Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-02-09 / 6. szám
Szinérváralja, 1909. Február 9. — 6. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Hatodik évfolyam. Előfizetési árak*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = A községi elöljáróságok figyelmébe. Az ürményi kisgazdákx.éi munkások ezelőtt tiz évvel szövetkezetei alakítottak. Szövetkeztek, hogy minden tag nehány részjegyet vált heti 20 fillér befizetéssel s maguknak a szövetkezet egyes tagjainak egy kis tőkét gyűjtenek, azoknak pedig, akik kölcsönre szorulnak, olcsó kölcsönt ad. Mi lett évek alatt a vállalkozásból? Szinte csodálkozva Írjuk, hogy mi lett belőle ? Emlékeztet ez a mustármagra, amelyből terebélyes fa lesz. Az Ürmény és Vidéke Hitelszövetkezetnek ez idő szerint 500 tagja van, akik 1055 darab 50 koronás üzletrészt jegyeztek, melyeknek névértéke 52.750 koronára rúg s ebből 41.600 korona teljesen be van fizetve, a tartalék-alap 9.800 koronát tesz ki, a takarék betétek pedig a 180.000 koronát meghaladják. A takarék betétek folyton emelkedőben vannak. A szövetkezet néhány év előtt kibérelt 25 évre egy nagyobb kipusztult szőlőt, azt betelepítette, ma közel hat holdas minta- szőlőtelepe van. Ennek a szőlőnek a létesítése oly példaadó hatással volt a falu népére, hogy az örményiek ma egyre-másra újítják fel elpusztult szőlőiket. Van a szövetkezetnek külön szikviz- gyára. Ha valamely birtok, főleg szövetkezeti tagnak a birtoka, árverésre kerül, avagy bárminő ingóságok, a szövetkezetek nem engedik idegen kézbe jutni. Megszerzik a lehető legmagasabb áron, hogy aztán ismét Hivatalban. — Irta: Pásztor Gyula. — Egy álmatlan éjszaka után az öreg Gergely szomorúnak, céltalannak találta az életet. Amióta nyugdíjazták, másként próbált élni, de sehogy sem tudott a régi rendtől elszokni. Amint lassan öltözködött, valami fanyar érzés fogta el. Unalom, közöny minden iránt. Amint belenézett a tükörbe, visszahökkent. Mintha tiz évet öregedett volna. A hivatalos élet napról-napra élő rendjében, a nagy megszokásban az életről, az öregségről s az elmúlásról egészen megfeledkezett. Félt. Gondolkodott. Kifacsarodott a szive. Mit csinált eddig ? Negyven év alatt! Az élet rohanó perceit, minta fövenyt beleszórta a hivatalos élet örökké zúgó, rohanó árjába; a sok parányi homokszem mind, mind elsodródott, nyomtalanul. Nem tudott otthon maradni. Kóborolt az utcákon céltalanul s egyszerre csak a régi hivatala elé került. Különös érzés fogta el. A nagy ház komolyan, nyugodtan várta őt. Valami ösz- tönszerüleg vonta befelé. S egyszerre heves vágy ébredt a lelkében, hogy bemenjen a hivatalába, végigjárja újra a folyosókat, megnézze a régi helyét, a kopott, szuette Íróasztalát, hogy beszélgessen a kollégákkal. A szive dobogott, amint fölment a lépösőn. Ugyanaz a lépcső; ugyanaz a fekete, piszkos vaskorlát, azok a kopott falak, mégis mintha apró részletekben kiadják a földet vásárolni kívánó községi lakosoknak. Az Ürményi szövetkezet tehát a gyakorlatban régóta meghonosította a szövetkezeti parcellázást. Van azonfelül négyezer métermázsa befogadó-képességű magtára, amely évről- évre több mezőgazdasági terméket értékesít. Van Tarnócon egy igen jóforgalmu fatelepe, amely különösen az épületfával csinál évről-évre több hasznot hajtó forgalmat. Megszerzi az árverésre kerülő házakat s azokat vagy közcélra bocsátja, vagy pedig valamely hasznos vállalkozás céljaira berendezi. Kalapot kell emelni már az imént felsorolt közhasznú munkásságáért is az ürményi szövetkezet vezetője előtt, de még elmondjuk azt is, hogy a szövetkezet egy külön, igazán mintaszerűen berendezett kórházat tart fenn, amely valóságos áldás az Ürmény és vidéke lakóinak. De itt van egy más példa is: Alsósarkad, kis, szegényes viszonyok között élő község volt még ezelőtt tiz esztendővel So- mogy-megyében. Ekkoi a gazdák, zsellérek, sőt a házzal biró munkások elhatározták, hogy tejszövetkezetet alakítanak. Eddig tehene nem mindenkinek vöt, a kinek volt, az se valami nagy hasznát látta. A tejet nem tudta értékesíteni. Amúgy se volt senkinek jó tejelő jószágja. A ridegen tartott marha vékonyan engedi. Nem sok jelentősége volt az egész tehénlartásnak. S mióta Alsósarkadon tejszövetkezet van, azóta még a sarokvas is más. A házak kipenderültek, az udvarok képe megminden uj lett volna. A folyósó kitágult, a lépések másként kongtak. Régi emlékek játszadoztak a lelkén s elérzékenyedett. A hivatalnokok meglepetéssel ugráltak föl, amint benyitott a hivatalba. Hát hogy van I Mit csinál? Hogy érzi magát? — kérdezték több felől. Gergely a bajuszát húzogatta s lassan, meg- hatottan mondotta: — Jól . . . elég jól . . . elég jól . . . — Mi csak kínlódunk! — kiáltott föl egy egészséges arczu, harminc év körüli hivatalnok. — Bár én itt hagyhatnám ezt a rongyos hivatalt. Falura szeretnék menni. Kis ház, kert. . . — No — no, — szólt közbe Gergely. — Ha mondom, — folytatta tüzesen a hivatalnok. — Ez nem élet. Levegő kell az embernek, a szabad természet. Csak az az élet I — Boldog ember Gergely ur, — szólt egy szelíd arczu, szürke szemű evikkeres kis ember s a homlokát vakargatta. — Ha nekem annyi időm lenne! — Hát időm van . . . időm az van, — motyogott Gergely. A evikkeresnek fölcsillant a szeme, úgy folytatta : — Nem látta az uj kagylóimat. Van egy gyönyörű példány. Xylophena genus! Nehezen jutottam hozzá ! Csak egyszer ott barangolhatnék a tenger partján . . . magam gyüjthetném a kagylókat, halakat preparálnék . . . Csak idő lenne hozzá, szabadság! — Szabadság. Persze, — sóhajtott föl egy változott. A félszerekben szecsltavágó van. Az istállóból három-négy szép piros-tárka sétál ki, gazda, gazdaasszony gyönyörűsége. A szóbeszéd tárgya is változott. Mig ezelőtt a hiábavaló pletyka teremtett ádáz ellenségeket: most arról folyik a beszéd, hány literi ad a Bimbó ? És csodájára járnak annak a tehénnek, amely naponként huszonkét liter tejet ad s amelynek tőgyét ugyan Sarkadon fejik, de a tejből készült vajat Londonban eszik meg. Mert az alsó- sarkadi tejszövelkezet Angliába szállítja a finom thea-vajat. A tejszövetkezeti központ igen szépen van fölszerelve. A kis falusi tejszövetkezet forgalma a 200.000 koronát meghaladja. Van malac-hizlaldája s mellékvállalatai. Elmondottuk ez'eket példaadás végett s befejezzük azzal, hogy a megyebeli községeket fölhívjuk a következőkre: A földmivelésügyi minisztérium tej- gazdasági (II. 2.) ügyosztálya alá a tejgazdaság különböző ágainak előmozdítása céljából a m. kir. országos tejgazdasági felügyelőség (Budapest, földmivelésügyi minisztérium) tartozik. Ez a hivatal szolgálja a tejgazdaság minden irányú érdekét. Létesít tejgazdasági vállalatokat, szövetkezeteket, bérleteket stb. szakkérdésekben díjmentesen ad felvilágosítást és útbaigazítást nyújt. Forduljanak hozzá tanítók, lelkészek és községi elöljárók, aki a nép sorsának faluhelyén irányitója. sápadt, szomorú arcú fiatalember. — Ha szabad ember lehetnék! — Ugyan mit csinálna? — kérdezte gúnyosan a másik. — Azt én tudom, hogy mit csinálnék, - felelt a fiatal. — Hehe, mi is tudjuk, — szólt egy kis szürkülő fejű ember, aki eddig hallgatott. Verseket írna hehe . . . verseket . . . tegnap is találtunk egyet a kivonatok közt hehe... úgy, úgy. A fiatalember elpirult, a szeme villogott s hevesen kiáltozta: — Hát igen. Verseket Írnék! Mit tudják, hogy mit tudok én? Maguk is jajgatnak s mégis azt nézik egymásban, hogy mi a hivatalnok, nem azt, hogy mi az ember ! Gergely meghökkent. Mintha ezek más emberek lettek volna. Világosság áradt a homályos zugba. Az ő szive is kinyílt. Lehajtotta a fejét és csendesen, érzéssel mondotta: — Látják, látják ... én meg szeretnék ide visszajönni . . . A többi meglepetéssel kiáltott föl. — Igazat mondok, folytatta csöndesen Gergely. — Oh én is, én is . . . amikor még fiatal voltam . . . akartam én is valamit . . . szenvedtem . . . valami úgy vonzott kifelé ... de aztán . . . megszoktam, vagy mi ördög, de higy- jék el: most szeretnék visszajönni. Hisz azóta nem élek, nem találom a helyemet. Megszoktam ezt az életet. Átment a vérembe, aztán ha nincs egyéb . . . valamit kell csinálni ... az ember azért ember... Szótlanul hallgatták az öreget, aki egy kicsit elhallgatott, aztán lassan folytatta: A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA.
