De mikor a kezébe adom, maga is elneveti magát. — Csak legalább tudnám, ki küldte ? — mondta végre. Elmondtam az öreg urnák. Mosolyogva kérdezte, hogy nevettünk-e? Mondtam, hogy igen. — Zsigó is? kérdezte újra. — Az is. Csak azt szeretné tudni, ki küldte? — Én küldtem — szólt Deák Ferencz. Azután elmondta, hogy kikel lepett meg kriszkindlivel. Mikónak (közlekedési miniszter volt), aki olyan keményre pödörte a bajuszát, hogy úgy állt, mint a szög, egy skatulya bajuszpedrőt küldött. Hires Rojkó-félét, amit ő készíttetett, még mindig olyan mixtum compositumból, hogy Mikó egy hétig nem bírta lemosni a száját; az átkozott kenőcs úgy széjjel húzta, hogy akaratlanul is folyton mosolygott. El is nevezték hamarosan »Nevető embernek«. Akkor jelent meg Victor Hugónak ily czimü regénye. Gorovénak (kereskedelmi miniszter), aki roppant hiú ember volt s olyan széles arca, mint a bölénynek, olyan tükröt küldött, amely képtelenül szélesre fintorította a száját. Andrássy- nak, aki mindig fekete gehrokk-ban járt (most Ferencz József kabát a neve) s ami a puritán táblabiró szemében dendiskedés volt, az angol dendik fejedelmét, Brougham lordot küldte, amint lovát ficánkoltatja, mert Andrássy is szeretett lovagolni. Eötvöst pedig a vallásminisztert, a boldogtalan nemzetiségi törvény szerzőjét megrajzoltatta Kliccsel, a Borszem Jankó hires torzrajzolójával, amint az említett törvénynyel kezükben az oláh, a tót, a rácz, a horvát, a német, a szász és a ruthén ütik. Zsedényi-nek, a Deákpárt pénzügyi kapacitásának, aki húsz évig járt egy pantallóban, egy font szappant küldött ezzel a fölirással: Vlághirü posztóruhamosó szappan. Mikor Zsedényi elkezdte vele mosni a nadrágját, rémületére azt kellett tapasztalnia, hogy a keze közt szétmálik. A szappan tiszta lúg volt. (Nem érdektelen talán tudni, hogy ez a megtestesült Harpagon két milliót hagyott jótékony czélra.) Bizony megnem állhattam, hogy én is nevessek az ötleteken. — Hát mond aztán, — folvtatá Csengery beszédét — hogy nem ennivaló egy öreg ember az, a ki hetven év terhével a vállán ilyen kópé- ságokon töri a fejét? Ilyen őseredeti humor csak magyar emberben lakozhat, az is csak a dunántúliban. Mikor elváltunk, Csengery mosolyogva azt mondta: — Aztán ne feledd megnézni Brillat Savarint I Dehogy felejtettem, Másnap reggel első dolgom volt fölmenni a szerkesztőségbe s egyenesen Kemény szobájába. Ez, mintha tudta volna miért jövök, mihelyt meglátott, fölvette a corpus delictit s azt mondá: — El is felejtettem megemlíteni, hogy spaszmacher mivel lepett meg karácsonyra. Csak azt sajnálom, hogy a tréfa már nem érint, mert Ha fáj a feje, “*25$ÄST* Bér et ír ás-p asz tillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ära 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás. Március 15.
