Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-06 / 36. szám
Szinérváralja, 1910. Szeptember 6. — 36. szám. évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngilltér soronkinl 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény., valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő- •"*' ségéhez Színérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Kezdődik a munka! (F. É ) Vége a vakációnak, kezdődik a munka! Ezt a jelszót hallhatjuk szerte az országban, hogy a nyári kánikula véget ért s a tudomány csarnokai ismét feltárulnak a tanulni vágyó, tudományszomjas iíjuság előtt. Miként egy röpke pillanat, úgy tűnt tova az a pihenésre szánt nyári idő, melyet azok élvezhettek, kik az egész évben eleget tettek kötelességeiknek s akik nyugodtan pihenhettek megérdemelt habáraikon. Kezdődik a munka! Ez a jelszó. De vájjon tényleg munkához lát az ország népe a nyári pihenő után? Vájjon tényleg meg fogja-e az eke szarvát, hogy mélyebben szántson s hogy végre feí- virradjon az az idő, mely nyugalmas békét, kincses gazdagságot jelent a magyarnak. Oh mert a mi népünk, nemcsak a nyári pihenőből vette ki részét, hanem pihen immár évtizedek óta. Nem kelti életre őt az a tudat, hogy körülötte a kulturnépek mind-mind a munkának szentelik életük javarészét, hogy valamennyien gyűjtenek, mint a szorgalmas méhek, hogy azután mikor a munkát- lanság ideje elérkezik, legyen miből fogyasztania. A mi tejjel-mézzel folyó Kanaán országunknak soha sem volt szüksége arra, hogy lakosai túlontúl megerőltessék magukat, hogy létfentartásukhoz szükséges követelményeket megszerezhessék. A magyar nép eredeténél fogva is kényelemszerető és inkább pihen, mint dolgozik. Ezért is kerestek már őseink is olyan országot, ahol a megélhetés könnyű s a természettel nem kell úgy megbirkózni, mint az északi nemzeteknek. Ezért pihent hát országunk lakossága a múltban s pihenne a jelenben is, ha végre a körülötte nyüzsgő emberáradat szorgalmas munkájának zümmögése észhez nem térítené. De látja a német, az osztrák, francia, angol nemzetek erős küzdelmét s a küzdelmekben való diadalát. Látja azok rohamos fejlődését, térhódításait, gazdagodását, látja hatalmas kultúráját, mely mind-mind a nagy vagyonosság következménye és lassan-lassan belátja, hogy ha végképpen nem akar lemaradni a nemzetek versenyéből, akkor neki is munkálkodnia kell, lel kell hagynia a százados tétlenséggel s ott keresni a boldogulás nyitját, ahol az ténjleg kínálkozik a szorgalmas munkában. Vége van tehát a nagy vakációnak, annak a nagy pihenőnek, mely immár pár száz év óta tart s a magyar nemzet belátja, hogy csakis a munka az, mely gyümölcsét okvetlenül megtermi, a melyben bizonyossággal megtalálja jövendőjének biztos zálogát. Munkára fel tehát! Küzdjünk mi is az előrehaladásért, vegyük fel a nagy nemzetközi versenyt, melyről lemaradnunk nem szabad. Mutassuk meg, hogy a magyar munka nemcsak külföldön, de hazájában is tud érvényesülni. Igazoljuk azt a honi hiedelmet, hogy a magyarban veleszületett zseniálitás rejlik s hogy csak idő kérdése, hogy e láng- eszüsége világrengető dolgokat produkáljon. Álljunk a munkához, hiszen mi belőlünk csak az akarat hiányzik. Próbáljunk meg egész erővel, vagy mint a technikus kifejezés mondja, teljes gőzzel nekilátni a teremtő munkának s bízvást hisszük, hogy az eredmény el nem maradhat, annak mindenképen be kell következnie. Ha majd minden magyar ember úgy gondolkozik, hogy produktiv munkájával nemcsak a saját jóvoltát, hanem nemzetének, hazájának üdvét is szolgálja, ha majd minden magyar ember enszor- galma gyümölcseiből igyekszik megélni s késő vénségére tőkét gyűjteni, akkor a nagy vakációnak, mely immár oly régi idő óta tart s hátráltatja, gátolja előrehaladásunkat, tényleg vége lesz s mi örömujjongással hirdethetjük szerte ez országban: Vége a vakációnak, kezdődik a munka! A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Imádkozom! Nem járok templomba. Bánt az orgonaszó, Bánt a sok szép ruha, bánt a sok beszéd, szó. Bánt, hogy ima helyett, a kéz kezet keres, S megtalálva egymást suttogják, hogy szeress! Csendes kis szobámban ülök elmélázva, Várom a harangszót az esti imára, Várom, hogy a szellő idehozza hangját, Imádkozni vágyom, ott, hol senki sem lát! lisznyai Szabó Babilla. A xandium. (Amerikai történet.) Mr. Philips hozzá volt szokva a merész vállalatokhoz, de azért mégis gondolkodóba ejtette Green ajánlata. Egy este betoppant hozzá s minden teketória nélkül a következőket mondta: — Repülőgépről van szó. Tudom, hogy az effélére most rossz idők járnak, a feltalálók egy része bolond, a másik képzelődő. Nehogy rólam is hasonlót gondoljon, mindjárt a közepén kezdem. A tudomány ennek a kérdésnek egyedüli megoldását a villamosság alkalmazásában látja és az eddig folytatott kísérletek igazolták, hogy csakis az accumulator rendszerű repülőgép fog beválni. Csakhogy az eddig ismert accumulatoroknak két lényeges hibájuk : túlságosan nehezek és könnyen pelarizálódnak, vagyis a bennük elraktározott villamosság a legcsekélyebb behatásra egyszerre kisül. Az én találmányom mind a két bajon segít. Föltaláltam egy uj fémet, amelynek a neve xandium. ügy viszonylik súly dolgában az eddig ismertekhez, mint egy a százhoz, erőkifejlesztése dolgában pedig, mint száz az egyhez, vagyis: százszorta könnyebb a súlya az eddig ismert fémek legkönnyebbikeinél és mégis százszorta nagyobb villamos erőt tud kifejteni. Azzal kivett a zsebéből egy hajóalaku apró gépet, egyet nyomott a gombján és a kis alkotmány repült föl, oldalt, jobbra-balra, amint a mérnök beigazitotta. Ahogy a bankár meglátta a remek apróságot, fölpattant a székről, odalépett Greenhez s csak ennyit szólt: — Kész az alku, mennyire lesz szükségünk ? Green egykedvűen megnevezte az összeget. Tetemes summa volt, de mr. Philips nem habozott. Egy hét múlva együtt volt a szükséges műszer, anyag, szóval mindeD. A mérnök hozzáfogott a gép készítéséhez, amelynek csodájára járt az egész tudományos világ. Félév alatt elkészült a rendkívül finom és kecses, végtelen könnyű mehanizmus. Az accumulatort azonban Green az utolsó hétre hagyta. Nagyon is jól őrizte meg a titkát. A xandiumról nem volt sejtelme senkinek, még Philipsnek sem. Ami nagyon bosszantotta a bankárt, olyannyira, hogy valósággal meggyülölte kompanistáját. Elérkezett a próbafölszállás napja. Minek részletezzem, elgondolhatja bárki, hogy a szenzáció óriási néptömeget csalt arra a helyre, ahonnan a fölszállásnak történnie kellett. Reggel Philips és Green újból megvizsgálták a gépet: Philips és Green, mondom, mert a bankár nem sajnálta a fáradságot s azon hat hónap alatt, amig a gép elkészült, éjjel-nappal tanult és dolgozott, úgy hogy ha a xandium előállítási módját tudta volna, bizonyára egymaga is tudott volna állítani egy hasonló gépet. Green megindította a gép csavarjait s hirtelen fölszálltak. Óránként száz kilométer sebességgel indultak észak felé. A gép pompásan s csaknem zajtalanul működött. Green a gép indító csavarjánál volt elfoglalva. Philips pedig oldalt állott és nézte. S amint nézte, irigység és hatalmas égető vágy fogta el, hogy bár volna ő az egyedüli, aki ezt a titkot tudja. Ha fáj a feje, Béretvás-pasztillát, M mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara. 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Borotvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
