Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-05 / 27. szám

Julius 5. — 27. szám. Hetedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Eöfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nijilltér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Színé muraijára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Pályaválasztás előtt. (F. É.) Az iskolai év befejeződött, a ^ záróvizsgálatok is elmúltak, mind az ő iz­galmaikkal. A tanulóifjúság elnyerte bizo­nyítványait s kiki megy a jól avagy ke- vésbbé jól megérdemelt nyugalomba, hogy uj erőt, uj energiát gyűjtsön a további küzdelmekre és munkára, mely a vakáció elteltével várakozik reá. Az ifjak, kik ta­nulmányaikat a középiskolákban folytatják, nyugodtan tekintenek a jövőbe, hiszen őnekik még nincsen min törniök a fejüket előttük a kiszabott kötelességek útja, a középiskolák elvégzése. De azok, kik el­végezték a középiskolákat, kik nyolc esz­tendei szakadatlan és ernyedetelen szor­galmas munka gyümölcseképen az érettségi bizonyítványt nyerték el a klasszifikáló tanári kartól, azoknak fő a fejük, de még ; jobban a szülőknek, kik ilyenkor vannak a leginkább megakadva azzal, hogy tulaj­donképen mit is kezdjenek most el immár »érettnek« nyilvánított gyermekükkel. Oh ma már nem olyan könnyű a vá­lasztás. Az élet súlyos küzdelmei nehéz megpróbáltatásoknak teszi ki az embereket, még a diplomásokat sem kíméli meg s bizony nem egy diplomás embert isme­rünk, aki öreg fejjel munkában megrop­pant tagokkal néz más foglalkozás után, hogy magát, esetleg családját fen tudja tartani. S a szülők tudják ezt, tudják különös­képen, hogy a diplomás pályák annyira túlzsúfoltak, oly annyira elfoglaltak, hogy immár felvevő képességük teljesen meg­szűnt — minden egyes odatolongóval csak a létért való küzdelmet nehezítik meg s hogy egymás szájából kénytelenek a ke­nyeret kivenni. Mi a teendő ?! Ez a nehéz kérdés, mely minden egyes lelkiismeretes szülő előtt felvetődik. Hiszen mindegyik szivén viseli gyermeke sorsát s ha már tizenkét esztendőn keresztül a szülői szeretet túlon­túl való rápazarlás mellett a sok költséget és vesződtséget nem sajnálta, akkor most, hogy az élet útjára kívánja bocsájtani ket­tőzött félelemmel s körültekintéssel kell eljárnia, nehogy épen akkor találjon ártani annak, kit talán e told kerekségén a leg­jobban szeret, amikor döntő lépéssel in­dul neki az élet rögös utjának. Hová küldjük gyermekeinket?! Mit neveljünk belőle, hogy legalább őket tudjuk megkímélni azoktól a véres-verejtékes küz­delmektől, amelyekben mi harcoltuk végig az életet s hogy legalább nékik találjunk olyan pályát, amely könnyebben juttatja a korgó gyomrot a száraz kenyérhez, mint a minőt mi választottunk a magunk, avagy szülőink szerencsétlen eszméinek következ­tében. Mindenki a saját foglalkozását szidja. Az ügyvéd azt tanácsolja, hogy minden pályára küldjük fiainkat csak éppen az ügyvédire nem. Az orvos éppen igy prele­gál, a tanár hasonlóképen, a mérnök nem különben, a kereskedő még a szenteltvizet is leszedné arról, aki legelőször szánta szerencsétlen fejét arra, hogy embertársai­nak kívánságait teljesítse olyképen, hogy ellátja őt szükségleteivel, az iparos meg egyenesen a kivándorlást ajánlja annak, aki az ő pályájára merészkedik. S mindezek dacára mit tapasztalunk. Azok, akik úgy Istenigazában szidják pályá­jukat mások előtt, akik nem tudnak egye­bet, ha erről a thémáról esik szó csak sírni és siránkozni, ezek a jó urak, ha a saját fiaikról esik aztán később szó, mind­mind a saját foglalkozásukat oktrojálják reájuk s az ügyvéd fiából ügyvéd, az orvo­séból orvos, a tanáréból tanár, a mérnö kéből mérnök lesz. Egészen természete hogy a kereskedő boltját fiára hagyja, az iparos pedig műhelyébe veszi csemetéjét. így mint látjuk ezek a jó urak a leg- eklatánsabban rácáfolnak a maguk siránko­zására s épen az ellenkezőjét mutatják annak az érzelmeiknek, melyeket a külvi­lág előtt olyannyira és oly sokszor feles­legesen fitogtatnak. Bizonyos, hogy a mai világban a meg­élhetés minden pályán nehéz és a gond­terhes apa a saját foglalkozásának minden csinját-binját az idők folyamán kiismerve inkább tudja eligazítani fiát azon az utón, melyet egy nehány ösvénnyel ő maga is segített kitaposni s igy ha tényleg nem is tetszik néki az a hivatás, melyet jól vagy rosszul betölt, végeredményben a saját magzatának még is ott tud leghathatósab- ban kezére játszani s ott talál megnyug­vást abban az irányban, hogy jövendő pályafutásának terhein könnyíthet. A mi speciális viszonyinknál fogva a gazdálkodás az, mely a legnagyobb kon­tingensét ifjúságunknak abszerbeálja. A leg­több gazdálkodó lévén Magyarországon, a legtöbb apa, a legtöbb fiút a földmive- lésre szorítja s igy hazánk gazdasági fejlődése épen ez okból egyoldalúan fejlő­A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Romantika. Irta : Biró Horváth Emil. Volt egy lovag büszke, bátor, Hires száz véres csatából. Volt egy kis lány, halvány, gyenge, Tündérálom olyan gyenge. És ők kelten — hallja édes ? Ilarcbaszálltak. Nevetséges ! És a lovag, büszke, bátor, Nem tért vissza a csatából. Ott maradt a földre szegve, Szive tőrrel általverve. Alig birta még kivenni, De nem tudta messze dobni. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. (Nyári humoreszk.) — Irta: Sztankai Sándor. — Valahol a Dunántúl egyik megyéjében, nem messze a megyei székhelytől, fekszik Bocskó- füred, a megye intelligenciájának kedvelt nyaraló­helye. Amolyan egyszerű magyar fürdőhely, ahol ugyan kevés kényelmet, de annál borsosabb ára­kat találunk és a hová elmenni és az egész nyarat átunatkozni sikknek tartatik. Alapjában felélénkítette azt a máskor csen­des vidéket Szigetváry főispáuék megérkezése, akik nemcsak hogy a környék egyik legrégibb és leggazdagabb családjához tartoztak, hanem messze vidéket bejárta leányaik szépségének a hire, úgy, hogy a Szigetváry leányokért két vár- megye ifjúsága törte magat és miudig a legelső gavallér vitte el a pálmát, illetőleg az egyik Szi­getváry leányt. A főispáuék, bár Bocskófüred csak csekély távolságra feküdt birtokuktól, mégis hagyomá­nyos szokás szerint soha ott nem töltötték a nyarat, hanem hol ezt, hol azt a hires külföldi fürdőt látogatták. Az idén azonban Lenke kisasszony egyenes óhajára Bocskófüredre jöttek. Meg is érkeztek szerencsésen, töméntelen láda és apróbb-nagyobb dobozok kíséretében. Természetesen az egyetlen és legelőkelőbb hotelbe szállottak, ahol illő reve- renciával fogadtattak. A szállodás földig hajlon­gott az előkelő vendégek előtt, mert hiszen eddig csak a környék fiskálisai-, orvosai- és gyógy­szerészeinek feleségei tisztelték meg magas láto­gatásaikkal. Felette nagy kitüntetésnek vette hát, hogy a főispánék hozzája szállnak. A legszebb szobáit bocsátotta rendelkezé­sükre, azok természetesen mégsem voltak meg­elégedve semmivel. Hogy igy meg úgy primitiv a berendezés, hogy minő más a kiszolgálás Ma- rienbádbanés egyeb híresebb fürdőhelyeken, szóval alaposan rezoniroztak. De azért mégis ott ma­radtak, sőt Lenke kisasszony azonnal érdeklődni is kezdett a jelenlévő fürdőközönségnek különö­sen azon része iránt, akik láthatólag is nadrágot viselnek. Hol a lány kezei fogták, Csókolgatta markolatját. . ■s <05 f A tétovázzék, hanem j| áSLs JL jg használjon azonnal mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ära I korona 20 fillér. Készíti Borotvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok áltat ajánlva. er e tv ás-p ászt illát, Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents