Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-05-25 / 21. szám

(2) 21. szám.

SZINÉRVÁR AL A

1909. Május 25.

Olyan szívesen szeretünk mindig a külföldre hivatkozni, de jó példáit sehogy sem követjük. Pedig különösen a háziipar terén nagyon is a külföld után kellene indulnunk. Milyen más irányú külföldön a háziipar, mely egyes szegényebb vidékeken a népnek nemcsak megélhetését biztosítja, de némi jólétet is képes nyajtani.

Ott van például a Schwarczwald, ahol az óragyártás, Belgium, ahol a fegyverkészités, vagy tisztán házi vagy mondhatnék családi ipar, melyben a ház minden tagja vagy egész nap, vagy a mezei munkáktól és állattenyésztéstől szabad óráiban foglalkozik. Az előállított termékeket aztán vagy maga viszi piacra, vagy konsorciumba állva, értékesiti; vagy mint a két utóbbi példánál, egyenesen valamely vállalkozó gyáros számára, az órának vagy fegyvernek egy és ugyanazon alkatrészeit dolgozza évről-évre saját tűzhelye mellett, a vállalkozótól kapott anyagból, gyakran annak szerszámaival, legtöbbnyire előleg és későbbi elszámolás fejében.

Ezeken a helyeken tehát szerves munka- megosztást látunk, mely a föld népét is rendszeres munkához szoktatja, idővel iparossá neveli. A nagy gyári iparnak ezen nemzedék adja aztán a többé-kevésbé képzett munkásokat. Ezért köny- nyebb ezekben az országokban bármely uj iparágat felkarolni, vagy már létezőt az igények szerint fokozni és fejleszteni, mert a munkaanyag folyton megvan és nevelődik az országban.

Ha már most eme rendszer szemmeltartá- sával saját háziiparunkat nézzük, csak ötletszerűséget, munkapazarlást látunk mindenütt. A rendszer nálunk épen a rendszertelenség, a szervezetlenség ezen a téren. Nem az igényekhez, nem az illető vidéken meglevő termelési előfeltételekhez mérve honosítják a megfelelő háziipart, hanem ötletszerű, időről-időre jelentkező és divatosan felkapott jelszavak után indulunk.

Valósággal megdöbbentő adatokat mutat a magyar háziipar törzskönyve, amely adatok és számok a legszomorubban igazolják állításunk helyességét. Ott, ahol a háziipart nálunk is a külföldi jó példákat követve, vállalkozók segítségével, mint a családi ipart rendszeresen, szerves munkamegosztással űzik, az eredmény egészen más. A legszebb és legcsattanósabb példát erre a szalmafonás csoportjában láthatjuk.

Hajduvármegye négy községében, nevezetesen Hajdu-Nánás, Hajdú-Böszörmény, Hajdu-Dorog és Ujfehértó községekben összesen 3400 család foglalkozik szalmakalapok készítésével és az általuk előállított áruk piaci értéke 1,200.000 K.

Ilyen továbbá az Árvamegyei vászonszövés, ahol 326 család évi termelése 565 000 méter különféle vászon. 260.000 korona értékben, a melyből 450.000 méter egy vállalkozóra és 115 000 méter egy másik vállalkozóra esik.

Nem a háziipar rendeltetése, hogy a különlegességeket kereső külföldi látogatónak exotikus dolgokkal tudjunk kedveskedni, bármennyire emeli is öntudatunkat, ha az idegen megdicséri népünknek pl. a díszítésben megnyilatkozó erős szépészeti érzékét. A háziiparnak az a célja, hogy

— Adok majd egy cselédet is.

— Jó, jó, de a cseléd hol fog lakni? Nincs nekem házam.

— Kapsz tőlem egy házat is.

— Mit érek én azzal! Hiszen éhen halna ott. Csak nem képzeled, nagy sah, hogy a ház tégláit fogja megenni, amikor éhes. Nincs nekem földem, hogy a szolgám búzát termeljen benne és kenyeret süthessen magának.

— Adok neked egy szántóföldet is.

— Kell is nekem annyi minden! Hiszen kinevetnének az emberek, hogy földesgazda létemre ilyen rongyos ruhát viselek. Szegény j ember vagyok én, nincs nekem bársony j palástom.

— Adok neked azt is.

— Jó, Jó, de hátha elszakad ? Hogyan var- j rátok majd másikat? Nincsen nekem pénzem!

— Adok még száz aranyat is! — kiál- 1 tóttá nevetve a sah. — Most már, remélem, ! van mindened?

A dervis hálálkodva köszönte meg a dús ■ ajándékot és vidáman indult kifelé. Az ajtóban ■ hirtelen megfordult s homlokára ütött a tenyerével :

— Ni, ni! — kiáltotta. — Most jut i eszembe: Mit fogok csinálni, ha elfogy a száz i arany ?

— Az már a te dolgod! — kiáltotta kacagva a sah. Majd hozzátette .• Eredj csak gyorsan kifelé, mert attól félek, hogy még a koronámat is elkéred tőlem ! Londesz Elek.

családi iparrá fejlődve, a népnek rendszeres munkát, állandó keresetet adjon. E tekintetben mellettünk bizonyít különösen a varottas példája. Mert hiszen ismerjük azt a háborút, mely az igazi és nem igazi varottas között állandóan folyik. Az igazit — fodorvásznon — a régi bevett módon és nehézségekkel — varrják. A másikat — gyárilag, könnyedén, — a szemnek tetszetősebb szinvegyitékkel készítik s ez a modern az olcsóbb, a kisebb értéke. Az igazi varrottas nevet szerzett magának és bejutott még a királyi házakba is. A modern, az olcsóbb, bejárja a világ összes piacait és a vállalkozók Morvaországban készíttetik. A mienk a dicsőség, a haszon ellenben — az osztráké.

Mindezekből pedig világosan következik, hogy a háziipar nem dilletánskodó játék, hanem a közgazdaságnak oly fontos mellékága, a mely- lyel rendszeresen és országosan kellene foglalkoznunk.

9 szül® leli! Iiüipíí lällsä.

A II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadság- háborúit befejező szatmári békekötés helyéről mindössze ez az adat maradt az utókorra:

»Április 27-én (1711.) gyűltek be a statusok, magyarországiak és erdélyi exulánsok Szatmári, a templomban, a ki az előtt prófont- ház volt, most pedig a reformátusok járnak belé«.

Ezen a nem fölöttébb útba igazitó alapon indult el Ferency János szatmári szerkesztő, aki Tompa Mihály első szerelmét és Petőfi szatmári életét földeritette s a városi mongraűa számára sok régi dolgot kiásott.

A békekötés helyének fölkereséséhez forrásokul használta Szilágyi Sándor nagy történeti müvét, Szirmay Antal, Sarkadi Nagy Mihály s Bartók Gábor monográfiái irók munkáit, Szatmár régi térképeit, gróf Eszterházy Károly egri püspök iratait, a szájhagyományt, végül a báró Vécsey-család sárközi nagyértékü levéltárát.

Ezekből a forrásokból merített adatait saját önálló nyomozásaival egybevetve, tudományos biztossággal megállapította, hogy a békekötés helyéül szolgált prófontház más helyen, mint a mai Vécsey-teleknek fnagtár mögötti részén, melyet északról plébánia, keletről a Korona, délről a Podhorányi-féle jezsuita telek, nyugatról a zsidótemplom és a takarékpénztár határolnak, nem is állhatott.

Ennek a prófontháznak, mely a békekötő országgyűlést befogadta, nem lehetett kis méretűnek lennie.

Ferency tehát abban az erős hitben volt, hogy ennek a háznak alapjait, most, kétszáz év után is, legalább elporladt maradványaiban föl kell találnia.

S báró Vécsey László telektulajdonosnak páratlan szívességgel megadott engedélyéből valóban ásatni is kezdett.

Két év tavaszán folyt ez az ásatás, mig végre most, a hetedik kutatási nagy árokban feltűntek végre a békekötés helyéül szolgált prófontház kőfalazatának maradványai, két és félméter mélyben, egy méter szélességben, a százados idő vasfogától a föld méhében elmállva, elégett gerendák és tetőtörmelékek szene által borítva.

Ezeket a porladozó s megszenesedett rommaradványokat Ferency bemutatta a törvény- hatóság fejének, dr. Vajai Károly polgármesternek, aztán helyszinrajz készítése után százados nyugalmuknak visszaadta.

Ebben a szatmári békében, melyet a kibujdosott fejedelem sohasem fogadott el, az a nevezetes, hogy kiformálni Debrecenben kezdték ; a nemes és vitézlő rendek, valamint a magyarországi és erdélyi külön meghatalmazottak Szatmáron, 1711. évi ápril. 27. és 28-ik napjain tárgyalták le és fogadták el; gróf Pálffy János horvát bán s császári főgenerális és Iindenheimbi Locher Károly meghatalmazott császári referendárius konziliárius ápril 29-én Szatmáron, báró Károlyi Sándor, Rákóczi megbízott generálisa s a nemes és vitézlő rendek Nagykárolyban, május 1-én Írták alá s végül eskületételi és meghódolási részét ugyancsak május 1-én (Pünkösd első napján) a kis- majtényi síkon hajtották végre.

A. szatmári béke főbb pontjai.

Rákóczi Ferenc fejedelem életének, minden ingó és ingatlan jószágainak, kivévén a várakhoz tartozandókat, a magyar korona országaiban, udvarával és szolgáival együtt ősz- I

I szes címeinek megtartása mellett grácia adatik, j ha a hüségesküt 3 hét alatt leteszi. A fejedelem fiait is visszakapja s ha tetszik, Lengyel- : országban maradhat. (Az erdély fejedelemség- | nek tehát vége.)

Az úri, papi, fő és nemesi renden levő i magyarországi s mindhárom nációju erdélyi vitézeknek és minden jószágaiknak hüségeskü alatt ugyancsak amnesztiális grácia adatik.

A parasztság nem büntethető a hadban való részvételért.

Az urak és a nemesség a maguk szokása szerint fegyvert továbbra is viselhetnek.

A külföldi katonák békén hazamehetnek, ellenben a császártól elállottak zászlóik alá visszatérni kötelesek,

A nem nemes katonatisztek, földesúri jogok nélkül, szabadosoknak ismertetnek el.

A kegyelem kiterjed a kibujdosottakra és hadi foglyokra.

Az árvák és özvegyek jószágai visszaadatnak s a károk kártalanittatnak.

A király Magyar-és Erdélyország mindennemű törvényeit szentül megtartja s biztosítja a rendeknek azt a jogot, hogy a legközelebbi or szággyülésen bárminemű sérelmeiket előterjeszthetik.

HÍREK.

Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy hátralékaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a szinérváraljai második óvodához óvónővé Stullerné Dittrich Mária, oki. óvónőt nevezte ki.

Áthelyezések. Dr. Falussy Árpád főispán Jeszenszky Béla tb. főszolgabírót Nagysomkutra, Madarassy László szolgabirót pedig Nagybányára helyezte át.

Jegyzőválasztás. Jánk község képviselete legutóbbi ülésén Uray András vámfalusi aljegyzőt községi jegyzővé választotta meg.

Pályázatok. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a csengeri járási orvosi (lejár: junius

1.) egy közigazgatási gyakornoki (lejár: junius 10.) és egy járssi irnoki (lejár: junius 13.) állásra pályázatott hirdetett.

Meghívó. Sz'nérváralja tanítói kara 1909. évi junius hó 9-én a »Korona-szálloda« dísztermében a Szatmár-Németiben felállítandó »tanítók- háza« javára gyermekszinielőadással egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja. Belépti- dij: I. hely 2 korona, II. hely 1 korona 20 fillér, gyermekjegy 40 fillér. Kezdete este 8 órakor. Jó zenéről, kitűnő ételekről és italokról gondoskodva van. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. Műsor: »A két befőttes üveg« vígjáték egy felvonásban. Irta: Murai Károly. Rendezi: Vida Emma. Személyek: Balog Jánosné, Dominus Olga 5. oszt. tanuló. Klárika, Rózner Margit 4. oszt. tanuló. Jóska, Grósz Sándor 5. oszt. tanuló. Irénke, Mariska, Rózsika Klárika barátnői: Lauer Olga 3. oszt. tanuló, Benedikt Ilonka 3. oszt. tanuló, Friedmann Aliz 3. oszt. tanuló. Gyöngyike, Fábián Margit 4. oszt. tanuló. Julis, szobaleány Apfel Frida 6. oszt. tan. Páro3 jelenet: »Jutka és Dorka.« Személyek: Jutka, Kora Juliska 4. oszt. tan. Dorka, Uray Hella 4. oszt. tan. — »Az ördög fia« vígjáték egy felvonásban. Irta : Murai Károly. Rendezi: Buti Vince. Személyek: Szabó Lajosné, Biró Hona 5. oszt. tan. Laci, Lauer Kálmán 4. oszt. tan. Magda, Wasserblatt Bella 6. oszt. tan. Nevelő, Marko- vits Sándor 6. oszt. tan. Pista, Weinberger Miklós 4. oszt. tan. Gábor, Gál Géza 4. oszt. tan. Klári, Goldstein Delin 6. oszt. tan. Mari, Bárány Ilona 5. oszt. tan. Inas, Fried Zoltán 6. oszt. tan. — »Hamupipőke.« Tündéri vígjáték2 felvonásban. Rendezi: Ditrich Ilona. Személyek: A király, Neubauer Sándor 6. oszt. tan. A királyné, Fábián Margit 6. oszt. tan. Királyfi, Tóth István 5. oszt. tan., Udvarmester, Ábrahám Sándor 4 oszt. tan. A mostoha, Lövi Szeréna 6. oszt. tan. Rózsa, Kora Julia 4. oszt. tan. Csilla, Gönczy Berta 4. oszt. tan. Hamupipőke, Pap Olga 4. oszt. tan. Tündérkirálynő, Martinovits Irén 4. oszt. tan. Erőss Anna, Ince Julia, Tündérek, Imre Mária, Szakács Mária és Erzsébet, Papolcy Erzsébet. A tanítói kar által rendezendő gyermekelőadásra és táncmulatságra nagyban készülnek helybeliek és vidékiek egyaránt. A táncmulatság napjára esik egy tanítói gyűlés is, ami szintén növelni fogja a bál közönségének a számát. A kedvesnek Ígérkező mulatságra felhívjuk olvasóink figyelmét.